Egyre népszerűbbek a drónok, fotósok és videósok is egyre többen ruháznak be, hogy ezzel bővítsék szolgáltatás és eszközparkjukat. Nem csoda, hogy sorra jönnek az új fejlesztések, amik meghódították a karácsonyi ajándéklistákat és egyre többen törik rajta a fejüket, hogy mi mindenre lehetne még használni a szorosan vett fotózáson és videózáson kívül is, úgy a kereskedelemben, mezőgazdaságban, iparban és egyéb területeken is.
Közben persze sorra jönnek a hírek arról is, hogy az egyre szaporodó drónok mindinkább ön és közveszélyessé is válnak. Különféle baleseteket okoznak jobb esetben csak a tulajdonosnak, de egyre gyakoribb az is, hogy másokat találnak el, repülőkkel találkoznak, megtámadták a Fehér Házat, mostanában épp a terror készültségben élő Párizs környékén riogatnak és egyre több ember magánszféráját is meg-megsértik, amik miatt a drón ipar egy része már a különféle jelzavaró és egyéb dróneláhárító eszközök gyártása irányába is elkezdett fejleszteni.
Nem csoda, hogy egyre többen sürgetik a Magyarországon még hiányzó, világszerte pedig meglehetősen eltérő szabályozást. A probléma összetett, ezért sokféle szempontot figyelembe kell veni, mielőtt megszülethet az átfogó szabályozás.
Magyarországon több szakmai konferenciát is rendeztek a témában, legutóbb ez év elején a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) szervezésében. A NAIH konferencia sok nagyon érdekes kérdést felvetett, de leginkább azt szemléltette jól, hogy mennyire összetett is a drón kérdés és mennyire nehéz mindenki számára egyformán megfelelő megoldásokat találni.
Ahogy a konferencia szervezői, én is egyre inkább azzal a problémával küzdök, hogy nehéz eldönteni, mit írjak le és mit lehet nyugodtan kihagyni. Ahogy rólad, kedves olvasó, úgy a konferencia résztvevőiről és előadóiról is nehéz volt eldönteni, hogy vajon mennyire ismeri magukat a szóban forgó drónokat. Látta már az előtérben kiállított darabokat, netán használt is valahol, esetleg rendszeres használója, így első kézből származó tapasztalatai is vannak róla, hogy mivel is jár egy ilyen ketyere használata? Vagy csak mások elmondásai és a saját feltételezései alapján próbál hozzátenni valamit a terület szabályozásához?
Egyáltalán mi az a drón?
Ez az a kötelező blokk minden ilyen anyagban, amit sokan nyugodtan át is ugorhatnak, de egy ilyen cikkből éppúgy nem maradhatnak ki az alapfogalmak, mint egy magára egy kicsit is adó konferenciáról. Tegyük tisztába, hogy minek a szabályzásáról is beszélünk. A drónok, amikre használják még az UAV (Unmanned Aerial Vehicle), UAS (Unmanned Aerial System), vagy multikopter kifejezéseket is, nem mások, mint utas nélküli kisrepülők, vagy helikopterek, amiket távirányítással vezérelnek, hogy különféle feladatokat elvégezzenek velük. A céljuk éppúgy lehet álló vagy mozgókép rögzítés, mint különféle terhek, csomagok, vagy akár bombák célbajuttatása. A harcászatban többnyire repülőgép formájú, vagy rakétára emélkeztető drónokat szoktak alkalmazni. Hasonló kialakítású szerkezetek a civil felhasználásban is előfordulnak, de polgári használatra inkább a több forgólapátos, inkább helikopterre emlékeztető multikoptereket szokták használni. Ezeket a légcsavarok számától függően kvadrokopternek (4 légcsavar), hexakopternek (hat légcsavar), vagy oktokopternek (8 légcsavar) hívnak. Míg az egyszerűbb négyrotoros kisgépek rögtön képtelenné válnak a biztonságos repülésre, ha egy motor meghibásodik, a hat rotoros drónok képesek lehetnek egy motor meghibásodása után is tökéletes biztonsággal üzemelni, a nyolc rotoros gépeknél pedig akár két motor is meghibásodhat anélkül, hogy ez a szerkezet üzembiztosságát befolyásolná és a komolyabb drónoknál az elektronikát is megkettőzik, hogy egy elektronikus meghibásodás se veszélyeztesse sem az elvégzendő feladatot, sem a gépet használók és az általa érintettek biztonságát.
