Felépítés II.
Ergonómia
Mivel az EOS-50D ergonómiájában nem változott a 40D-hez képest, így az ott leírtak most is érvényesek. A Canon EOS-50D igen jó fogású. A vastag markolat, a középső ujjunknak kialakított markáns bemélyedés, és a bőr hatású gumibevonat mind a felhasználó kényelmét szolgálja.
Az exponáló gomb környékén szintén egy bemélyedést alakítottak ki, amely tovább emeli a komfortérzetet.
A kezelhetőséget jelentősen könnyíti a hátlapon elhelyezett és az EOS-20D-nél bevezetett apró joysick, amely a menüben való mozgáson kívül – ha kérjük – a fókuszpontok közvetlen kiválasztására is használható. Ennek köszönhetően igen gyorsan tudunk az egyes fókuszpontok között váltani, nincs szükség plusz gomb benyomására.
Míg más gyártók első és hátsó vezérlőtárcsát alkalmaznak, amelyek méretben is megegyeznek, a Canon hátsó vezérlőtárcsáját nagy méretűre alakította ki, és a hátlap középső részére helyezte, így a hátlap felső részén helyet biztosított a további gomboknak.
Gomb egyébként bőségesen akad a vázon, ha a fényképezőgépet kézbe fogjuk, tenyerünk és hüvelykujjuk helyének kivételével szinte nincs olyan hely, ahová ne került volna valamilyen kezelőszerv.
Ami még nagyon hasznos, s a kezelést nagymértékben könnyíti, az a My Menu. Igaz, nem túl sok menüpontot, de néhányat összegyűjthetünk magunknak, amiket a legfontosabbnak tartunk. Én beválogattam a tükörfelcsapást, a vaku szinkron időt, a zajszűrést és a világos tónus prioritást. Ezek ugyanis eléggé eldugott helyen lennének, s így sokkal gyorsabban elérhetők.
LCD és kereső
A hátlapra a korábbival megegyező méretű, 3″-os képátlójú kijelző került, amely azonban több, mint 3× nagyobb felbontású, mint a 40D-é. A Sony által kifejlesztett LCD 920 ezer szubpixelt (R+G+B) tartalmaz, amely fantasztikus részletgazdagságú képeket jelenít meg. A kijelző betekintési szöge természetesen nagy, és tapasztalatom szerint a 40D-ben alkalmazott LCD-nél is jobb kontrasztú képet látunk. Szinte teljesen oldalról, illetve felülről és alulról is jól látható marad a kép, a gyenge LCD-kre jellemző inverzhatás nem jelentkezik, jelentős kontrasztvesztést is csak kb. 30 fokos szögből, jobb oldalról lentről nézve tapasztalhatunk. A többi helyről ilyen hatás nem érzékelhető.
Hogy szemléltessük a 230 ezer képpontos ill. VGA felbontású panel pixelmérete közötti különbséget, egy-egy képet készítettünk azonos nagyítás mellett a 40D és az 50D LCD-jéről:
Az LCD-n akár a státusz kijelzés is megjeleníthető, ez lehet a gép fő beállításait tartalmazó általános képernyő, de lehet az EOS-40D-hez hasonló státuszképernyő is, amely ráadásul már aktív típusú, vagyis közvetlenül módosíthatók a képernyőn megjelenített paraméterek. Sajnos a kereső alatt az EOS-50D-nél nincs infra adó/vevő, mint az EOS-450D-nél, így ha a keresőbe belenézünk, nem kapcsol le a státuszkijelzés. Ha a stutszkijelzés aktív, akkor a gép tetején lévő, státusz LCD feletti gombok megnyomására a kiválasztható értékek is megjelennek a hátsó LCD-n. Hatásos lehet magas állványról való fotózáskor, amikor egyébként a felső státusz LCD már nem olvasható le.
Az élőkép (LiveView) üzemmód hasonlóan jól használható, mint az EOS-40D-nél, ha nem jobban. A nagyobb felbontású kijelző, és a menübe történő belépéskor a tükör pozíciójának változatlanul hagyása mind jobbá tették ezt a szolgáltatást.
