Felépítés
Ergonómia
Az eggyel kisebb 700D és a 70D között mind kezelésben, mind ergonómiában van egy hatalmas ugrás, persze méretkülönbség is. Ez a szint már kezelésben is a jóval komolyabb gépeket idézi, köszönhetően a hátsó gyorsvezérlő tárcsának és a folyadékkristályos kijelzőnek. A gond csak az, hogy pont ezzel a két dologgal van problémám.
Az EOS-60D-ben bevezetett, csapott folyadékkristályos kijelző, legfeljebb praktikus, de nem szép. A szemlélőjének klausztrofób, zsúfolt érzése támadhat a kifelé szűkülő kijelző láttán. A mérete is kisebb ilyenformán a korábbinál.
Szintén az előd újítása volt a jól bevált joystick vezérlő elhagyása. Remélem nem lesz általános a következő Canon képeknél, mert a nyomógombként és kiválasztó karként is funkcionáló kezelőszerv igen kényelmes tudott lenni., például az AF pontok villámgyors kiválasztásakor. A 60/70D annyiban szépít, hogy a hátsó gyorsvezérlő tárcsa egyben többirányú navigációs gomb is, mellyel elvégezhető ez a feladat, ha nem is olyan gyorsan. Egyszerűen nem esik olyan jól kézre. Ez ráadásul az új modellben még kisebb az elődökben lévőnél. Remélem viszontlátjuk még a Canon gépekben több mint egy évtizede bevált nagy hátsó tárcsát.
A gépváz egyébiránt kitűnő építési minőségű, ahogy ezt már megszokhattuk a kategóriától, ráadásul időjárásálló belső szigeteléssel is ellátták. Ugyanolyan tömegű lett mint elődje, méretben viszont néhány milliméterrel kisebb. Úgy tűnik a középkategória ezen ága méretben inkább a kisebb gépek felé igyekszik. Szerencsére ez a változás még nem befolyásolja a kényelmet. Fogása és kezelése komfortos maradt. Szintén néhány modellgeneráció óta tartó folyamat, hogy a váz borítása néhol könnyebb, műanyag (polikarbonát gyanta+üvegszál) elemeket kap és csak bizonyos részei készülnek fémből – jelen esetben alumíniumból. Nem túl szembeötlő változás, hiszen a műanyag részek is igényesen kialakítottak és strapabírók.
A markolatot kellően vastagra és mélyre készítették, kellemes és biztos fogás esik rajta. Szinte a teljes felületét, és a hátsó hüvelykujji részt is bőrhatású felületű, fekete gumiborítás fedi. Ez a borítás köszön vissza a gép átellenes oldalán is, melynek különösebb funkciója nincs, de jobban néz ki és drágábbnak hat tőle a készülék.
A Canon egységesítette a kezelőfelületet, így jobbára oda kerültek a gombok, ahol a nagyobb gépeken is vannak. A bal felső sarokba került például a menü és info váltógomb, az élőkép/videó kapcsolója és aktiváló gombja pedig szintén a nagyobb modelleket idézi. Újdonság a gép tetején, az exponáló gomb mögé került AF mód váltó.
Úgy tűnik a géphez vásárolható portrémarkolatok ma már nem bírnak ki csak egy modellgenerációt, tehát ahogy a 60D-hez is vásárolhattunk újat, a 70D is vadonatújat kíván, ha egyszerre több akkumulátort szeretnénk használni a géphez, vagy jobb fogást akarunk portré állásban. Az opcionális markolatban 2 db lítium-ion akkumulátor, vagy 6 db AA (ceruza)elem fér el, és BG-E14 néven kereshetjük az üzletekben.
Képérzékelő
A Canon EOS-70D ugyanazt a méretű CMOS szenzort örökölte, mint előtte minden középkategóriás Canon DSLR. Az APS-C méret ezúttal 22,5 x 15 mm-es méretet jelent és 20,9 millió pixelt, valódi felbontás terén pedig 20,2 megapixelt.
