Exkluzív: Sony Alpha DSLR-A380

Felépítés I.

Felépítés

Ha nem is formabontó, de kétségtelenül gyökeres változáson mentek át az új modellek az előző generációhoz képest. A A200-A350 sorozat kinézet terén a Konica-Minolta hagyományokat folytatta, ugyanaz, mint az Alpha család többi tagja is. Az új széria most valami egyedibbre, valami jellegzetesen Sony-sra törekszik. A cégtől amúgy sem áll távol a különleges külső. Elég csak olyan gépeire gondolnunk, mint az egykori DSC-F717 és társai, vagy a belsejében és külsejében is különleges DSC-R1. A váz külső borítása most is műanyag, de az egész valamivel kisebb, és majd 100 grammal könnyebb az elődnél.

Az A380 ettől függetlenül megmarad a DSLR-ek alap formavilágánál, de több helyen megtöri a unalomig ismert formákat. Ezek a próbálkozások néha ügyesek, néhol viszont sutának tűnnek. Jól néz ki és kényelmes is a váz formáihoz idomuló, széles szemkagyló gumi. Szintén jó dolog, hogy a gép elejének nagy része gumiborítást kapott. Ez amellett, hogy esztétikusabb is mint a kopogós műanyag, valamivel biztosabb fogás és némi kényelmi pluszt is ad. A biztosabb fogásra szükség is lesz, mivel a markolatot igen drasztikusan áttervezték. Szerintem hátrányára.

Kényelmes fogást sehogy sem sikerült találnom rajta, pedig a Sony korábbi modelljei – különösen a nagyobbak – pont erről voltak híresek. Ez a markolatként funkcionáló éles és vékony kiemelkedés viszont sehogyan sem az. Mindössze két ujjnak jut rajta hely, a szintén a stabilitást szolgáló tetejét pedig lecsapták és ide került a vezérlőtárcsa, amely korábban az expo gomb előtt kapott helyett. Ha három ujjal szeretnénk tartani a gépet, akkor a tárcsához nem férünk hozzá, bármekkora is a kezünk. Nagy kár, de a legjobb fogású alsó kategóriás DSLR-ből, a legrosszabbak táborába került.

A Sony a Nikonnál és a Pentaxnál bevált, expo gomb körüli be- és kikapcsoló gyűrűs megoldást választotta, ami valamivel gyorsabb a korábbi külön kapcsolónál. Az optikai és élőképes kereső közötti váltókapcsoló nagyjából a korábbi helyén van, de egy fokkal kényelmesebb, kissé a mutatóujj felé döntött pozícióban, így az exponálógombról viszonylag kényelmesen elérhetjük. Szintén a gép tetejére, még jól elérhető helyre került a Smart Teleconverter gomb is. Az expozíció/nagyítás gomb viszont elég rossz helyre került, pedig manuális üzemmódban ennek nyomva tartása szükséges a rekesz állításához. Az üzemmód választó tárcsa az elődhöz képest vékonyabb és félig a vázba süllyesztett és hiába dizájnosabb, ha ez is kényelmetlen megoldás. Az A380-on egyébként kevesebb gombot találunk, mint az elődökön. Az LCD bal oldalán végigfutó szokásos gombsort például teljesen mellőzték. Innen a legfontosabb két kezelőszerv a másik oldalra került, a többit mással, vagy a menü megfelelő opciójával helyettesíthetjük. A fontosabb felvételi funkciók, mint a vakumódok, az érzékenység az AF, rögzítés, a sorozat, vagy önkioldó, illetve a státuszképernyő bekapcsolása a kompaktokhoz hasonlóan az iránygombokon kapott helyett, a többi fontos beállítást az Fn gombbal előhívható funkció menüben kapjuk meg. A maradéknál kénytelenek leszünk a menüt használni.

Jó próbálkozás, hogy a kártyafoglalat a gyakrabban használt kimenetekkel együtt a bal oldalon, egy tolóajtó mögött kapott helyet. Gyorsabb és kényelmesebb lehet így a kártyacsere, hisz nem kell a markolatról levennünk a kezünket. A tolóajtó kissé furcsa megoldás, de biztonságosabb és talán gyorsabb is, mint a korábbi. Az egész elgondolásnak viszont lett egy hátulütője is, mivel a hálózati táp bemenete már nem fért el a többi között és a markolat tetejére kellett tenni.

Képérzékelő

A Sony Alpha DSLR A380 minden bizonnyal elődje CCD érzékelőjét örökölte, hiszen alap adataikban megegyeznek. Az APS-C (23,5 x 15,7 mm) méretű szenzorra 14,9 megapixel került, mely ténylegesen 14,2 megapixelt jelent a képalkotást tekintve.

A beállítható képméretek is tökéletesen megegyeznek az A350-ben találhatókkal. Háromféle méret közül választhatunk, L, M és S jelöléssel. Ezek kétféle oldalarányban, a DSLR-eknél már jól ismert 3:2-vel és a főleg széles képernyőkre optimalizált 16:9-el érhetők el. A legnagyobb képméret 4592 x 3056 pixeles, 16:9 aránynál 4592 x 2576 pixel, vagyis az eredeti 14 megapixeles kép alját és tetejét levágja a gép feldolgozó szoftvere.

A képformátumok közül a JPEG és a RAW áll rendelkezésre, illetve választhatjuk a kettő kombinációját (RAW+JPEG), melynél két külön formátumú kép kerül a kártyára ugyanarról a témáról. JPEG esetében kétféle felbontás választható, Fine és Standard. Az előbbi 98%, az utóbbi pedig 96%-os minőséget nyújt. RAW+JPEG esetén a „nyers” formátumú kép mellé egy Fine tömörítésű JPEG-et ment a gép.

