Felépítés
Ergonómia, kezelés
Külsőben alig valamicskét változott a váz az elődhöz képest. Az eltérések inkább csak dizájn jellegűek, amik kimerülnek a vaku vonalvezetésének, az objektív kioldó gombjának, valamint a hátsó gombok formájának lekerekítésében.
Ugyanígy nem igazán van eltérés a kezelésben sem, de ez adódik abból, hogy nincsenek új gombok.
A váz továbbra is kényelmes fogást biztosít, de a 60D óta elszenvedett méretbeli csökkenés miatt még mindig azt kell mondjuk, hogy az 50D kényelmes fogását hiába is keressük. A 80D is kissé vékonyított, kissé alacsonyabb markolattal rendelkezik. Ettől függetlenül mindennapos használatnál nem lesz problémánk, inkább csak a méretesebb, nehezebb objektívek esetén kell arra számítanunk, hogy a vékonyabb markolat és az alacsonyabb gépváz miatt tenyerünket kissé erősebben nyomja majd a váz sarka. Ezt orvosolhatja az opcionális portrémarkolat, amely megnöveli a gép magasságát és ezáltal kényelmesebb fogást is ad. Örömteli, hogy ez nem változott az EOS 70D óta, így továbbra is használhatjuk a BG-E14 jelű portrémarkolatot.
A Canonos fiúk kicsit átdolgozták a menürendszert is. Az EOS 70D talán túl zsúfolt menüje helyett kissé átláthatóbb, több részre bontott, de tartalmában igazából változatlan menüvel találkozunk (a változás inkább a menü felső részét, vagy fejlécét érintette). Komolyabb változás érte viszont a My Menu-t, azaz a saját magunk által létrehozható menüt, amely eddig 1 oldalnyi lehetett, csupán 6 menüponttal, most viszont akár 5 oldalnyi menüt is létrehozhatunk, összesen 30 menüponttal.
A fényképezőgépet állványra helyezve az elődhöz hasonlóan cserélhető marad mind az akkumulátor, mind a memóriakártya, anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Képérzékelő
Amint azt a bevezetőben már írtuk, az EOS 80D-be új szenzor került. A képérzékelő effektív felbontása megegyezik az EOS 750D/760D-ével, de a teljes pixelszám eltérő, azaz nem teljesen ugyanaz a szenzor található az alsó-középkategória és a középkategória gépeiben. A legnagyobb felbontás azonban mindhárom modellnél megegyezik: 6000×4000 pixel.
Fájlformátumok közül most is JPEG és RAW áll rendelkezésre, utóbbiból kisebb felbontású mRAW és sRAW is a 24 Mpixelt nem igénylő feladatokhoz (14 Mpixel és 6 Mpixel). Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban.
A natív érzékenység maradt ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO16000-ig, de e felett még az ISO25600 is kiválasztható. Az automatikus érzékenység beállításakor már nem csak konkrét minimális zársebességet adhatunk meg, de ugyanúgy rábízhatjuk azt az automatikára, amikor a gyújtótávolság függvényében választ szükséges zársebességet, viszont ezt ±3 Fé tartományban (1 Fé lépésekben) módosíthatjuk a reciplrokszabályhoz képest. Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú idejű fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/80 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/160 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral ellátott objektívvel fotózunk statikus témát, akkor -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő.
Szenzor tisztítás
Nincs változás a jól bevált szenzortisztítást illetően. Az új modell is a Canon DSLR-ekben általános, automatikus tisztító rendszert használja, mely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép (de bármikor aktiválható a menüből is), illetve kapunk egy szoftveres tisztítási lehetőséget is.
A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres tisztításunk, csak az utólagos képfeldolgozásnál a Canon „házi” szoftverét használva. Előzőleg egy menüparanccsal fel kell térképeztetnünk a szenzorra tapadt porszemeket, melyeket később önállóan eltávolít a gyártó szoftvere.
Objektív
Változatlan a feltekerhető objektívek bajonettje, így az EOS rendszerben elterjedt EF és EF-S bajonettetes összes objektív használható.
Az EOS 80D bejelentésekor egy új utazózoom objektív is napvilágot látott, a kitben is megvásárolható EF-S 18-135mm f/3,5-5,6 IS USM, amely a korábbi léptetőmotoros fókuszrendszer helyett a még hatékonyabb nano USM meghajtást használja. Ez ötvözi az STM precízségét és az USM gyorsaságát, s mind fázis-különbségű autofókuszhoz, mind a LiveView során elérhető Dual Pixel CMOS AF-es fókuszáláshoz kiválóan alkalmazható. Az új objektív a fókuszmeghajtásán kívül abban is különbözik az elődöktől, hogy a tubus alsó részén öt apró csatlakozópont található, amely az opcionális motoros zoom adapterhez való csatlakoztatásra szolgál.
Az APS-C szenzor ezúttal 1,61×-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 18-135mm-es kitoptikánál egy kisfilmes ~29-217mm-es objektívének megfelelő látószöget ad.
LCD, kereső
A gép hátsó LCD-je semmit sem változott a 70D óta, a 3″-os, 1,04 millió képpontos, menüknél és aktív státuszkijelzésnél, valamint élőképnél is használható érintésérzékeny kijelző továbbra is kihajtható (180 fokban) és elforgatható (270 fokban), ami nagy segítséget nyújt extrém helyzetben történő fotózáskor, viszont kicsit lassabban hajtható ki fej fölüli fotózáshoz, mint a csak dönthető (vagy a Fujifilm X-T2-nél alkalmazott dönthető és jobbra hajtható) megoldás.
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt.