Az új érzékelő azonban a „felszín alatt” gyökeresen más mint az eddigiek. Gyártója Dual Pixel CMOS névre keresztelte, vagyis egy pixelen két fotodióda dolgozik, melyek közösen a fázis-különbség elvén alapuló AF érzékelői is. Nagyjából 40,3 millió ilyen dióda dolgozik az érzékelőn, de képalkotás szempontjából persze csak „20” milliónak számítanak. Mikrolencséből is ennyi került a szenzor fölötti rétegre, melyen ezúttal fluor bevonatú aluláteresztő szűrő található. A Dual Pixel CMOS technológiáról később, az Élességállítás résznél lesz szó részletesebben, hiszen lényegét tekintve oda tartozik.
A 18 megapixeles elődhöz képest némi képméret javulásra számíthatunk, mely teljes felbontást választva 5472×3648 pixeles képeket jelent. Ezen felül választhatunk közepes (M) és háromféle kis (S1-S3) méretet is. A képek oldalaránya alapból 3:2, vagyis a szenzor oldalaival megegyező, de a méretbeállítás mellett 4:3, 16:9 és 1:1 képkivágások is választhatók.
A fotók JPEG illetve RAW formátumban kerülhetnek mentésre. JPEG-ben a szokásos Finom és Normál tömörítési fokozat választható. A gép 14 bites RAW képei nem csak a maximális, 20 megapixeles méretben menthetők kártyára, de elérhetünk mRAW (4104×2736 pixel) és sRAW (2736×1824 pixel) méreteket is. Kiváló opció, ha nem áll rendelkezésre a 20 megapixeles RAW által megkívánt nagy tárhely és gépigény, de mégis az igényesebb utófeldolgozást nyújtó nyers formátumban akarunk dolgozni.
Természetesen ebben a gépben is megtalálható a kombinált RAW+JPEG beállítás, melynél bármilyen méretű és tömörítésű JPEG kép menthető RAW fájlunk mellé.
Nem csak a szenzor, de a képfeldolgozó rendszer is megújult. Az új feladatot a modernebb, és persze gyorsabb, DIGIC 5+ rendszer látja el, melyet olyan nagyobb modellekben is megtalálunk, mint pl. az EOS 5D Mk III.
Az érzékenységet ISO100 és ISO12800 között állíthatjuk, akár 1/3 Fé lépésközökkel is, vagy rábízhatjuk a gép automatikájára, mely ugyanekkora tartományban működik. Az automata állítás határait részletesen befolyásolhatjuk, hiszen külön beállítható az alsó és felső ISO határérték is.
A gép menüjében kiterjesztett érzékenység is engedélyezhető, mely ez esetben 1 egész fényértéket jelent, azaz ISO25600-zal egyenértékű beállítást.
Szenzor tisztítás
Nincs változás a jól bevált szenzortisztítást illetően. Az új modell is a Canon DSLR-ekben általános, automatikus tisztító rendszert használja, mely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép (de bármikor aktiválható a menüből is), illetve kapunk egy szoftveres tisztítási lehetőséget is.
A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres tisztításunk, csak az utólagos képfeldolgozásnál a Canon „házi” szoftverét használva. Előzőleg egy menüparanccsal fel kell térképeztetnünk a szenzorra tapadt porszemeket, melyeket később önállóan eltávolít a gyártó szoftvere.
Optika
A Canon már több mint 25 éve használja az EOS rendszert és az EF bajonettet összes tükörreflexes gépén. Az olyan modelleken mint az EOS-70D a hagyományos EF és a kisebb szenzorokhoz készült EF-S objektívek is használhatók, melyek választéka mára meghaladja a 100-at, és akkor még csak a Canon kínálatról beszéltünk. Az új Dual Pixel CMOS az összes EF és EF-S objektívvel működik, de bizonyos (főleg a régebbi) típusoknál nem minden lehetőségét használhatjuk ki. Ezek felsorolása ITT található. Sajnos ezt a „limitált kompatibilitást” nem részletezi a gyártó, de egyes találgatások szerint ezek az objektívek élőkép/videó módban csak a hagyományos kontraszt alapú AF rendszert használják.
A 70D bejelentésekor egy új léptetőmotoros objektívet is bejelentett a cég – EF-S 18-135mm F3,5-5,6 IS STM – mely kitoptikaként is megvásárolható a gép mellé.
Az APS-C szenzor ezúttal 1,6x-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 18-135mm-es kitoptikánál ~29-216mm-nek megfelelő gyújtótávolságot (és látószöget) jelent.
