Nagylátószög
Azokat az objektíveket nevezzük nagylátószögűnek, amelyek gyújtótávolsága kisebb, mint a vetített kép átlója. Tehát a kisfilmes gépeknél az 50 mm-nél kisebb gyújtótávolságú objektívek számítanak nagylátószögűnek. A zoom objektívek gyújtótávolságát kisebb értékre állítva kaphatunk nagylátószögű képet. Ilyenkor a téma távolabbinak tűnik, mint mikor saját szemmel nézzük. A legegyszerűbb, automata digitális fényképezőgépeken leggyakrabban 35 mm körüli gyújtótávolságú (kisfilmes gépeken mérve) objektíveket találunk. Ennek a látószöge 63°. A 20 mm alatti gyújtótávolságok ritkák és már nagyon nagylátószögűnek számítanak. Az ilyen nagylátószögű optikák általában már torzítanak.
A nagylátószögű optikák épületek és belső terek fotózásánál használható eredményesen. A kis gyújtótávolságú objektívvel készült felvételeknél a mélységélesség megnő, a kép jelentős része éles lesz. A fényképezőgéphez közel eső témák aránytalanul nagynak, a messzebb lévők pedig a valóságosnál távolabbinak látszanak. Mivel a látószög nagy, a háttér jelentős része is a fényképre kerül, így például portréfotózásra kevésbé alkalmas (a nagy mélységélesség szintén kizárja ezeket az objektíveket a portéfotózásból).
|
|
|
|
A rögzített kép 35 mm-es gyújtótávolságnál
|
A rögzített kép 210 mm-es gyújtótávolságnál: 6-szoros nagyítás
|
Tele
Kisfilmes gépeknél az 50 mm-nél nagyobb gyújtótávolságú objektíveket teleobjektívnek nevezzük. A téma a képeken közelebbinek tűnik, mint azt a valóságban a saját szemünkkel látjuk. A távolságok megrövidülnek, így a távolban lévő témák egymáshoz közelebbinek tűnnek, mint a valóságban. A kompakt digitális fényképezőgépek gyújtótávolsága legnagyobb tele állásban általában alig haladja meg a 100-110 mm-t. Az így készült felvételen a téma kb. kétszeres nagyobb a szabadszemmel láthatónál.
A másik fontos jellemző, hogy a teleobjektíveknél minél nagyobb a gyújtótávolság, annál kisebb a mélységélesség. Így nagyon fontos a precíz élességállítás, mivel az élesen megjelenő sáv ilyenkor nagyon szűk. Persze a végtelenre (nagyon távoli témára) állított élességnél ez nem számít.
Fontos még megjegyezni, hogy teleobjektív használatakor nagyon kell figyelni a bemozdulásveszélyre is. Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál kevésbé lehet a fényképezőgépet kézben megtartani. Egyes objektívekben optikai képstabilizátor alkalmazásával próbálnak segíteni, de nagy telénél megoldást csak az állvány használata jelenthet. Teleobjektív használatánál alapszabálynak tekintendő, hogy a gyújtótávolság reciprokával azonos, vagy annál egy értékkel rövidebb záridőt érdemes választani. Így 200 mm-es gyújtótávolságnál 1/200-ad vagy inkább 1/250-ed mp záridőt célszerű beállítani. Ilyen rövid záridőnél a fényképezőgép akár kézben is megtartható.
Optikai zoom – digitális zoom
Az optikai zoom a lehető legjobb megoldás a téma kinagyítására a kép elkészítésekor. Ilyenkor az érzékelőlapra a megfelelő kép kerül, így a rögzített adatok már azt a képet írják le, amelyet a fotós a felvételen viszont szeretne látni. A digitális zoom használatakor a fényképezőgép az érzékelőlapka által rögzített adatok középső részletét használva állít elő egy kisebb (digitális képkivágás), vagy egy normál felbontású, de digitálisan felnagyított (digitális zoom) képet. Ilyen digitális nagyításnál olyan képadatokat próbál a fényképezőgép a képre alkotni, amelyeket nem rögzített. Ez mindenképpen gyengébb minőségű képet eredményez. A digitális zoom használata éppen ezért nem javasolt.
|
|
|
|
A rögzített kép 210 mm-es gyújtótávolságnál
|
1,4-szeres digitális zoom: kb 290 mm-es gyújtótávolság
|
A digitális zoom egyetlen előnye, hogy a képet még a JPEG tömörítés alkalmazása előtt nagyítja ki. Ha egy digitális képkivágással készült JPEG kép középső részét a számítógépen nagyítjuk fel, akkor a képen a JPEG tömörítés nyomait is felnagyítjuk, ami rosszabb minőségű képet eredményez, mintha a digitális zoomot használtuk volna. A végső ajánlás tehát úgy szól, hogy ne használjunk digitális zoomot, de ha a kép középső részét utólag mindenképpen nagyítanunk kell, akkor inkább a digitális zoomot érdemes használni, mint a képszerkesztő programok interpolációs eljárásait. A JPEG tömörítés nyomai természetesen elkerülhetők, ha TIFF, vagy RAW formátumot használunk.
