Íme a Panasonic Lumix G9
A Panasonic ugyan tavaly kihagyta a Digital Imaging Seminar rendezvényét, hiszen felső kategóriás gépet akkor nem jelentett be, idén azonban nem maradt el ez a nagy hagyományokkal rendelkező szakmai program. A gyártó a Digital Imaging Seminar 2017-re a G9 tükör nélküli cserélhető objektíves váz, valamint a Leica Elmarit 200mm f/2,8 Power O.I.S. objektív bejelentését időzítette.
Helyszínnek a japán nép számára fontos történelmi vonatkozással rendelkező Portugáliát választották. 1542-ben ugyanis kvázi véletlen módon fedezte fel három portugál kereskedő hajó Japán szigetét, amelyet követően Japán bekapcsolódott Európa kereskedelmébe és elérhetővé váltak számukra a portugál termékek. Most a japánok tesznek hasonló jót Európával, amikor elhozzák nekünk a legújabb fejlesztéseiket és legjobb fényképezőgépeiket.
A Lisszabon közvetlen közelében lévő Cascais régi és modern építészetet ötvöző erődjében tartott szeminárium a sajtótájékoztatóval kezdődött, ahol elsőként Yosuke Matsunaga úrtól, a Panasonic lakossági termékeinek európai marketing vezetőjétől tudhattuk meg a cég üzletei eredményeit és terveit.
Beszámolójából kiderült, hogy a Panasonic idén vezető pozíciót mondhat magáénak az egyre szűkülő kompakt fényképezőgépek piacán. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a japán gyártó kevésbé erőlteti az egyszerűbb gépeket, amelyek valóban könnyen kiválthatók okostelefonnal. Helyettük inkább a prémium termékekre helyezik a hangsúlyt, ahol a nagy szenzor és/vagy a kiváló fényerejű objektív többet kínál, mint egy átlagos kompakt esetében.
Emellett a tükör nélküli cserélhető objektíves (MILC) gépek piacán Európában második helyet foglalnak el (mint korábbról tudjuk, az első helyen ebben a szegmensben a Sony áll).
A gyártó célja, hogy megtartsa vezető pozícióját a kompakt gépek piacán, ugyanakkor 2020-ra a MILC szegmensben első helyre kíván ugrani, mindemellett pedig a forgalmát 400 millió euróról 500 millió euróra növelnék.
A szót ezt követően Yuki Kusumi, a Panasonic üzleti üzletágának ügyvezető igazgatója vette át, majd röviden ismertette, hogy miért annyira jelentős év a 2018 a Panasonic számára.
Mint megtudtuk, a gyártó idén ünnepli 100. évfordulóját (ahogy egyébként a Nikon is, csak ők komolyabb hangsúlyt fektetnek ennek kommunikálásában), de a Panasonic MILC rendszer is jubileumához ért, hiszen 2008-ban, 10 évvel ezelőtt indult útjára a tükör nélküli cserélhető objektíves rendszer a DMC-G1-gyel.
Azóta több komolyabb innovációs mérföldkövön is túl vannak, így a legkisebb MILC bevezetésén (DMC-GM1), az első 4k/Ultra HD képes MILC piacra dobásán (DMC-GH4), a dupla stabilizátoros gép kifejlesztésén (GX széria) és a 4k valamint ezt követően a 6k photo módok gépekbe implementálásán (utóbbi a DMC-GH5-ben jelent meg elsőként).
Az eredmények és a történeti visszatekintés után a digitális képalkotási stratégiáért felelős Yosuke Yamane úr lerántotta a leplet a nap főszereplőjéről a Lumix G9-ről.
