Felépítés
Ergonómia
Azon kívül, hogy egy-két gomb funkcióját megcseréltek semmi újdonságot nem találunk az X100S-en. Leszámítva persze a típusjelzéseit. A külcsín most is a jól ismert, ’50-60-as évek távmérős gépeit idéző retro hangulatú. Az összerakás minősége is hasonló. Anyagain érezni a minőséget, az évtizedekkel ezelőtti érzetet keltő masszivitást és ezzel együtt finomságot. Az X100 volt az első ilyen küllemű Fujifilm gép, így az utódnál ezt már szinte el is várjuk.
A fémből készült vázon csak alul látunk csavarhelyeket, mintha így öntötték volna. A fémes, magnézium ötvözet felső részen az egykori filmes gépeket idéző exponáló gomb és tárcsák kaptak helyet, és ugyanez a helyzet az előlappal is, melyet a hangulatos, fekete műbőr borítás is erősít. A hátsó rész kezelőszervei viszont jobbára a digitális kort idézik.
A felvételi módok beállítása az elődtől örökölt módszerrel történik, mely elsőre kissé szokatlan lehet, de nagyon is ésszerű és gyors. A gépvázon nincs felvételi módválasztó tárcsa vagy gomb, és a menüben sem állíthatunk ilyesmit. A rekeszgyűrűn és a záridő tárcsán ellenben találunk egy A betűt, mely az automatika jelölésére szolgál. Ha mindkettőt A-ra állítjuk programautomatika (P) módba kerülünk. A rekeszgyűrűt A-állásban hagyva és a záridőt állítva záridő előválasztást (S) használunk. Az expozíciós idő tárcsáját A-ra állítva, majd a blendegyűrűt elforgatva rekesz-előválasztás (A) módba kerülünk. Ha pedig mindkét kezelőt valamely értékre tekerjük manuális (M) módot használ a gép.
Kezelés szempontjából a kis navigációs kerék és négyirányú gomb az egyik gyenge láncszem. Túl kicsi és érzékeny, így könnyű eltéveszteni rajta a kívánt irányt. A másik gyenge pont a gép bal oldalán lévő AF/MF kapcsoló, mely az általunk tesztelt gépen (és elődjén is) gyakorta két fokozatot ugrott, nehéz volt a középső (AF-C) állásba kapcsolni.
A gép épp akkora, hogy viszonylag jól kézre álljon rajta minden, de a retro külső miatt a markolatról ugyebár le kell mondanunk, ami hosszabb távon némi kényelmetlenséget jelenthet. Markolat helyett csak egy kisebb kitüremkedést kapunk, mely kellően ívelt ahhoz, hogy kényelmes legyen, de biztos fogást nem nyújt.
Az alsó rész a felsőhöz hasonlóan fémes csillogású és teljesen sima. A fém állványmenetet a talp közepére helyezték el, és nem az optika tengelye alatt, így nagyon közel került a markolat alatt nyíló akkumulátor/memóriakártya ajtóhoz. Állványmenetre erősített gépnél tehát ezek nem cserélhetők könnyedén.
Objektív
Az X100-nál még azon sírtam, hogy miért nem cserélhető objektíves gépet készített a Fujifilm. Azóta már annyival okosabbak vagyunk, hogy erre is sor került az X-rendszeren belül. A X100S azonban elődje fix optikáját kapta, mely tökéletesen ugyanazt hozza mint az előd, így sok újdonságot nem mondhatok el róla.
A Fujinon rendszer 8 lencsével szerelt, melyeket 6 csoportba rendeztek, és Super EBC bevonattal láttak el a tisztább, szellemkép mentes leképezéshez. Kiváló, 1:2-es fényerővel és 23mm-es fizikai gyújtótávolsággal rendelkezik. Kisfilmes értéken ez 35mm-nek megfelelő látószöget, vagyis egy enyhébb nagylátószögű objektívet jelent. Időközben a gyártó egy kiváló építési minőségű és retro külsejében is a géphez illeszkedő nagylátószögű konvertert is kiadott, WCL-X100 néven. Segítségével 0,8x-val módosíthatjuk a gyújtótávolságot, ami 28mm-nek megfelelő kisfilmes látószöget jelent. A konverter használatát engedélyeznünk kell a menüben is.
