Kipróbáltuk: KonicaMinolta Dynax 5 Digital teszt

0

Felépítés I.

Tulajdonképpen a tavaly bejelentett és komolyabb Dynax 7 Digitalhoz képest szolgáltatásokban és paraméterekben szinte alig történt visszalépés:

  • Hi-Speed USB2.0 helyett a lassabb Full-Speed USB2.0
  • az LCD felbontása ~200e pixel helyett 115e pixeles
  • a sorozat hossza rövidebb (kisebb belső puffer)
  • automatikus expozíció sorozat 5 helyett 3 képig
  • expozíció korrekció ±3 Fé helyett csak a szokásos ±2 Fé.

Jelentősebb változtatást inkább a vázon és a kezelőszerveken végeztek, a D7D-n több tárcsa és gomb volt, valamint mérete is nagyobb.

Ami viszont megmaradt, és a belépőszintű, olcsóbb kategóriákra ma még nem jellemző, az az ISO3200-as érzékenység, az előzetes tükörfelcsapás (MLU), a Kelvinben megadható színhőmérséklet, és természetesen az AntiShake kézremegés csökkentő rendszer, mely szinte objektívtől függetlenül bármikor rendelkezésünkre áll.




A belépő- és középkategóriás digitális tükörreflexes gépeknél nincs túl sok választék a használható képérzékelők tekintetében: az Olympus a 4/3″-os Kodak CCD-ket alkalmazza, a Fujifilm a saját Super CCD-it, a Canon a kis fogyasztású CMOS érzékelőit, míg a többi gyártó a Sony ICX 413-as jelű, 23,7×15,6 mm-es CCD-jén osztozkodik. A KonicaMinoltán kívül a szóban forgó képérzékelőt alkalmazó rendszereknél a legkisebb érzékenység ISO200, a KonicaMinolta az egyetlen, amely ezzel a CCD-vel ISO100 érzékenységet is kínál.

Legnagyobb felbontásban 3008×2000 pixeles fotókat készíthetünk, de választhatunk 3 vagy 1,5 Mpixeles képméretet is. A képek háromféle JPEG tömörítés egyikében vagy veszteségmentes RAW formátumban menthetők el.



A képérzékelő méretéből adódóan a képkivágás faktor 1,5x-es, amely ahasznált objektívek látszólag 1,5x-es gyújtótávolság növekedését eredményezi. A gépre a gyártó A bajonettes objektívei csavarhatók fel, a gyári kit-ben egy 18-70 mm-es alapoptikát kapunk, amely kifejezetten a D7D-n ill. D5D-n való alkalmazásra készült.



A gyártó adatai szerint a gép sorozat felvételkor 3 kép/mp sebességre képes, ám méréseink szerint a nálunk járt modell 2,72 kép/mp-et teljesített. A gép belső puffere 5 RAW kép tárolásához biztosít kellő memóriát, vagyis lassú memóriakártyával is készíthetünk 5 képes RAW sorozatot. Megfelelően gyors kártyával pedig akár folyamatos sorozatfelvételre is van lehetőség, legalábbis közepes tömörítésű JPEG fájloknál. Ha a puffer betelik, a sorozat készítés nem fejeződik be, csak a memóriakártya sebességétől függően lelassul.

A sorozat hangja meghallgatható itt (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 172 kB).

Az automatikus expozíció-sorozat 3 kép hosszúságban készíthető ±0,3 vagy ±0,7 lépésközzel, sorozatmóddal kombinálva, vagy egyesével. Ezen kívül fehéregyensúly-sorozat is készíthető, a képek között 10 mired vagy 20 mired eltérést választhatunk.



Az elkészült felvételeket CompactFlash memóriakártyára rögzíti a fényképezőgép, ezekből a Type I és Type II változatokat, valamint a 2 GB-nál nagyobb kapacitásúakat is kezeli. A fényképezőgéphez vásárolhatunk gyors memóriakártyát is, hiszen a nagyobb sebességű változatok előnyét ki is használja. Egy alap kategóriás (narancssárga címkés), 512 MB-os Kingston memóriakártyára 2700 kB/s, míg egy Lexar 80x-os WA, 2 GB-os modellre 7200 kB/s sebességgel képes írni. A kártyát a gép jobb oldalán helyezhetjük be, egy műanyag ajtó mögött. Az ajtó nincs ellátva biztonsági mikrokapcsolóval, vagyis ha esetleg véletlenül letörnénk, a fényképezőgép továbbra is teljes mértékben használható maradna.



A gép energiaellátását 7,4 V-os, 1500 mAh kapacitású, NP-400 jelű Li-ion akkumulátor biztosítja.
Az akkumulátort a gép markolatába helyezhetjük, a fedél kinyitása után az akku még nem esik ki, azt egy rugós retesz tartja.
Az akku egy feltöltéssel a gyár közlése szerint 550 kép elkészítéséhez tárol elegendő energiát (CIPA tesztszabványok alapján mérve). Nekünk a státusz LCD-t nem használva kb. 800 képet sikerült elkészítenünk egy feltöltéssel. Az akkumulátort külső töltővel tölthetjük, amely a teljesen lemerült akkut 2 óra 15 perc alatt tölti fel.