Felépítés
Ergonómia
Sok MILC-cel volt már dolgom, de a Fujifilm X-T3 nem sorolható a kis gépek közé. Jóllehet, APS-C méretű szenzora lehetővé tenné, hogy jóval kisebb gépvázat alkosson a gyártó, ők azonban fontosabbnak tartották a jó fogást. S bizony milyen jól tették, az X-T3 megmarkolásánál egyáltalán nincs olyan gondolatom, hogy „de jó lett volna még egy fél centi a gép aljára, hogy jobban felfeküdjön a kisujjam”.
Bár a markolat kiemelkedése nem túl nagy, a fogás így is kényelmes a kellő szélességnek és a finom íveknek köszönhetően.
Opcionálisan vásárolhatunk a géphez kiegészítő markolatot (MHG-XT3) és portrémarkolatot is (VG-XT3) , előbbi csak a fogást segíti, utóbbiba viszont akkumulátorokat is helyezhetünk, illetve portré állásnál a függőleges álláshoz további gombokat kapunk (exponáló gomb, első-hátsó vezérlőtárcsák, stb.)
A Fujifilm komoly tükör nélküli fényképezőgépeinél már nem újdonság a külön érzékenység, záridő és expozíció korrekciós tárcsa, de úgy érzem most is meg kell dicsérnem ezt a megoldást, mert nagyon praktikus. Sokkal egyszerűbb így beállítani a kívánt értéket, ráadásul az „A” jelöléssel automatikus értéket is választhatunk, így pedig egy csapásra feleslegessé válik az üzemmód tárcsa, hiszen a teljesen automatikus módok mellett fél-automata és manuális beállítást is elérhetünk, pusztán az „A” állásból eltekerve. Ettől függetlenül egyfajta üzemmód választó itt is található, ez pedig a sorozatokra, videó módra, panoráma készítésre, illetve multiexpó készítésre vonatkozó módokat tartalmazza, ez pedig az érzékenység tárcsa alatt található. Fontos azt is megemlíteni, hogy az érzékenység tárcsa és a zársebesség tárcsa egy-egy engedélyező/rögzítő gombot is tartalmaz, így ezeket bekapcsolt állapotban tartva elkerülhető, hogy a gép fotós táskába elpakolásakor az értékek véletlenül elállítódjanak.
A fentieken túl az XF objektíveken rekeszgyűrű is található, szintén saját „A” állással.
Első használatkor meglepődhetünk, amikor egyszerűbb XC objektívet tekerünk fel, ezeken ugyanis nincs rekeszgyűrű. De ilyenkor sem áll meg az élet az XT-3-mal, hiszen az elülső vezérlőtárcsa elforgatásával máris kiléphetünk az automata módból és beállíthatunk nekünk tetsző rekesznyílást.
Érdemes külön kiemelnünk, hogy az elülső és hátsó vezérlőtárcsák is működnek gombként is, azaz ezeket megnyomva is elérhető egy-egy funkció.
Programozható gomb is szép számmal akad az X-T3-on, fent az Fn1, elől az Fn2, ezen kívül a négy irányú navigáló gombok, az AE-L és AF-L gombok valamint a hátsó vezérlő tárcsa benyomásának is megadható a funkciója. Sőt, még az érintőképernyő fel/le/jobbra/balra húzásához is rendelhetünk egy-egy lehetőséget, méghozzá igencsak sok féle opció közül. A választható funkciók a menüt ismertető videóban tekinthetők meg (beállítás menü, gomb/tárcsa beállítása/funk. (Fn) beáll.
A még könnyebb kezelésért helyi gyorsmenü is rendelkezésre áll, itt 16 paraméter változtatható meg gyorsan. Ráadásul ezen képernyő tartalmát is testreszabhatjuk.
Bár az érintőképernyőnek köszönhetően a fókuszpont kiválasztása nagyon gyorsan elvégezhető, a joystick is megmaradt a vázon az ezt preferálók kedvéért. Az érintőképernyős fókuszmező választás egyébként akkor is működik, ha az elektronikus keresőbe éppen betekintünk, ráadásul a beállítás menüben azt is megadhatjuk, hogy ilyenkor a kijelző mely része legyen a fókuszválasztás szempontjából aktív (teljes képmező, fél képmező vagy bármelyik negyed képmező).
A menü felépítését ennyire nem tudom már dicsérni, nyilván aki Fujin nőtt fel, annak nem lesz meglepő ez a struktúra, de számomra voltak olyan pontok, amik nem tűntek logikusnak. Hogy csak néhányat említsek, pl. az érintőképernyő engedélyezése (mert alapesetben le van tiltva) nem a beállítás menü képernyő beállítása almenüben található, hanem a gomb/tárcsa almenüben. Vagy a fájlsorszámozás nem a felhasználói beállítások között, hanem a mentett adatok oldalon keresendő, ahová egyébként a dupla memóriakártya működési módjának beállítását is „rejtették”.
