Optika II.
Optikai stabilizátor
Mivel az objektívünk megegyezik az előző, PowerShot S2 IS modellével, így a stabilizátor hatékonyságát külön nem teszteltük, bár kis mértékű eltéréseket tapasztalhatnánk a nagyobb felbontás miatt, ennek mértéke azonban kisebb, mint a különböző időben és fizikai/lelki állapotban elkészített berázás-tesztek egymástól való eltérése. Ebből következően nincs is jelentősége egy újabb próbának.
A stabilizátort többféle módban működtethetjük:
- folyamatosan, mely a képek komponálását is segíti
- csak exponáláskor, mely a leghatékonyabban véd a berázás ellen, viszont a kép komponálásakor nem segít
- követő módon, amely csak függőlegesen stabilizál, így svenkeléshez használható
Az előző tesztek alkalmával nyert tapasztalataink alapján tehát azt mondhatjuk, hogy maximum kb. 2,5-3 blendével tudjuk kitolni a bemozdulás határát csak exponáláskor történő stabilizálás esetén.
A következőkben tehát az PowerShot S2IS-nél leírtakat idézzük:
A fotózással most ismerkedők számára talán még újdonságnak számít a reciprok-szabály említése. Mint ismeretes, a gyakorlati tapasztalatokon alapuló szabály kimondja, hogy a bemozdulás elkerülése érdekében legalább akkora zársebességet kell használnunk, mint az alkalmazott fókusztávolság (35 mm-es rendszerben!) reciproka. Vagyis stabilizátor nélkül a 432 mm-nek megfelelő fókusztávolság kézben megtartásához kb. 1/500 mp-et „ír elő” ez a szabály (ettől az értéktől természetesen plusz és mínusz irányban is eltérés mutatkozhat tapasztalat, gép tömeg, izomzat, idegállapot, hőmérséklet és egyéb paraméterektől függően).
A stabilizátor általában 2-3 blendényit tud segíteni a bemozdulás elkerülésében, vagyis elméletileg az 1/500 mp helyett 1/125-1/60 mp között is megtartható marad a gép berázás veszélye nélkül (még egyszer hangsúlyoznánk, ezek tapasztalati adatokon alapuló becslések).
Mi magunk is kipróbáltuk mindezt, igaz, záridőnként „csak” 10-10 felvételt készítettünk, s ezeket értékeltük, de ezek alapján kijelenthető, hogy a stabilizátor segítségével a 10 felvételből mind a tíz bemozdulásmentes volt teljes tele állásban 1/125 mp-es záridőnél, de még 1/80 mp-nél is 90%-ban kaptunk tökéletes képet:
A grafikonból leolvasható, hogy az S2 IS stabilizátora 2,5-3 Fé-kel képes kitolni berázás határát. A diagramban a polinomiális közelítést is felrajzoltuk, hogy jobban látható legyen a különbség.
Stabilizátor hatása
Stabilizátor nélkül
Stabilizátorral
A fentieket egyébként jelen tesztünkben is alátámasztottnak éreztük, a Canon PowerShot S3 IS stabilizátora hatékonyabbnak bizonyult, mint a Sony DSC-H5-é, párszor előfordult, hogy azonos időben, azonos témáról, azonos (gyenge) megvilágításban készült képek a DSC-H5-tel már berázottá váltak, az S3 IS viszont még megfogta a rázkódást, így tökéletes képet készített.
Geometriai torzítás
Az optika nagylátószögnél kategóriájában teljesen átlagos 0,8%-os hordótorzítású, amely a felhasználás során viszonylag ritkán okoz problémát. Főként csak akkor lesz érezhető, ha függőleges elemeket komponálunk a képszélre. Tele állásban torzítás alig mérhető. Ezek az értékek közelítőleg megegyeznek a Sony DSC-H5 és Panasonic DMC-FZ7-nél mértekkel, vagyis ebben mindhárom stabilizált ultrazoom-os gép hasonlóan jól teljesít, mint elődeik.
Torzítások a gyújtótávolság függvényében
hordótorzítás: ~0,8%
párnatorzítás: 0,1%
Közelfényképezés, makró
A PowerShot S3 IS talán egyetlen átlagosnál gyengébb pontja a makrózás. Sajnos annak ellenére, hogy képes remek nagyítás elérésére, ahol 22 mm széles témával kitölthetjük a teljes képet (ez kisfilmes gépnél 1,64:1 leképezési arányt jelentene), a gyakorlatban ez csak ritkán használható, mivel ehhez teljes nagylátószögű állás és 0 cm-es tárgytávolság kell (igen, a frontlencsét hozzá kell nyomni a témához!). Ez a szupermakró mód érezhetően inkább csak az adatok között néz ki jól, a valós kép ennél azért szerényebb. A nagyítás nagy, viszont a torzítás óriási és az igen kicsi tárgytáv miatt az éles terület is csak a kép közepére koncentrálódik, még F8 rekesznél is.
A normál makró módban már más a helyzet. Kisebb nagyítás, jelentősen alacsonyabb mértékű torzítás és természetesen nagyobb tárgytávolság. Nagylátószögnél 30 cm-es közelponttal dolgozhatunk, a képet ekkor 110 mm széles témával tölthetjük ki. Ez azért elég kevés makrózáshoz. A torzítás egyébként közel 1%-os. Ezt a módot igazából teljesen felesleges használni, hiszen növelve a gyújtótávolságot a nagyítás jó ideig nem változik, 100 mm-hez közeli gyújtótávolságnál pedig még mindig hasonló a leképezési arány, mint nagylátószögnél, de a torzítás természetesen kisebb.
Tovább növelve a gyújtótávolságot a leképezési arány nagyon leromlik, ismét jó nagyítással teljes tele állásban találkozunk. 90 cm-es legkisebb tárgytávolság mellett ekkor a teljes kép 82 mm szélességű témával tölthető ki, a torzítás jelentéktelen. Ez a mód egész jól használható.
Makró képességek
Vignettálás
A vignettálás nagylátószögű és tele állásban is bőven elfogadható szintű, a kategóriatársakéhoz hasonlóan itt sem jelentős a peremsötétedés. Átlagosan 10-13%-kal sötétebb a képek sarokpontjai, mint a középső részük, amely nem jelentős. Ez általános felhasználáskor tehát szinte egyáltalán nem észlelhető, így a peremsötétedés nem fog gondot okozni. A Sony DSC-H5, Panasonic DMC-FZ5 és Canon S3 IS e tekintetben is fej-fej mellett teljesítenek, jelentős eltérések nincsenek.
Peremsötétedés