Rengeteg gyártó, sokféle drónt gyárt, amiknek a legtöbb tulajdonsága meglehetőségen eltér. A piacon jelenleg mintegy 1700 féle drón kapható a mindössze néhány centis, alig néhány dekás és pár ezer forintos árútól a több méteres sok kilós és a milliókba kerülő komolyabb berendezésekig. Ezek nem csak méreteikben térnek el egymástól, hanem abban is, hogy mi mindenre képesek úgy repülés szempontjából, mint a szállítható terhek tekintetében. Eltérő lehet, hogy mekkora terhet, vagy épp milyen műszereket tudnak szállítani és abban is jelentősen eltérhetnek, hogy milyen minőségű és képességű elektronika irányítja őket.
Az egyszerűbb drónokkal csak a szobában, vagy szélcsendes időben a kertben lehet röpködni és nem alkalmasabbak többre egyszerű játszadozásnál. De már akár ezeken is lehet valamilyen (jobbára gyengébb) minőségű videokamera, a komolyabbakon nagyobb felbontású kamera, esetleg jobb minőségű optika, sőt akár GPS vezérlés és más egyéb műszerek is lehetnek. Ezek már azt is lehetővé teszik, hogy a pilóta a drón szemével is láthasson, vagy a GPS jel felhasználásával előre meghatározott útvonalon a gép automatikusan repülhessen. A GPS akár azt is lehetővé teszi, hogy a drón működési körzetét lekorlátozzák, bizonyos területeket megközelítését eleve megtiltsák neki, illetve visszatérési pontot határozzanak meg számára, ha elveszítené a távvezérlő jelet, vagy lemerülne az akkumulátor. Hiszen ezeket a szerkezeteket általában valamilyen akkumulátor működteti, ami jobbára csak korlátozott ideig képes a szerkezetet a levegőben tartani.
Repülésbiztonság
Igen fontos, sőt talán központi, de nem kizárólagos aspektusa a drón szabályozásnak, hogy a drónok is részesei, sőt sok esetben könnyen veszélyeztetői is lehetnek a légiközlekedésnek. Népszerű példa, hogy kis híján ütközött már leszálló utasszállító géppel egy reptér közelében reptetett drón, de a sárkány- és vitorlázó repülő pilóták is tudnak érdekes történeteket mesélni arról, hogy milyen érzés nekik drónokkal találkozni. A repülők ilyen ütközések elkerülésére használt műszerek viszont túl nagyok és drágák is ahhoz, hogy a drónokra is felkerülhessenek. A legnagyobb veszélyt pedig mindig az emberi tényező. Még a legegyszerűbb drónok irányítása is rendkívül sok gyakorlást igényel és a szabadban bármikor jöhet egy olyan légmozgás, ami kiszámíthatatlan következményekkel jár, különösen, ha a kezelő szem elől veszíti a gépét.
Jelenleg a magyar légiközlekedési szabályzat egyik kategóriájába sem férnek bele a drónok, amit sokan szeretnének úgy értelmezni, hogy emiatt bárki szabadon röpködhet velük. Ez viszont nem így van, a törvény szerint ugyanis „magyar légtér: Magyarország feletti légtérnek a légiközlekedés számára – a mindenkori legfejlettebb technikai színvonal alapján – fizikailag igénybe vehető magasságig terjedő része”. Ez közvetlenül a föld felszíne felett kezdődik, és minden repülő eszköz számára légtér-használati engedély szükséges, ha annak a kapcsolata megszűnik a földfelszínnel. Technikailag tehát még egy papírrepülő is légteret sért, a papírsárkány pedig csak azért kivétel ezalól, mert a vékony zsineg révén folyamatos kapcsolatban áll a földfelszínnel (több országban állítólag pont ezzel a kiskapuval próbálják a drón szabályozást kijátszani).
