Exkluzív: Sony Alpha 9, FE 16-35mm f/2,8 GM, FE 12-24mm f/4 G teszt

0
1 032

A Sony április 19-én jelentette be új full-frame szenzoros tükör nélküli, cserélhető objektíves fényképezőgépét, a Sony Alpha 9 (ILCE-9) modellt. A rétegelt CMOS szenzorral szerelt gép felbontása ugyan nem rekord nagy, de a 24 Mpixel még A/3-as nyomtatáshoz is tökéletesen elegendő. A viszonylag visszafogott felbontásnak és a rétegelt szenzortechnológiának köszönhetően a gép elképesztő gyors és hosszú sorozatfelvérelre képes, ami 20 kép/mp-et jelent akár 241 RAW képig. Ezt a szenzor képérzékelő felülete alatt kialakított méretes puffer memória segíti.

Két héttel ezelőtt pedig két új objektívet jelentett be a japán gyártó, a Sony FE 12-24mm f/4 G ultranagy látszögű, valamint az FE 16-35mm f/2,8 GM nagylátószögű zoomobjektíveket.

A Sony a múlt hétvégén Olaszországba invitálta Európa szakújságíróit és nevesebb fotóbloggereit, amelyre mi is meghívást kaptunk.


Az esemény szokás szerint az üzleti adatok ismertetésével kezdődött, ahol Yann Salmon-Legagneur úrtól, a Sony digitális képalkotás üzletágának vezető termékmenedzserétől megtudhattuk, hogy a 2016-os kumamotói földrengés okozta termeléskiesés ugyan megnehezítette a Sony helyzetét, de idénre sikerült talpra állniuk, így az Alpha 9 bejelentésével együtt az év végére várhatóan rekord részesedést érnek majd el a full-frame szenzoros gépek piacán, ahol a földrengést megelőzően, 2016 februárjában már 25%-os csúcson jártak (ez 2016 szeptemberére 15% alá csökkent, azóta kisebb ingásokkal emelkedik).

Az egyesült királyságbeli és németországi full-frame szenzoros gépek piacán is jó eredményeket tud felmutatni a Sony. Az Egyesült Királyságban 29%-os piaci részesedéssel a 2. helyen áll, míg Németországban 38%-os piaci részesedéssel már az első helyet foglalja el. (Ami nyilván azt jelenti, hogy a németeknél a Sony beelőzte a Canont a full-frame szegmensben!)

A sajtótájékoztató további részében a Sony A9 és a két új objektív érdekességeiről esett szó, itt azonban nem tudtunk meg olyan új információkat, amelyeket a korábbi sajtóközlemények nem tartalmaztak. Kicsit sajnálom is, hogy nem mentünk bele mélyebben a technológia ismertetésébe, így csak a már említett rétegelt szenzor kialakításról (stacked CMOS nagy kapacitású és fizikailag is közel elhelyezkedő memóriával), és az objektívek főbb tulajdonságairól hallhattunk.

A Sony FE 16-35mm f/2,8 GM a korábban már bejelentett és forgalomba hozott Zeiss Vario Tessar 16-35mm f/4 OSS-nél is 1 Fé-kel jobb fényerőt kínál, igaz, stabilizátort ugyan nem tartalmaz, de itt nem is a könnyedebb használat, hanem a kiváló optikai teljesítmény volt a cél, ebbe pedig nem fér bele a stabilizáló lencsetag, amely sok esetben kompromisszumot igényel.
A G Master szériába tartozó objektívvel a profikat célozta meg a gyártó, így az alkalmazott technológiákban is a legkomolyabb fejlesztéseket használták fel. Ez két extra aszférikus lencsetag alkalmazását jelenti, amelyből az egyik ráadásul a frontlencse, így ebben az objektívben található jelenleg a legnagyobb XA lencsetagja, amely 0,01 mikron pontossággal készül, így a teljes zoomtartományban kiváló rajzolatot tesz lehetővé, s ellenfényben is gyakorlatilag zéró becsillanással és kontrasztvesztéssel számolhatunk. Erről mi magunk is megbizonyosodhattunk az előadást követő fotózások alkalmával.
A frontlencsét fluorin bevonattak látták el, így kevésbé gyűjti az ujjlenyomatot, illetve vízlepergető tulajdonságú is.
A fókusz rögzítő gombbal is ellátott objektívet időjárásálló szigetelésekkel is ellátták, így mostoha körülmények között is gond nélkül használható.

