Különlegességek
Wi-Fi, GPS
Újdonság bár, de ma már nem igazán különleges a Wi-Fi funkció. Igen, ezt szinte minden utóbbi géptesztnél leírjuk, mégis meg kell itt említsük a Wi-Fi lehetőséget, hiszen az EOS 5D szériában a Mark IV az első, amely ilyet kínál. Az okostelefonon keresztüli távvezérléskor a legtöbb fotózási paraméter módosítható, ráadásul sokkal gyorsabban és kényelmesebben, mint a fényképezőgépen, arról nem is beszélve, hogy nem kell hozzáérnünk a géphez, így akár egy komolyabb teleobjektívvel is könnyedén elkészíthetők egy HDR alapképei, anélkül, hogy kicsit is elmozdulna a fényképezőgép. Más kérdés, hogy a HDR alapképeket egyébként az önkioldóval kombinálható expozíció sorozattal is megfotózhatjuk (ugye aki olvasta a szolgáltatások táblázatot, most nem csodálkozik 🙂 ).
A beépített GPS lehetőséget kínál a képeink geocímkézésére, amelynek során a koordinátákon kívül a magasság és a pontos időpont is letárolásra kerül, ezek pedig a katalogizálásnál könnyebbé tehetik a képek visszakeresését.
Time-lapse, programozott sorozat
Time-lapse videót kétféle módon is készíthetünk a Canon EOS 5D Mark IV-gyel. Vagy a gépen belül összefűzve, vagy utólag, számítógépen feldolgozva. Nyilván a profi time-lapse-esek az utóbbit fogják választani, de aki csak néha szeretne egy-két gyorsított videót készíteni, annak a gépen belüli összefűzés kényelme sokat nyomhat a latba.
Más kérdés, hogy a gépen belül készített time-lapse sajnos csak max. Full HD felbontású lehet. Ez ma még nem akkora érvágás, de gondoljunk csak bele, hogy a 2016-ban megjelent 5D Mark IV-et vélhetően még 2019-ben is használni fogják, akkor azonban már az Ultra HD igencsak teljesen alap felbontásnak fog majd számítani a tévék között.
De nem csak a felbontás a megkötés. A gépen belül készített time-lapse felvételezése során jó dolog, hogy a gép nem csapkodja fel-le a tükröt és nem koptatja a zárat, negatívum viszont, hogy ilyenkor valóban videó módban működik a szenzor, annak minden hátrányával együtt (egy picit kisebb dinamika átfogás, valamint a rolling shutter miatt esetleg előforduló torzulások).
Ez a torzulás egyébként az általunk készített, igen egyszerű time-lapse videó egyik képkockáján, 0:11 és 0:12 között is megtalálható.
Programozott sorozatot teljes felbontásban készíthetünk, ilyenkor a gördülő elektronikus zár problémája sem merülhet fel, viszont a tükör mechanika és zár komolyabb igénybevételnek van kitéve (nyilván minden kép egy expónak minősül). A paraméterezésnél másodperc pontossággal adhatjuk meg a képek közötti időt, 1mp és 99 óra 59 perc között, a képek száma pedig 1-99 vagy a kártya kapacitása lehet.
Paraméterezhető B mód
Nem csak a sorozatot programozhatjuk, de B módnál az expozíciós idő is megadható, így készíththetünk akár 59 óra 59 perces expozíciós felvételt is, bármilyen külső eszköz, pl. távkioldó igénybe vétele nélkül.
Optikai hibák szoftveres korrekciója
Az 5D Mark IV-ben már nem csak a sarki sötétedés és a kromatikus aberráció egy ritkább fajtája javítható, de a torzítás is. Ehhez a mellékelt szoftverrel kell letöltenünk a gépbe az alkalmazandó objektív adatait. A funkció természetesen csak JPEG képekre vonatkozhat, így inkább a fotóriportereknek lesz hasznos, akik nem érnek rá utómunkával húzni az időt.
Dual Pixel RAW
A szenzoron minden egyes pixel két részből tevődik össze. A mikrolencsék alatti jobb és bal alpixel adatait a gép képes teljes egészében elmenteni, az így kapott DP RAW fájlal pedig utólag érdekes dolgokat művelhetünk.
A bejelentéskor kapott sajtóközlemény szerint a Dual Pixel RAW alkalmas a fókusz utólagos finomhangolására. A Lytrohoz, vagy a Panasonic 4k Photo egyik funkciójához hasonló élmény bizony felkeltette az érdeklődésünket. Mivel azonban ez teljesen más technológia, így nem is számítottunk olyan mértékű módosítási lehetőségre, mint a fent említett kettő esetben (a Lytro különleges optikai megoldásának köszönheti az újra fókuszálás lehetőségét, míg a Panasonic a 30 kép/mp-es 4k sorozatban menti el a közelre és távolra fókuszált képeket, amikből utólag választhatunk egyet szoftveres segítséggel).
A tesztünkben arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen mértékben tudjuk eltolni utólag a fókuszt és ez mennyiben összevethető a gép saját AF finomhangolásával.
A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy nem annyira ügyes ez a szolgáltatás, mint amilyennek elsőre látszik. A fókusz elotlás nem minden témánál észrevehető, ráadásul amint hozzányúlunk a jobb-bal pixel arányához, a kép részletgazdagsága elkezd csökkenni. Az utólag defókuszált terület megjelenése sem természetes, ránézésre inkább oldal irányú motion blur-nek látszik. Mivel az első, milliméter papíros módszer csak arra volt jó, hogy kiderítse: a gép AF finomhangolásával szemben a fókusz utólagos finomhangolása alig észrevehető, ezért egy másik képen is megpróbáltuk megnézni a hatását, amin már talán jobban érézékelhető a hatás:
Dual Pixel RAW utólagos fókusz finomhangolás
Összességében tehát elmondható, hogy az ígéretes Dual Pixel RAW a valóságban igazán minimális korrekciót enged, ráadásul korrekció esetén a kép részletgazdagsága romlik. Nagy kérdés, hogy ez milyen körülményeknél ad majd valós előnyt és ki fog ezért a 35-40 MB-os normál RAW-k helyett 70-100 MB-os DP RAW fájlokkal bajlódni.
