Exkluzív: Sony Alpha DSLR-A380

Bevezetés, különbségek

A Sony DSLR fejlesztő részlege, úgy tűnik, nem szokott tréfálni. Néhány éve, amikor a japán cég beszállt a digitális tükörreflexes fényképezőgépek bizniszébe, kijelentették, hogy céljuk a legjobb három gyártó közé kerülni. Aki esetleg poénra vette e kijelentést tévedett, hiszen a cég mára az eladási adatok szerint nagyjából bronzérmes. Azután megígérték, hogy rövid időn belül a teljes DSLR palettát lefedik, az olcsó belépőszinttől a profiig. A legutóbbi, tavaly ősszel kiadott Alpha A900-zal ez az ígéret is teljesült. A cég lassan ugyanannyi – vagy több – digitális tükörreflexes modellt tart forgalomban, mint az ezen a téren nagyobb múlttal rendelkező nagyok. Azt persze a Sony is belátta, hogy nagy eladásokat épp az alsó szegmensben, az olcsóbb gépekkel produkálhat. A tavalyi évet kapásból úgy kezdték, hogy szinte egyszerre három új modellel szórták meg a belépő DSLR piacot. Az A200, A300 és A350 nem sokáig maradt utód nélkül. Az még ugyan kérdés, hogy a most érkező, legfrissebb trió az A230, A330 és A380 leváltja-e a korábbi modelleket, vagy párhuzamosan kínál nagyobb választékot az Alpha rendszer iránt érdeklődőknek, de az új hármassal immár hatra bővült a Sony saját gyártású, elérhető árú digitális tükörreflexeseinek kínálata.

Az új modellek közül a „csúcsmodellt”, az Alpha DSLR-A380-at sikerült megszereznünk, egy kis előzetes tesztre. Az általunk kapott modell még nem végleges, sorozatgyártott darab, így komolyabb méréseket nem végeztünk, és egyelőre a képminőséget sem értékelhetjük.

Változások

Az új triónál 30-cal emelkedett a típusszám. Ez persze önmagában még semmit sem jelent, elképzelhető, hogy a Sony csak más gyártók típusszám adási stratégiájától eltérően némi egyediségre törekedett, de az is lehetséges, hogy az új modellek nem különböznek túlságosan a korábbiaktól. Vizsgáljuk meg a különbségeket az A380-at alapul véve.

Sony A350 vs. A380

Adja magát, hogy először a közvetlen előddel az A350-el vessük össze. A legnyilvánvalóbb, szemmel látható újítás a két gép eltérő külseje. Jelentősen áttervezték a markolatot, néhány gomb máshová került és a vázon is komolyabb változásokat találunk. Kevesebb a külső kezelőszerv, a gyártó szerint felhasználóbarátabb lett a gép kezelése. Én inkább úgy mondanám hobbi-felhasználóbarátabb. Inkább a kezdő DSLR tulajdonosokra koncentrál, és köztük is azokra, akik még nem mélyedtek el annyira fényképezés rejtelmeiben. A státuszképernyőn például kis ikonokkal is illusztrált skálán állítható a rekesz és záridő. A szakkifejezésekben még tájékozatlan felhasználó könnyebben eligazodik így a két fontos expozíciós beállítás funkcióján. Rengeteg szöveges segítség került a menükbe. Lényegében az összes beállításnál, ha 1-2 mp-et várunk rögtön előtűnik a magyarázata. A menük háttere is testre szabható, többféle színt választva.

A CompactFlash memóriakártyát és a videó kimenetet nyugdíjba küldte a Sony, helyette MemoryStick kártyafoglalatot és HDMI-t kapunk Bravia Sync támogatással. A gyári adatlap szerint kicsit faragtak a D-Range beállításokon, bár ugyanazokat kapjuk mint tavaly, kicsit új a stabilizátor neve is, de valószínűleg csak a jellegét akarták kiemelni az Inside jelzővel. Egyértelműbbek az AF mező jelölések a keresőben, de a rendszer ugyanaz, mint az elődben. Külön vették az színterek beállítását és automatikus lehet az LCD világosság, de eltűnt a Kelvinben megadható színhőmérséklet, a fehéregyensúly sorozat, az AF, vagy kioldás elsőbbség opció, és az ADI, vagy TTL vaku beállítás. Fontos különbség, hogy a kisebb kapacitású akku gyorsabban tölthető és tovább bírja elődjénél.

Komoly változásokat hiába is keresünk a kinézeten kívül. Az A380 egy tipikus ráncfelvarrt, plasztikai műtéten átesett újdonság. Új a külső, szinte azonos a belbecs. Így már meg is kaptuk a választ a kérdésünkre, miért csak 30-al emelkedett a típusszám?

balra: Sony Alpha A350
jobbra: Sony Alpha A380

Sony A230, A330 és A380

A három új modell közti különbség közel ugyanaz, mint a tavalyi trió között. Aki a legolcsóbb kivitelt szeretné és nincs szüksége élőképre, kihajtható LCD-re és nagyobb felbontásra annak az A200 plasztikázott, HDMI kimenetes utódjára, az A230-ra van szüksége. Ugyanakkora felbontást, de kihajtható LCD-t és élőképet is kapott a középső testvér A330 néven. A váz méretben és tömegben is megegyezik az A380-al, mindössze a felbontásuk a lényeges eltérés. Az előző két modell 10,2 megapixeles effektív felbontásához képest az A380 már 14,2-t kínál. A középső modellhez hasonlóan itt is adott a kihajtható élőképes szolgáltatással is felszerelt LCD kijelző.