Felépítés II.
LCD és kereső
A fényképezőgép hátulján egy 2,7” képátlójú (kb. 6,8 cm) TFT LCD monitor található, melynek külön érdekessége, hogy kihajtható. Lefelé ~45 fokban, felfelé nagyjából 90-95 fokban billenthetjük fokozatmentesen. Ennek főként az élőképes képkomponálásnál lesz jelentősége, mivel akár fej fölül, vagy a földfelszín közeléből is kényelmesen ellenőrizhető a képkivágás. Az LCD amúgy az elődhöz hasonló minőségű, lapos szögben már gyenge láthatóságú. 230 400 képpontos felbontásának köszönhetően kellően részletes a fotók megjelenítése és a menük olvashatósága. Napsütésben ez az olvashatóság persze csorbát szenved, mivel alig látható valami a kijelzőn. Világossága manuálisan 5 fokozatban állítható, de rábízhatjuk a fényképezőgép automatikájára is.
Külön státuszkijelző nem található a kis gépvázon, ezért a jól bevált szokás szerint erre a feladatra is az LCD-t használhatjuk. A státuszkijelzés kétféle képernyője a fel iránygombbal (DISP) váltogatható, vagy kapcsolható ki. Az A380-nál nagyon odafigyeltek a kezdő felhasználókra, ezért a státuszkijelzést grafikusabbá, laikus számára is könnyebben értelmezhetővé tették. A fő képernyő közepén a rekesz és záridő állítást két skála jeleníti meg. A skálákon egyrészt leolvasható, hogy a felhelyezett objektívvel milyen rekeszértékek állíthatók. Másrészt a kis ikonok alapján kikövetkeztethető, hogy az adott beállítás mire lesz hatással: lassú záridő, statikus képekhez <> gyors záridő, mozgáshoz; tág rekesz, mosott háttér <> szűk rekesz, nagy mélységélesség.
A grafikus képernyő mellett részletesebb adatkijelzést is választhatunk, melynél a következő adatok jelennek meg: felvételi mód, záridő, rekeszérték, stabilizátor állapota, vakumód, képtovábbítási mód (egyképes/sorozat), expozíciós skála, érzékenység, AF mód, AF mező, fénymérés, színeffekt (saját beállítás), fehéregyensúly, D-Range (dinamika tartomány korrekció), akku töltöttsége, képméret és minőség, memóriakártya állapota, hátralévő képek száma.
A kijelző egyébként nem csak a fentiek miatt de egyéb beállítások terén is felhasználó barátabb, vagy inkább „kezdő fotós-barátabb” lett. A funkciómenü egyhangúsága helyett apró, színes ikonok dobják föl a képernyőt és bármilyen üzemmódba kapcsolunk, valamint bármit állítunk, a beállítást viszonylag részletes szöveges magyarázat is kíséri. Mégpedig akár magyarul is, hiszen a menünyelvek között ez is megtalálható. Akinek nincs szüksége szöveges segítségre, letilthatja azt. A menü színesebb lett, mivel az új modellben a háttér fekete, fehér, barna, vagy akár rózsaszín is lehet.
A lejátszás mód képernyőinek váltására szintén a DISP gomb szolgál. Itt az éppen megjelenített fotón leolvashatjuk készítésének legfontosabb adatait, kérhetünk kis nézőképet, részletes adatkijelzéssel, színcsatornánkénti hisztogrammal és a kiégett/bebukott területek villogtatásával. Az adatkijelzés el is tüntethető a képről a DISP gombbal. A fotók a jobb és bal iránygombbal, vagy az elülső tárcsával lapozhatók a képernyőn.