A gyors és precíz élességállítást dupla direkt meghajtású ultrahang frekvenciás motor biztosítja (Direct Drive SSM), amelyeket több, mint 50.000 ciklus/mp sebességgel vezérelnek, pontosságuk pedig 1/1000 mm!
A Sony objektívek között elsőként ebben az objektívben alkalmaztak 11 lekerekített lamellából felépített rekeszt, így fényerőn kívül is gyönyörű bokeh várható.

A Sony FE 12-24mm f/4 G az eddigi legnagyobb látószögű zoomobjektív, amely a Sony full-frame MILC szériájához megjelent. A felső kategóriás objektív 5 aszférikus, 3 ED és egy Super ED lencsetagot is tartalmaz a minél jobb képminőség, minimális torzítás és minimális optikai hibák eléréséért.
Ebben a beépített napellenzővel rendelkező objektívben is ultrahang frekvenciás motor felel a fókuszmeghajtásért, s itt sem kell kétségbe esnünk ködös, párás időben, vagy akár szitáló esőben történő fotózáskor, hiszen az időjárásállóság erre az objektívre is jellemző.

A nagyon rövid technológiai ismertetőt követően Ole C. Salomonsen, a Sony norvégiai nagykövete tartott képvetítést, ahol a két új objektívvel szerzett tapasztalatait is megosztotta velünk.
Ole time-lapse videókat is készít, így számára az egymást követő expozíciók pontossága is fontos.
Összefoglalójában elmondta, hogy az FE 16-35mm f/2,8 GM objektív:

  • még élesebb a teljes képkockán az összes rekeszen (az f/4-es változathoz képest)
  • nincs kromatikus aberráció
  • a peremsötétedés jól kontrollált
  • pontos expozíciókat kapott (nincs vibrálás a time-lapse-eknél)
  • jó benyomást tett rá a masszív, időjárásálló felépítés
  • szinte nincs kóma jelenség a képsarkokban, így asztrotájképekhez is ideális

Az FE 12-24mm f/4 G-ről a következőket mondta:

  • kiváló élességgel és felbontással rendelkezik
  • a kromatikus aberráció nagyon visszafogott
  • a peremsötétedés jól kontrollált
  • szintén pontos expozíciókat tapasztalt (nincs vibrálás time-lapse videóknál)
  • kompakt és könnyű, időjárásálló kivitelű
  • enyhe torzítással viszont meg kell barátkozni

A gyönyörű mintafotókat nézegetve egyébként feltűnt, hogy a legtöbb tájképet F11-F22 közötti rekesszel készítette, nyitott blendés kép a bemutatott fotók között csak elvétve akadt. Az objektívek igazi képességei viszont nyitott blendén, illetve attól 1-2 rekesszel jönnek elő, F11 és ennél szűkebb blende esetében maximum a geometriai torzítás látható, vignettálás és színi hiba ilyen rekeszen nem igazán fordul elő. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy F8-tól a diffrakció jelentősen csökkenti a képélességet, így csak indokolt esetben ajánlott az ilyen szűk rekesz használata (pl. hosszú expozícióhoz, vagy esti képeknél a fények csillag szerű formálásához).

Az előadás után mindenki kapott egy vázat és egy objektívet. A Sony Alpha 9-re elsőként a 12-24mm f/4 G objektív került, ezzel indultunk fotós túránkra. A fotózási lehetőség második felében cseréltem az egyik kollégával, így a 16-35mm f/2,8 GM objektívet is sikerült kipróbálni.

A Sony Alpha 9 igazán kézhez álló masina, a több vezérlőtárcsájának köszönhetően könnyedén beállíthatók rajta a legfőbb paraméterek, a testre szabható menü pedig a kevésbé tapasztaltak számára ad segítséget.
A képzaj a kis felbontásnak és a hátsó megvilágítású szenzornak köszönhetően alacsony, még az ISO3200 érzékenységgel készült fotó is csak kis mértékben zajos, még RAW-ból konvertálva is. A gép saját JPEG képe alap zajszűréssel enyhe mosottságot mutat, de cserébe zajt nem. Természetesen a zajszűrés foka gépen belül állítható.
Fókuszhiba a teljes képsorozat alatt csak egy alkalommal történt (540 képből 1).

