Felépítés
Ergonómia
Ahogy az már a bevezetőből, na meg a termékfotókból kiderülhetett, a Fujifilm ismét elővette a retró-kártyát. Az X-E1 hűen követi az X-Pro1 vonásait, csak kevésbé zömök, így kecsesebb benyomást kelt. Nem csak a méret és néhány hajlat, de tömege is kisebb lett.
Kevés műanyag, több fém, gumi és persze műbőr, ami elengedhetetlen az évtizedekkel ezelőtti hangulathoz. Fekete bőrhatású anyagot húztak körbe a gép testére, a markolat pedig gumi borítást kapott. A markolat szót persze képletesen kell érteni, mert ezúttal is csak egy kisebb kitüremkedés, ami azért arra jó, hogy ha kényelmet nem is, de valamiféle fogás-érzetet adjon a használónak. Ehhez a géphez is csatlakoztatható markolat nagyobbító, HG-XE1 néven. Kétségtelenül jobb fogást ad neki, de az alsó állványmenetbe csavarható sín egy kicsit ormótlanná is teszi a vázat.
A fényképezőgép teteje és alja szögletes és egyszerűségében szép fém borítású, és tökéletes építési minőséget képvisel. Valóban érezni, hogy ez egy viszonylag drága modell. Az ezüstösen csillogó felület mellett feketére festett változat is létezik, de az „ezüst” verzió számomra jobban adja a régies hangulatot. A gombokat és tárcsákat fent a jobb oldalra zsúfolták, ettől függetlenül jól hozzáférhetők és kényelmesnek mondhatók. Ezek is a régi filmes távmérősök kezelését ötvözik a modern beállítási technikákkal. Mi sem reprezentálja ezt jobban mint az exponáló gomb melybe mechanikus távkioldó kábelt is illeszthetünk, ha megtaláljuk még Apu, vagy a Nagypapa fiókjában.
Gombokból nem túl sokat kapunk, de azok többnyire jó helyen vannak, egyértelműek és nagyok. Nekem hiányzott a több programozható kezelőszerv. Ebből mindössze egy áll majd rendelkezésünkre (Fn), melyhez egy tetszőleges funkciót rendelhetünk a több mint egy tucat közül. A fontosabb funkciók gyors eléréséhez egy Q-gombot és a hozzá rendelt gyorsmenüt kapjuk, de sajnos az itt elérhető beállításokat nem válogathatjuk össze kedvünk szerint.
A gép sima alján egy kissé jobbra csúsztatva helyezték el a fém állványmenetet, nyilván helytakarékossági okból. Hátránya, hogy olyan közel került az akku és memóriakártya közös foglalatához, hogy annak ajtaját állványon biztos nem tudjuk majd nyitogatni.
Objektív
A nagytesó óta az X széria már cserélhető objektíves gépeket is tartalmaz, mely szolgáltatás alól az X-E1 sem kivétel. X-bajonettjére eddig 5 objektívet kínál a Fujifilm, köztük négy fix gyújtótávolságút. Az egy szem zoom, az APS-C szenzoros gépek kedvelt gyújtótáv tartományát 18-55mm-t kapott, az átlagnál jobb fényerővel és építési minőséggel.
A Fujinon optikák mindegyike fémből készült, és elektronikus csatlakozású. Különlegességük, hogy a rekeszérték beállítása is az objektíven történik egy külön gyűrű segítségével, melynek automatikus (A) állása is használható. Ilyen esetben a gép állít blendét. Bizonyos objektíveknél – melyeken nincs fix skála a rekeszértékekkel – még a gyűrű forgási iránya is megszabható a menüben.
A szenzor mérete miatt 1,5x-ös objektívszorzóval számolhatunk bármilyen felhelyezett objektív esetén, azaz egy 18-55mm-es zoom, kisfilmes értéken kb. 27-82,5mm-nek megfelelő látószöget ad.
Az 53mm-es bajonettre gyári M-adapter is csatlakoztatható, így a Leica M sorozat méregdrága optikáit is felpróbálhatjuk rá. Az adapteres objektíveknél a menüben lehetőségünk lesz beállítani a gyújtótávolságot, sőt még a geometriai torzítást, képsarki sötétedést és színhibát is (manuálisan) korrigálhatjuk.
