Különlegességek
Stabilizátor
A fényképezőgép stabilizált képérzékelővel rendelkezik. Az optikai megoldáshoz képest a szenzorstabilizálás főként tele állásban nyújt kevesebbet, hiszen ekkor erőteljesebb és gyorsabb kitérésekre lenne szükség a stabilizáláshoz (bár kis szenzornál ez még viszonylag könnyebben megoldható).
A tesztet tele állásba állított objektívvel készítettem, 1/3 Fé-enként különböző záridőkkel, záridőnként 10-10 képpel ki- illetve bekapcsolt stabilizátorral. A képeket monitoron 1:1 nézetben ellenőriztem. Ahol nem látszódott berázódás, azt elfogadtam használható képnek. Ez azt jelenti, hogy minimális lágyulás még belefért.
Az így kapott számokból egyfajta értékelését képezhetjük a stabilizátornak, persze ez igen szubjektív, hiszen maga a válogatás is az volt.
A teszt alapján kijelenthetjük, hogy a stabilizátor 720 mm-nek megfelelő tele állásban kb. 2/3 Fé előnyt hordoz.
Dinamika tartomány korrekció
A gyártók régóta próbálkoznak a nagyobb dinamikaátfogás elérésével, a Fujifilm talán a többinél is erősebben. Jelentős előrelépések ugyan nem történtek, de a HS20EXR-ben elérhető néhány mód szemlátomást jól dolgozik. Itt a fő cél a csúcsfények megőrzése, ami sikerült is. Igaz, a jobb csúcsfényekért magasabb érzékenységet kell használnunk, DR200%-nál minimum ISO200-at, DR400%-nál minimum ISO400-at. Ezeken túlmenően DR800% és DR1600% is elérhető az EXR üzemmódban, ekkor az érzékenység ISO400, a maximális felbontás 3264×2448 pixel.
Dinamika tartomány előválasztás
Pro fókusz mód
Az üzemmódtárcsa Adv állásában két lehetőségünk nyílik különleges üzemmód elérésére, az egyik a Pro Focus, míg a másik a Pro Low Light. A Pro Fókusz esetén a gép két képet készít eltérő fókuszponttal, majd a két különböző fókuszálási síkú fotóból megpróbálja kitalálni, hogy a kép mely részei esnek az első fotó fókuszsíkjával egybe. Az ettől a síktól eltérő területeken található részeket pedig elmossa.
Ez sokkal hatásosabb, életszerűbb megoldást ad, mint némely gyártónál a téma egyszerű körbelágyítása, amikor is már fotózáskor egy keretbe kell foglalnunk az élesen hagyni kívánt részt.
A lenti példából jól látható, hogy ez a módszer valóban jobban dologozik, igaz, 1:1 nézetben az elmosás könyen felismerhető a zajmentességből, de papírképen, vagy kis méretben ez nem lesz feltűnő. Kár, hogy a gép 8 Mpixelre korlátoz minket, bár tény, hogy ez a felbontás is nagyon sok esetben elegendő.
Pro kis fényű mód
A Pro Low Light, vagy Pro kis fényű módban is több kép készül, fénymennyiségtől függően. Mi 4 képes változatot próbáltunk ki, valóban kevés fényben, s megtartottuk az eredeti felvételt is (erre a gép ad lehetőséget).
A lenti példán könnyen felismerhető, hogy a Pro Low Light módban készített felvétel színei eredetibbek, s részlet is több marad a képen.
Az üzemmód hátránya, hogy gyakorlatilag egy automatikus mód, vagyis többek között még a fehéregyensúly sem állítható, illetve a felbontás is maximum 8 Mpixeles lehet.
Pásztázott panoráma mód
A fényképezőgép a pásztázott panoráma módot is örökölte, mely a folyamatos sorozatfelvételellel az egyenként készítendő és illesztendő képek fáradtságától kíméli meg a fotóst. Csupán azt kell beállítanunk, hogy milyen irányban szeretnénk végigpásztázni a panorámát (jobbra, balra, elforgatva jobbra, elforgatva balra). Az exponáló gombot lenyomva svenkelhetünk a választott irányba, amíg a képernyőn végigfutó nyíl a kijelző egyik végéből a másikba nem ér. Ezután a készülék néhány másodperc alatt összeilleszti a panorámaképet. A végső képméret tájkép állásban 5760×720 pixel, portré állásba forgatva a gépet 3240×1280 pixel.
A Fujifilm FinePix HS10 képei:
