Kipróbáltuk: Canon EOS M50 (teszt)

Felépítés

Ergonómia, kezelés

A Canon EOS M50 méretében és külsejében is nagyon hasonlít a kicsivel magasabb kategóriás M5-höz. Szemből szinte lehetetlenség megkülönböztetni őket, fentről azért már könnyebb, hiszen az M5 rendelkezik expozíció tárcsával, valamint egy plusz vezérlőtárcsával is, illetve az üzemmódtárcsa közepén egy rögzítő gomb is megtalálható. Az M50-nél nincs expozíció tárcsa, csak elülső vezérlőtárácsát kapott, valamint az üzemmódtárcsa sem rögzíthető, azaz közepén nincs gomb sem.

A méretében pár mm-rel kisebb gép tükörreflexeshez hasonló kialakítású, azaz kényelmes markolattal és keresővel is rendelkezik.

Igyekeztek azért a lehetőségekhez képest megkönnyíteni a kezelést, ehhez több programozható gomb is rendelkezésre áll (mint M.Fn, illetve a *, videofelvétel és a négy irányú navigáló gombok funkciója is kiválasztható), illetve akár 5 lapból álló, laponként akár 6 tételt tartalmazó, felhasználó által felvehető menü tételeket tartalmazó MyMenu is elérhető. A Q/Set gombbal elérhető gyorsmenü azonban itt nem szerkeszthető, mint az M5-nél, fixen a következő paraméterek beállítása végezhető el egyszerűen:

• AF-módszer (több zónás, egy pontos, arcfelismerés és téma követés)
• folyamatos AF
• időzítő/sorozat
• fénymérés
• képminőség/formátum (RAW is)
• videófelbontás/képfrissítés
• fehéregyensúly
• képstílus
• automatikus megvilágítás optimalizálás (árnyékosabb területek enyhe világosítása)
• néhány kreatív szűrő (szemcsés fekete-fehér, lágy fókusz, halszem effekt, olajfestmény, vízfestmény, játék kamera és miniatűr effektek)
• és az állóképek oldalaránya (3:2, 4:3, 1:1, 16:9)

Az egyedi funkciók menüben egyes gombok funkciója választható ki, az exponáló gombnak fénymérés illetve fókusz rögzítéssel kapcsolatban, a videofelvétel, az M.Fn és a négy irányú navigáló gomboknál pedig a következők választhatók:

• érzékenység
• kézi élességállítás
• expozíció kompenzáció
• vaku mód
• RAW vagy JPEG választás
• RAW és JPEG egy kép erejéig
• állókép képarány
• vaku funkció beállítások
• sorozat mód
• automatikus megvilágítás optimalizálás
• fénymérés
• képstílus
• fehéregyensúly
• érintéses kioldás
• AF-művelet
• AF-mód
• nagyítás
• élkiemelés
• gazdaságos üzemmód
• maximális kijelzőfényerő (ideiglenesen)
• kereső/LCD váltás (kézi módhoz)
• kijelző kikapcsolása
• mélységélesség előnézet
• nincs funkció

A menürendszer egyébként jól átlátható, igaz, van néhány paraméter, ami alapesetben kár, hogy kikapcsolt állapotú, mint az energiatakarékos mód, illetve a fókuszpont váltás az LCD segítségével, ha az EVF-be nézünk. Akit érdekel, itt nézheti meg a teljes menürendszer tartalmát, első körben a fókuszpont mozgatás bemutatásával:

A gép Bluetooth és Wi-Fi adaptereket is tartalmaz, így (ha a gép inaktivitás miatt energiatakarékosságból alvó üzemmódba lépett) az okostelefonról való távoli (pár méterről történő) felébresztés és a Wi-Fi-re való csatlakozás, majd távvezérlés is megoldott. A Canon saját okostelefonos appja részletes beállítási lehetőséget kínál, így az érzékenység, fehéregyensúly, rekesz, zársebesség, exp. kompenzáció is megadható, de az is, hogy a készített képeket azonnal áttöltse-e a készülékünkre, vagy hagyja a gép memóriakártyáján.