Az élőkép mód leginkább kézi élességállításkor (kiváló nagyított nézet), ill. fej fölül fotózáskor nyújt nagy segítséget, de csak a kreatív zónában használhatjuk (P, Tv, Av, M, A-DEP). Az LCD-n 5×-ös vagy 10×-es nagyítású részletet jeleníthetünk meg, a végső kép szinte bármelyik részéről. Ez tökéletes élességállítást tesz lehetővé.
Az LCD nagy betekintési szöge pedig a fej fölül fotózást segíti. Megmaradt azonban az a probléma, amely már a 40D-nél is kellemetlen volt. LiveView módban, ha megnyomjuk az exponáló gombot, élességállítás nélkül exponál, mintha MF-ben lenne az objektív. Van ugyan egy AF-On gomb a vázon, amelyre beindul LiveView-ban is az élességállítás, de ehhez a tükröt lecsapja, élességet állít, aztán az AF-On gomb elengedésére visszatér LiveView módba. Ekkor megnyomhatjuk az exponáló gombot, és ha szerencsénk van, nem mozdultunk ki a művelet során a mélységélességi tartományból.
Kár, hogy még nem tették lehetővé, hogy LiveView módban az AF-On gomb nyomvatartása mellett az exponáló gomb megnyomására exponáljon is a gép.
Talán az is jó megoldás lett volna, ha megoldják, hogy LiveView módban az exponáló gombra a tükör csapódjon fel, történjen meg az élességállítás és exponáljon helyesen.
Miért kell ezt a műveletet nekünk kézzel elvégezni? Így meglehetősen kényelmetlen és nehéz jól használni. A LiveView-t olyan jó lenne ilyen esetben a komponálás megkönyítésére is alkalmazni, de ez így nem sokat segít könnyű AF használat nélkül.
Vegyük sorba tehát, milyen lépésekkel lehet fej fölül fotózni:
- SET gombbal térjünk át LiveView módba (a tükör felcsapódik)
- emeljük fejünk fölé a gépet és komponáljunk
- nyomjuk meg az AF-On gombot az élességállítás elindítására (a tükör lecsapódik, AF beáll), amíg a gombot nyomjuk, LiveView nincs
- engedjük el az AF-On gombot (a tükör felcsapódik), ismét LiveView módban vagyunk
- minél gyorsabban nyomjuk meg az exponáló gombot, hogy a téma ne essen ki az élességi tartományból (tükör most nem mozdul).
Nem tűnik egyszerűnek, de azért használható.
Mennyivel kényelmesebb megoldás az Olympusé, ahol ha LiveView módban megnyomjuk az exponáló gombot, a gép lecsapja a tükröt, gyorsan fókuszál, majd azonnal exponál.
A fentiek a fáziskülönbség-érzékelésen alapuló autófókusz használatakor igazak. Mivel LiveView módban már kontrasztkülönbség-elvű élességállítást is használhatunk, így a tükör le-felcsapását elkerülhetjük. Az élességállítást kontraszt AF esetén is az AF-On gombbal kell indítanunk. A fókuszálás sebessége e módban persze nem túl jó, többnyire a mai kompakt gépeknél is lassabb. A fókuszkeret ilyenkor a képmező nagy részén szabadon mozgatható, és természetesen a nagyítás funkció ekkor is rendelkezésünkre áll.
Szintén kontraszt AF élőkép módban használhatunk arcfelismerést is, amely a kompakt gépekhez hasonló módon a felismert arcra helyezi az élességállítás helyét.
Összefoglalva tehát a LiveView továbbra is igen hasznos funkció bizonyos helyzetekben, de automatikus élességállítással kombinálva vagy lassú (kontraszt AF), vagy még egy kissé kényelmetlen (fáziskülönbség AF).
