Kipróbáltuk: Panasonic DMC-LZ2 teszt

0

Bevezető

A Panasonic DMC-LZ2 és LZ1 a cég új családjának első két tagja, amelyeket az egyszerű kezelhetőség, a stabilizált 6x-os átfogású zoomoptika, az átlag feletti méretű 2″-os TFT LCD és a kis méret jellemez.

Az ezüst színű fényképezőgépeket műanyag borítással látták el, amely sajnos nem anyagában színezett, így kopás esetén előbukkanhat a világosabb szürke színű rész.

A DMC-LZ2 modellben 1/2,5″ típusú, 5,3 Mpixeles CCD található, amellyel a legnagyobb felbontásban 2560×1920 képpontos felvételek készíthetők. Ezen kívül természetesen választhatunk kisebb felbontásokat is, 3; 2; 1,3 és 0,3 Mpixel méretekben, valamint a Panasonic gépekre jellemzően a HDTV felbontásának megfelelő, 1920×1080 képpontos, 16:9 oldalarányú képet is rögzíthetünk. A képeket csak JPEG tömörítésben menthetjük el, a tömörítés fokát két lépésben állíthatjuk.

A fényképezőgép egyik legnagyobb erőssége a DC Vario optika, amelynek fókusztávolsága 6,1-36,6 mm, ez kisfilmes rendszerben 37-222 mm-nek megfelelő. Az objektív fényereje kategóriájában jó-közepes, nagylátószögnél az f/2,8 kezdő fényerő átlagosnak számít, a tele állásban elérhető f/4,5 viszont már átlag alatti érték (a 6-8x-os átfogású kompakt digitális fényképezőgépek legtöbbször f/3,5-f/3,7 fényerővel rendelkeznek tele állásban). A közel 1 Fé-kel kisebb fényerőt azonban hatékony Mega O.I.S. optikai képstabilizátor ellensúlyozza, amely a gyakorlati alapokra nyugvó reciprok szabályhoz viszonyítva kb. 2-3 Fé-kel hosszabb záridőknél is bemozdulásmentes felvételek készítését teszi lehetővé. Az optikára előtétlencsék nem tehetők.



Az élességállítás többféle üzemmódban működhet, de ezek között nem találunk kézi élességállítást. Az autofókusz rendszer széles területen, a kép közepén, 3 ponton ill. 5 ponton mérhet. Gyenge megvilágítás esetére a gépvázra nem helyeztek el AF segédfényt, s mivel kézileg sem adhatjuk meg a tárgytávolságot, kevés fénynél nem biztos, hogy fókuszhibától mentes képet tudunk készíteni (zárt térben, szobai megvilágításnál azonban az élességállítással nagylátószögnél nincs probléma).


felvétel információk normál módban

felvétel információk „simple” módban

A kompozíció beállítására és a képek megtekintésére a gép hátulján 2″ képátlójú (5 cm-es) 85 ezer képpontos TFT LCD használható. Bár a kijelző nagy méretű, a felbontás sajnos csak közepes értékű, így amit nyerünk a nagyobb méreten, az nem a részletgazdagság, hanem a nagyobb távolságból nézhető kép. Mivel az optika viszonylag nagy átfogású, így átnézeti kereső nem került a fényképezőgépre, a kis méret miatt elektronikus keresővel sem rendelkezik a készülék. Ez elsősorban erős napsütésben okozhat problémát, mivel az LCD sajnos erősen tükröződik. Az LCD-t keresőként használva a lefedettség 100%-os.

A gépet kétféle sebességű sorozat felvételi lehetőséggel is ellátták. A nagy sebességű sorozat az adatlap alapján 3 kép/mp sebességű, méréseink alapján 2,7 kép/mp. A normál sorozatra az adatlap 2 kép/mp sebességet ad meg, mi 1,6 kép/mp-et mértünk. A két választható sebesség megfelelő, a nagy sebességű sorozat 2,7 kép/mp-e a legtöbb esetben elegendő lehet. Problémát inkább a sorozat hossza jelenthet, ez ugyanis felbontástól függetlenül 5 vagy 3 kép lehet. A sorozat hossza itt érdekes módon csak a tömörítési foktól függ (vagyis míg 5 Mpixeles standard tömörítésű képből 5 képes sorozatot, 640×480 pixeles Fine tömörítésű képből mindössze 3 képes sorozatot készíthetünk). Mind normál, mind nagy sebességű sorozatnál a készített képek azonnal láthatók lesznek a kijelzőn.

A Panasonic többi modelljéhez hasonlóan az LZ2 is rendelkezik ún. végtelen sorozattal, amelynek során a készíthető képek száma csak a kártya kapacitásától függ, de ilyenkor természetesen a sorozat sebességét a memóriakártya gyorsasága is befolyásolja, de a maximális sebesség az adatlap alapján 1,5 kép/mp, méréseink szerint pedig 1,4 kép/mp .

Bár a gép kategóriájában viszonylag ritkán találunk ilyen szolgáltatást, az LZ2 lehetőséget nyújt automatikus expozíció-sorozat készítésére is, 3 kép hosszban. A képek közötti Fé különbség 0,3..1 Fé lehet. Az expozíció-sorozatot kombinálhatjuk a hagyományos -2..+2 Fé-es expozíció-kompenzációval.



Videófelvételt 320×240 felbontásban készíthetünk, a kártya teljes kapacitásáig, a hanggal együtt elmentett mozgókép 30 vagy 10 kép/mp frissítésű lehet. A fókusztávolságot (vagyis a zoompozíciót) csak a felvétel megkezdése előtt változtathatjuk, a videórögzítés során digitális zoom sem áll rendelkezésünkre, bár az optikát mozgató motor elég csendes. Sajnos a felvétel során az élességállítás is inaktív, de a fénymérés felvétel közben is működik. A videókat QuickTime formátumban rögzíti a fényképezőgép.

A képekhez hangmegjegyzést is rögzíthetünk, ezt akár lejátszás módban, akár felvétel módban, a kép elkészítése után közvetlenül megtehetjük. Lejátszáskor max. 10 mp, közvetlen felvétel után max. 5 mp-es hangfelvételt készíthetünk. Sajnos a fényképezőgépnek csak mikrofonja van, így a felvett hangokat csak számítógépen játszhatjuk le, a fényképezőgép erre nem ad lehetőséget. S még egy érdekesség: a hangfelvétel nem a megszokott .wav formátumban kerül a kártyára, hanem QuickTime videóként. Igen, videófájl készül, méghozzá a kép 640×480 pixelre leméretezett változatával. Talán nem ez a legideálisabb megoldás, de mindenesetre így biztosan nem keveredik össze, hogy melyik hangfájl melyik képhez tartozik.

A Panasonic természetesen a saját maga által kifejlesztett SecureDigital memóriakártyát használja a felvételek tárolására. Gyárilag nem kapunk memóriakártyát, ehelyett a gépbe fix 14 MB méretű memóriát építettek.

A fényképezőgépet 2 db ceruza elemmel, vagy ezzel megegyező méretű NiMH akkumulátor látja el villamos energiával. A két elemes megoldásnak előnye az olcsó pótakkumulátor lehetőség, hátránya a magasabb áramfelvétel, ezáltal a hosszabb vakutöltési idő.