Érdemes megemlíteni, hogy távvezérléssel az üzemmódtárcsa kreatív fotózás helyzetében (pl. rekesz-előválasztás) is kezdeményezhető Ultra HD videofelvétel, szemben a gépről indítással, ahol ez esetben csak Full HD videót vesz fel a gép.

A fém állványmenet most is pontosan az optikai tengely és a szenzor alá került, ami ideális elhelyezés a panorámázáshoz. Kár, hogy a gép továbbra sem támogat egyszerű, a váz elfordításával készíthető, automatikusan összeillesztett panorámakészítést. Lassan tényleg sokkal okosabb lesz egy átlagos okostelefon is…

Sajnos mivel az állványmenet szinte a gép közepe alatt található, így már kis méretű állványtalp is akadályozni fogja az akkumulátor cseréjét. A memóriakártya közepes, vagy kis méretű állványtalp használatakor még szűken, de cserélhető marad.

Objektív

Természetesen közvetlenül továbbra is az EOS M rendszerhez fejlesztett, EF-M bajonettes objektíveket használhatjuk, de van lehetőség EF adapter segítségével a Canon EF és EF-S objektíveket is feltekerni, ráadásul az autofókusz ez esetben is elérhető.

Az APS-C szenzor 1,61×-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 15-45 mm f/3,5-6,3 IS STM kitobjektívnél akkora látószöget eredményez, mint egy kisfilmes gép ~24-72 mm-es objektívvel.

A kitobjektív összecsukható kialakítású, ami használat közben (nagylátószögnél) 6,3 cm, míg összecsukott állapotban 4,5 cm hosszú.

Képérzékelő

A Canon EOS M50-ben az EOS M5-ével megegyező, 25,8 millió teljes pixel számú APS-C szenzor került, amely egyébként vélhetően még az EOS 80D-ből érkezett. Az effektív felbontás 24,2 Megapixel, így a fotók legfeljebb 6000×4000 képpontosak lehetnek (L méret). Emellett még négy felbontás állítható be, 10,5 Mpixel, 5,9 Mpixel és 3,8 Mpixel méretben. A JPEG képformátum esetén tömörítésből kétféle választható, a legkisebb felbontást leszámítva.

A JPEG mellett 14 bites RAW formátumot is választhatunk. A 3. generációs RAW formátumból (.CR3) egy hagyományos veszteségmentes és újdonságként egy enyhén veszteségesen tömörített (CRAW) is elérhető, utóbbinál 30%-kal kisebb fájlméretekkel számolhatunk. A Canon DSLR-ekkel ellentétben azonban itt csak teljes felbontásban választható RAW formátum, tehát nincs kisebb felbontású mRAW és sRAW sem, pedig a 24 Mpixeles szenzornál néha jól jöhetne egy 12 Mpixeles RAW is. Természetesen továbbra is van lehetőség a RAW mellé egyidejűleg JPEG képet is menteni, amely a fentiek közül bármilyen felbontású és bármilyen tömörítésű lehet.

Az új gépbe új DiG!C 8 képfeldolgozó processzor került, ennek köszönhető elviekben a gyorsabb sorozat és az Ultra HD videofelvétel lehetősége.

Az érzékenység alapértéke ISO100, ezt harmad fényértékenként emelhetjük egészen ISO25600-ig, illetve választhatunk kiterjesztett érzékenységet, amely ISO51200-at jelent.

Használhatunk automatikus érzékenységet is, de csak a maximum értéket adhatjuk meg, arra nincs mód, hogy minimális zársebességet válasszunk, vagy éppen a reciprok szabályhoz képest való pozitív, vagy negatív eltérést, mint ahogy az EOS 80D-ben.
A Canon EOS M50 is a DSLR-ekben általános automatikus tisztító rendszert használja, amely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép, de bármikor aktiválható a menüből is. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt.
Szoftveres portérkép készítésére és utólagos korrekcióra a gép viszont nem kínál lehetőséget.

