Bizonyára te is találkoztál a bulvár média most felkapott nagy sztorijával, amely a Nikon szingapúri facebook oldalának fotópályázatán nyertes Yu Wei képeiről és a körülötte kibontakozott botrányról szól. Bár mi nem akartunk ilyen típusú posztot közölni, elvégre az nem hír, hogy létezik a Photoshop és az sem, hogy nem mindenki (még egy zsűritag sem) veszi észre elsőre a photoshopozott képeket, mégis írunk a témában. Már csak azért is, mert bosszant a többi lap hozzáállása.
De mi ezzel a baj? Jól néz ki? Igen! Hatásos? Igen? Hatásvadász esetleg? No igen. De melyik reklám nem hatásvadász? Mert ez reklámnak való kép, annak pedig kiváló! Nyilván meg lehetne csinálni úgy is, hogy kivárni a pillanatot, mire egy Easy Jet Airbus A320-as gép pont a stadion felett repül át 300 méter magasságban, de erre elég kicsi az esély. Nyilván meg lehetne szervezni, és megfizetni a légi irányítást és a repülőtársaságot, hogy ekkor és ekkor repüljenek már el a stadion felett 300 méterrel, de akkor ha már lehet, inkább egy Airbus A380-nal. Csak erre is kicsi az esély: ez a kép egyszerűen nem ér meg annyi pénzt! És miért? Mert Photoshoppal tized annyi befektetéssel létre lehet hozni. Viszont: állított itt olyat a fotós, hogy neki micsoda szerencséje van? Nem rémlik! Sőt, ha valaki ismeri József képeit a fotozz.hu-ról, eleve fel sem merül benne, hogy Józsi ilyen szerencsés volna, hanem rögtön tudja, hogy Józsi megint a gép előtt ült 🙂 Íme egy korábbi fotója a fotozz.hu-ról: 
És egy másik kicsit későbbről: 
Gyakorlatilag mindenki tudta, miről van szó. Viszont tény az is, hogy sokakban ez ellenérzést kelthet. Főképp azokban, akik vagy nem tudnak photoshopot használni (bár egy ilyen munka nem annyira bonyolult, akár ujjgyakorlatnak is remek), vagy úgy gondolják, hogy ez a fotózás megcsúfítása. A kérdés tehát az, hogy meddig szabad elmenni? Egyáltalán szabad-e ilyesmi képeket készíteni, vagy ez már bűn? Az én véleményem – és ez persze cseppet sem számít, de azért leírom -, hogy egészen nyugodtan lehet Photoshoppal manipulált és módosított képeket készíteni. Etikus azonban az lenne, ha a képek publikálásánál mindig szerepelne valamilyen formában, hogy a fotó nem egy ritka pillanatot mutat be, hanem manipulált. Persze ettől elvész a „fotós” nagy érdeme. De maga a fotós egyébként is tisztában kell legyen vele, hogy nem egy ritka pillanatot kapott el, csak kreatívan használta fel a photoshop lehetőségeit. Photoshopolhatná éppen a bankszámla kivonatát is egy nullát klónozva az egyenlege végére, de ettől ő még nem lesz gazdag és tehetős és ezzel ő is tisztában kell legyen. Ilyet azonban csak egy bizonyos réteg csinálna: pózolna más C osztályú Mercije előtt 200 darab húszezressel legyezve magukat… Már ha egy kicsit értenének a photoshophoz, csak ők pont nem. De ugyanígy el lehet gondolkozni azon is, hogy az is ekkora csalás-e, ha olyan napfény-beszűrődést varázsolunk a képünkre, ami nem volt ott. Van-e különbség? Ott volt eredetileg? Nem! Utólagos, számítógépes effekt? Igen! Jó hangulatot teremt, emeli a fotó szépségét? Igen! Akkor meg mi a baj? Egyedül azt lehetne felróni egy ilyen kép láttán, hogy a fotós nem közli eleve, hogy a napfény-beszűrődés utómunka. Valamiért itt azonban nem érezzük azt, hogy feltétlenül közölnie kellene velünk, hogy az a bájos narancsos fény nem is valós, csak utómunka. Pedig anélkül az ilyen képek is sokkal kevesebbek volnának! Akkor végül is el kell-e várnunk egy repülőgépet felklónozó, de az alapképet maga elkészítő fotóstól, hogy eleve úgy adja elő a képét: ez fotómanipuláció? Szóval most akkor hangulati elemet, napfény-beszűrődést szabad, új képi elemet, repülőgépet meg nem? Ezt nem így érzem! Továbbra is azt gondolom, hogy mindkettőt lehet és mindkettő olyan mértékben változtatja meg az eredeti fotót, amely jelentősen emel a végeredmény sikerességén, ergo nincs különbség a kettő között. Aztán hogy ezek után egy-egy fotós mit árul el a képe elkészítéséből, vagy mit nem, az már nyilván az ő dolga. A fotópályázat kiírók viszont fogalmazzanak pontosan és írják le egyértelműen, hogy milyen képmódosítás engedélyezett és milyen nem! Zárszóként azért annyit még hadd említsek meg: a mai filmek tucatszám vannak tele digitális effektekkel, olyan részleteket és történéseket mutatva, amelyek nyilvánvalóan meg sem történtek. A gondolkozásmódunkon tehát magunknak kell változtatnunk és végre úgy tekinteni egy képre, mint művészi alkotásra nem úgy, mint egy dokumentált történésre! Nektek mi erről a véleményetek?
