Kipróbáltuk: D30, D60, SD9, S2 Pro D-SLR-ek teszt

0

Fujifilm FinePix S2

Fujifilm FinePix S2
A FinePix S2 a Canon géphez hasonlóan egy második generációs modell. A változás az elődhöz képest azonban sokkal nagyobb, mint a már említett márka esetén. Míg a FinePix S1 Pro-t a Nikon F60-as vázára építették, addig az S2 építésénél az F80-as vázat választották. A változás jelentősen érintette a gép tudását. Ugyan az F80 sem kimondottan profi váz, de az amatőr kategóriának már inkább a felső szegletébe való, így joggal várhatunk el tőle jó eredményeket.

A filmes váz és a digitális technológia ötvözése sajnos még mindig jól látható. A jó formájú gépben az elemek és a digitális rész energiaellátását két külön áramforrás biztosítja. Ezt továbbra sem tartjuk szerencsésnek. A fényképezőgép digitális részének áramellátásáról gondoskodó akkumulátortartót a váz aljára szerelték, ami sajnos nem portré markolat formájú. Ilyen kiegészítést a Fuji nem is kínál a géphez. A váz egyébként nagyon könnyű, ezt egy hosszú riport sorozat után lehet díjazni.

Brutálisan nagynak néz ki. Hátulról talán még nagyobb, de mégis kézreálló és könnyű.

Jól látható, hogy mekkora toldást kapott az eredeti Nikon váz. A hátlap nagyon jól kitalált és jól használható.

Jó infó LCD, de a kezelőszervek nem annyira szimpatikusak. Persze ez ízlés és szokás dolga. A kis szögletes gumilap a a firewire csatlakozást rejti.

Néhány Nikon objektívvel nem lehet minden funkciót kihasználni. A SuperCCD. Jól látható, hogy mennyivel kisebb, mint a filmkocka.

A kezelőszerveket szintén ketté kell választani. A hagyományos fotós paraméterek állítása a már megszokott Nikon kezelőszerveken keresztül történik. Ennek használhatósága a régi Nikonosok számára valószínűleg gyerekjáték, de szerintem már inkább a múlt. Ma ennél már könnyebben kezelhető kezelőfelületeket kellene használni. A Fuji által a vázra tett digitális kezelőfelület azonban az S1-éhez hasonlóan szenzációs. Egyszerű, jól áttekinthető, könnyen kezelhető. Ez általában a Fuji gépek sajátossága. Pozitív változás, hogy a kártyanyílás ajtaját nem lehet csak úgy kinyitni, mint annak idején az S1-nél. Az ajtót most egy rugós retesz védi. Első nekifutásra kicsit szokatlan a nyitása, de ez így pont jó, mert legalább nem lehet véletlen kinyitni. A D60-hoz hasonlóan az információs LCD ezen a vázon is háttérvilágítást kapott, ami gyengébb fényben nagyon hasznos tud lenni. A digitális rész információs LCD-je (mivel hibrid rendszer, ezt külön LCD-re kellett tenni) már az S1-nél is háttér-világításos volt.

A Fuji ebben a fényképezőgépben alkalmazta a 3. generációs SuperCCD-k csúcsmodelljét, a 6 megapixeles lapkát. A SuperCCD-k jellemzője, hogy az átlós elrendezésű nyolcszögletű pixelek képpé alakítása során az elkészült képfájl már 12 millió képpontot tartalmaz. A legnagyobb felbontást választva nem csak 12 millió képpontot, de meglehetősen nagy fájlokat is kapunk. Ezek mentése, mozgatása majd tárolása erőforrás igényes feladat. A képeket nézegetve a 12 megapixeles felvételek nem tartalmaztak jelentősen több részletet, mint a 6 megapixeles D60-as képei. Abban az esetben, mikor a D60 képét Photoshopban (bilinear eljárással) az S2-ével azonos felbontásra növeltük, akkor már egyértelműen az S2 volt a nyerő. Ha tehát nagy méretű nyomatokra van szükség és a kép felhasználás előtt 6 megapixelesnél nagyobbra lesz felnagyítva, akkor az S2 12 megapixeles módja előnyösebb. A színek automatikus fehéregyensúlynál, minden beállítást gyári értéken hagyva az S2 képein egy hajszálnyit kevésbé telítettek. Ennek értékelésében egyértelműen a személyes preferencia dönt. A színreprodukció a D60-hoz hasonlóan remek.

A teszttémánk A SUPERIA szó S betűje is tisztán kivehető. Itt tisztán látható a SuperCCD előnye. A DX feliratnál azonban elszíneződött a fehér. (200%-os nagyítás, részlet)

A kép a gombfesték élénél lágy ugyan, de mégis a részletgazdagság érzetét kelti. A színek nagyon szépek. (200%-os nagyítás, részlet) Nem mindenütt feltűnő a nagyobb részletgazdagság. (200%-os nagyítás, részlet)

A modell (részlet) A hajon, ahol sok a kontrasztos apró vonal, lehet még elszíneződést látni. De a nyomtatott képen ez már nem feltűnő. (200%-os nagyítás, részlet)

Az S2 egy valamiben mindenképpen korszakalkotó: ez az első SuperCCD-s fényképezőgép, amellyel RAW formátumban is lehet képet menteni. Ez a formátum lehetőséget nyújt arra, hogy az elkészült képet a számítógépen finomhangoljuk. A RAW formátum tekinthető a digitális fotózás negatívjának, mivel ez az érzékelő lapkából kiolvasott adatokat módosítás és feldolgozás nélkül tartalmazza. Ezzel a Fuji utolérte konkurenseit a képfeldolgozás szabadsága terén is. A dolog egyetlen szépséghibája, hogy míg a Canon jól használható RAW konvertert mellékel gépéhez, addig a Fuji igazán jól használható szoftverét külön meg kell vásárolni. A géphez járó alap szoftver csak egy egyszerű konverter, ami nem sok állítási lehetőséget kínál.

A CCD lapka koszolódására az S1 kipróbálásakor is felfigyeltünk. Sajnos ezt a problémát úgy néz ki, hogy nem sikerült megoldaniuk. A modellfotózás során készített felvételeken lettünk figyelmesek a kép közepén megjelent két sötétebb foltra, ami minden képen látható volt. Ez ugyan kiretusálható, de nagyon bosszantó dolog.

A képek átnézésekor egy másik érdekes hibát is felfedeztünk. A fekvő képek alján, az álló képek jobb oldalán minden képen látható egy nagyon halvány, alig észrevehető 1 pixel széles csík, ami a teljes képen a hosszabbik oldallal párhuzamosan végigfut. Ez valószínűleg a nálunk járt példány egyedi hibája lehet, mert az interneten elérhető más képeken ilyet nem láttunk. Ezt a hibát a sötét részletek világosításánál vettük észre. A sötét felületek egyébként nagyon részletgazdagok, így az alulexponált képek viszonylag jól korrigálhatók.

A FinePix S1-ben használt első generációs SuperCCD kiforratlansága miatt a kép oldalaival nem párhuzamos vékony csillogó felületen, mint mondjuk egy autó antennája vagy a hajszál zavaró moiré jellegű elszíneződést lehetett felfedezni. Ezt már a második generációs SuperCCD esetén javították, így ennek a 6 megapixeles felvételeken már nyomát sem találtuk. A 12 megapixelesre interpolált képeken azonban néhány helyen alig zavaró formában még mindig megfigyelhető. Ezt azonban már semmiképpen sem nevezném durva problémának.

Kattintson a képre az S2 Pro-val készült a többi modellfotó megtekintéséhez.