A képek részletnagyítása és a nézőképes megjelenítés kissé eltér az megszokottól. Mindössze egy nagyítás gombot kapunk, a már említett expozíció gomb személyében a gép tetején. Lenyomásával a megjelenített képet 7,2x nagyításban látjuk a képernyőn (kisebb felbontásnál arányosan kisebb nagyításban). Ezután az elülső tárcsával állítható be a részlet további nagyítása vagy kicsinyítése 1,1-14x zoom között. Ezt igen részletesen, 28 lépésben tehetjük. A megjelenő részlet az iránygombokkal görgethető a képernyőn. A kis nézőképekhez ezen a gépen teljesen elválnak a nagyítás funkciótól. Az Fn menü Kép Index pontjánál választható ki, hogy 4,9, vagy 25 képkockás megjelenítést szeretnénk.
A fix betekintési távolságú, pentatükrös optikai kereső szintén maradt a régi. Lefedettsége 95%, nagyítása pedig az A350-hez hasonlóan elég kicsi, 0,74x-es. Ez mindössze 18,6 fok alatt látható keresőképet jelent. Akkorát, mintha egy 17”-os monitort 105 centiről néznénk. Illetve egy 1x nagyítású és 100x-os lefedettségű filmes gép (mely a valóságban nem létezik) keresőfelületének 46,9%-át nyújtaná.
A kereső adatkijelzése kismértékben változott a korábbi modellekhez képest. A 9 fókuszmezőt, most egyértelműbben, vonalak helyett fókuszkeretekkel jelölik, és eltűnt a középre súlyozott fénymérési terület határait jelző két körív, de ezen felül minden maradt a régi. A mattüvegről leolvasható a teljes fókuszterület, valamint a sarkokban a 16:9 oldalarányú képek határjelölői is megmaradtak. A kereső betekintőnyílása alatt egy szemérzékelő található, mely a keresőbe pillantva automatikusan letiltja az LCD státuszkijelzését, vagy igény szerint aktiválhatja az automata élességállítást. A jobb oldalán lévő dioptriakorrekciós kerékkel -3,0 – +1m-1 között állítható a kereső élessége.
Élőkép (Live View)
Az élőkép szolgáltatás az egyel ezelőtti generáció A300 és A350 modelljének újdonsága volt. A rendszer az A380-ban is megmaradt. A kereső betekintő nyílásának közelében található a LiveView érzékelő, melyre egy enyhén változtatható szögű tükör segítségével kerül az objektívből a főtükörre jutó kép. A segédtükör állását és egyben az élőkép szolgáltatást a kereső melletti Live View/OVF (élőkép/optikai kereső) gombbal kapcsolhatjuk. Alsó állásban a tükör a a betekintő nyílás felé, felfelé tolva a gombot a az élőkép szenzor számára közvetíti a képet.
A Sony megoldása viszonylagos egyszerűsége miatt számos előnyt és hátrányt is tartogat. Hátránya a már említett kisebb keresőkép, valamint az, hogy az élőkép lefedettsége is korlátozott. Ennél a modellnél kb 90%-át látjuk a tényleges képnek. Az élőkép szenzorra jóval kevesebb fény jut, így elég komoly az erősítése, ami gyenge fénynél látható zajosodást okoz (szerencsére csak az élőképen). Ezen kívül a fénymérési tartomány is beszűkül, mintegy 3 fényértékkel.
Előnye viszont, hogy nagyon egyszerűen használható, hasonlóan a kompakt gépekhez. Nincs bosszantó tükörcsapkodás sem. A tükör végig az eredeti állapotában van, így élőkép alatt is a gyors fáziseltoláson alapuló élességállítás használható, a megszokott 9 fókuszmezővel. A képen láthatjuk a normál kereső mattüvegébe mart kijelzéseket, fókuszkereteket is, de az aktuális élességállítási mezőt egy zöld kerettel is kijelzi a gép. Az autofókusz a vezérlőgomb közepén lévő AF gombbal, vagy az exponáló gombbal aktiválható, de használhatunk kézi élességállítást is, ha MF módra kapcsolunk az objektíven. Ebben az esetben is megmarad viszont a fókuszvisszajelzés. Az élességállító gyűrű forgatásakor a megfelelő pozícióban felvillan az élőképen a aktív fókuszkeret és az élességet jelző pont.
