Felépítés II.
LCD és kereső
A hátlapra a korábbival megegegyező, 3″-os képátlójú, 3:2 oldalarányú, kapacitív multitouch kijelző került, amely mintegy 1.040.000 képpontjával kiváló felbontást ad (az LCD egyébként megegyezik az EOS 650D-n lévővel).
A nagy betekintési szögű kijelző újdonsága a 180 fokban fel-, illetve 45 fokban lehajthatósága. A lefelé hajthatóságnak köszönhetően a kijelző a szelfizés mellett talaj közeli, illetve fejünk fölüli fotózásnál is nagy segítséget nyújt.
A háttérvilágítás fényereje 5 lépésben állítható, de érdemes tudni róla, hogy az 5., legvilágosabb fokozatot a gép úgy éri el, hogy a kijelzett tartalom kontrasztját emeli (azaz a sötét részek így még sötétebbek lesznek).
Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, élő hisztogram, valamint láthatók a különböző paraméterek. Ezek egy részét (amelyek bekeretezve jelennek meg) egy érintéssel könnyedén módosíthatjuk. Élőkép helyett akár a DSLR-ekhez hasonló státusz kijelzés is megjeleníthető, amely ráadásul aktív jellegű, s az érintésérzékeny felületének köszönhetően itt is igen könnyen módosíthatjuk a paramétereket. A státusz képernyőből az exponáló gomb félig lenyomására automatikusan visszatérünk az élőképre, ezt követően ismét az Info gombbal léphetünk át aktív státuszkijelzésre.
Élőkép módban a gép szinte minden esetben próbál expozíció szimulációt nyújtani, ez alól egyedüli kivétel a beépített, vagy külső rendszervaku használata. Sajnos az expozíció szimulációt nem kapcsolhatjuk ki, ami bizonyos szituációkban problémát okozhat (pl. manuális beállításnál, ha fényforrásnak nem rendszervakut, vagy egyszerű középpontos érintkezőjű rádiós kioldóval vezérelt vakut használunk). Ilyenkor az exp. szimuláció miatt szinte teljesen sötét képet látunk a hátsó kijelzőn.
Lejátszáskor a megjelenített fotók az orientációs szenzornak köszönhetően a gép elfordításakor szintén elfordulnak, így a portré formátumú képeket fekvő gépállásnál is helyes irányban látjuk, de a gépet portré állásba fordítva az álló formátumú kép kitölti a kijelzőt, így nagyobb méretben tekinthető meg.
A képekbe kb. 10×-es mértékig nagyíthatunk bele, ebben az újonnan hozott gombok nyújtanak segítséget, de az LCD-n két ujjas széthúzó mozdulattal is kezdeményezhetjük ezt, ahogy a görgetés is működik az LCD-re helyezett ujjunk elhúzásával.
Raszterillesztéses valós nagyítást igazából nem kapunk, de a nagy felbontású kijelzőnek köszönhetően erre nincs is mindenféleképpen szükség ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük.
A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata.
Bár elektronikus kereső nem került a gépre, opcionálisan vásárolhatunk ilyet. Az EVF-DC1 jelű elektronikus kereső 2,36 millió képpont felbontású, s a vakupapucsba kell illesztenünk. A kiegészítő kereső nem olcsó, ára kb. 85.000 Ft.
Vaku
Az EOS M3 egyik újdonsága, hogy immár beépített vakuval is rendelkezik. A felpattanó villanót minden esetben kézzel kell felnyitnunk, ezt a gép önmaga nem teszi meg helyettünk, még teljesen automatikus módban sem. A vakut a gép bal oldalán elhelyezett mechanikus retesz elhúzásával nyithatjuk fel. Az 5-ös kulcsszámú (ISO100, m) villanót mechanikájának köszönhetően ujjunkkal akár indirekt vakuzásra, felfelé is fordíthatjuk. Igaz, a teljesítménye kicsi, de az érzékenység emelésével kompenzálhatunk, s még így is szebb képeket kaphatunk, mint direkt vakuzással.
A vaku teljesítménye a menüben -2..+2 Fé tartományban módosítható, illetve kézi vakuteljesítmény is választható, de csak legkisebb, közepes és nagy értékek közül. Beállítható még az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. Ezen kívül választhatunk első vagy hátsó redőnyre szinkronizálást. A vakuszinkronidő minimuma 1/200 mp, a gép a saját vakujával 1/200-1/60 mp közötti zársebességet választ. Míg az előd sem a villantásnál, sem utólag nem kínál vörösszem hatás csökkentést, itt a vaku üzemmódjai között is beállíthatjuk azt, de utólag, a lejátszás menüből kérhetünk szoftveres korrekciót is.
A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku is illeszthető, Speedlite vakukat használva a azok egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. A vaku segédfényét azonban sajnos nem használja a gép.
Stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet nem található az EOS M-en, ezt átalakítóval, vagy rádiós kioldóval oldhatjuk meg.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
Csatlakozókat a gép mindkét oldalán találunk. Bal oldalra a sztereó mikrofon bemenetet és a kombinált A/V és USB kimenet, míg jobb oldalra a mini HDMI csatlakozót helyezték .
Memóriakártyából SD és SDHC mellett SDXC-t is kezel a fényképezőgép, s az UHS-I nagy sebességű interface lehetőségeit is kihasználja (az UHS-II-ét azonban nem). A memóriakártyát ugyanazon ajtó mögé kell helyeznünk, amely az akkumulátort is rejti. Időjárásállóságot adó szigetelés sem a csatlakozókat, sem az akkut rejtő fedlapnál nem található, viszont az ajtót fém megerősítéssel is ellátták. Erre szükség is van, hiszen ha eltörne a fedlap, a gép nem lesz bekapcsolható.
A fényképezőgép az EOS-750D/760D-nél is alkalmazott új, LP-E17 jelű lítium-ion akkumulátorral működik. A fényképezőgépben az akku töltöttségi állapotát mindig leolvashatjuk a kijelző felső részén lévő, négy állapotú ikonról (tele, félig töltött, egyharmadig töltött, kevesebb, mint egyharmadig töltött (villogás)).
Az akksi két cellás, azaz 7,2V-os, kapacitása 1040 mAh, így összesen 7,5 Wh energiát képes tárolni. Ez egy átlagos turistáskodós naphoz bőségesen elegendő is lesz.
Az áramforrás a mellé csomagolt LC-E17E hálózati töltővel teljesen üres állapotból kb. 2 óra alatt tölthető fel teljesen. A töltés során nem kapunk visszajelzést az akku töltöttségi szintjéről.