Lejátszáskor a képekbe maximum 9,9×-es mértékig nagyíthatunk bele. Szerencsére a nagy felbontású kijelző jótékonyan elfedi a Canon gépekre egyébként jellemző pixelillesztési hibát, vagyis azt, hogy a nagyított kép mérete nem egyezik meg a kijelző felbontásával. Közismert tény, hogy LCD monitoroknál csak egy, a natív felbontásban kapunk éles képet. Ebből adódóan, ha a képnagyítás során az LCD-n annak felbontásától eltérő képet szeretnénk megjeleníteni, akkor ezt a kijelző vezérlő elektronikája a szükséges méretűre interpolálja. Ez pedig a kép lágyulását eredményezi. Ilyen problémával szembesültünk a Canon korábbi gépeinél is, mely most a nagy felbontású LCD-nek köszönhetően alig érezhető. A maximális nagyítás tökéletes élességellenőrzést tesz lehetővé, így végre a Canon felhasználók is fellélegezhetnek: igen, már a fotózás után közvetlenül eldönthetjük, hogy a kép helyes vagy helytelen fókusszal készült-e.
A fókusz ellenőrzéshez további segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével (ahogy a 40D-nél is tehettük).
A gépváz tetején borostyán színű háttérvilágítással is használható státusz LCD-t találunk, amelyen a fényképezőgép legfontosabb paramétereit és beállításait ellenőrizhetjük: fehéregyensúly, zársebesség, záridő, kártya szabad kapacitása, képfelbontás és tömörítés, fénymérés módja, fehéregyensúly eltolás vagy sorozat jelzése, automatikus expozíció sorozat jelzése, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (3 lépésben), csipogás jelzése, fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, és újdonságként a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority).
A kereső is csak abban változott, hogy az érzékenységen kívül a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” bekapcsolt állapota is megjelenik a státusz sorban.
A pentaprizmás kereső egyéb paraméterei változatlanok: a lefedettség 95%-os, a nagyítás 0,95×-ös.
Ezen adatokból és az 1,61×-es képkivágás faktorból 22 fokos, ill. 56%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat megerősítik a mért értékek, illetve kicsit meg is haladják: a kereső által adott kép 23 fok alatt látszik (55 cm-es TV látványa 105 cm-ről vagy 17″-os LCD 85 cm-ről), a relatív nagyítás 58%-os. A tesztképek alapján a kereső lefedettsége 95%-nak adódott, míg az élőképé 99%-osnak.
A keresőben a következő információk láthatók: fénymérés rögzítés, vakuhasználat és vakumód, vakuteljesítmény kompenzáció, zársebesség, rekeszérték, expozíciós skála, érzékenység, „csúcsfény árnyalat elsőbbség”, fehéregyensúly sorozat, ill. eltolás jelzése, fekete-fehér mód, puffer szabad kapacitása, AF helyesség visszajelzés.
A kereső szemkagylója levehető, hogy éjszakai fotózásnál, hosszú expozíciós időnél a nyakpánton lévő gumi kupakot ráhelyezhessük a kémlelőnyílásra, így akadályozva meg a fény beszűrődését, illetve a fénymérő hibáját.
Élességállítás
Az automatikus élességállítást 9 fókuszponton végezhetjük el, e téren nincs változás a 40D-hez képest. A külső fókuszpontok f/5,6 vagy jobb fényerejű objektíveknél használhatók, mindegyik keresztszenzoros. A középső fókuszpont rendelkezik egy dupla felbontású második horizontális CCD sorral is, amely f/2,8 fényerejű, vagy annál jobb objektívek esetén lép működésbe, precízebb és még gyorsabb élességállítás érdekében. A normál keresztszenzor ez esetben is f/5,6 fényerőig működik biztonságosan.
Gyenge megvilágításnál még mindig a felpattanó vaku használható segédfény gyanánt, amelynek storboszkopikus villogása fogja megvilágítani a témát. Külső vakut használva a vaku segédfénye fog működésbe lépni. A beépített AF segédfény tekintetében a legjobb megoldást a Sony A900-ban is alkalmazott, a külső vakuk megoldásához hasonló, mintát rajzoló, vörös fényű lámpa jelenti.
A kézi élességállítást a LiveView mód 9,9×-es nagyítása könnyíti meg, valamint az is, hogy visszajelzést kapunk, amennyiben kézi élességállítás során (nem LiveView) a gép is úgy „látja”, hogy fókuszban van a téma. Sajnos azt nem lehet beállítani, hogy az exponáló gomb megnyomásakor csak akkor történjen képkészítés, ha a téma fókuszban van, vagyis az EOS-50D-t nem használhatjuk fókuszcsapda üzemmódban.