Képérzékelő
Az E1-be is a Fujifilm saját fejlesztésű X-Trans szenzora került, mely egy ötletes újítással szakít a normál Bayer mintázattal. Ott ugyebár szabályosan váltakozó, 2×2-es elrendezésű (RGBG) pixelek alkottak mintázatot, itt viszont 6×6-os csoportokban, látszólag szabálytalanul elszórva helyezték el a pixeleket. Így nincs szükség a kép részletességét romboló, de a hibás színmintázat miatt szükséges AA szűrőre. Ezt a technológiát egyelőre csak a Fujifilm alkalmazza a jobb gépeiben.
Semmi nem utal arra, hogy az X-E1 képérzékelője eltérne az X-Pro1-ben használttól. A CMOS szenzor mérete ugyanúgy 23,6 x 15,6 mm, vagyis APS-C, valódi felbontása pedig 16,3 millió pixel. Méretben ez 4896 x 3264 képpontos fotókat jelent, mely mellett két további 3:2 oldalarányú méret választható, de beállíthatunk 16:9-es vagy 1:1-es arányú képméreteket is, mindegyiknél 3-3 méret közül válogatva.
Képformátumként elsődlegesen JPEG-et választhatunk, melyből kétféle tömörítés (Fine, Normal) állítható be. Természetesen van RAW is, teljes felbontásban, és bármilyen minőségű JPEG-gel kombinálva. Ha RAW-t választunk, csak az alap érzékenységi tartomány, ISO200-6400 állítható be, JPEG esetében viszont az ISO100-ra, valamint ISO12800-ra, és 25600-ra kiterjesztett értékek is. Az érzékenység egész vagy 1/3 Fé lépésközökkel állítható.
Az objektívcsere miatt itt is gondot jelenthet a szenzor porosodása, melyre a kézi tisztítása másodpercenként 80 ezer vibrációval működő automatikus szenzortisztító rendszer jelenthet megoldást. Ezt bármikor elindíthatjuk a menüből, ahol a be-, és kikapcsolásnál induló tisztítási mód is aktiválható. Kézzel is pucolhatjuk az érzékelőt, hiszen ez a gép kikapcsolt állapotában is szabadon marad.
LCD és kereső
Méretén túl LCD-jében és keresőjében mutat leginkább eltérést ez a modell az X-Pro1-hez képest. Ott egy teljesen egyedi, hibrid átnézeti/elektronikus keresőt kaptunk, itt viszont csak sima elektronikusat. Azért a „csak”-ot idézőjelbe tenném, mivel nem mindennapi minőségű EVF került az X-E1-be. Egyrészt valamivel nagyobb mint az említett nagy testvéré: átlósan 0,5″. Másrészt sokkal jobb felbontású, mely ezúttal 2,36 millió képpontot jelent, a jelenlegi piac egyik legjobb részletességű keresőjét. Harmadrészt LCD helyett OLED képernyőt alkalmazott a gyártó, mely sok tekintetben (pl. kontrasztban) felülmúlja a hagyományos, TFT LCD megoldást.
Az OLED elektronikus kereső tényleg kiváló minőség. Ugyan az optikai részletességével még a több mint 2 millió képpontos képernyő sem veheti fel a versenyt, de megvan az az előnye, hogy nagyjából ugyanazt látjuk rajta, ami a képre kerül. Színekben, kontrasztban és részletességben is kiváló a kategóriájában, mely mellett még az is megbocsátható neki, hogy sötétben egy kicsit szaggat.
Betekintő nyílása köré egy kis gumiszegélyt aplikáltak, melynek egyik oldalán egy dioptriakorrekciós tárcsa (-4m-1 to +2m-1 között állítható), másikon pedig egy szemérzékelő található. Ha a nézet módot (View Mode) szemérzékelésre állítjuk, elég csak arcunkkal közelítenünk a kereső felé és a hátsó kijelző helyett máris a 100% lefedettségű OLED keresőre vált a gép. A kereső és az LCD között egyébként a már említett View Mode gombbal válthatunk.
Az EVF kijelzőben és a hátsó képernyőn természetesen ugyanazok az adatok jeleníthetők meg. A képernyők adatkijelzése igen szépen testre szabható, letilthatjuk vagy bekapcsolhatjuk a háromféle kompozíciós rácsot, élő hisztogramot, vízszintjelzőt, AF/MF távolságskálát, de akár olyan alap adatokat is, mint a rekesz/záridő kijelzése, az expozíció kompenzáció, a hátralévő képek száma vagy az akku töltöttség kijelzése. Az adat kijelzés képernyői a DISP gombbal válthatók. Segítségével az előbb taglalt egyéni kijelzésen túl a gép által megszabott „általános” adatképernyő, valamint egy információs, összefoglaló képernyő is behívható. Mindkét kijelző világossága ±5 lépésben szabályozható. Kikapcsolásukra nincs ugyan mód, de a menüben 1/2, 2 és 5 perces automata kikapcsolási időt is választhatunk.