A repülési szakma főleg a többi légijármű biztonsága szempontjából vizsgálja a drón kérdést. Persze a drónok egymásra és az alattuk, a felszínen közlekedőkre jelentett veszély miatt sem maradhatnak hosszú távon szabályozatlanok. Ahogy a drónok egyik fő előnye is az, hogy elférnek egy kézitáskában, mégis képesek lehetnek kiváltani egy komplett helikoptert, úgy a legtöbb probléma is a méretükből fakad. Ezek a kis szerkezetek ugyanis szinte láthatatlanná válnak az égbolton, így jelentősen lecsökken az esélye, hogy bármilyen légi jármű kikerülhesse őket. Ahhoz viszont nagyok és kemények lehetnek, hogy az ütközés ne okozzon egy másik légijárműben komolyabb károkat.
Ma még szerencsére az is viszonylag ritka, hogy a drónok repülők biztonságát veszélyeztessék. Viszont ahogy egyre több a drón és a drón használó, úgy válik egyre életszerűbbé, hogy egy meggondolatlan drónpilóta balesetet, vagy akár tömegszerencsétlenséget is okozhat.
Néhány országban már létezik konkrét szabályozás a drónok használatára. Ahol nem egyöntetűen tiltják az összes drón használatát, ott általában a méret és a képességek alapján különböző osztályokba sorolták a használható eszközöket és a használatukat szabályozó kritériumokat, így az engedélyeket is. Többnyire a kisebb méretű, könnyebb, lassabban és alacsonyabban repülő, illetve hobbi célú eszközök használatára enyhébb szabályok vonatkoznak, míg a nagyobb méretű, tömegű, nagyobb repülési magasságra képes és üzleti célt szolgáló eszközök szigorúbb szabályozás alá esnek. Ezek részletszabályozása viszont nagyban eltér.
Az Amerikai Egyesült Államokban épp a közelmúltban jelentették be az első kereskedelmi célú drón szabályozás tervezetét. Ez egy általános, elég engedékenynek ígérkező szabályozást iktatna be a kisebb méretű eszközök használatára és a „kis drón” kategória mellett kilátásba helyezik egy még kisebb, „mikro drón” kategória bevezetését, aminek az adminisztratív követelményeit tovább enyhítenék. Az amerikai szabályozás egyelőre még a társadalmi egyeztetés fázisában van, a kormányzat egyelőre várja a közvélemény reakcióit a meghirdetett tervezettel kapcsolatban, hogy a végleges szabályozást már a visszajelzések fényében alkothassák meg.
Amerikában is kitérnek az adatvédelmi szempontokra, de ott elsősorban az állami szervek adatgyűjtését és kezelését tartják kritikusnak, persze ez részben abból is adódik, hogy a személyiségi jogok az angolszász jogrendszerben meglehetősen máshogyan működnek, mint a Magyarországon is alkalmazott kontinentális jogi gondolkodásban.
Sok helyen még kivárnak az illetékes szervek a szabályok megalkotásával, sőt a legutóbbi konferencián az egyik felszólaló ki is mondta, hogy szerinte „jobb, ha várnak a drón használat engedélyezésével, mintha elszabadulnak a dolgok és kezelhetetlenné válik a helyzet”. A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium irányításával minden esetre zajlik a dróntörvény előkészítése, amihez a Nemzeti Közlekedési Hatóság Légügyi Hivatala és a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság már elkészítette saját iránymutatásait, de a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság és más szervezetek is részt vesznek a törvény előkészítésében – remélhetőleg a drónok aktív felhasználóinak a véleménye is kellő súllyal jelenik majd meg a végleges szabályozásban.
Létezik olyan felvetés is, hogy a modellrepülőgépek szabályozásának mintájára a multikopterek számára is drónreptereket jelölhetnek majd ki, ahol a reptetni vágyók kiélhetnék kalandvágyukat. Ez egyrészről talán megoldás lehetne a hobbipilóták egy része számára. Főleg akkor, ha ezzel az engedélyezés adminisztrációja is leegyszerűsödne számukra. Ugyanakkor hosszú távon számukra is unalmassá válhat mindig ugyanott repülni, és ez a verzió egyáltalán nem jelentene megoldást azok számára, akik főleg fotózási és videózási céllal (akár megrendelésre) máshol szeretnének repülni.
