Kipróbáltuk: Fujifilm X-E1 teszt

Élességállítás, sorozat, videó

Élességállítás, fénymérés

Mivel a gép tudása jó részét az X-Pro1-től örökölte, talán nem meglepő, hogy az autofókusz rendszer is teljes egészében onnan került át. Maradt tehát a gyártó által ígért 0,1 mp-es élességállítási sebesség, legalábbis ideális esetben. Objektívtől függően az autofókusz ideje 0,3-0,5 mp-re is felkúszhat, sötétben pedig akár 1 mp fölé is. Azért a kontraszt-alapú fókuszrendszertől ez nem rossz teljesítmény, de a konkurensek közt akad gyorsabb gép is.

Az élességállítást egyszeri (S) és folyamatos (C) üzemmódban használhatjuk, mely állások között a gép elején lévő kapcsolóval válthatunk. Egyszeri módban az expo gomb lenyomására aktiválódik a fókusz és a gomb felengedéséig, vagy az expozícióig a beállított távolságon marad. Folyamatos módban nem kell használnunk a gombot, a készülék folyamatosan állítja az élességet a fókuszpontra eső téma távolságát figyelve. Ha videózunk csak a folyamatos (vagy a manuális) élességállítás használható. Az AF indításához az AE-L/AF-L gomb is használható, amit az expozíció és a fókusz rögzítésére is beállíthatunk.

Az X-E1 49 AF-pontot kínál, 7×7-es elrendezésben a teljes képmezőn. Kiválasztásuk nagyon egyszerű, csupán az AF gombot kell lenyomnunk, majd a navigációs gombokkal beállítanunk a kívánt pontot. Helyzetüket szürke + jelek mutatják, az aktív mezőt pedig a szokásos zöld keret jelzi. Az AF mező mérete eközben a hátsó vezérlőtárcsával állítható, 5 fokozatban.

A gép menüjében be-, vagy kikapcsolhatjuk az AF segédfényt, illetve az AF pont kiválasztást rábízhatjuk az automatikára is, a Multi mód aktiválásával.

Az említett elülső kapcsolóval nem csak az AF üzemmódjai közt válthatunk, de a kézi élességállítást is bekapcsolhatjuk, melynél az elektronikus keresőre vagy az LCD-re kell hagyatkoznunk. Utóbbi a jóval kisebb felbontása miatt kevésbé alkalmas erre, de a több mint 2 millió képpontos EVF-fel is inkább csak a terjedelmesebb, vagy közelebbi tárgyak élessége látható. A fókusz beállítása az objektív elektronikus vezérlésű, folyamatosan körbeforgatható gyűrűjével történik. A DSLR optikák mechanikus élességállító gyűrűjéhez képest meglehetősen sokat kell tekernünk, hogy a teljes tartományt bejárjuk, emiatt igen finom fókuszváltásokra is lehetőség van.

Kétféle segítséget kapunk a készüléktől, egyrészt egy kb. 4x-es nagyítást, mely a hátsó vezérlőtárcsát lenyomva kapcsolható be, másrészt a képernyő alján megjelenő távolságskálát, melyen egy piros vonás jelzi a távolságot, egy fehér csík pedig a mélységélesség tartományát.

Az AF gomb fölött egy AE gombot is találunk, mely a fénymérési módok menüjének behívására szolgál. A FinePix X-E1-ben is három fénymérési üzemmód választható:

• Multi: a teljes képmezőn mér a gép.
• Szpot: csak a kép középső, kis részét veszi figyelembe a mérésnél
• Átlag: a teljes képmezőn mér, viszont nagyobb súllyal esik latba a kép középső része.

P-módban a fénymérés alapján a gép automatikusan állítja be az expozíciós értékeket, melyek a hüvelykujj alá eső tárcsával ±2 fényérték tartományban felülbírálhatók. Ezt az expozíció korrekciót rekesz-, és záridő előválasztás módokban is használhatjuk.

Sorozat fényképezés

A FinePix X-E1 egész kellemes sorozat sebességeket kínál. 16 megapixelhez képest legalábbis annak számít a 6 kép/mp-es elérhető maximum. Emellett 3 kép/mp-es módot is választhatunk, JPEG, vagy akár RAW formátumban.

Az már szinte hagyomány a Fujifilm X gépeinél, hogy a sorozat képszáma nem valami nagy. Az X-E1 esetében egy UHS-I sebességosztályú memóriakártyát használtunk, de egyetlen képpel sem lőhettünk többet a nagyobb modellnél. Ez a tény is csak azt a feltételezést erősíti, hogy az E1 belsőre és szoftverben is teljesen megegyezik a Pro1-gyel.

A DRIVE gomb segítségével hívható elő a sorozatokat aktiváló menü, ahol a fentiek mellett háromképes automata expozíció sorozat is beállítható. A fotók közt 1/3, 2/3 vagy 1 fényérték lépésközökkel. A többi beállítás is a sokat emlegetett nagytesóból származik. Kapunk például háromképes, ugyanilyen lépésközökkel használható ISO sorozatot, valamint Filmszimulációs és Dinamika tartomány kiterjesztés sorozatot is (ISO800 érzékenység mellett).

Ide tehették volna az önkioldó beállításokat is, de ezeket legkönnyebben a Q-menüből érhetjük el, ahol 2 vagy 10 másodperces késleltetés állítható be.

Videofelvétel

Videóban a FinePix X-E1 hozza a kötelezőt, de annál tovább nem merészkedik. Ez a „kötelező” 1080 és 720 soros felbontást jelent, minden esetben 24 képkocka/mp-es frissítési sebességgel. Sem a sebesség, sem a videók minősége nem befolyásolható, mely utóbbi 14 Mbit/mp-ével nem túl erős. Ennek ellenére a minőség nagyon jó, amatőr felhasználásra bőven elég.

A mozgóképek H.264 kódolású MOV fájlokként kerülnek a kártyára és egy snitt hossza legfeljebb 29 perc lehet. A mozgóképek összes beállítása a menüből érhető el, külső kezelőszervekről nem igen befolyásolható a felvétel. Ez egyben azt is jelenti, hogy manuális beállításaink sincsenek, sőt még az expozíció korrekció sem használható. Egyedül a folyamatos AF és a kézi élességállítás között válthatunk. Na meg persze az exponáló gombbal, mely a felvétel indításához és leállításához használható, ehhez azonban a DRIVE menüben külön kell kikeresnünk a kissé eldugott Videó üzemmódot. Felvétel közben persze az objektív zoomja is állítható, illetve a fénymérésünk is folyamatosan működni fog.

A gép menüjében a felbontáson kívül a tíz filmszimulációs színeffektus közül is kiválaszthatjuk a nekünk tetszőt, de lehetőség lesz a fehéregyensúly, valamint a mikrofon felvételi jelszintjének és a stabilizátornak beállítására.

A mozgókép hangja sztereó (48 kHz, 16 bites, PCM), és újdonságként külső mikrofon csatlakoztatására is lehetőség van.