Hasznos tippek mobilfotózáshoz

Először is: menjünk közel

Minthogy a mobilkamerák felbontása egyelőre nem a legnagyobb, ahhoz, hogy a kiszemelt tárgyról értékelhető fotó készüljön, csaknem az egész képet be kell töltenie. Erre az optikai zoomok elterjedéséig az egyetlen lehetőségünk, hogy kellően közel megyünk a célponthoz – portréfotózáskor ez például a legtöbb telefonnál egy méternél kisebb távolságot jelent. Ennél a példánál maradva, egy-egy arc távolabbról fényképezve is felismerhető lesz, de az ennél jóval többet magában hordozó tekintet vagy egy-egy fintor csak közelebbről látszik. (Persze egy minimális távolságot mindenképpen tartsunk: a mobilok kameráinak képe közeledéskor sokkal hamarabb válik elmosódottá, mint egy önálló digitális fényképezőgépé, de ez a kijelzőn is jól látható komponálás közben.) Ami a digitális zoomot illeti, mi letennénk ezek használatáról, ugyanis csak belenagyítanak a fotóba, ezt pedig szükség esetén egy számítógéppel mi is meg tudjuk tenni utólag, anélkül, hogy a kép maradék részéről le kellene mondanunk.

Ha azt akarjuk, látszódjon a téma…	…egyszerűen menjünk közelebb.

Minden a fényen múlik

Az alapszabály, hogy ha biztosan jó képet akarunk kapni, kültéren és nappali fény mellett fotózzunk. A legszerencsésebb az enyhén felhős idő, amikor mindenre egyenletes, szórt fény esik: tűző napsütésben a napnak háttal álljunk, hogy a fénye a tárgyra essen. Noha a legjobb eredményeket tényleg ekkor kapjuk, nincs mindig ilyen egyszerű dolgunk. Az éjszakai fotókra például nincs hatásos receptünk: a kamera éjszakai módját használva is sötét és zajos képhez jutunk. Korlátozott tapasztalataink alapján úgy tűnik, egyelőre a készülékeken fel-feltünedező LED vakuk sem jelentenek megváltást, miután hatókörük meglehetősen kicsi, hatásuk pedig gyenge. Jobb ugyanakkor a helyzet a hajnali derengésben vagy az esti szürkületkor, sőt, ha ilyenkor használjuk az éjszakai módot, meglepően hangulatos képeket kaphatunk.

Ami a beltéri képeket illeti, érdemes kipróbálni a vakut, ha van, de legtöbbjük itt sem segít sokat, számos árnyékos részt hagyva a képben. Nappal próbáljunk ablak közelében fényképezni, úgy, hogy a kinti fény a tárgyunkra essen, éjjel pedig ha lehet, plusz világítást felkapcsolva javítsunk a helyzeten. Az ideálisnál csak kicsit rosszabb fényviszonyok esetén egy szobában akár délben is jó szolgálatot tehet az éjszakai mód.

Kültéren a fény a tárgyra essen	Beltéren használjuk a meglevő világítást

Biztos kézzel, türelmesen

A hosszú záridőnek köszönhetően a mobilok különösen érzékenyek a kézremegésre, ami a kis súlyú készülékeknek köszönhetően általános. Célszerű két kézzel tartani a telefont, gyengébb fényviszonyok esetén pedig lehetőség szerint valamilyen stabil tereptárgyhoz – fához, falhoz, kerítéshez – támasztani. A legtöbb bemozdulás azonban annak a pillanatnak köszönhető, amikor megnyomjuk az exponáló gombot, érdemes tehát begyakorolni, hogyan tudjuk ezt minél finomabban megtenni.

Gyakori hiba lövés után egyből elmozdítani a telefont, pedig a nem éppen kapkodós sebességükről híres mobilok ténylegesen csak jópár tizedmásodperccel később készítik el a képet. Jelzi ezt az exponálás hangja is, de aki biztosra megy, a fotó mentését jelző feliratig nem mozdul. A késést érdemes figyelembe venni akkor is, amikor egy adott pillanatot akarunk elkapni, és eleve a várható csúszással hamarabb elkattintani a készüléket, különben a gyertyát elfújó boldog gyerek helyett a gyertyát éppen elfújt boldog gyerek arcát fogjuk megörökíteni. (Arra a kérdésre, hogy ennél gyorsabb mozgást hogy fotózzon valaki, a technika jelenlegi fejlettségi szintje mellett kénytelenek vagyunk azt válaszolni, hogy lehetőleg komolyabb digitális fényképezőgéppel – a hosszú záridőnek köszönhetően egyelőre gyakorlatilag elkerülhetetlen az elmosódott kép.)

A mozgó célpontokhoz kell némi szerencse – pláne, ha mi is mozgunk	Ha el akarjuk kapni a pillanatot, korábban kattintsunk

További tanácsok

• Időnként tisztogassuk meg a lencsét. Egy digitális fényképezőgéppel ellentétben a mobilok kameráit nem sok minden védi, az a kis plexilap pedig könnyedén bekoszolódhat a zsebünkben, mint ahogy tárcsázás közben, észrevétlenül is beteríthetjük az ujjlenyomatainkkal. Azoknál a telefonoknál, ahol kikapcsolás nélkül levehető az objektívet is védő hátlap, érdemes lehet ezt is megtenni – gyakran ugrásszerű javulást jelent a képekben.