Az élőkép adatai pontosan megegyeznek a korábbi gépeknél kijelzettekkel, az alsó státuszsoron megjelenik a rekesz és záridő az expozíciós skála, valamint a bemozdulásra figyelmeztetés. A képmezőben élő hisztogram is bekapcsolható, de a DISP gombbal megjeleníthető az akku állapota, a képminőség/méret, a memóriakártya ikonja, a hátralévő képek száma, fehéregyensúly, DRO mód, a választott színeffekt, felvételi mód, hisztogram, vakumód, vörösszem kompenzáció, vaku teljesítmény, AF-mód ikon, AF mezőmód ikon, fénymérés és az érzékenység.
Képnagyítási lehetőség ezúttal sincs. Illetve hivatalosan nincs, de van egy úgynevezett Smart Teleconverter funkciónk, amely még külön gombot is kapott a gépvázon. A gombot lenyomva a telekonverterekhez hasonlóan 1,4x, újból lenyomva pedig 2x nagyítást kapunk. Ez nem csak egy egyszerű digitális zoom, amely csak élőképnél használható, de korlátozottan alkalmas lehet a komponálás alatti nagyított nézet bekapcsolására is. Nem véletlenül írtam, hogy „korlátozottan”, ugyanis interpolált, gyengébb felbontású nagyítást ad. Az apróbb részletek tehát nem ellenőrizhetők így sem. Maga a Smart Teleconverter egyébként nem interpolált digitális nagyítás, hanem a képszélek vágása. Teljes felbontásnál, 2X állásban nagyjából fele akkora felbontású képet kapunk (2416 x 1600 pixel), mint a max képméret, 1,4x nagyításnál a képpontok száma 3264 x 2716. A szolgáltatás akkor hasznos segítség, ha szükségünk van az objektív által nyújtott eredeti nagyításra, de a kép széleire nem. Ekkor a téma ugyanakkora marad a képen, mint max képméretnél, de kisebb felbontásban és így kisebb fájlmérettel.
Élességállítás
A Sony Alpha DSLR A380 az előd élességállító rendszerét örökölte. 9 fókuszmezőt kapunk ugyanabban az elrendezésben. A középső mező most is keresztszenzoros, ami pontosabb élességállítást jelent. Körülötte négy pontot kapunk, illetve a sarkokban – vagyis az AF terület sarkaiban, nem pont a képmezőjében – további négy pontot. A fázisészlelésen alapuló AF rendszer optikai kereső (OVF) és élőkép (Live View) módban is használható. ISO100 érzékenységen 0 – 18 fényérték között működőképes a rendszer. Az autofókuszmód, és mező beállítások az Fn menüben található. A következő módok választhatók:
- AF-S: egyszeri élességállítás. A beállított fókusztávolság rögzül és új mérésig érvényben marad még a téma elmozdulás esetén is. Ha átkomponáljuk a képet, szintén az előzőleg meghatározott távolságra állít élességet a fényképezőgép. Statikus, nem mozgó témáknál használható.
- AF-A: automatikus AF. Statikus fotótéma esetén a készülék AF-S, vagyis egyszeri fókuszmódot használ, míg mozgó témánál AF-C (folyamatos) módra vált.
- AF-C: folyamatos autofókusz. Mozgó témáknál ajánlott beállítás. A beállított élességi távolság folyamatosan változik ha a képet átkomponáljuk vagy a fókuszmező be eső téma elmozdul (közeledik vagy távolodik).
Fókuszmező szerint háromféle módot állíthatunk:
- Széles: az AF rendszer automatikusan választ egy mezőt a kilenc közül. Jellemzően azt, ahol jól elkülöníthető, éles, kontrasztos témát talál. Ez nem biztos , hogy megegyezik az általunk elképzelt fókuszhellyel. Az AF gomb lenyomásával a középső mezőt választhatjuk ki.
- Középpontos: a fényképezőgép csak a középső mezőt használja, minden esetben az alá eső témára állít élességet. Ez a mérőmező a legpontosabb mind közül.