Prezentációjában a gép főbb képességeire is kitért:
- újonnan fejlesztetett 20 Mpixeles szenzort alkalmaztak, amely elé nem került aluláteresztő szűrő, így az nem rontja a képélességet (cserébe persze nagyobb az esély a moiré megjelenésére)
- megkapta a Dual I.S. 2 kettős képstabilizáló rendszert, amely 5 tengelyes stabilizálást és akár 6,5 Fé előnyt is képes adni (az objektívbe épített optikai stabilizátorral együtt)
- a gép képes 40 és 80 Mpixeles multi-shot módra is, amelynek során a szenzor szubpixel mértékű eltolásával 8 képből illeszti össze a nagy felbontású fotót
- továbbfejlesztett DFD fókuszrendszerrel látták el a gépet, amely akár 0,04 mp-es AF időt is hozhat
- nem csak a 4k és 6k Photo módoknál, de teljes felbontásban, RAW formátumban is elérhetővé tették a gyors sorozatokat, így folyamatos autofókusz használata mellett 20 kép/mp, az első képkockánál rögzített fókusz esetében pedig 60 kép/mp is elérhető
- a G szériában új elektronikus keresőt is kapott a G9, amely 3,68 millió képpontból áll, 0,83×-es nagyításra képes, képfrissítése pedig 120 Hz is lehet
- a könnyebb, DSLR-hez hasonló kezelés érdekében felső státusz LCD-t és hátsó joystick-et is szereltek a gépre, így aki tükörreflexesről szeretne áttérni, könnyebben dolgozhat majd az új géppel a régi beidegződések megtartása mellett
- az eddig főként csak a profi gépek kiváltságaként jellemző dupla kártyafoglalatot, UHS-II nagy sebességű átvitel támogatását és időjárásálló szigetelést is kapott a G9
Az új gép mellett az új, 200 mm-es fix gyújtótávolságú, 1:2,8 fényerejű objektívről is szó esett.
A kifejezetten természetfotósoknak kifejlesztett objektív a Lumix MILC-ek történetében az eddigi legnagyobb felbontású optika. Több, időjárásállóságot adó szigeteléssel is ellátták, hogy mostoha körülmények között se kelljen feladni a fotózást, legyen az egy fagyos téli terep, vagy párás dzsungel, esetleg szemerkélő eső egy fennsíkon.
A Panasonic és Leica által közösen fejlesztett fix tele a mikro NégyHarmados gépeken egy 400 mm-es objektívvel szerelt kisfilmes gép látószögét adja. Ha ez még mindig kevés volna, a dobozban mellékelt 1,4×-ező konverterrel 560 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő látószöget kapunk (természetesen a fényerő ez esetben f/4-re romlik).
Láthattunk még beszédes MTF görbét is, amely megmutatta, hogy saroktól sarokig milyen remek felbontással dolgozhatunk, ráadásul ez az 1,4×-ezővel sem romlik jelentősen, inkább csak a sarkokban, ott is elsődlegesen az átlóra merőleges vonalaknál.
Sajnos ennél többet nem mutattak az új teléről, pedig szívesen láttam volna technológiai ismertetőt az alkalmazott lencsetagok gyártásáról, precizitásáról, a fókusz meghajtásról, az időjárásálló szigetelésről, stb. De az időnkbe ennyi fért bele.
Azért az utólag kapott prospektusból a lencsetagok elhelyezkedésére legalább fény derült.
Bevetés élesben
A szárazabb elméleti részt követően kiosztották a résztvevőknek a Panasonic G9 fényképezőgépeket, amelyekhez egy 12-60mm f/2,8-4 kitobjektívet, valamint az új 200mm f/2,8 teleobjektívet adták.
A fotózást az európai kontinens egyik legnyugatibb pontján, Portugália Estremadura nevű nyugati végében, az Atlanti óceán sziklás-homokos vidékén tartották. Itt részben beltéri, részben kültéri helyszínek álltak rendelkezésre.
A beltérben nem maradt ki a műtermi jellegű modellfotózás, ahol állandó megvilágítást adó fényforrások segítették a munkát. Emellett a nagy felbontású fotó mód kipróbálását lehetővé tevő kompozíciót is itt állították fel.