LCD és kereső

A gép hátuljára az M50-énél egy hajszállal kisebb (3,2″ helyett) 3″ képátlójú 3:2 oldalarányú, kapacitív multitouch LCD került, amelynek felbontása is kissé alacsonyabb, itt 1,04 millió képpont. Egy dolog a számszerű felbontás, egy másik viszont a subpixelek elhelyezése, illetve kialakítása. Az EOS M50-ben lévő kijelző RGBW felépítésű, azaz nem csak vörös, zöld és kék képpontokból áll, hanem fehéreket is helyeztek közéjük, amely elviekben a magasabb maximális fényerőt szolgálja. A subpixelek mátrixa azonban kissé furcsa képet mutat, hiszen a vörös és zöld sorok alá került a kék és fehér subpixeleket felváltva tartalmazó sor. Mivel így a fehér subpixelek halszálka mintát mutatnak, így a vájt szeműek közelről nézve láthatják is a fehér vonalak mentén a pixelesedést.

Egyébként az RGBW felépítés miatt a kijelző felbontása a gyakorlatban kb. 600×400 pixeles, de normál nézési távolságból ez is szép, részletgazdag képet ad, fanyalogni tehát nincs okunk.

A nagy betekintési szögű kijelző 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható, azaz kvázi nincs olyan fotózási körülmény, amikor ne fordíthatnánk magunkkal szembe a kijelzőt, még ha más irányba is fotózunk (pl. szelfizünk, fej fölül fotózunk, vagy éppen talaj szint közeléből).

A háttérvilágítás fényereje 7 lépésben állítható, így erős napsütésben is jól látható képet kapunk. Igaz, az elektronikus kereső jelenléte miatt ennek kevésbé van nagy jelentősége.

Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, élő hisztogram, elektronikus horizont (elfordulás és döntés is), valamint láthatók a különböző paraméterek. Ezek egy részét (amelyek bekeretezve jelennek meg, mint az érzékenység, rekesz, záridő, exp. korrekció) egy érintéssel könnyedén módosíthatjuk. Élőkép helyett akár a DSLR-ekhez hasonló státusz kijelzés is megjeleníthető, amely ráadásul aktív jellegű (a Q ikon megnyomását követően), s az érintésérzékeny felületnek köszönhetően itt is igen könnyen módosíthatók a paraméterek. Mivel a gép elektronikus keresőt is kínál, a státusz képernyőből az exponáló gomb félig lenyomására nem térünk vissza élőképre.

Élőkép módban kérhetünk expozíció szimulációt is, de ha szükséges, akár ezt ki is kapcsolhatjuk (pl. manuális beállításnál, vagy ha rádiós kioldású vakut használunk).

Lejátszáskor a megjelenített fotók helyes állásban jelennek meg, de a gép elfordításakor nem fordulnak el (azaz nem nézhetünk meg egy álló formátumban készített képet a kijelző teljes méretén, a portré formátumú képeket mindig széles fekete sáv szegélyezi két oldalon).

A képekbe kb. 10×-es mértékig nagyíthatunk bele, amit a nagyítás gombbal, vagy az LCD-n két ujjas széthúzó mozdulattal is kezdeményezhetünk. Az érinésérzékeny felületen a görgetés is működik, amely a képek közötti lapozást segíti.

Raszter illesztéses, valós nagyítást igazából nem kapunk, de a nagy felbontású kijelzőnek köszönhetően erre nincs is mindenféleképpen szükség ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük.

A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a vezérlőtárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata.

Az OLED elektronikus kereső megegyezik az EOS M5-ben lévővel, vagyis 2,36 millió képpontból épül fel, így kiváló felbontású. Pixeleket nem igazán láthatunk rajta, még a számok megjelenítésénél sem, ahol a ferde élek egyébként kisebb felbontás esetében meglehetősen lépcsősek lennének. Színezete viszont erőteljesebb, mint a hátsó LCD-é

A kijelzett kép 23,4 fokos szög alatt látható, amely megfelel egy 1×-es nagyítású 100% lefedettségű SLR kereső közelítőleg 60%-ának, ami gyakorlatban annyit jelent, hogy kb. azonos méretű a keresőkép, mint egy EOS 80D-nél.