Sajnos az ilyen „almenü almenüjének almenüje” megoldás nem segíti a gyors áttekintést és a könnyű memorizálást. Számomra sokkal praktikusabb, ha egy-egy lapot kell csak váltani, ahol maximum egy adott paraméterrel kapcsolatosan találtunk további beállításokat.
De a magyar fordítás sem sikerült mindenhol tökéletesre, a dupla memóriakártya beállításánál az a mód, amikor mindkét kártyára egyszerre ment a gép, a „mentés” nevet kapta (angolul backup), illetve a sorozat beállításainál is furcsán hat a „hajtás beállítás” (angolul drive setting), a villódzás mentesítés (flicker reduction) fordítása viszont totálisan félre sikerült: remegéscsökkentés.
A komplikált menürendszeren segít az általunk szerkeszthető saját menü, azonban ennek beállítása sem a My Menu-n belül lehetséges, hanem a beállítás menü, felhasználó beállítása almenüben a saját menübeállítás pontnál. A saját menübe összesen 16 elemet vehetünk fel, amely két egymás alatti lapon jelenik majd meg.
A beépített Wi-Fi és Bluetooth LE vezérlőknek köszönhetően okostelefonról is kezelhetjük a gépet, igaz, ha a Wi-Fi-s távvezérlő módba belépünk, akkor már a gép saját kezelőszerveit nem használhatjuk és a menü, sőt a visszajátszás sem érhetők el. A Fujifilm alkalmazásban az érzékenység, a filmszimulációs mód, a fehéregyensúly, a vaku és önkioldó, valamint a rekesz és zársebesség adhatók meg, illetve az élőképre bökve a fókuszpont helye is (a gép ilyenkor automatikusan élességet is állít). Kézi élességállításra, illetve képrészlet kinagyítására nincs lehetőség.
A távvezérlő módnál is van egy kis logikai bukfenc, hiszen az érzékenység megadásánál mindig a legmagasabb értéktől kezdünk, így alacsony érzékenységet választva lapozhatunk jó sokat lefelé. Mennyivel praktikusabb lenne, ha az aktuális értékhez ugrana az alkalmazás és onnan válthatnánk felfelé vagy lefelé.
Alvó géphez sajnos nem csatlakozhatunk, de bekapcsolt gépnél van lehetőség a kisebb energiaigényű Bluetooth-t használni távkioldáshoz, akár B módban is. A képek megtekintéséhez, letöltéshez és az élőképet távirányításhoz azonban a Wi-Fi csatlakozás szükséges.
Érdekes, de mindenképpen pozitívum, hogy a Wi-Fi app még a firmware frissítését is lehetővé teszi, így aztán mindenféle kábelek nélkül is frissíthető a gép firmware-e. Ez így nagyon király!
Állványról fotózás során mind a memóriakártyákat, mint az akkumulátort cserélhetjük anélkül, hogy a gépet a fejről vagy a talpról le kellene szerelnünk.
Képérzékelő
A szolgáltatások bővítésén túl az egyik legnagyobb fejlesztés az új X-Trans 4 szenzor.
A hátsó megvilágítású BSI CMOS képérzékelő az X-Trans korábbi változataival egyező módon a Bayer alapszínszűrőtől eltérő elrendezésben használja a vörös, zöld és kék színszűrőket, viszont ezek aránya változatlan. A kicsit különc megoldás egy ideig problémákat okozott a külső RAW konverter gyártóknak, de mára ez a probléma eltörpült, így a legtöbb komoly szoftvercég már probléma nélküli konvertert kínál az X-Trans szenzoros gépekhez is. Az X-Trans különleges színszűrője elviekben valamelyest csökkenti a moiré megjelenésének esélyét, ami az aluláteresztő szűrő elhagyásával együtt jóval komolyabb részletgazdagságot enged. Igaz, ha igazán apró textúrájú részlet kerül a képre, ami pixel szintű részletességet eredményezne, ott már jelentkezhetnek az X-Trans elrendezés hátrányai, lásd ISO tesztképünkön az 500 Ft-os apróbetűs részleteit, ahol a betűk egy-egy pixelsornál összefolynak, nem csak a Lightroomban konvertált RAW fájloknál, de a gép saját JPEG képein is. Feltételezhetően itt voltak a dupla zöld színszűrők.
Szokásos módon itt is ultrahang frekvenciás mechanikus rezonancián alapuló szenzortisztítást alkalmaztak, amely ki és/vagy bekapcsoláskor léphet működésbe, de kézzel is elindítható.
