Kipróbáltuk: Olympus E-300 teszt

0
1 407

Bevezető

Az Olympus a 4/3-os rendszer második tagjaként a 2004 őszén megrendezett Photokinán jelentette be az E-300-at, amely annak ellenére, hogy nagyobb felbontású, mint az E-1, alacsonyabb áron került bevezetésre. Ennek oka, hogy az E-300 elsősorban belépő szintű D-SLR-nek tekinthető, hiszen jó pár funkció hiányzik belőle, amely az E-1-ben megtalálható. A főbb különbségeket táblázatunkban foglaltuk össze.








































































Olympus E-1 és E-300 közötti főbb különbségek

Olympus E-1
Olympus E-300
Bekapcsolási idő
1,6 mp 2 mp
Érzékelő felbontása
5,1 Mpixel 8,0 Mpixel
Érzékelő mérete
17,4×13,1 mm 17,3×13,0 mm
Pixelméret
6,8 mikron 5,4 mikron
Érzékenység
ISO100-800
(kiterjesztve ISO3200-ig)
ISO100-400
(kiterjesztve ISO1600-ig)
Legnagyobb képméret
2560×1920 3264×2448
Tükörfelcsapás
van csak V1.2 firmware-rel
Peremsötétedés korrekció
van csak V1.2 firmware-rel
AF segédfény
vörös fényű, mindhárom fókuszpontra mintát rajzoló vaku stroboszkópikus villantásával
Fehéregyensúly
hibrid (külső + CCD) CCD
Sorozat
2,2 kép/mp, 12 képig 2,5 kép/mp, 4 képig
Expozíció sorozat
3 vagy 5 kép 3 kép
Bépített vaku
nincs van, felpattanó
Külső vaku
vakupapucs és vakuszinkron kimenet csak vakupapucs
Kereső
TTL pentaprizmás, 100% lefedettség TTL Porro kereső, 94% lefedettség
Kereső által létrehozott kép mérete
20 fok 19,5 fok
Mattüveg
cserélhető fix
Státusz LCD
van nincs
Lejátszás belenagyítás
max. 4x max. 10x
Csatlakozás
USB 2.0 és FireWire USB 1.1
Opcionális markolat
HLD-2 HLD-3
Váz mérete
141 x 104 x 81 mm 147 x 85 x 64 mm
Váz tömege
660 gramm 580 gramm



A hagyományos 36×24 mm-es Leica képkockához képest az érzékelő mérete itt is csak 17,3×13,0 mm-es, emiatt kb. 2x-es fókusz szorzóval kell számolnunk. Mivel a rendszerhez készített optikák pontosan az ekkora CCD-hez szükséges képet vetítik, így egy 25 mm-es fókusztávolságú objektív ugyanolyan perspektívájú képet eredményez, mint egy kisfilmes 50 mm-es optika. A kisebb vetített kép miatt vagy kisebb méretű optikák, vagy nagyobb fényerejű objektívek gyárthatók. Az E-300-hoz kit-ben megvásárolható optika azonban hasonló fényerejű, mint a legtöbb tükörreflexes géphez kapható alapobjektív. Itt elsősorban az alacsony ár volt a fő szempont, nem a nagy fényerő.



Az Olympus E-300 már külsőre is jelentős eltéréseket mutat az E-1-gyel szemben. Míg az E-1 inkább hasonlít egy hagyományos tükörreflexes gépre, az E-300-at alacsonyabb, de elnyújtott téglatest formája egyedivé teszi. A kisebb vázmagasság miatt a kereső új megoldást használ, a tükör ez esetben nem felfelé, hanem oldalirányba vetíti a képet, amely többszöri megtörés után szolgáltatja a keresőképet (Porro kereső).