- Helyi: A felhasználó szabadon választhat a kilenc AF-pont közül az iránygombokkal. Az AF gomb lenyomására a középső pont lesz aktív.
Az automata élességállítás az élőképnél írtakhoz hasonlóan az exponáló gomb félig lenyomott állapotában, vagy az AF gombra indul. A menüben beállíthatunk szemindítású AF módot is, amely a kereső betekintő nyílása alatti szenzor leárnyékolásakor (pl. ha a keresőbe pillantunk) aktiválja az automata élességállítást. A megtalált élességet az aktuális mezőben felvillanó vörös pont, vagy a státuszsor elején kigyulladó zöld lámpácska jelzi.
Gyenge fényviszonyok között bekapcsolhatjuk az AF segédfény szolgáltatást. A gép ugyan nem rendelkezik ehhez külön lámpával, így a felnyíló vaku előzetes villanásainak fényében állít élességet. Ennek hatótávolsága kb. egy szobányi, vagyis maximum 5 méter. A segédfény beállítható automatikus indításúra is.
SSM, vagy az újabb SAM objektíveknél a gép bajonettje melletti AF/MF (auto/manuális fókusz) gombnak nincs különösebb jelentősége, ekkor ugyanis az objektív fókuszmotorját használja a gép. Ha az objektív hasonló kapcsolója AF állásban van a gépen hiába használunk MF módot, az élességállítás így is automatikus lesz. Kézi élességállításnál az objektív fókuszgyűrűjét kell használnunk, és az optikai keresőre, valamint szemünkre hagyatkoznunk. A fókuszpontok ilyenkor nem villannak fel, de megfelelő élességnél a státuszsor fókuszvisszajelző lámpája működik.
Vaku
Az A380-on nem kapunk külön gombot a beépített vaku felnyitásához, mint elődjében. Minden esetben automatikusan, illetve a beállított vakumódnak megfelelően nyílik. Ha például derítő vakuzást használunk, minden esetben nyitni fog. A nyitott állapot egyben a bekapcsoltat is jelenti. Kikapcsolni a villanó kézi lezárásával tudjuk. A váz előnye viszont, hogy a vakuházat jelentősen megnyújtották, így magasabbra nyílik, kb 8,5 cm-re, ami a vörösszemek kiküszöbölése szempontjából nem hátrány, de a nagyobb objektívek és napellenzők árnyékoló hatása miatt sem. Az A350-nél például a kapott 24-70mm-es Carl Zeiss zoom már csúnyán beárnyékolt. Sajnos ugyanezzel az objektívvel nem tudtuk kipróbálni az A380-at, de a magasabb vaku egy kicsit biztatóbb. A kitobjektívvel mindenesetre nem volt gond.
A vakumódok a jobb iránygombbal kapott menüben állíthatók és az alábbiak lehetnek:
- Kikapcsolt (nem villan)
- Automata villanás (a gép dönti el, hogy szükséges-e)
- Derítő vaku (mindig villan)
- Lassú szinkron (hosszú záridővel)
- Szinkron hátsó redőnyre (hosszú záridő végén villan)
- Vezeték nélküli vezérlés (külső vakuval)
A vörösszem hatás ellen nem csak a magasabb vakuval, de a külön beállítható vörösszem csökkentő móddal is védekezhetünk. Ez a Beállítás menüben található és bekapcsolva minden fenti módban a gép egy apró elővillanás sorozattal próbálja szűkíteni a portréalanyok pupilláját.
A villanó teljesítménye gyengébb mint korábban. 12-es helyett 10-es kulcsszámú, ami annyit tesz, hogy ISO100 érzékenységnél, és 18 mm-es gyújtótávolságnál, F3,5 rekeszen ~2,9 méterig hatásos. Az érzékenység emelésével persze javíthatunk ezen, ISO800-nál, ugyanezekkel a beállításokkal már kb. 8 méterig kapunk kellő megvilágítást. A beépített vaku teljesítménye a menüben +/-2 Fé között, 1/3 lépésekben szabályozható.