Kereső, LCD
A gép hátsó LCD-je továbbra is kihajtható (180 fokban) és elforgatható (270 fokban), ami nagy segítség, hogy szinte bármilyen szituációban kényelmesen használhassuk. Betekintési szöge is magas, 170 fokos, ami a gyártói adatlap szerint egy kicsit jobb a korábbinál.
A TFT LCD 3″-os mérete egyébként a régi, és nem változott az 1 040 000 képpontos felbontás sem. Ezeknek köszönhetően kiváló részletességű élőképet és jól olvasható menüket biztosít használójának. A színei természetesek, kontrasztja kitűnő és dinamikája is kiemelkedő. Erős napsütésnél már gondjaink adódhatnak a hátsó képernyő láthatóságával (bár nem rossz), de világosságát 7 fokozatban szabályozva egy kis előnyt kapunk a nappal szemben. Sötétben is jól működik, ami alatt azt értem, hogy nem zajosodik túlságosan és a képfrissítése is egyenletes marad. Egyszóval az LCD egy nagy piros pontot érdemel.
Egy nem elhanyagolható előnyéről is szót kell ejtenem, mégpedig az érintésérzékenységről. Véleményem szerint ennek a funkciónak a fotózásban is meg van a maga szerepe, és ennek pont a Canon DSLR-jei az egyik bizonyítékai. Már bevezetésekor egy jól sikerült kapacitív, multi-touch (többujjas) érintőképernyős vezérlést kaptunk, mely ebben a modellben már érzékenysége terén is két fokozatban állítható – nem mintha korábban érzéketlen lett volna. Segítségével sokkal könnyebbé válik a menükben való navigáció, vagy a gyorsmenü bármely opciójának kiválasztása. Az okostelefonokból ismert mozdulatokkal lapozhatunk, vagy nagyíthatunk képeink közt, a képernyőn megjelenő plusz ikongombokkal pedig extra funkciókat hívhatunk elő, vagy könnyíthetjük a meglévő beállítását. Szinte magától értetődőnek számít az érintéses AF-pont kiválasztás, és vele együtt a zárkioldás. Persze aki nem tud megbarátkozni az új vezérléssel nyugodtan le is tilthatja, és használja hagyományos módon is a gépet.
Beállításainkban nagy segítség a hátsó kijelzőn megjeleníthető gyorsmenü (Q-gombbal, vagy Q képernyő ikonnal), mely egyben a fontosabb adatok státuszképernyője is. Felvételi adatainkat és a státuszképernyőt az INFO gombbal válthatjuk, melynek segítségével többféle segédrács, világossági hisztogram, és elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető a képen. Utóbbi sajnos csak egytengelyes, így csak a vízszintes pozíciót lőhetjük be vele.
Lejátszás során is az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, melyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10x-es mértékig nagyíthatók, mely méretnövelés nem interpolált, vagyis tökéletesen ellenőrizhető utólag az elkészült fotó élessége. Az élességet az egymás utáni képek lapozásával is összevethetjük, hiszen az elülső tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
A készülék tetején a kategóriában már általánosan elterjedt folyadékkristályos státuszkijelzőt találjuk, melynek narancs színű (sznoboknak: borostyán) háttérvilágítását az alatta lévő gombbal kapcsolhatjuk be és ki – kb. 6 mp múlva egyébként magától is kikapcsol. Ezen a gép legfontosabb beállításait ellenőrizhetjük, mint pl. a rekeszérték, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (5 lépésben), fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, és a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority) D+ jelzése. Változást ezúttal nem tapasztalhatunk a 60D-hez képest.
Nem úgy a keresőnél, ahol viszont akad némi újítás. Először is a képmérete, ami picit nagyobb lett, köszönhetően a 96%-ról 98%-ra növelt lefedettségnek. Nem számottevő különbség, a mattüveg viszont már az. Az előd hagyományos cserélhető mattüveget használt, a 70D-be viszont egy fix, transzmisszív került. Ezen jóval több információ jeleníthető meg, mint a korábbin, többek között figyelmeztető ikonok, segédrács, a fénymérési területek kijelzése, illetve az AF zóna módok ikonjai.