Úgy tűnik valahol húzni kellett a nadrágszíjon az X-Pro1-hez képest, és ez többek között a kereső volt. Hátsó kijelzőjét sajnos a 2 évvel ezelőtti modellből örökölte a gép. 2,8″-as átlós méretet és 460 000 képpontot kínál, ami nem kevés, de egy ilyen kategóriájú gépnél inkább csak az elvárható minimum. Egyébként felbontása színei és betekintési szöge is jó, kontrasztban viszont (LCD lévén) valamivel elmarad az OLED keresőtől. Lefedettsége ennek is 100%-os.
Vaku
Ellentétben a sokat emlegetett X-Pro1-gyel, tesztalanyunkba már beépített vaku is került. Az ötletesen nyíló vakut egy kis rugós dupla zsanéros karra építették, így egyik ujjunkkal hátrahúzva akár még a plafonra is villanthatunk vele. Teljesítménye viszont ehhez csak korlátozottan lesz elég, mivel a 7-es kulcsszám, ISO200 alapérzékenység mellett kb. 2,5 méterig nyújt hatásos megvilágítást.
A beépített villanó számos üzemmódban használható, így például beállíthatunk derítő, automatikus, lassú szinkron, és hátsó redőnyre szinkronizált módot, valamint ezek vörösszem elővillanással kombinált változatát is. Erre talán szükség is lehet, hiszen nem nyílik túl magasra: az optikai középtengelyhez mérten mindössze 6 cm-re, ami azért jobb, mint a fixen beépített kompaktok vakutávolsága. Persze a piros szemek ellen más módon, például szoftveres vörösszem csökkentéssel is védekezhetünk. A vaku fénymérés ±2/3 fényérték tartományban (1/3 Fé lépésekben) korrigálható.
Egy érdekes üzemmód a Commander beállítás, mellyel az X100 modellhez hasonlóan a beépített villanóval vezérelhetünk külső rendszervakukat. Ezek a gép tetején lévő vakupapucshoz is csatlakoztathatók, de az X-Pro1-től eltérően itt nem kapunk szinkronkimenetet is. A gyártó három rendszervakut ajánl a géphez, a nagyobb teljesítményű EF-42-t, a kompakt EF-20-at, és a gép retro külsejéhez jól passzoló EF-X20-at.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Vakuszinkron aljzatot itt nem találunk, de a gép bal oldalán nyíló műanyag ajtó mögött azért ér majd meglepetés. Például rögtön az első csatlakozóhely révén, mely egy sztereó mikrofon bemenet. Ilyen még a nagy X-Pro1-en sincs! A mini-TLR dugasz az RR-80-as kábeles önkioldót is fogadja. Alatta egy HDMI kimenet kapott helyet, mellyel nagyfelbontású megjelenítőkhöz csatlakozhatunk, ha beszerezzük hozzá a külön megvehető kábelt. Végül egy USB 2.0 (Hi-speed) kimenet zárja a sort, számítógéppel, vagy PictBridge nyomtatóval való kapcsolathoz. Ehhez már kábelt is találunk a dobozban.
Ugyanazt az 1260 mAh-ás lítium-ion akkumulátort mellékelik a géphez, mint az X-Pro1-hez. Az akkuhoz egy hálózati töltő is jár, mellyel kb. 2,5 alatt tölthetjük fel az áramforrást. A fogyasztás egy kicsit csalóka képet mutat, mert a gyártó által megadott „350 kép egy töltéssel” adat elvileg 50-nel több az említett nagyobb modellnél, ott viszont optikai keresőt is használhattunk, ami igen kímélő üzemmódot, és akár 1000 képet is jelentett. Az X-E1 így hamarabb lemeríthető.
A FinePix X-E1 nem rendelkezik beépített memóriával, így kénytelenek leszünk SD kártyákat vásárolni hozzá. Ezek közül támogatott a nagyobb kapacitású SDHC, és a legújabb SDXC is, melyből akár a jelenleg elérhető leggyorsabb UHS-I szabványúak is használhatók. Egy 4 GB-os kártyára a legnagyobb és legjobb minőségű JPEG-ből kb. 580, RAW-ból viszont csak 160 fér. Ha videózni támad kedvünk FullHD-ban 38 percet rögzíthetünk ekkora tárhelyre.
