Különlegességek
Stabilizálás
A szenzor eltoláson alapuló stabilizálás egyértelmű előnye, hogy bármilyen rendszerobjektív csatlakoztatásakor használható, szemben az optikai stabilizálással, ahol minden egyes objektívbe ezt be kell építeni. Apróbb hátránya az optikai módszerrel szemben, hogy a keresőképet nem stabilizálhatjuk (egyelőre LiveView élőképet sem).
Az Olympus E-620-ban 3 féle stabilizálási mód használható:
- IS1 módban mindkét irányban stabilizál
- IS2 módban csak függőleges irányban stabilizál (vízszintes svenkelés)
- IS3 módban csak vízszintes irányban stabilizál (függőleges svenkelés)
A stabilizátor tesztet ezúttal is elvégeztük, a kapott eredmény azonban arra enged következtetni, hogy egy stabilizátor-hibás példány járt nálunk, ugyanis semmiféle előnyt nem hozott a bekapcsolt stabilizátor mód.
Érdekesség képpen megmutatjuk az eredményeket, de nyomatékosítjuk, hogy a nálunk járt tesztkészülékben a stabilizátor valamiért nem működött, noha a szenzor hallhatóan elmozdult, képi hatása nem volt: közel azonos berázott képet kaptunk stabilizátorral, mint anélkül.
Javasoljuk olvasóinknak, hogy tekintsék meg az Olympus E-520-szal és az E-30-cal tapasztalt stabilizálási hatékonyságot, mivel várhatóan az igen közel áll a működőképes E-620 stabilizálásához.
Képi üzemmódok
Ha a képek színezetén szeretnénk módosítani, a legegyszerűbb, ha képi üzemmódot váltunk. Itt ugyanis könnyedén kiválaszthatjuk a kevésbé telt színeket visszaadó „tompa” (Muted), vagy a teltebb (Vivid) beállítást. Ezen kívül portrékhoz beállított módot is találunk, amely enyhén világosabb és a bőrszínekre kihegyezett teltebb képeket eredményez. A fekete-fehér képek készítésénél különféle digitális szűrőket is használhatunk, illetve a színezett monokróm fotók is készíthetők.
Képmódok
- élénk
- normál
- tompa
- portré
- monokróm
- sárga-szűrő
- narancs-szűrő
- vörös-szűrő
- zöld-szűrő
- szépia
- kék-tónus
- lila-tónus
- zöld-tónus
Képkeménység / élesítés
Az élesítés mértékét -2..+2 között állíthatjuk, melyek finoman lágy és élesen kemény képeket eredményezhetnek.
Kontraszt
A kontraszt paraméterét is -2..+2 közé állíthatjuk be.
Nagyobb dinamikaátfogást igénylő témáknál érdemes csökkenteni.
Színtelítettség
Peremsötétedés korrekció
Az egyedi funkciók között találjuk a peremsötétedés korrekciót, amely a sarkok sötétedését hivatott javítani. Az angol menüben ezt Shading Comp. néven találjuk, míg a magyar fordítás itt a kissé félreérthető árnyék kompenzáció.
A kezelési útmutató szerint a gép ezen funkció bekapcsolt állapotban a sarkokat automatikusan felvilágosítja, csökkentve ezáltal a peremsötétedést.
Nos, mi két objektívvel is kipróbáltuk (14-54 és 12-60), de egyik esetben sem tapasztaltunk különbséget a ki és bekapcsolt módok között, sem tág, sem szűk rekesz esetében.
Sajnos nem sikerült rájönnünk, hogy hol rontottuk el a dolgot. Bár az is elképzelhető, hogy valóban nem működik valami hiba miatt. Szívesen várjuk fórumunkba az ezzel kapcsolatos tapasztalatokat.
Árnyaltság
Négy féle mód közül választhatunk az árnyaltság kérdésében. A gép automatikusan is kiválaszthatja a szükségeset, de mi magunk is megadhatunk egyet a normál, sötét tónusú (lowkey) és világos tónusú (highkey) lehetőségek közül.
A világos tónusú képeknél szinte az egész képet világosítja a belső szoftver, míg a sötét tónusú képeknél a világosabb részekhez nem nyúl a gép.
Művészi szűrők
Az E-620 egyik újdonságaként jelent meg a témamódokat kiegészítő művészi szűrők opció. Ez a programozott témamódokhoz hasonlóan automatikus beállításokat használ, majd a készített képet különböző módon dolgozza fel. Sajnos félrefordítással itt is találkozhatunk, a Light Tone a magyar menüben fénytónus szövegként szerepel, pedig a halvány tónus lenne rá a megfelelő megfogalmazás. Ugyanakkor a Pin Hole nem került lefordításra (lehetne pl. lyukkamera módnak nevezni az erős peremsötétedése miatt).
Művészi (Art) Módok
Vörösszem korrekció
Az E-620 azonos algoritmust használ, mint az E-520, vagyis a korrekció hatékony, s a javított vörösszemek természetes hatásúak.
Vörösszem korrekció
Árnyék kompenzáció
A digitális fényképezőgépek egyik legnagyobb problémája, hogy dinamika átfogásuk sajnos nem túl jó. A dinamikaátfogás mértékét sok tényező befolyásolja, ezek közül az egyik legjobban kézzelfogható a a szenzoron található képpontok mérete. Nyilvánvaló, hogy egy kompakt gép kis szenzorán elhelyezett 10 millió képpont sokkal kisebb elemi érzékelőkből áll, mint egy négyharmados, vagy APS-C gép 12 millió pixelének egyike. Ez jobb dinamika átfogást eredményez a nagyobb szenzorú modelleknél.
Bár vannak erőfeszítések a dinamikatartomány kiterjesztésére, a dinamika hiánya manapság is sok képet tönkretesz (pl. borús időben az égbolt szimplán kiég, ahelyett, hogy a felhők árnyalatait látnánk a képen).
E probléma egyik javítási módszere az árnyék kompenzáció, amelynek során a sötétebb részeket szoftveresen felvilágosítjuk (így például bátrabban használhatjuk a negatív expozíció kompenzációt). A módszer hátránya, hogy így sajnos a képzaj is felerősödik.
Az Olympus E-620-ban csak utólag alkalmazhatjuk az árnyék kompenzációt, s csak JPEG képekre. Az árnyék kompenzáció mértéke sajnos nem paraméterezhető. Érdemes megfigyelni, hogy az algoritmus nem csak a sötét, de a középtónusokat is világosítja.