Az optikában 9 db, lekerekített rekeszlamella biztosítja a szép egyenletes háttérelmosást, és elődjéhez hasonlóan megtaláljuk benne a záridőt 3 fényértékkel módosító szürkeszűrőt (ND) is.
Az objektív a vázhoz hasonlóan fém külsőt kapott. Nagyon szép kidolgozású, és finoman, megbízhatóan jár. Kis (pancake) mérete egyrészt előny, hiszen a gépet könnyen hordozhatóvá, és elcsomagolhatóvá teszi, másrészt viszont hátrány, mivel nagyon vékony állítógyűrűi sem a rekesz beállítását, sem a kézi fókuszálást nem teszik kényelmesebbé. Kissé körülményes a rekesz állításai is, mivel a gyűrűn csak egész fokozatokat találunk F2,0 és F16 között. Ha köztes értéket szeretnénk, azt a hátsó tárcsán állíthatjuk be 1/3 Fé fokozatonként.
A frontlencse védelmére egy fém kupakot kapunk, melyet egyszerűen csak rá kell húznunk az objektív külső peremére. Jár hozzá egy szintén fémből készült napellenző is, mely így a védőkupakkal együtt nem használható.
Képérzékelő
Az X100 inkább csak egy lépés volt abba az irányba, melyek a Fujifilm későbbi gépei, köztük ez a modell is, képviselnek. Ott a mikrolencsék elhelyezésével játszott a gyártó, hogy jobb képminőséget érjen el. Ezután az X-Pro1 modellben vezették be az X-Trans felépítésű szenzorukat, mely szakított a többi fényképezőgépben elterjedt Bayer ráccsal és a korábbi rendezett, 2×2-es elrendezésű színszűrőhöz képest egy gyakorlatilag véletlenszerű elrendezésű szűrővel operált. Az újszerű elrendezés az aluláteresztő szűrők használatát is szükségtelenné tette. Az alábbi ábra jobban megvilágítja a lényeget:
Nos, az X100S-ben ugyanilyen felépítésű érzékelőt találunk, mely elődjénél jobb képminőséggel kecsegtet. Már csak azért is, mivel 12,3 helyett ezúttal 16,3 megapixelt sikerült az APS-C méretű (23,6 x 15,6 mm-es) X-Trans CMOS II szenzorra zsúfolni. Ez ilyen méretben teljesen elfogadható felbontásnövekedésnek tűnik, főleg AA szűrő nélkül.
A legnagyobb képméret 4896 x 3264 pixel, vagyis a megszokott 3:2 oldalarányú, de választhatunk többféle 16:9 oldalarányú, és újdonságként 1:1 arányú méreteket is. Összesen kilencet. A JPEG képek tömörítése Fine vagy Normal lehet, de persze egy ilyen képességű gépből nem maradhatott ki a RAW formátum sem, mely 14-bites lett. A menüben kombinált (RAW+JPEG is beállítható, mindkét tömörítésű JPEG-gel.
Megújult a feldolgozó rendszer is. Az EXR II processzor a korábbihoz képest sokkal gyorsabb feldolgozási és működési időket ígér. A Fujifilm mérései szerint például 0,5 mp-es bekapcsolás utáni készenléti időre, és ugyanilyen hosszú képek közti várakozásra számíthatunk, a zárkésleltetés pedig mindössze 0,01 mp. Az aluláteresztő szűrő nélküli érzékelő, és az új LMO (Lens Modulation Optimizer) képfeldolgozás kettőse kevesebb optikai hibát és a sarkokban is jobb képminőséget ígér.
