Optika I.
Jellemzők
Amit az Olympus SP-565UZ-nél írtunk, az ennél a fényképezőgépnél is igaz:
Tudvalévő, hogy a zoomátfogást nem lehet a végtelenségig növelni. Minél nagyobb egy optika zoomátfogása, annál nehézkesebb jó minőséget elérni. A cserélhető objektíves tükörreflexes gépeknél pl. a fix gyújtótávolságú objektívek a legjobb minőségűek. Egy kompakt, egybe épített gépnél persze ez nem a legjárhatóbb út, itt mindenképpen érdemes zoomoptikát szerelni a vázba, hiszen így csere nélkül használhatunk kisebb vagy nagyobb látószöget.
A szuper- és ultrazoom fényképezőgépek korábban 6×-12× zoomátfogásúak voltak, ritkább esetekben elérték a 15×-es átfogást. Egy ideje azonban a 18×-os, sőt a 20×-os optikai zoom is elérhető a fényképezőgépekben.
Az ideális minőséghez és a kis mérethez a fejlesztők nagy törési mutatójú, dupla aszférikus és extra alacsony szórású lencséket is felhasználtak.
A fényerő nagylátószögnél f/2,8, amely jó érték, tele állásban f/4,5, amely kiváló ekkora gyújtótávolságnál.
Általános képminőség
Ahogy az várható volt, a képminőség kissé kompromisszumos. 26 mm-nek megfelelő teljes nagylátószögnél a sarkokban enyhe szférikus hiba (homályosodás) fedezhető fel. A képek egyéb részei közepesen lágyak. A zoom közbenső részén részletgazdagabb, élesebb képeket kapunk, s a gömbi hiba sem jelentkezik. A zoomtartomány végén, a tele állásban viszont ismét optikai hibák jelennek meg: kép széleinek erős lágyulása, ellenfénynél jelentős kontrasztvesztés, valamint kromatikus aberráció. Érezhető tehát, hogy a nagy zoomnak is megvan az átka, a teljes tele állás olyan nagy gyújtótávolságú, hogy a beépített stabilizátor ellenére is nehéz kézben tartani, s a képminősége sem ekkora felbontáshoz illő. Köztes állásoknál viszont jól dolgozik a gép.
Az összkép végülis jó, ha figyelembe vesszük az elért zoomátfogást, az eredmény nem rossz, talán a szenzor felbontása egy kicsit túlzás az optikai teljesítményhez. Kromatikus aberráció szinte mindig jelentkezik, a geometriai torzítás sem nulla (köztes zoompozícióknál is párnatorzítás látható), de aki igazi nagylátószöget szeretne és óriási telét, mindezt stabilizálva, ráadásul gyors videó vagy sorozatkészítés lehetőségével, annak nincs túl sok választása.
Kromatikus aberráció
A színi hiba az ED tagok ellenére megjelenhet a képeken. Bár jelentősebb mértékben inkább tele állásban számíthatunk rá, nagylátószögnél is előfordul. Mértéke kissé közepes feletti.
Ne felejtsük el, hogy 20×-os zoomátfogással dolgozhatunk, s a képek is óriási felbontásúak.
Nagylátószögnél mindössze 6-7 pixel széles elszíneződést tapasztalhatunk, teljes tele állásnál viszont akár 11-13 pixel széles is lehet a színi hiba, átlagos értéke 9-10 pixel.
Legrosszabb esetben (teljes tele állás, nyitott blende) 10×15 cm-es fotón átlagos esetben 0,4-0,5 mm szélességű a kromatikus aberráció megjelenése.
A rekeszelés csökkenti ugyan a színhiba megjelenését, de teljes tele állásban megszüntetni nem tudja.
A színhibát RAW-ból, Lightroom-mal konvertált esetben is megvizsgáltuk. Óriási eltérések a kromatikus aberráció tekintetében a gép JPEG-e és a RAW-ból konvertáltak között nincsenek, de minimális változást észre lehet venni. Gyanítható tehát, hogy valami kis korrekció került a gépbe.
A tesztfotók F2,8/4,5 és F8 blendével készültek.
Kromatikus aberráció
Zoom
Az Casio ExilimEX-FH20 igazi nagylátószögtől szupertele állásig kínál beállítható gyújtótávolságot, mely kisfilmre átváltva 26 mm és 520 mm közötti lehet.
Ezen felül a gép digitális zoomot is kínál, amely további 4×-es nagyítást ad interpolálva.
Optikai és digitális zoom