Komolyabb fényteljesítmény eléréséhez mindenképpen külső vaku használata szükséges. A fent említett vezeték nélküli móddal a gyári rendszervakuk akár a gépről levéve, kábel nélkül is elvillanthatók. Ezek a Sony által kiadott, vagy a korábbi Konica-Minolta külső vakuegységei is lehetnek. A Sony a 36-os kulcsszámú HVL-F36AM-et, az 56-os kulcsszámmal rendelkező HVL-F56AM-et, és a csúcsmodellt, a HVL-F58AM-et ajánlja a fényképezőgéphez. Hamarosan egy új, kisméretű rendszervakut is piacra dob a gyártó, HVL-F20AM néven, amely használaton kívül lehajtható, 20-as kulcsszámú és akár wireless kioldóegységként is használhatjuk.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Korábban már említettem a készülék bal oldalán lévő eltolható műanyagajtót. E mögött található két csatlakozóhely, felül az új HDMI kimenet, alul pedig egy az USB kimenet. Kábelt persze csak az utóbbihoz kapunk, melynek segítségével számítógéphez vagy például közvetlenül nyomtatóhoz csatlakozhatunk. Az USB kivezetés Mass Storage, vagy PTP módban használható. Az opcionálisan beszerezhető HDMI kábellel nagy felbontású TV-hez csatlakoztatható a fényképezőgép. A Sony Bravia TV-ivel elsőként kompatibilisek az új készülékek, így a Bravia Sync szolgáltatással a fényképezőgépek képlejátszása a TV távirányítójával vezérelhető. Sajnos normál videó kimenet nincs az A380-on, így a hagyományos TV-ket, mint megjelenítőket, már elfelejthetjük. A markolati rész tetején, a másik oldalon egy harmadik kimenetet is találunk. Egy kihajtható gumilap mögött kapott helyet a szintén külön megvásárolható hálózati tápegység aljzata.
Bár az előző generáció még támogatta a CompactFlash memóriakártyákat, az új modelleknél a Sony a saját formátumának számító MemoryStick kártyákra tért át. Ezek közül a PRO Duo, PRO-HG Duo és PRO-HG Duo HX típusok támogatottak. A kapott gyári adatlap szerint az SD és SDHC kártyák is használhatók, de az általunk tesztelt modellben ez fizikailag is lehetetlen volt, mivel az egyetlen MemoryStick foglalatba ezek a kártyák önmagukban, és adapterrel sem férnek be. Az MS memóriák a HDMI és USB kivezetés között elhelyezett foglalatba illeszthetők.
Az A380-hoz a Sony NP-FH50 típusú InfoLithium ActiForce akkumulátor jár, melyet a szintén mellékelt BC-VH1 hálózati töltővel tölthetünk. Kapacitása 670 mAh és kb. 2,5 óra alatt tölthető fel teljesen. A gyári mérések alapján kizárólag az optikai keresőt használva és az élőképet hanyagolva, kb. 500 felvételt készíthetünk egy töltéssel. InfoLithium akkumulátor lévén a töltöttség elvileg 1%-os pontossal is ellenőrizhető, de ilyen funkciót a mintapéldány menüjében nem találtam. Nem kizárt azonban, hogy a végleges verzióban már benne lesz. A töltöttség a tesztgépen csak a kereső és az LCD öt állapotú ikonján volt ellenőrizhető.
Az akkumulátor a szokásos helyre a markolat alján lévő foglalatba helyezhető. A foglalat ajtaját nyitva nem kell az akkumulátor kicsúszásától tartanunk, mivel egy rugós műanyagpöcök is a helyén tartja. Az ajtó egyébként a gépet normál méretű állványtalpra erősítve is nyitható, így az akku anélkül cserélhető, hogy az állványról le kéne szerelnünk a készüléket. Az állványmenet fémből készült és pontos az optika középtengelye alatt helyezték el.