Egy vakuhoz kapcsolódó beállítás viszont hasznos lehet, történetesen az, hogy lehetőség van a vaku villanásának letiltására, így használhatunk külső vakut csak AF segédfénynek.
Vaku
Az EOS-50D felnyitható vakuval rendelkezik, melyet a gép önmagától is képes felnyitni, témamódokban vagy zöld üzemmódban. Kreatív zónában (P, Tv, Av, M, A-dep, C1, C2) csak a vaku felnyitó gomb megnyomásával pattintható fel a vaku. A felnyitott villanó az optikai tengelytől 9 cm-re emelkedik ki.
A villanó kulcsszáma 13-as (ISO100, méter), üzemmódjai között első és második redőnyre szinkronizáltat is találunk. A vaku teljesítménye -2..+2 Fé tartományban módosítható, valamint beállítható az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. A legnagyobb kivillantható terület 17 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő.
A vaku szinkronideje: 1/250 mp, újdonság, hogy nemcsak fix értéket használhat a gép, de választhatunk olyan üzemmódot is, amikor 1/60..1/250 mp közötti záridőnk lehet.
A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku illeszthető, a Speedlite 580 EX II vakut használva a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Ezen kívül PC szinkronkimenet csatalkozó is található a gépen, studióvakuk használatához.
A vörösszem csökkentését a gépváz elején lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül még nincs lehetőség.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A fém állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték, s ez esetben a szenzor síkja is megegyezik az állványcsavar helyével.
Memóriakártyából CompactFlash Type I vagy Type II típusút kezel a fényképezőgép, sőt most már az Ultra DMA üzemmód is támogatott. Ennek köszönhetően nagy írási sebesség is elérhető. A memóriakártya a markolat jobb oldalán található ajtó mögé helyezhető be, amelyet időjárásálló kivitelben készített el a gyártó. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a foglalat elülső részénél egy szigetelőhab csíkot alakítottak ki, illetve a felső rész dupla sínnel akadályozza meg a vízcseppek bejutását. A kártyaajtó műanyagból készült, amelynek letörése a fényképezőgép használhatatlanságát eredményezi, vigyázzunk hát rá! A kártyaajtó kinyitásakor, ha éppen fájlművelet történik, figyelmeztető üzenetet kapunk, de a kép írása nem szakad félbe.
A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk, két gumiajtó mögött, mely szintén cseppálló kialakítású. Ide helyezték a stúdióvakukhoz szükséges PC szinkron kimenetet, az N3-as távkioldó-csatlakozót, a kompozit videókimenetet, a HDMI videokimenetet és a nagy sebességű (Hi-Speed) USB 2.0 aljzatát.
Az akkumulátort szokás szerint a markolatba építették, ennek ajtaját is cseppállóságot biztosító szigetelőhabbal vonták be. A biztonsági retesszel is ellátott akkutartóban a rendszeróra működtetéséhez és a beállítások megjegyzéséhez energiát biztosító CR2016 jelű Li elem is helyet kapott.
Gyári csomagolásban nagy kapacitású BP-511A jelű, 7,4 V-os, 1390 mAh-s akkumulátort kapunk, amelyet külső töltőben tölthetünk. A töltő egy LED villogtatásával jelzi vissza a töltöttség állapotát, <50%, 50%, 75%, 90% értékekben (1, dupla, tripla villogás, illetve folyamatos világítás). A teljesen lemerült akkumulátort közelítőleg 1,5 óra alatt lehet felölteni.
Az EOS-50D-hez a korábbi portrémarkolat is használható (BG-E2), de a 40D-vel egyidőben bejelentett, új, időjárásálló kivitelű változat is alkalmazható (BP-E2N), valamint vezeték nélküli adatátvitelre is alkalmas, időjárásálló (WFT-E3) markolat is vásárolható, igaz, ennek ára elég borsos (ca. 200 ezer forint).