• Készítsünk minél több képet. Bár a mobilok kamerái egyre komolyabb képességekkel bírnak, megbízhatóságuk egyelőre nem száz százalékos, azaz érdemes több fotót csinálni ugyanarról, hogy aztán később válasszuk a legjobban sikerültet.

• Keressünk homogén hátteret: a mobilképek változó minősége mellett különesen zavaró tud lenni, ha a tárgyunkról eltereli a figyelmet egy kusza háttér.

• Tájképeknél legyen valami az előtérben is. Az ilyesmi a profi fotósoknál is bevált trükk, a mobil kameráknál azonban különösen jól jön, ha akad valami vagy valaki az előtérben, ami viszonyítási alapként szolgál a néző számára a háttérben levő célponthoz.

• Játsszunk a szögekkel! A portrékat érdemes szemmagasságból készíteni, ami gyerekeknél vagy háziállatoknál az ő szemmagasságukat jelenti, nem pedig a miénket. Ez persze nem jelenti azt, hogy kényszeresen a kamerába kellene nézetnünk őket, elég a szintükre ereszkedni. Portrékra és tárgyfotókra is érvényes viszont, hogy szórakoztató szokatlan szögekkel kísérletezni, például egészen alulról vagy felülről készített képekkel vagy átlósan tartott mobillal, és olykor még a környéken adódó tükröződő felületek is jó szolgálatot tehetnek.

Játsszunk bátran…	…a szögekkel…
…a nézőponttal…	…vagy tükrökkel

• Koncertképeknél vagy verekedjük magunkat az első sorokba, és szurkoljunk, hogy a zenekar ne sokat mozogjon, amíg elkattintjuk a fényképet, vagy folyamodjunk más megoldáshoz, és ahelyett, hogy néhány bizonytalan minőségű képért küzdünk félórát, csak a közelben állók reakcióit örökítjük meg, ami gyakorta többet ad vissza az esemény hangulatából, mint néhány elmosódott, emberszerű pötty egy színpadnak tűnő valamin.

• Felbontást a maximumra! A legtöbb mobil egyelőre komoly kihívásokkal küzd a képek felbontása terén, így különösen igaz, hogy jobb odafigyelni arra, nem választható-e ki a készülő fotók mérete. Bármekkora is a legnagyobb kínált felbontás, mindenképpen azt válasszuk: ha a telefon képernyőjén nem is vehető észre különbség, a számítógép képernyőjén azonnal látszani fog. Ezzel összhangban érdemes kitapasztalni, így hány kép fér telefonunk memóriájába, nehogy helyhiány miatt maradjunk le valami megörökítenivalóról, és rendszeresen kitörölni a nem sikerült képeket, illetve számítógépre tölteni a tárolandókat.

Mi legyen a képekkel?

Számos telefon kínál különböző szerkesztési lehetőségeket, ami a kontraszt állítgatásától kezdve keretek hozzáadásán át egészen a képek szépia vagy fekete-fehér színűvé konvertálásáig terjedhet. Adott esetben ezekkel is el lehet játszani, de csak akkor érdemes, ha a készülék az új verzió mentése mellett az eredeti változatot is megőrzi, az ilyesmiből ugyanis tapasztalataink szerint olykor igen bizarr dolgok tudnak kisülni. Figyelembe véve, hogy a képek többsége egy idő után számítógépre kerül, hogy aztán egy e-mail mellékleteként vagy az interneten végezze, hasznosabb inkább a gépre töltés után, normális monitoron elvégezni a módosításokat. Így egyrészt lehetőségünk is több van, másrészt még látszik is, amit művelünk.

A mobilfotóknak megvannak a maguk tipikus hibái – ilyen a kontraszthiány, a zaj vagy a képek elsötétedése a sarkoknál (vinyettálás). Ezeket a digitális fényképezőgépeknél bevált képszerkesztő programokkal is megpróbálhatjuk kijavítani, de nem muszáj ágyúval lőni a verébre: már megjelentek az első, a mobilfotókra kihegyezett, gyorsabban és könnyebben kezelhető szoftverek. Ilyen például az említett problémákat orvosolni próbáló Mobile Photo Enhancer, amelynek teljes változata 30 dollárt kóstál, de az ingyenes és teljesen funkcionális próbaverzió segítségével el lehet dönteni, megéri-e az árát. Gyorstesztünk szerint a megfelelő fényviszonyok mellett készített fotóknál valóban jó szolgálatot teszt, persze a sötét vagy elmosódott képeken ez sem tud segíteni. A könnyű kezelhetőség mellett ugyanakkor további előnye a programnak, hogy nem muszáj egyesével bíbelődnünk a fotókkal: akár egy egész sor fényképre is ráereszthetjük egyszerre, hogy utána magától tegye a dolgát.

Végezetül, ha már mindent kihoztunk a nap során hirtelen felindulásból készített képeinkből, ám egyetlen ismerősünket sem szeretnénk e-mailben megörvendeztetni vele, ugyanakkor azt sem szeretnénk, hogy a világtól elzárva árválkodjon a gépünkön, nyugodtan csatlakozhatunk a többi mobilfotó-őrülthöz, akikből már meglepően sok van a világon és ész nélkül osztják meg egymással a képeket. Hogy ne menjünk messzire, erre egyből a Fotózz.hu-ján is van mód, de külön erre szolgáló oldal például a Text America vagy a Mobog, és újabban a Yahoo! által nemrég bekebelezett fotótároló és -mutogató site, a flickr is boldogan várja a mobilfotókat.