Büntethetőség
Az NKH képviselője egy korábbi kerekasztal beszélgetésen utalt rá, hogy nem nagyon vizsgálódnak az engedély nélkül használt drónok után, és nem bírságolnak, amíg nem okoznak velük balesetet. Ugyanakkor az NKH is megerősítette a Napi.hu cikkében írtakat, miszerint bírságoltak már engedély nélküli drónhasználatért. A bírság pedig ilyen esetben akár a százmilliós összeget is elérheti, bár azt nem árulták el, hogy ténylegesen mennyi és mekkora összeget szabtak eddig ki Magyarországon drónok miatt. Egyedül annyi megnyugtató információval szolgáltak, hogy drón elfogásra és megsemmisítésre eddig nem került sor. A jelenlegi joghézagos helyzetben senki sem érezheti magát biztonságban ha mégis úgy dönt, hogy drónt használna. A HVG cikke azt is megemlíti, hogy a hivatal évente 150-200 engedélykérelmet vizsgál és legalább tízszeresére becsülik az engedély nélküli drónreptetéseket. Sőt több Magyarországon (például fesztiválon) történt drónbalesetről is tudnak. Ezekről az esetekről senki sem beszél, mivel eddig súlyos sérülés nélkül megúszta mindenki, így a felek egymás közt rendezni tudták a helyzetet és nem kerültek nyilvánosságra, a hatóságoknak nem kellett intézkednie.
Ugyanakkor nem csak a Légügyi Hivataltól kell tartani a drónpilótáknak. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság a személyiségi jogok megsértése miatt ugyanúgy eljárhat a drónokkal megvalósított adatgyűjtések miatt, mint ahogyan bármilyen más adatvédelmi kérdésben is.
A Kúria bírói pedig úgy látják, hogy a büntető törvénykönyv is számos esetben lehetőséget ad drónok használata esetén eljárni. Egy drónpilóta például könnyen kimerítheti a közlekedés biztonsága elleni, az extrém veszélyhelyzet megvalósítása, vagy épp a foglalkozás körében, gondatlanságból, vagy akár szándékosan elkövetett veszélyeztetés bűncselekményét. Sőt akár a zaklatási pert is vonhat maga után egy drón használata, ha nem vagyunk kellően körültekintőek. Ugyanakkor például a jelenleg hatályos magyar törvények szerint a drónokkal nem lehet magánlaksértést elkövetni, mivel a törvény szerint ez csak emberre értelmezhető, egy távvezérelt szerkezetre nem. Így lehet, hogy a büntető törvénykönyvet is módosítani kell majd a drónok miatt, hogy a velük elkövetett bűncselekmények minden esetben szankcionálhatóvá váljanak.
Ugyanakkor nagyon érdekes felvetés, hogy míg a PTK a képmáshoz fűződő személyiségi jogokról azt mondja, hogy tömegképek készítéséhez nem szükséges a fotóalanyok engedélye, addig a NAIH az egyik legfontosabb szabályozandó területnek épp a személyes adatok kezelését és felhasználását tartja, amit a drónok nem kizárólag, de első sorban a kamera álló és mozgókép rögzítésével valósítanak meg.
Légügyi szabályozás
Az NKH Légügyi Hivatalának honlapján megtalálható a szervezet hivatalos állásfoglalása. Ebből azonban sajnos semmi sem derül ki arról, hogy a hivatal mit vár attól, aki ma legálisan, a hatóság áldásával szeretné használni drónját, és még csak nem is sejteti, hogy milyen irányban gondolkodnak a szabályozás jövőjéről.
Az viszont kiderül belőle, hogy a magyar hatóságok komoly hangsúlyt fektetnek a gépek, azok alkatrészeinek és a karbantartás minőségének biztosítására is. Az NKH tervei szerint a gépek Magyarországon „típusengedélyhez lesznek kötve, megbízható ipari környezetből kell kikerülniük, illetve a kezelőszemélyzetre vonatkozó szabályok és a szervizelés is szerepelne az előírásokban.” Ez pedig nem tűnik bíztatónak azokra nézve, akik csak egy sárkányrepülő helyett akarnának drónnal röpködni.
A Légügyi Hivatal honlapján szereplő jogszabály gyűjteményből az derül ki, hogy a magyar légteret csak lajstromjellel és egyéb előírt azonosítókkal rendelkező jármű használhatja. A vezetőnek rendelkeznie kell a megfelelő képesítéssel és engedélyekkel, a légtér igénylő kérelmet pedig harminc nappal a tervezett repülés előtt be kell nyújtani a hatósághoz. A szervezet azt is kihangsúlyozza, hogy a pilóta nélküli légi jármű rendszerek alkalmazásakor a NKH Légügyi Hatósága által alkalmazott jogi szabályzók mellett több más hatóság (pl.: a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság, Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) és egyéb szervezet által támasztott követelményeket is figyelembe kell venni.