A paraméterek beállításában nagy segítség a hátsó kijelzőn megjeleníthető gyorsmenü (Q-gombbal, vagy Q képernyő ikonnal), amely egyben a fontosabb adatok státuszképernyője is. Felvételi adatainkat és a státuszképernyőt az INFO gombbal válthatjuk, amelynek segítségével többféle segédrács, világossági hisztogram, és elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető a képen. Utóbbi sajnos csak egytengelyes, így csak a vízszintes elfordulást láthatjuk, a döntést, vagy felfelé billentést nem.
Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen az elülső tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
A készülék tetején a kategóriában már általánosan elterjedt folyadékkristályos státuszkijelzőt találjuk, amelyet borostyán színű háttérvilágítással láttak el, ezt az előtte elhelyezett gombbal lehet be- és kikapcsolni, de a háttérvilágítás a bekapcsolástól számított kb. 6 mp múlva magától is lekapcsol. A kijelzőn a gép legfontosabb paramétereit ellenőrizhetjük, mint pl. a rekeszérték, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (5 lépésben), fekete-fehér üzemmód, érzékenység értéke, és a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority) D+ jelzése, illetve az akku töltöttsége.
Kis mértékben változott csupán a TTL kereső, de ez mégis jelentős. A lefedettség ugyanis immár 100%, azaz mindent látunk a keresőben, ami a végső képen is megjelenik majd. Szűken komponálók ennek talán nem örülnek annyira, de a precízen dolgozó fotósok örülni fognak, hogy nem jelenik majd meg a képek szélén a komponáláskor még nem látható zavaró részletek.
A pentaprizmás kereső nagyítása változatlanul 0,95×-es.
Vaku
Nem változott az EOS 80D beépített vakuja az elődhöz képest, amely 12-es kulcsszámú, tehát ISO100-nál, F3,5 rekesszel kb. 3,5 méterig hatásos. Villanási szöge 17mm, kisfilmes értéken 28mm-es objektív látószögének felel meg. Újratöltődésére átlagosan 3 mp-et kell várnunk. A villanó legrövidebb szinkronideje 1/250 mp, de Av (rekesz előválasztás) módban 1/60-1/250 közötti – minden más módban 1/250 – fix szinkronidő is beállítható.
A felnyíló vaku az attól balra lévő kis gombbal pattintható fel, lezárnunk viszont szokás szerint kézzel kell. Automatikus üzemmódban vagy témaprogramok használatakor önállóan felnyílik. Nyitott állapotban 9 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé.
A vörösszem csökkentését a gépváz előlapjának felső részén lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül nincs lehetőség.
A beépített villanó teljesítménye +/-3 fényérték tartományban korrigálható, de manuális beállítást is elérhetünk, amelynél 1/3 Fé lépésekben 1/128 és 1/1 teljesítmény között állíthatjuk a villanás erősségét.
A 80D vakujával külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlése is megoldható, amelyek több kommunikációs csatornán és csoportban vezérelhetők. A 4 csatorna kiválasztása, illetve az egyes csoportok működési és teljesítmény beállításai a készülék menüjében érhetők el. Vezérelhető például a beépített és külső villanók teljesítmény aránya (8:1 – 1:8), és részletesen a menüből, az E-TTL II fénymérési mód, a vakuszinkron idő, vagy a külső vaku egyedi funkcióinak beállítása.
A gépen lévő vakupapucsra középpontos vagy Canon E-TTL lábkiosztású rendszervaku csatlakoztatható. Az újabb és nagyobb teljesítményű Canon vakuk esetében a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Stúdióvakuk szinkronkábeles csatlakoztatására nincs közvetlen lehetőségünk, ezt csak átalakítóval végezhetjük el, vagy használhatunk rádiós kioldót is, amivel a munka is sokkal szabadabb.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Apró változás érte a gép csatlakozóit, hiszen immár fejhallgató kimenet is megtalálható rajta. A többi csatlakozó maradt a régi, s mind a gép bal oldalán, három cseppálló védelmet adó gumiajtó mögött található. Itt találjuk a sztereó mikrofon bemenetet (mini-jack), valamint a fejhallgató kimenetet. Ezek alá a kábeles távvezérlő bemenetet helyezték, míg a harmadik gumiajtó mögött a HDMI kimenetet és az USB 2.0 csatlakozót találjuk. A kompozit A/V kimenetet az EOS 80D már nem vitte tovább.
A memóriakártya foglalat ugyanott található, mint a 70D-n. SD, SDHC vagy SDXC kártyák használhatók benne, ezek közül az UHS-I osztályba tartozókat is kezeli a gép (max. 100 MB/s).
Az akkumulátort a szokott helyen, a markolat alatt nyíló fémzsanéros műanyag ajtó mögött találjuk. Véletlen kicsúszását egy rugós műanyagfül gátolja, amelyet félrehúzva azonnal kipattan a lítium-ion áramforrás. Az EOS 80D-hez egy kicsit felturbózott, LP-E6N típusú akkumulátor kerül gyárilag, amely az előző modellhez mellékelt LP-E6 akkujához képest 65 mAh-val (1 Wh-val) nagyobb kapacitást kínál: 7,2 V feszültség mellett 1865 mAh, amely 14 Wh energiatárolást jelent.
Az akkumulátor töltöttségét a fényképezőgépben a felső LCD-n ikonos formában ellenőrizhetjük négy szegmensben, de a menüben 1%-os pontossággal is leolvashatjuk. Ugyanitt az utolsó feltöltés óta készített képek számát és az akku általános állapotát is megtekinthetjük.
Az akkut a mellékelt hálózati töltővel tudjuk tölteni, amely a LED-jének villogásának gyakoriságával jelzi a töltöttség állapotát <50%, 50%, 75% és teljes töltöttséget jelezve.