Az elektronikus keresőt dioptria korrekcióval is ellátták, ennek csúszkája a kereső alatt található, illetve az EVF rendelkezik betekintés érzékelővel is, így amikor belenézünk, az LCD-ről automatikusan átkapcsol az élőkép az EVF-re. Ezt igény esetén kiiktathatjuk, a váltás ez esetben valamely programozható gomb segítségével történhet.

Vaku

Az EOS M50 sem maradt vaku nélkül, bár az M5-nél már megismert 5-ös kulcsszámú villanó (ISO100, m) nem túl izmos. Gyakorlatilag ISO400 felett érdemes csak használni, hiszen F4 rekesznél ISO100-nál csupán 1,25 méteres hatótávolsága lenne (ISO400-on 5 méter).

A felpattanó vakut egyébként minden esetben kézzel kell felnyitnunk, ezt a gép önmaga nem teszi meg helyettünk, még a teljesen automatikus módban sem. A villanó a vakutól jobbra található mechanikus gombbal nyitható fel. A vaku csak néhány cm-re emelkedik a gépváz fölé, így vörös szemekre távolabbi képeknél mindenképpen számítanunk kell. Ezeket a fotókat utólag, lejátszás módból korrigálhatjuk

A vaku teljesítménye a menüben -2..+2 Fé tartományban módosítható, illetve kézi vakuteljesítmény is választható, de csak legkisebb, közepes és nagy értékek közül. Beállítható még az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. Ezen kívül választhatunk első vagy hátsó redőnyre szinkronizálást. A vakuszinkronidő minimuma 1/200 mp, a gép a saját vakujával 1/200-1/60 mp közötti zársebességet választ.

A külső vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku is illeszthető, Speedlite vakukat használva azok egyedi beállításai a gépvázról is elérhetők. A vaku segédfényét azonban sajnos nem használja a gép.

Rádiós kioldót használva akár kreatív megvilágítás is elérhető.

Stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet nem található az EOS M50-en sem, ezt átalakítóval, vagy rádiós kioldóval hidalhatjuk át.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

Csatlakozókat a gép mindkét oldalán találunk. Bal oldalra a sztereó mikrofon bemenetet (3,5 mm jack), jobb oldalra a micro USB és micro HDMI csatlakozókat helyezték.

Memóriakártyából SD és SDHC mellett SDXC-t is kezel a fényképezőgép, és az átlagosnál nagyobb sebességű UHS-I interface lehetőségeit is kihasználja, de az UHS-II-ét sajnos nem. A memóriakártyát ugyanazon ajtó mögé kell helyeznünk, amely az akkumulátort is rejti. Időjárásállóságot adó szigetelés sem a csatlakozókat, sem az akkut rejtő fedlapnál nem található, viszont az ajtót fém megerősítéssel is ellátták. Erre szükség is van, hiszen ha esetleg eltörne a fedlap, a gép nem lesz bekapcsolható (hacsak nem pöcköljük ki valamivel az ezt ellenőrző mikrokapcsolót).

A fényképezőgéphez az EOS M-nél már alkalmazott LP-E12 jelű lítium-ion akkumulátort kapjuk. Az akku töltöttségi állapotát mindig leolvashatjuk a kijelző felső részén lévő, négy állapotú ikonról (tele, félig töltött, egyharmadig töltött, kevesebb, mint egyharmadig töltött (villogás)), százalék pontos megjelenítés sajnos a menüben sem érhető el.

Az akksi két cellás, azaz 7,2V-os, kapacitása 875 mAh, így összesen 6,3 Wh energiát képes tárolni (szemben az EOS M5 7,5 Wh-s akksijával). Ez egy átlagos turistáskodós naphoz elvileg elég lehet, de ehhez ésszel kell használni a gépet (ha nem kell, kapcsoljuk ki, nem elég a DSLR-es megszokás).

Az áramforrás a gép mellé adott külső töltővel frissíthető fel. A töltés során nem kapunk visszajelzést az akku töltöttségi szintjéről.

Sajnos hiába van micro USB csatlakozó a gépen, az az akkumulátor töltésére nem vehető igénybe.