A natív érzékenység ismét ISO200 és 6400 között állítható, akár 1/3 Fé lépésközökkel. JPEG formátumot használva beállíthatók az ISO100, az érzékenység tartomány tetején pedig az ISO1280 és ISO25600-as értékek is. Az utóbbi egy fényértékkel jobb az elődben elérhetőnél.
LCD és kereső
Az LCD terén semmi újat nem kapunk. Ezúttal is egy fixen beépített, 2,8″-os (7,1 cm), 460 000 képpontos TFT képernyővel kell beérnünk. A 460 ezer képpont 2013-ban egy ilyen kvalitású gépnél már elég szerény, ennek ellenére a megszokott jó minőséget hozza, semmi többet. Sötétben eléggé szaggat, napsütésben pedig alig látszik, ami ellen a világosság +/-5 fokozatú állításával védekezhetünk valamelyest. A világosság a gyorsmenüben (Q) is elérhető. Az LCD lefedettsége 100%.
A hátsó képernyő normál infó (státusz) képernyőként is használható, csak a fontosabb felvételi adatokat és az AF mezőket megjelenítve rajta. Természetesen élőképes kijelzőként is működik, minden fontosabb felvételi infót, sőt kompozíciós segédrácsot, élő hisztogramot és egytengelyes vízszintjelzőt is bekapcsolva. A kijelzőn látható adatok a hátsó DISP gombbal válthatók.
Kombinált optikai/elektronikus (OVF/EVF) keresőjét is az elődtől örökölte az X100S, mely néhány ponton újdonságokat is hoz. Maradt a tágas, kb. 28mm-nek megfelelő látószöget lefedő átnézeti kereső, melynek jobb alsó sarkában azért most is belóg az objektív egy része, de ez a 35mm-rel egyenértékű látószög mellett nem annyira zavaró. A látvány világos, tiszta, optikai hibáktól mentes, majdhogynem a tükörreflexes gépek keresőivel egyenértékű, kivéve, hogy itt nem az objektív által látott képet kapjuk. Előjön azért ennek hátrányai is, az átnézeti keresőknél mindennapos parallaxis hiba, mely jobbára közelképeknél lesz jelentős. Úgy védekezik ellen a gép, hogy makró módban például automatikusan átvált elektronikus keresőre, mely eleve a szenzor által látott képet adja. Sajnos kézi élességállításnál is használhatatlan, ilyen esetben is mindig az EVF képét kapjuk.
A keresőkép és a rajta megjelenő adatok a környezeti fénynek megfelelően változtatják világosságukat. A nagyítás 0,5x-ös, a lefedettség pedig 90%-os, ami e megoldás másik hátrányának tekinthető.
Az OVF/EVF közti váltás nagyon egyszerűen, a gép elején lévő, mutatóujjal könnyedén elérhető váltókapcsolóval történik. A hátsó LCD és a kereső közt egyszerű szemérzékelő vált automatikusan. Csak ilyen esetben használhatjuk ki igazán az átnézeti keresőt, melynek előnye az összes többihez képest, hogy egy ügyes optikai rendszer az összes felvételi információt, de még a képhatárokat, segédvonalakat, hisztogramot és vízszintjelzést is rávetíti.
Ha túl erős, vagy éppen gyenge a fény próbálkozhatunk a végső képhez közelebb álló látványt nyújtó EVF-fel is, mely megújult a korábbi modellhez képest. Az X100 1,44 millió képpontja sem volt semmi, most viszont közel a dupláját, 2,36 milliót kapunk, leheletnyivel nagyobb területen, mely kiváló képminőséget kínál. Az LCD kereső mérete 0,48″, lefedettsége pedig 100%.
A kereső betekintő nyílása a régi maradt, egy egyszerű, de formás gumi szemkagylóval melynek bal oldalán dioptriakorrekciós tárcsát, jobbján az említett szemérzékelőt találjuk.