A kereső már pentaprizmás, ahogy az a középkategóriában elterjedt, nagyítása pedig 0,95x-ös és a szemtávolság (22 mm) is megegyezik a korábbival, tehát szemüveggel is viszonylag kényelmesen használható. Élességét a betekintő nyílás jobb felső részén lévő tárcsával -3,0 és +1 dioptria között állíthatjuk. A betekintő nyílás szemkagylója eltávolítható, egyrészt azért, hogy külön kapható dioptriás adaptereket, vagy egyéb betekintést könnyítő kiegészítőket tegyünk rá, másrészt pedig így helyezhető fel a mellékelt műanyag takaró kupak, melyet hosszú expozícióknál érdemes használnunk.
Vaku
A 70D beépített vakuja 12-es kulcsszámaú, tehát ISO100-nál, F3,5 rekesszel kb. 3,5 méterig hatásos. Villanási szöge 17mm, kisfilmes értéken 28mm-es objektív látószögének felel meg. Újratöltődésére átlagosan 3 mp-et kell várnunk. A villanó legrövidebb szinkronideje 1/250 mp, de Av (rekesz előválasztás) módban 1/60-1/250 közötti – minden más módban 1/250 – fix szinkronidő is beállítható.
A felnyíló vaku az attól balra lévő kis gombbal pattintható fel, lezárnunk viszont szokás szerint kézzel kell. Automatikus üzemmódban vagy témaprogramok használatakor önállóan felnyílik. Nyitott állapotban 9 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé.
A vörösszem csökkentését a gépváz előlapjának felső részén lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül nincs lehetőség.
A beépített villanó teljesítménye +/-3 fényérték tartományban korrigálható, de manuális beállítást is elérhetünk, melynél 1/128 – 1/4 leosztásokban állítható a villanás erőssége.
A 70D vakujával külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlése is megoldható, melyek több kommunikációs csatornán és csoportban vezérelhetők. A 4 csatorna kiválasztása, illetve az egyes csoportok működési és teljesítmény beállításai a készülék menüjében érhetők el. Vezérelhető például a beépített és külső villanók teljesítmény aránya (8:1 – 1:8), és részletesen a menüből, az E-TTL II fénymérési mód, a vakuszinkron idő, vagy a külső vaku egyedi funkcióinak beállítása.
A gépen lévő vakupapucsra középpontos vagy Canon E-TTL lábkiosztású rendszervaku csatlakoztatható. Az újabb és nagyobb teljesítményű Canon vakuk esetében a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Stúdióvakuk szinkronkábeles csatlakoztatása most sem lehetséges közvetlenül, csak átalakítóval, vagy rádiós kioldókkal.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A készülék csatlakozói – ahogy rendesen – a bal oldalára kerültek, két kisebb gumiajtó mögé, melyek természetesen por- és cseppálló védelmet is nyújtanak. Az előrébb és fentebb lévő kis gumilap mögött kapott helyet a sztereó mikrofon bemenet (mini-jack), valamint egy hasonló kialakítású kábeles távvezérlő bemenet. A másik gumiajtó a HDMI kimenete és a kombinált A/V+USB 2.0 csatlakozót rejti. HDMI kábel persze nem jár a géphez, de egy interface kábelt mellékelnek hozzá.
A memóriakártya foglalat ugyanaz és ugyanott található, mint a 60D-n. SD, SDHC vagy SDXC kártyák használhatók benne, köztük a leggyorsabb sebességűnek számító UHS-I osztályba tartozók is. Egy 8 GB-os kártyára kb. 250 teljes felbontású RAW és 1000 db JPEG fér (finom tömörítéssel).
Az akkumulátort a szokott helyen, a markolat alatt nyíló fémzsanéros műanyag ajtót nyitva találjuk. Véletlen kicsúszását egy rugós műanyagfül gátolja, melyet félrehúzva azonnal kipattan a lítium-ion áramforrás. Az LP-E6 típusú akkumulátor ugyanaz mint az elődhöz mellékelt. 1800 mAh-es, és 7,2V, a gyári mérések alapján viszont egy töltésével valamivel kevesebb, kb. 920 kép készíthető. Tölteni a mellékelt hálózati töltővel tudjuk, mely hozzávetőleg 2,5 órát vesz igénybe. Töltöttsége a keresőben és az LCD-n ikonos formában ellenőrizhető, de a menüben 1%-os pontossággal is leolvashatjuk. Ugyanitt látható az eddig készült képek száma, és az akku általános állapota is.