Videót Ultra HD felbontásban is készíthetünk, a hatékony tömörítés miatt pedig még a memóriakártyánk szabad helyét sem zabálja fel percek alatt a gép (25 fps frissítés mellett a 3840×2160 pixeles videók másodpercenként kb. 6,8 MB-ot foglalnak).

Az elektronikus kereső nagy méretű keresőképet ad, a 3,68 millió képpontos felbontása gyönyörű részletgazdagságot biztosít, a képfrissítés (no és a képfeldolgozó processzor) pedig igen gyors, így nem lehet észrevenni késleltetést a valóság és a megjelenített kép között. A 20 kép/mp sebességű sorozat pedig jelentősebb keresősötétedés nélkül készíthető. Azért érdemes ebbe egy kicsit belegondolni. 20 kép másodpercenként! Az olyan, mint egy lassabb képfrissítésű videó! (A mozifilmek 24 kép/mp-cel készülnek, azaz nem sokkal marad le tőle!)

A gyors kártyaírást dupla UHS-II kártyafoglalat teszi lehetővé. Mi 90 MB/s-os UHS-I-es kártyával használtuk, de egy sem volt idegesítően lassú a kártyamentés (de azért egy 3 képes expozíció sorozat után eltartott 2-3 mp-ig, mire a RAW+JPEG képek a kártyára kerültek, szóval érdemes gyors UHS-II-es kártyát választani ehhez a géphez).

Az energiaellátást 16,4 Wh energiatároló képességű NP-FZ100 típusú lítium-akkumulátor biztosítja, amellyel CIPA ajánlású gyári mérések szerint 650 kép készíthető. Az én tapasztalatom, hogy a 4 órás fotózást követően a teljesen feltöltött akku a nap végére 44%-ig merült, vagyis még bőven bírta volna.
Azért a hardcore fotósoknak nem árt majd egy pótakku, vagy egy dupla akkufoglalatos portrémarkolat.

Mivel ez a sajtóbemutató főleg az objektívekről szólt, így különösebben a gép képességeit bemutató szervezett eseményeket nem fotóztunk, így elmaradt a gép követő fókusz képességeit szemléltető mozgó téma fotózása is.

Nézzük az objektíveket:
A Sony FE 12-24mm f/4 G objektív szépen dolgozott, fókusz sebességére nem lehetett panasz, gyakorlatilag úgy lehetett vele fotózni az Alpha 9-cel, mint ha egy DSLR-rel dolgoztunk volna (leszámítva persze az elektronikus keresőt).
Vignettálás nyitott rekesznél természetesen észlelhető, illetve a képsarkok élessége sem tökéletes itt, de F5,6-ra rekeszelve a sarki képélesség is jelentősen javul.
Kromatikus aberrációval nem igen találkoztunk a tesztképeken, becsillanásra pedig kis mértékben hajlamos csak az objektív, illetve ellenfényben sem jelentős a kontraszt vesztés (lásd tesztfotó).

A 12-24 után következett a Sony FE 16-35mm f/2,8 GM, amely hihetetlen minőséget produkál. Kiváló fényereje ellenére még F2,8-nál is remek részletgazdagságú és a képsarkok is csak minimálisan lágyabbak, mint a képközép. 1 Fé-kel rekeszelve, F4-nél pedig nem csak a vignettálás csökken, de a képélesség homogenitása is sokat javul. Kromatikus aberráció nagyon-nagyon minimális mértékben jelentkezik csak.
Ami viszont nagyon durva, hogy valóban semmi becsillanás nem tapasztalható, még nappal szemben fotózva sem, akkor sem, ha a nap a képen is látható (lásd tesztfotók között 71-es hajós kép).

Mivel az Adobe a múlt héten készítette el a Lightroom legújabb frissítését, amelybe a Sony A9 támogatása is bekerült, így a RAW-ban készült fotókat is megoszthatjuk. Az objektív minőségét bemutató galériánkban szokás szerint csak a RAW-ból konvertált képek találhatók meg, a Sony Alpha 9 tesztfotó galériájában a gép saját JPEG képei adják a döntő többséget.

A Sony Alpha 9 tesztfotói az itteni galériában, az objektívek tesztképei pedig a Lensbuyersguide.com-on, illetve az alábbi linkekre kattintva közvetlenül is elérhetők:
Sony Alpha 9 tesztfotók
Sony FE 12-24mm f/4 G tesztfotók
Sony FE 16-35mm f/2,8 GM tesztfotók

Hozzászólások

hozzászólás