Kipróbáltuk: Canon EOS 80D – teszt

Bevezetés, különbségek

A Canon évek óta négy kategóriában készít APS-C szenzoros digitális tükörreflexes fényképezőgépeket. A belépőszintet jelenleg az EOS 1200D képviseli, az alsó-középkategóriát az EOS 760D, a középkategóriát az új EOS 80D, míg a felső-középkategóriát, vagy nevezhetjük akár a profi kategóriának is az EOS 7D Mark II uralja.
A 750D megjelenésével az az érdekes helyzet állt elő, hogy előbb kapott nagyobb felbontást az alsó-középkategória, mint a komolyabb képességű középkategória, illetve ugyanaz a fókuszrendszer volt megtalálható mindkét szériában. Gyakorlatilag pár funkción és néhány műszaki megoldástól eltekintve az EOS 750D/760D páros hasonló képességekkel rendelkezett, mint a még piacon lévő EOS 70D, csupán egy-két szolgáltatás volt visszafogottabb (kisebb kereső, kicsivel lassabb, de így is igen jó sebességű sorozat, egy vezérlőtárcsa, illetve a Dual Pixel CMOS AF hiánya).

Az sejthető volt, hogy az EOS 80D hamarosan érkezik és ismét fentebb emeli a lécet. Azt azonban valószínűleg kevesen gondolták, hogy ennyire jó fejlesztések kerülnek bele. Az új masina ugyanis nem csak egy-két kötelező frissítéssel jelent meg, mint a nagyobb felbontású szenzor és a ráncfelvarrt kezelés/menürendszer, hanem olyan megoldások is kerültek bele, amelyek jelentősen előrébb viszik a szériát.
Nézzük át először, mit várhatunk a Canon EOS 80D-től:

A Canon EOS 80D főbb jellemzői:

• időjárásálló szigeteléssel ellátott váz
• képérzékelő: 24,4 Mpixel, APS-C CMOS
• ISO100-16000 érzékenység 1/3 Fé lépésekben, kiterjeszthető ISO25600-ra, automatikus érzékenység választás
• DiGiC 6 processzor
• objektív: EF és EF-S bajonettes
• 100 ezer expozícióra tervezett zárszerkezet
• opcionális portré markolat
• rekesz- és zársebesség előválasztás, teljes kézi üzemmód
• RAW formátum támogatása
• gépen belüli RAW szerkesztés
• HDR mód
• 7 kép/mp sorozat sebesség
• LCD: 3″, kihajtható, elfordítható, 1.040.000 szubpixel felbontású, érintésérzékeny
• 1920×1080 pixeles videórögzítés (max 60 kép/mp), vagy 1280×720 pixel (60 vagy 50 kép/mp) max. 4 GB-ig, ill. fél óráig
• Dual Pixel CMOS AF LiveView és videó üzemmódhoz
• 45 keresztszenzoros, -3 Fé érzékenységű AF, 27 fókuszmező f/8 fényerőnél is működőképes
• SD/SDHC/SDXC kártyahely, UHS-I támogatással
• beépített Wi-Fi vezérlő NFC-vel
• Li-ion akkumulátor
• Hi-Speed USB2.0 és HDMI csatlakozás

A részletes műszaki paramétereket természetesen továbbra is a fényképezőgép adatlapja tartalmazza, amelyet érdemes a cikk továbbolvasása előtt áttanulmányozni.

Amikor az EOS 70D megjelent a „régi-új” fókuszrendszerével, amelyet az EOS 7D-ből örökölt, sokan fellélegeztek. Fellélegeztünk, mert az EOS 60D-ben alkalmazott 9 pontos AF-et a Canon még az EOS-20D-ben vezette be, 2004-ben. A 8 Mpixeles szenzort még remekül kiszolgáló AF rendszer a 60D 18 Mpixeles felbontásánál azért már sokszor érezhetően kevés volt, így a 70D fókuszrendszerének megújulása igazi felüdülés volt. Ebből aztán könnyen következtethettünk arra, hogy a 7D-ből kiöregedett fókuszrendszer még jó pár modellig lesz majd az EOS középkategóriás APS-C szenzoros gépeinek éleslátója. A Canon azonban ezzel szemben már az EOS 80D-nél lecserélte a 70D-be került 19 keresztszenzoros AF rendszert, így a 80D-be már vadonatúj, 45 keresztszenzoros AF került. A fókuszpontok számán kívül nem mellékes, hogy mennyire érzékeny a fókuszrendszer. Míg a 70D-é csak -0,5 Fé-től látott (amely olyan sötét, ami ISO100-nál, f/2,8-as rekesznél 12 mp-es záridőt kíván), az EOS 80D-é -3 Fé-től működőképes (ISO100-nál, f/2,8-as rekesznél 60 mp-es záridő, ami kb. a telihold által nyújtott megvilágításnak feleltethető meg).

Az újdonságok sora persze itt még nem merült ki, új szenzor is került a gépbe, bővült az érzékenység tartomány, 100% lefedettségű keresőt használhatunk, részletesebben beállíthatjuk a képkészítési paramétereket és néhány szolgáltatás is kiegészítésre került. A főbb változásokat alábbi táblázatunk mutatja: