Bemutatás
A Canon 2011 végén és 2012 januárjában jópár új fényképezőgépet jelentett be. Ezek között komoly változásokat átélt utódmodelleket is találunk, elég ha az EOS-1D és EOS-1Ds széria összeolvadásából született EOS-1DX-re gondolunk, vagy éppen cikkünk tárgyára, a Canon PowerShot G1X-re.
A PowerShot G sorozat két éve ünnepelte 10 éves jubileumát, egyben a tizedik PowerShot G-t. Ha kicsit gyorsabban történtek volna a fejlesztések, A G1X méltó korona lett volna a tíz évre. Persze így is öröm, hogy megjelent, jobb később, mint soha.
De közelítsük meg másik oldalról a G1X-et.
Az első nagy szenzoros, nem cserélhető objektíves fényképezőgépet a Sony dobta piacra, 2005-ben. A Sony Cyber-shot DSC-R1-nek óriási sikere volt, amelyet érdekes módon nem követett utód. Sőt, más gyártóknak se nagyon jött meg a kedve, hogy ilyen fejlesztésbe fogjon. Egyedül a Sigma volt olyan bátor 2006-ban, hogy megjelentesse a DP széria első tagját. A Sigma DP-k azonban fix gyújtótávolságú objektívvel készülnek, így használhatóságuk viszonylag korlátozott. Talán ez, talán az ár, talán mindkettő az oka annak, hogy igazán nem tudott elterjedni. Rajtuk kívül csak a Ricoh készített nagy szenzoros kompaktot. A Ricoh GXR rendszere viszont kissé kilóg a sorból, bár nem cserélhető objektíves, de cserélhető modulus (s nem is mindegyik modul tartalmaz nagy szenzort).
Más kérdés, hogy a nagy szenzoros kompaktok mellett sokkal hamarabb elterjedtek a tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépek. Emiatt talán kicsit megkésve érkezett a Canon PowerShot G1X, de akkor is hiánypótlónak tekinthetjük, no és persze egy kis pluszpénzt is hozhat a Canon konyhájára.
Pluszpénzt? Hogy is? Van egy elméletem ugyanis, miszerint a Canon még nem megjelent MILC gépének szenzora került a G1X-be. A szenzor kész, csak objektívet kellett hozzá fejleszteni, s minő szerencse, még a G12 vázába is majdnem befér az egész egy kis „farigcsálással” (persze ennél azért komolyabb áttervezés kellett). A fejlesztés költsége tehát korlátozódik az objektívre és a farigcsálásra (esetleg ha az objektív is megy tovább a MILC géphez, akkor még annak költsége is elosztható). Amíg nincs Canon MILC, addig a Canon fanok a G1X-et fogják favorizálni. Ha több bevételt hoz, mint az alap farigcsálás és a szenzor fejlesztés költségének G1X-re eső része, akkor máris üzleti siker.
De most akkor nincs értelme a G1X-nek, mert jön a Canon MILC-e? Szó nincs erről. Mármint szó nincs arról, hogy nincs értelme (a MILC a pletykák szerint idén érkezhet). Sokan ugyanis nem azért vásárolnak MILC-et, mert objektívet akarnak csereberélni (erre egyébként a facebookos felmérésünk is rámutatott). Nekik elég a nagy szenzor adta zajmentesebb, kevésbé zajszűrtebb, ezáltal finomabb részleteket mutató kép, valamint a nagyobb érzékenységen is kevésbé zajos fotók készítésének lehetősége. Akinek csupán ennyi a célja, rosszul teszi, ha csak a MILC-ek között keresgél, ugyanis itt a Canon PowerShot G1X, amelyet közel APS-C méretű szenzorral szereltek (a MILC-ek szenzorméreteinek átlagának is tekinthetjük), 28 mm-től induló nagylátószöget kínál (ahogy a MILC kitobjektívek is), kihajtható LCD került rá (ami a MILC-ek között még ritka), beépített vakuval és vakupapuccsal is rendelkezik, s ráadásul átnézeti kereső is kényeztetni tulajdonosát (ami a MILC-ekről nem mondható el, csupán opcionális lehetőségként adatik meg bizonyos modelleknél, a néhány EVF-es gép mellett).
A Canon PowerShot G1X közvetlen elődmodelljének a G12 tekinthető, ahhoz képest a következő változásokat eszközölte a gyártó:
| A Canon PowerShot G12 és G1X közötti főbb különbségek | ||
|---|---|---|
| Canon PowerShot G12 | Canon PowerShot G1X | |
| Felbontás | 10 Mpixel | 14 Mpixel |
| Szenzor | CCD 1/1,7″ 7,4×5,6 mm |
CMOS 1,5″ 18,7×14 mm |
| Érzékenység | ISO80-3200 témamódban, kisebb felbontásban ISO12800 |
ISO100-12800 |
| Objektív | 28-140 mm 5× zoom |
28-112 mm 4× zoom |
| Frontlencse védelme | automatikusan, lamellákkal | manuálisan, objektívkupakkal |
| LCD | 2,8″ kihajtható, elfordítható 461.000 szubpixel |
3″ kihajtható, elfordítható 920.000 szubpixel |
| Vaku | beépített | kézzel felpattintandó |
| Sorozat | JPEG: max. 2 kép/mp RAW: max. 2 kép/mp |
JPEG: max. 4,5 kép/mp RAW: max. 1,7 kép/mp |
| Videó | max. 1280×720 pixel sztereó hanggal |
max. 1920×1080 pixel sztereó hanggal |
| Aktív státusz | Igen, gyorsfelvétel módban | Nem |
| Érzékenység beállítása | érzékenység tárcsával | gombbal |
| Önkioldó beállítása | gombbal | menüben, vagy a programozható gombbal |
| Dedikált videófelvétel gomb | nincs | van |
| Akkumulátor | NB-7L (7,8 Wh) CIPA: 370 kép egy töltéssel |
NB-10L (6,8 Wh) CIPA: 250 kép egy töltéssel |
| Méretek | 112 × 76 × 48 mm | 117 × 81 × 65 mm |
| Tömeg | 355 gramm | 534 gramm |
Mint látható, a nagy szenzorméretnek köszönhetően az érzékenység tartomány is bővebb lett, s bizony bátrabban is emelhetjük, mint a G12-nél. A gyors CMOS-nak köszönhetően FullHD videófelvétel is készíthető. Sajnos a sorozat 4,5 kép/mp-es maximális sebessége csak témamódban érhető el, normál esetben csak 1,7 kép/mp használható.
Ami a táblázatból csak részben olvasható ki, az az enyhén megváltozott kezelőfelület. A G12 expozíció-kompenzáció tárcsáját a G1X nem örökölte. Az érzékenység tárcsa helyére a G1X-nél az expozíció-kompenzációt helyezték, így az érzékenységet immár egy gomb megnyomása után állíthatjuk be. Emiatt változott meg az önkioldó kiválasztása is, ami a G1X-nél már csak a funkció menüből érhető el (vagy a programoható gombra helyezhető).
Egyéb tekintetben komolyabb változás nem érte a külsőt, az új gép legárulkodóbb jegye tehát a bal oldali tárcsa megszűnése, no és persze a jóval méretesebb objektív.