Sajnos szenzorstabilizálást nem kínál a gép, talán az X-H1-nek akarták meghagyni ezt az előnyt.
A szenzor mérete továbbra is 23,5×15,6mm-es, azaz a képkivágás faktor 1,54×-es, az alkalmazott technológia azonban új, hiszen ez az első X-Trans képérzékelő, amely hátsó megvilágítású, azaz itt a képérzékelő felület közvetlenül fordul az objektív felé, a normál szenzoroknál felül alkalmazott huzalozás ez esetben már a szenzor belső fele felé fordul. Ennek köszönhetően a korábbinál jobban kitölthető a képérzékelő felület a fényre érzékeny pixelekkel, így végső soron javul a jel/zaj arány.
Nagy a valószínűsége, hogy a Fujifilm azért is nem emelte jobban a felbontást, mert ez a 7%-nyi előny az, amit a BSI megoldás miatt a zaj emelkedése nélkül be tudott fektetni. Így várhatóan zaj és dinamika átfogás szempontjából ugyanazt a minőséget kapjuk majd, mint egy 24 Mpixeles X-Trans III-nál, csak itt nagyobb felbontás mellett.
A felbontás 26,1 Mpixel, így a legnagyobb képméret 6240×4160 pixel.
Az alap 3:2 oldalarány mellett választhatunk 16:9 és 1:1 formátumot is (persze ez csak a JPEG mentésnél fontos, a RAW fájloknál minden esetbe az összes pixelt elmenti a gép).
Az új szenzor miatt az érzékenység natív tartománya is változott, a korábbi ISO200-12800 helyett itt ISO160-12800 érhető el, ez terjeszthető ki lefelé alapesetben ISO80-ra (a beállítás menüben az ISO L értékhez ISO100 vagy ISO125 is választható), míg felfelé ISO25600 és ISO51200 érhető el (Wi-Fi távvezérlés során lefelé 1/3 Fé lépésekben az ISO125 és az ISO100 is rendelkezésre áll).
Az automatikus érzékenység beállításánál a minimum és maximum érzékenység mellett a minimális záridő is megadható, de sajnos a reciprok szabályhoz képest történő plusz vagy mínusz eltolás nem állítható be (így pl. az nem érhető el, hogy egy 35 mm-es objektívvel ne 1/50 mp-et válasszon a gép, hanem a stabilizátor előnyét kihasználva 1/25 mp-et, vagy éppen egy izgatottabb vagy fáradtabb állapotban éppen ellenkezőleg, 1/100 mp-et).
A JPEG mellett RAW formátum is rendelkezésre áll, ebből tömörítetlen és veszteségmentesen tömörített is. Nyilván RAW-ból az utóbbit érdemesebb választani, hiszen kevésbé gyorsan telik ezzel a memóriakártya. Míg egy tömörítetlen RAW fájl közel 60 MByte-ot emészt fel a kártyáról, addig a veszteségmentesen tömörített megelégszik 35 MB-nyi hellyel.
A szenzor elektronikus zárat is kínál, amelyet akár az első redőny kiváltására, akár mindkét redőny kiváltására is használhatunk. Utóbbi esetben akár 1/32000 mp-es zársebesség is elérhető. Mechanikus zárral 1/8000 mp a minimális záridő, míg T módban akár 15 perces expozíciós időt is beállíthatunk (B módban ennél is hosszabb érhető el, pl. Wi-Fi távvezérléssel vagy vezetékes kioldóval kombinálva).
Megújult a képfeldolgozó processzor is, az X-Processor 4 immár négy magot tartalmaz, amely összességében 3× gyorsabb feldolgozási sebességet eredményez, ami pl. az autofókusz esetében 50%-kal több mérést jelent adott időn belül.
Objektív
Nem változott a használható objektívek köre, a gépen Fujifilm X bajonett található, az X bajonettes objektíveken kívül adapterek segítségével más objektívek is feltekerhetők.
Jó, ha tudjuk, hogy a Fujifilm XF objektíveknél rekeszgyűrű is megtalálható, míg az olcsóbb XC modellek ilyet nem kínálnak, így a rekeszérték beállítása csak a fényképezőgép vezérlőtárcsájával lehetséges.
Kereső és LCD
Megújult az elektronikus kereső, amely immár 3,69 millió képpontos. Az OLED kereső 0,75×-es nagyítású. A számszerű adatoknál azonban sokkal fontosabb, hogy a keresőkép kiváló minőségű, még a képsarkokban is torzulásmentes, jól látható.
A betekintési távolság 23 mm, így a szemüvegesek is gond nélkül láthatják a teljes élőképet. Az EVF dioptria korrekciós tárcsával is rendelkezik (-4..+2 dioptria), ez bal oldalt található. Nagy ötlet, hogy alapesetben ez is rögzített helyzetű, a dioptria beállításához előbb a tárcsát ki kell húznunk, csak ezt követően tudjuk elforgatni, így véletlen nem állítódhat el, ha a fotóstáskába be- vagy onnan kivesszük.
