Optika
Noha az újabb kompakt fényképezőgép tesztjeinkben már nem térünk ki az optikai tulajdonságok tesztelésére, most kivételt teszünk, hiszen egy vadonatúj, nagy szenzoros, vélhetően az igényes amatőrfotósok által is kedvelt modell van a kezünkben.
A geometriai torzításról nem készítettünk külön tesztfotót, az első próbálkozásunknál ugyanis kiderült, hogy még az átlagos 0,8%-os torzítás sincs meg, vagyis szinte teljesen torzításmentes az objektív (hogy most ez 0,1%-ot, 0,3%-ot vagy 0,5%-ot jelent-e, az véleményem szerint teljesen lényegtelen – a torzítás mértéke úgyis tárgytávolság függő).
Kromatikus aberráció
UD lencsetagokról ugyan nem írnak a specifikációk, de ennek ellenére a kromatikus aberráció szinte nem is érzékelhető. Nagylátószögnél, nyitott blendével még valamelyest tetten érhető, de tele állásban már egyáltalán jelentkezik.
10×13 cm-es képeknél legrosszabb esetre vonatkoztatva a színi hiba gépi JPEG kép esetén kb. 0,2 mm-es.
A tesztképek F2,8/5,8 és F8 blendével készültek.
Közelfényképezés, makró
legkisebb szélesség: 177 mm;
hordótorzítás: ~0,7%
A Canon PowerShot G1X makróképessége nem túl jó, ezt a viszonylag nagy közelpontjának tudhatjuk be, ugyanis nagylátószögnél sem mehetünk 20 cm-nél közelebb a témához, ami tele állásig 85 cm-re nő.
Legjobb nagyítást 39 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál kapunk, ez esetben a közelpont 30 cm.
A gyújtótávolságot tovább növelve csökken a leképezési arány, így ennél már csak gyengébb nagyításunk lesz.
Peremsötétedés
A peremsötétedés a nagy szenzor és a valószínűleg nem sokkal nagyobb méretben képet vetítő objektív ellenére igazán minimális. Nagylátószögnél, teljesen nyitott blendénél sem éri el a 10%-ot, nagyobb gyújtótávolságnál, illetve rekeszelve még kevésbé sötétednek a sarkok.