Adatvédelmi aggályok
Sokan nem is gondolnak rá, de a drónok nem csak repkedő eszközként jelenthetnek veszélyt, hanem adatvédelmi szempontból is fontos kérdéseket vetnek fel. A legutóbbi drón konferenciát épp ezért a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) rendezte. Számos ország adatvédelmi szakértői elmondták, hogy a drónok által rögzíthető adatok kezelésével ugyanolyan fontos foglalkozni, mint azzal, hogy a szerkezetek használatából ne legyen baleset.
Bár elhangzottak olyan sci-fibe illő felvetések is, hogy egy drónnal akár szúnyogként DNS mintát is lehet szerezni valakitől, az adatvédelmi megközelítés középpontjában mégis inkább a fotó és videó felvételek állnak. Ráadásul a drónról az érintett személy lehet, hogy nem is értesül, így a személyes adatok gyűjtése akár titokban is történhet, ami további veszélyforrás a személyes adatok biztonságát illetően.
Az ember képmása nem csak a magyar törvények szerint minősül személyes adatnak, viszont a drónok sokkal többre képesek egyszerű képrögzítésnél, mivel akár hely információt és útvonalakat is képesek rögzíteni. A konferencián említették az arcfelismerő rendszerek lehetőségeit is, ami talán ma még főleg a hatóságok drónjai esetén jelenthet veszélyt, de egyre több ilyen technológia jelenik meg polgári kézben is, és ki tudja, mikor válnak hétköznapivá a ma még csak a hatóságok számára elérhető megoldások.
Az pedig talán az egyik legérdekesebb adatvédelmi felvetés ebben a témában, hogy a drón felvételei nem csak azért jelenthetnek adatvédelmi veszélyeket, mert a drón használója vissza akar élni a felvétellel. A drónok esetében fontos tényező az is, hogy mivel az eszköz nincs a kezelő közvetlen közelében, a készülék által rögzített adatok akár avatatlan kezekbe is kerülhetnek. Ennek leghétköznapibb lehetősége, ha a drón által közvetített rádiójelet valaki meg tudja csapolni, vagy ha a drón lezuhan és a fedélzetén rögzített felvételek illetéktelenek kezébe kerülnek. Ezekben az esetekben ugyanis a drón kezelője ugyanúgy felelőssé tehető a mások által az ő felvételével elkövetett visszaélésekért, mintha ő maga követné azt el.
Az adatvédelmi szakemberek többsége drón szabályozást emleget, de szerencsére köztük is akadnak olyanok, akik úgy gondolják, hogy a drón ebben a történetben csak egy eszköz, az adatvédelmi szabályozást viszont technológia semlegesen kellene megalkotni. Elvégre adatvédelmi szempontból teljesen mindegy, hogy az adatrögzítést egy a levegőben repkedő drón végzi, vagy ugyanazt az adatrögzítő eszközt, legyen az kamera, vagy egyéb szenzor, egy hosszú rúd végére erősített, vagy akár egy épület oldalára felszerelt, vagy egy ablakba kiállított kamera rögzíti. Hiszen a legelterjedtebb drónokon pontosan ugyanaz a GoPro kamera található meg, mint amiket egyre több turista szelfibot végére erősítve lóbál városszerte gyalogosan, turistabuszok, vagy épületek ablakában.
A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság ajánlása úgy fogalmaz, hogy „Általánosságban kiemelendő, hogy önmagában nem a drónok használata jelent adatvédelmi problémát, hanem a drónokra szerelhető kiegészítőkkel megvalósuló atipikusnak mondható adatkezelés.” Mégis külön szabályozást szorgalmaznak a drónokra, mert szerintük „még a rendeltetésszerű használat is nagyon erős behatolást jelenthet a személyek a magánszférájába, hiszen az eszköz képes arra, hogy válogatás nélkül gyűjtsön adatokat mindenről, ami a látókörébe kerül, amely látókör az eddigi hasonló technológiák használati tapasztalataival összevetve szokatlanul széles és igen gyorsan változtatható.”