A keresőben is visszajátszhatók a képek és videók. Átnézeti módban a kép elkészítése után egy pillanatra meg is jelenik a végeredmény. Az állóképek nagyítása 20 lépésben történhet, és a betekintő nyílás alatti gombokkal állítható, az iránygombbal pedig görgethető.
Vaku
Az X100S elődjéhez hasonló apró, fix vakuja, mindössze 3,5 cm-re került az optikai középtengely fölé. A vörösszem csökkentés a vaku elővillanásával és utólag, szoftveresen is elérhető. Ezen kívül automatikus, derítő, lassú szinkron és tiltott állásban használhatjuk.
Kulcsszáma 4,6-os, vagyis ISO100-on, F2,0 rekesszel kb. 2,3 méterig hatásos, ami inkább a kisebb kompaktok teljesítményéhez, mintsem a komolyabb, nyitható vakus DSLR-ekéhez hasonlítható. Teljesítménye a felvételi menüben +/- 2/3 fényérték tartományban szabályozható. A villanó 1/2000 mp záridőnél is szinkronban marad a zárral.
Ha nagyobb fényteljesítményt szeretnénk, külső vakut kell csatlakoztatnunk a géphez, melyek közül a kompakt méretű EF-20, a hasonló erősségű, de a géphez illeszkedően retro küllemű EF-X20-at, és a dupla teljesítményű, forgatható-dönthető fejű EF-42-őt ajánlja a gyártó. Mindhárom a készülék tetején lévő vakupapucsra illeszthető. A külső vaku letiltható a gép menüjében, de választhatunk Commander módot is, melynél nem csatlakozunk közvetlenül a géphez, hanem a belső villanóval vezéreljük a rendszervakut.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az előző modellben megszokott helyen, vagyis a gép (hátulról) jobb oldalán találjuk a csatlakozóaljzatokat fedő, kihajtható műanyagajtót, mely mögött a számítógépes csatlakozásra szánt USB (2.0 Hi-speed) kimenet, alatta pedig egy HDMI aljzat található. A géphez egy USB kábelt mellékel gyártója. Lehetőségünk lesz kábeles távirányító csatlakoztatására, mely a régi filmes gépekhez hasonlóan az exponáló gomb tetejébe csavarható, és mechanikus működésű.
A markolat alján nyíló, elég masszív ajtó mögött találjuk a memóriakártya és a mellékelt lítium-ion akkumulátor foglalatát. Az akku véletlen kicsúszását egy rugós műanyagpöcök akadályozza. Bár a gyártó lekerekítette az NP-95 típusú áramforrás egyik szélét, az sajnos fordítva is a foglalatba csúsztatható, sőt még a pöcök is rápattan. Érdemes tehát figyelni, hogy milyen állásban helyezzük be. Problémás lehet az akkumulátor kapacitásának kijelzése is, mely csak négy fokozatú, de az első „vonás” eltűnése után nálunk pár percen belül merült állapotot jelzett a gép.
A géphez egyébként az elődnél kicsit erősebb, 1800 mAh kapacitású, akkumulátor jár, mely a gyártó mérései szerint 10%-kal több képet készít egy töltéssel. Ez egyébként +30 expozíciót jelent, de energiatakarékos módban akár meg is duplázható a készíthető képek száma. Egy külön hálózati töltőt (BC-65N) csomagolnak mellé, melynek segítségével kb. 2,5 óra alatt tölthetjük fel teljesen.
A memóriakártyát – mely SD, SDHC, vagy SDXC lehet – az akkumulátor szomszédságában található foglalatba csúsztathatjuk. Az X100S az Eye-Fi SD kártyákat is támogatja, melynek köszönhetően vezeték nélkül tölthetjük át képeinket a megfelelő eszközre. Felszerelték kb. 24MB belső memóriával is, ami csupán néhány JPG kép készítésére elegendő.