Az állványra helyezett fényképezőgépeknél érdemes volt a nagy felbontású fotó mód menüjében bekapcsolni a késleltetést, mivel a 80 Mpixeles felbontás eléréséhez tökéletes remegésmentesség szükséges, amely nem volna kivitelezhető, ha az expozíció közvetlenül az exponáló gomb lenyomásával kezdődne. Az ilyen képek messze nem tartalmaznak olyan részletességet, mint a késltetetett expozícióval fotózottak.
Normál és nagy felbontású módok képkivágásai
A szemfülesebbek azért nem csak az előre kialakított témákra, de a helyben feltálalt frissítőkre és süteményekre is lecsaptak – persze fotózás céljából.
Kültéren fotóztunk balerinát, aki kedvesen modellkedett is, valamint egy homokos partszakaszon szörfözőket és lovasokat. Utóbbi helyszín talán nem volt annyira ideális, mert az erős szél miatt a hullámzó óceánból jelentős mennyiségű vízpermet jutott a levegőbe, amely egyébként hangulatos kis kontrasztú képeket adott, de könnyen azt hihetjük, hogy maga az objektív szórja a fényt ennyire. Igyekeztem éppen ezért itt olyan fotókat is készíteni, amelyek jó kontrasztot mutatnak (bár a modellfotózásnál elvileg ez eleve adott volt).
A gép minden helyzetben jól vizsgázott, a DSLR-hez szokott szemem abszolút nem érezte lassúnak az élességállítást, gyakorlatilag ugyanolyan gyors volt a fókuszálás, mint egy felső-középkategóriás DSLR-rel, azzal a különbséggel, hogy itt a keresőben folyamatosan látható volt, hogyan fog kinézni a végső kép, illetve lehetőséget ad a gép egy képrészlet kinagyítására még az exponálás előtt (fókusz helyesség ellenőrzés).
Sok gépnél találkozhattunk már a hátsó LCD érintésérzékeny felületének fókuszmező kiválasztását segítő funkciójával, de itt ismét megbizonyosodhattunk előnyéről. A gyártó egyébként a G9-re egy joystick-et is szerelt, hogy a DSLR-hez szokott fotósok is gond nélkül átnyergelhessenek az új vázra. Viszont a fókuszmező kiválasztása az érintőképernyő segítségével sokkal gyorsabb és egyszerűbb. Ráadásul nem csak egzakt módon, a kívánt terület megérintésével választhatunk fókuszpontot, de úgy is, hogy a gépet le sem emeljük a szemünk elől, de az LCD-n – mint egy touchpad-en – ujjunkkal mozgatjuk a fókuszmezőt.
A 60 kép/mp-es sorozat sebesség elképesztő, a nagy adatmennyiség gyors kiírásáért UHS-II kompatibilis kártyafoglalatot építettek a gépbe, amely max. 300 MB/s átviteli sebességet is enged (kártyától függően), ebből ráadásul kettőt, így akár a fotókat és videókat külön kártyára is rögzíthetjük, de azt is megtehetjük, hogy mindkét kártyára egyszerre írunk, így nagyobb adatbiztonságot elérve.
Nem hagytuk ki a videofelvétel kipróbálását, amelynél még Ultra HD felbontásban is van lehetőség 60 kép/mp-es képfrissítésre, így igazán zökkenőmentes klipek készíthetők. Az igazi persze az lett volna, ha valamelyik motoros zoomos objektívet tekerhettük volna fel, hiszen így most kézzel kellett a zoomot tekerni, ami a gép optikai tengely mentén történő elfordulását is eredményezi. De azért a lényeg így is látható.
A 200 mm-es objektívvel nyitott blendén is készítettem néhány fotót (köztük nagy felbontású módút is), amely kiválóan bizonyítja, hogy valóban elképesztően jó rajzolatú optikát alkottak.
Fontos hangsúlyoznunk, hogy a képek egy még nem végleges állapotú fényképezőgéppel készültek, így a végleges, kereskedelmi forgalomba kerülő termék képminősége az itt látottakétól eltérhet!