Szemben azzal, hogy több adatvédelmi szakember és jómagam is úgy gondolom, hogy nem indokolt külön szabályozni a drónok adatkezelését, mivel ugyanazok az eszközök drón nélkül is képesek akár ugyanott és ugyanolyan, vagy meglehetősen hasonló módon adatokat rögzíteni. Ezzel szemben „a Hatóság nem tartja elegendőnek a más, hasonlónak tűnő szabályozási tárgyra (például köztéri kamerázásra, légi felvételek készítésére) vonatkozó szabályokra történő utalást”.
Érvelésük szerint sem a köztéri kamerákra, sem a légifelvételekre vonatkozó szabályok nem elégségesek, mert a drónok egészen máshogyan viselkednek. Erre leginkább a drón gyors mozgását és nehéz észlelhetőségét hozzák fel érvként, ami minimum megkérdőjelezhető annak fényében, hogy egy helikopterről, vagy akár felderítő repülőgépről lényegesen nagyobb távolságokból és nagyobb sebességek mellett lehet fényképeket készíteni, de még egy térfigyelő kamerát sem feltétlenül vesz észre az ember.
A NAIH javaslata, hogy a drónok használatának engedélyezési eljárásába épüljön be az adatkezeléssel kapcsolatos információk megadása és elbírálása. Ezekről a repülési engedélykéréskor nyilatkozna a felhasználó, értékelésük és elbírálásuk pedig a Légügyi Hatóság feladata lenne.
Ugyanakkor a NAIH a felvételeken megjelenő adatalanyok tájékoztatását is kiemelt fontosságúnak tekinti, mivel az emberek csak akkor tudnak rendelkezni az adataik kezeléséről, ha megfelelő tájékoztatást kapnak nem csak a felvételkészítés tényéről, hanem arról is, hogy ki, milyen célra és hogyan fogja használni az őket érintő személyes adatokat. Mint írják, „Az, hogy az azonosításra milyen technológia (digitális, esetleg kivetített, rádióhullámon sugárzott lajstromszám, hallható hang- és fényjelzés, nyilvános weboldal, köztéri jelek, ezek kombinációja, stb.) alkalmazásával kerül sor, abban a Hatóság nem kíván állást foglalni, de e tekintetben minimális követelménynek tartja a repülési útvonalat térben előre, valós időben és utólag is megjelenítő, kereshető és visszakereshető rendszer kiépítését.” Vagyis az adatvédelmi kérdések könnyű szerrel sokkal jobban megbonyolíthatják a drón szabályozás kérdését, mint maguk a repülési szempontok.
A felhasználók szempontjai
A drón felhasználók még a szabály alkotásban érintett törvényalkotóknál is megosztottabbak, hiszen rengetegen vannak, és a számuk csak növekszik. Sokan eleve feleslegesnek és értelmetlennek tartják az egész szabályozás puszta gondolatát is. Mások megértik, hogy kell valami szabályozás, de reménykednek, hogy a törvényes keretek a szabadságot is megőrzik és hogy a jogalkotók a túlszabályozás helyett a józan mérlegelésre építenek majd. Vannak, akik kifejezetten örülnének egy szigorú, de igazságos szabályozásnak, ami egyszerre teremt rendet és lehetőségeket is. Sokan üdvözölnék, ha könnyen kezelhető, mindenki számára elfogadható és konstruktív szabályozás alakulna ki.
Ennek például fontos eleme lenne a bürokrácia egyszerűsítése, hogy minél kevesebb papír kitöltögetéssel és minél gyorsabban lehessen ügyeket intézni, minél rövidebb határidőkkel, vagy akár automatizáltan működjön a rendszer. Volt, aki felvetette azt is, hogy az egésznek egy okostelefon alkalmazás egyszerűségével kellene működnie, a pilóta csak rábökne a térképre, hogy hol akar repülni, megadja az időpontot és a rendszer egy válasz üzenetben tájékoztatja, hogy repülhet. Ugyanilyen egyszerűen kellene működnie az útvonalnyilvántartásoknak és a drónok azonosításának is. Ezt persze az eszközöknek is támogatniuk kéne, amit leginkább a nemzetközi szabályozás tud majd kialakítani és egységesíteni.