A gépben a Kodak KAF-8300CE 4/3″-os CCD-je található, amelynek teljes pixelszáma 8,8 millió, ebből 8 millió képpontot használ fel a képalkotásra. A CCD-re objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le, amelynek működését a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED jelzi. Ennek hatékonysága igen jó, a teszt időszaka alatt egyetlen egyszer sem készült olyan felvétel, ahol a képen zavaró sötétebb folt jelent volna meg a CCD elé kerülő porszem miatt, pedig jópárszor cseréltünk objektívet a szabadban is. A CCD Full Frame Transfer kialakítású, vagyis nem rendelkezik elektronikus zárral, így nincs szükség a kompakt gépek CCD-jénél előforduló, pixelek melletti regiszterekre, ami nagyobb pixelfelületet tesz lehetővé. Az E-300-ban alkalmazott képérzékelőn 5,4 mikronos pixelek foglalnak helyet. Az érzékenység ISO100, ISO200, ISO400 lehet, valamint ha a SETUP menüben engedélyezzük, akkor ISO800 és ISO1600 is.

Legnagyobb felbontásban 3264×2448 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf), TIFF és JPEG formátumban menthetjük el. RAW formátum mellé választhatunk JPEG típusú fájlt is, így a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is kerül. A JPEG tömörítési foka két lépésben változtatható: SHQ és HQ. Az SQ minőséghez tartozó felbontást a menüben adhatjuk meg a következő értékek közül: 3200×2400, 2560×1920, 1600×1200, 1280×960, 1024×768 és 640×480. A tömörítési fok 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 értékre állítható. Az elkészített felvételek CompactFlash memóriakártyára kerülnek, ezekből mind a Type I, mind a Type II változatot kezeli a fényképezőgép.





A gépvázra a 4/3-os rendszerhez készített objektívek csatlakoztathatók. Ilyen optikákat nemcsak az Olympus fejleszt és gyárt, hanem a Sigma is. A jelenlegi objektívpark az ultra nagylátószögű zoomobjektívektől az ultratele zoomobjektíveken keresztül több fix fókusztávolságú tele és egy makró objektívet is magába foglal. A választék tehát mára már jelentős, ám az objektívek ára sajnos még magas. Reméljük a rendszer elterjedésével az árak is csökkenni fognak valamelyest.

A bekapcsolás viszonylag jó sebességgel történik, bár az E-1 1,6 mp-es idejéhez képest az E-300 “csak” 2 mp után képes elkészíteni az első képet, viszont egy belépő szintű D-SLR-től ez az érték is remek (ne felejtsük el, a népszerű Canon EOS-300D bekapcsolási ideje kb. 3 mp). S itt is hozzátartozik az eltelt időhöz a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos CCD tisztítás. Sorozat-felvételkor méréseink pontosan igazolták az adatlap által feltüntetett 2,5 kép/mp sebességet. Az E-1-hez képest a belső puffer kapacitása jóval kisebb, maximum 4 képes sorozatot készíthetünk. A sorozat hossza a fájl formátumtól és a témától független, hosszabb sorozatot csak 2 Mpixel vagy annál kisebb felbontásban készíthetünk, ott akár 13 képig (illetve gyors kártya esetén akár tovább is). Ha a puffer betelt, az exponáló gomb további nyomva tartása nem eredményez újabb képet, azt csak a gomb felengedése majd ismételt lenyomása után készíthetünk. A sorozat hangfelvétele itt hallgatható meg (22 kHz, 16 bit, mono PCM WAV, 69 kB).

Ha automatikus expozíció-sorozatot választunk, akkor 3 képet készíthetünk +- 0,3..1 Fé lépésközzel. Ebben az esetben a 3 kép automatikusan sorozat módban készül. A beállított érték a gép kikapcsolása, majd visszakapcsolása után is megmarad. Expozíció-sorozat módban is használható az expozíció-kompenzáció, így 0,3 Fé-es expozíció-korrekciót és 0,3 Fé-es expozíció-sorozat lépést választva tulajdonképpen a fénymérés által beállított expozíción túl +1/3 és +2/3 Fé-kel eltolt expozíciók következnek. Természetesen lehet további eltolást is végezni.

Fehéregyensúly-sorozatot választva 3 képet fog elmenteni a fényképezőgép, 2, 4, 6 lépésközt használva. Ezt a sorozatot az automatikus expozíció-sorozattal együtt, kombinálva is használhatjuk.


A kioldást 2 vagy 12 mp-es időzítővel, vagy vezeték nélküli távkioldóval (azonnali vagy 2 mp-es időzítő) végezhetjük. Ennek vevőegysége ill. vörös színű visszajelző LED-je a gép elején, a markolat mellett található.