A képadatok feldolgozásáért a Sony jól bevált BIONZ feldolgozó rendszere felelős. Az érzékenység egész fényértékenként állítható a következő fokozatokra: ISO100 / 200 / 400 / 800 / 1600 / 3200. Ezen felül elérhető az AUTO beállítás is. A zajszűrést közvetlenül nem befolyásolhatjuk, de a menüben bekapcsolható a nagy érzékenységen készült képek fokozott szűrése, amely ISO1600 és 3200 fokozatoknál lép működésbe.

Szenzortisztítás

A szenzor a régi, és ugyanez mondható el az automata tisztításra is. A CCD rázásával végrehajtott tisztítási folyamat általában a készülék kikapcsolásakor lép működésbe. A szenzor magas vibrációjú rázásával igyekszik megszabadulni az érzékelő előtti üvegre tapadt, kevésbé makacs porszemektől és szennyeződésektől. A por bejutását ezen kívül a korábbi modellekben is alkalmazott portaszító indium-ón-oxid bevonat is gátolja.

A kikapcsoláskor induló automata tisztítás nem tart tovább néhány tizedmásodpercnél és minden esetben lefut, nem befolyásolhatjuk. Fokozott tisztítást viszont bármikor aktiválhatunk a menüből a Tisztítási mód beállítás alatt. Ez egy erőteljesebb és valamivel hosszabb vibrációt jelent, melynek végeztével a gép automatikusan kikapcsol, felcsapva hagyva a tükröt. Az esetleg még ezután is ragaszkodó szennyeződéseket így kézzel, jobban mondva az erre alkalmas tisztító eszközökkel is eltávolíthatjuk a szenzorról. Ez a módszer csak legalább 50% töltöttségű akkumulátornál aktiválható.

Objektív

Az A380 ugyanúgy illeszkedik az Alpha rendszerbe mind eddigi összes társa. Alapból a Sony α objektívcsaládot támogatja, de persze tökéletesen kompatibilis a rokon Minolta és Konica-Minolta autofókuszos optikákkal is. Ezen hagyományokhoz híven a vázban ugyanúgy megtaláljuk a fókuszmorot, mint az újabb objektívekben. A most kiadott gépvázakkal együtt a Sony új SAM motoros, objetíveket is megjelentet, melyek közül a Sony DT 18-55mm F3,5-5,6 SAM objektív kitben is megvásáolható lesz a géppel. A drágább SSM (SuperSonic Motor) fókuszmeghajtású optikákhoz képest az SAM (Smooth Autofocus Motor) elérhetőbb árú megoldást jelent. Papíron ugyan ezek is csendes működésűek, de a tesztpéldányhoz kapott kitobjektívnél ezt nem tapasztaltuk. Elképzelhető, hogy az objektívbe épített fókuszmotorral a Sony ugyanarra az útra kíván lépni, mint a két vezető DSLR gyártó, és idővel kihagyja a gépvázakból a meghajtást, csak az objektívekben használva azt.

A CCD 23,5 x 15,7 mm-es mérete miatt a korábbiakhoz hasonlóan 1,5x gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk ennél a modellnél is. Ez annyit jelent, hogy például a hozzá adott 18-55mm-es kitobjektívvel, kisfilmes viszonylatban, 27-83mm-nek megfelelő látószöget kapunk.

Az objektívek nem rendelkeznek optikai képstabilizátorral. Ezt a CCD sensor-shift technológiájával oldja meg a Sony, így az összes felhelyezett objektív stabilizált. A gyártó a SteadyShot INSIDE nevet adta a stabilizátornak, de mintadarabbal kapcsolatban még nem derült ki, hogy ez áttervezett stabilizátort jelent, vagy csak egy megújult nevet.

Sorozat fényképezés

A sorozat módok ezen a modellen a négyirányú vezérlőgomb bal irányával választhatók ki. Hagyományos sorozatokból csak egyfélét kapunk ugyanazokkal a képességekkel, mint az elődben. Ez 2,5 kép/mp-es sebességet jelent, élőképnél pedig 2 kép/mp-et, amin talán nem ártott volna fejleszteni, hiszen az A350-nek sem ez volt büszkesége. JPEG-ben elméletileg végtelen mennyiségű képet készíthetünk így, gyakorlatilag azonban memóriakártyánk kapacitása lesz a határ. RAW-ban szintén nagyon fontos a kártya, de nem csak a kapacitás, hanem a sebesség miatt is. A készíthető képek száma ezúttal is korlátlan, de egy idő után lassulni fog a sebesség. Egy gyorsabb kártyával akár 12-14 kép is készíthető érezhető lassulás nélkül. RAW+JPEG formátumnál kb. 3-4 felvétel után következik be a lassulás, de a gép ezután is folytatja a sorozatot. Pontosabb mérésekkel a végleges példány letesztelése után tudunk szolgálni.

Az automata sorozatokat kissé megnyirbálták. Kimaradt ugyanis a fehéregyensúly finomhangolásokkal készíthető WB sorozat. Legalábbis a minta modellben nem találtam ilyesmit. Maradt viszont az automata expozíció sorozat 3 kép hosszan. A képek közötti expozíciós lépések 0,3 és 0,7 fényértékben adhatók meg.

A Képtovábbítási menüben találjuk az önkioldó beállításokat. Ezeknél 10 és 2 másodperces késleltetés illetve 10 mp letelte után 3, valamint 5 képes időzített önkioldó sorozat választható, mely újdonság a korábbi típushoz képest.