Kipróbáltuk: Olympus E-300 teszt

Bevezető

Az Olympus a 4/3-os rendszer második tagjaként a 2004 őszén megrendezett Photokinán jelentette be az E-300-at, amely annak ellenére, hogy nagyobb felbontású, mint az E-1, alacsonyabb áron került bevezetésre. Ennek oka, hogy az E-300 elsősorban belépő szintű D-SLR-nek tekinthető, hiszen jó pár funkció hiányzik belőle, amely az E-1-ben megtalálható. A főbb különbségeket táblázatunkban foglaltuk össze.

A hagyományos 36×24 mm-es Leica képkockához képest az érzékelő mérete itt is csak 17,3×13,0 mm-es, emiatt kb. 2x-es fókusz szorzóval kell számolnunk. Mivel a rendszerhez készített optikák pontosan az ekkora CCD-hez szükséges képet vetítik, így egy 25 mm-es fókusztávolságú objektív ugyanolyan perspektívájú képet eredményez, mint egy kisfilmes 50 mm-es optika. A kisebb vetített kép miatt vagy kisebb méretű optikák, vagy nagyobb fényerejű objektívek gyárthatók. Az E-300-hoz kit-ben megvásárolható optika azonban hasonló fényerejű, mint a legtöbb tükörreflexes géphez kapható alapobjektív. Itt elsősorban az alacsony ár volt a fő szempont, nem a nagy fényerő.

Az Olympus E-300 már külsőre is jelentős eltéréseket mutat az E-1-gyel szemben. Míg az E-1 inkább hasonlít egy hagyományos tükörreflexes gépre, az E-300-at alacsonyabb, de elnyújtott téglatest formája egyedivé teszi. A kisebb vázmagasság miatt a kereső új megoldást használ, a tükör ez esetben nem felfelé, hanem oldalirányba vetíti a képet, amely többszöri megtörés után szolgáltatja a keresőképet (Porro kereső).

A gépben a Kodak KAF-8300CE 4/3″-os CCD-je található, amelynek teljes pixelszáma 8,8 millió, ebből 8 millió képpontot használ fel a képalkotásra. A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek hatékonysága igen jó, a teszt időszaka alatt egyetlen egyszer sem készült olyan felvétel, ahol a képen zavaró sötétebb folt jelent volna meg a CCD elé kerülő porszem miatt, pedig jópárszor cseréltünk objektívet a szabadban is. A CCD Full Frame Transfer kialakítású, vagyis nem rendelkezik elektronikus zárral, így nincs szükség a kompakt gépek CCD-jénél előforduló, pixelek melletti regiszterekre, ami nagyobb pixelfelületet tesz lehetővé. Az E-300-ban alkalmazott képérzékelőn 5,4 mikronos pixelek foglalnak helyet. Az érzékenység ISO100, ISO200, ISO400 lehet, valamint ha a SETUP menüben engedélyezzük, akkor ISO800 és ISO1600 is.

Legnagyobb felbontásban 3264×2448 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf), TIFF és JPEG formátumban menthetjük el. RAW formátum mellé választhatunk JPEG típusú fájlt is, így a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is kerül. A JPEG tömörítési foka két lépésben változtatható: SHQ és HQ. Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200, 1280×960, 1024×768 és 640×480. A tömörítési fok 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 értékre állítható. Az elkészített felvételek CompactFlash memóriakártyára kerülnek, ezekből mind a Type I, mind a Type II változatot kezeli a fényképezőgép.

A gépvázra a 4/3-os rendszerhez készített objektívek csatlakoztathatók. Ilyen optikákat nemcsak az Olympus fejleszt és gyárt, hanem a Sigma is. A jelenlegi objektívpark az ultra nagylátószögű zoomobjektívektől az ultratele zoomobjektíveken keresztül több fix fókusztávolságú tele és egy makró objektívet is magába foglal. A választék tehát mára már jelentős, ám az objektívek ára sajnos még magas. Reméljük a rendszer elterjedésével az árak is csökkenni fognak valamelyest.

A bekapcsolás viszonylag jó sebességgel történik, bár az E-1 1,6 mp-es idejéhez képest az E-300 „csak” 2 mp után képes elkészíteni az első képet, viszont egy belépő szintű D-SLR-től ez az érték is remek (ne felejtsük el, a népszerű Canon EOS-300D bekapcsolási ideje kb. 3 mp). S itt is hozzátartozik az eltelt időhöz a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos CCD tisztítás. Sorozat-felvételkor méréseink pontosan igazolták az adatlap által feltüntetett 2,5 kép/mp sebességet. Az E-1-hez képest a belső puffer kapacitása jóval kisebb, maximum 4 képes sorozatot készíthetünk. A sorozat hossza a fájl formátumtól és a témától független, hosszabb sorozatot csak 2 Mpixel vagy annál kisebb felbontásban készíthetünk, ott akár 13 képig (illetve gyors kártya esetén akár tovább is). Ha a puffer betelt, az exponáló gomb további nyomva tartása nem eredményez újabb képet, azt csak a gomb felengedése majd ismételt lenyomása után készíthetünk. A sorozat hangfelvétele itt hallgatható meg (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 69 kB).

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 képet készíthetünk +- 0,3..1 Fé lépésközzel. Ebben az esetben a 3 kép automatikusan sorozat módban készül. A beállított érték a gép kikapcsolása, majd visszakapcsolása után is megmarad. Expozíció-sorozat módban is használható az expozíció-kompenzáció, így 0,3 Fé-es expozíció-korrekciót és 0,3 Fé-es expozíció-sorozat lépést választva tulajdonképpen a fénymérés által beállított expozíción túl +1/3 és +2/3 Fé-kel eltolt expozíciók következnek. Természetesen lehet további eltolást is végezni.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.

A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, vagy vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép elején, a markolat mellett található.