Az LCD és az EVF közötti váltás automatikus is lehet, ezt a betekintő nyílás alatti infravörös szenzor vezérli. Az EVF és LCD üzemmódok között a keresőtől jobbra lévő Viewmode gombbal válthatunk.
A képfrissítés alapesetben 60 kép/mp, de nagy teljesítményű módra váltva 100 kép/mp is elérhető, így csökkenthető a kijelzési késleltetés (lag).
A keresőben a státuszkijelzésen kívül ugyanazokat láthatjuk, mint a hátsó LCD-n, így kompozíciós segédrácsot, egy tengelyes elektronikus horizontot, valamint élő hisztogramot is.
A hátsó LCD 3 col képátlójú, 3:2 oldalarányú. Nem hajtható ki teljesen oldalirányba, de többet kínál, mint egy átlagos fel-le dönthető kijelző, hiszen itt jobbra 60 fokban kihajtható, ami fej fölüli portré formátumú fotózást is elősegíti. A fej fölüli fotózáskor egyébként a fel-le dönthető kijelző sokkal könnyebb használatot kínál, mint egy teljesen kihajtható és elforgatható, hiszen utóbbi esetben előbb teljesen ki kell hajtani az LCD-t, majd azt kb. 120 fokban le is kell forgatni. A dönthető kijelzőnél viszont egyetlen mozdulattal lefelé irányíthatjuk a képernyőt.
A kijelző képpontszáma változatlanul 1,04 millió. A felépítése RGBRGW, viszont a szokásos függőleges in-line megoldás helyett (amit pl. a Canon EOS R-ben alkalmazott kijelzőnél láttunk) itt 90 fokkal elfordított pentile elrendezéssel találkozunk. A nagy felbontás miatt szerencsére ez nem jelent komolyabb képminőség romlást, a vízszintes in-line megoldás miatt viszont a függőleges vonalak mentén felfedezhető kisebb recézettség (pl. a menüben a lila és kék vonalaknál).
A betekintési szög remek, de a feketék nem tökéletesek, elég jelentős derengés látható a feketék esetében (itt jön be az RGBW kisebb hátránya).
Mind az LCD, mind az elektronikus kereső automatikus fényerőállítással rendelkezik, de nem csak automatikus érték választható, kézileg ±5 érték is. Sőt, a színezet is módosítható.
Portré állású fotózásnál a kijelzők tartalma élőképnél automatikusan elfordulhat (beállítástól függően), így a kijelzett szövegek irányhelyesen jelennek meg. Érdekes, de lejátszás módban ez már nem él, azaz egy portré orientációjú kép mindig csak a kijelző egy kisebb részét fogja kitölteni, még akkor is, ha a gépet portré állásúra forgatjuk.
Felvétel módban a Disp gombbal változtatható a kijelzőkön megjelenő információk mennyisége, így csak élőkép, státusz kijelzés, és teljes részletesség is elérhető. A kijelzőn megjelenő adatok a beállítás menüben részletesen testreszabhatók.
A státusz kijelzés sajnos nem aktív, így az érintőképernyő előnyeit itt nem kamatoztathatjuk. Erre csak a Q gomb megnyomására megjelenő helyi „menü” ad lehetőséget, aminek tartalma viszont szerkeszthető.
Lejátszáskor szintén van hatása a Disp gombnak, így ekkor is válthatunk kijelzési módot, amelyek között fényesség és RGB hisztogram, valamint kiégett területeket villogtató, illetve részletes adatokat közlő is megtalálható.
A visszajátszott képeknél van lehetőség az érintőképernyővel lapozni, illetve nagyítani is, a nagyított nézetben pedig az elülső tárcsával válthatunk képet az egymás utáni fotók fókuszának összehasonlításhoz. Bár nem a kijelzőhöz tartozik, de a lejátszás módhoz kapcsolódik a hangmegjegyzés, amelyet a lejátszás menüben engedélyezve az elülső vezérlőtárcsa 3 mp-ig tartó benyomva tartása után vehetünk fel, max. 30 mp terjedelemben. Igazán jó dolog ez, hiszen egy-egy kép elkészültének körülményeit még a helyszínen gyorsan felvehetjük. Kár, hogy más gyártó ezt már nem teszi lehetővé (korábban sok kompakt gép kínálta, de az a lehetőség a magasabb kategóriájú gépekbe nem került át).
Kézi élességállításnál az élőképbe nagyításhoz ötletes módon nagyon gyorsan eljuthatunk, ehhez a hátsó vezérlőtárcsát kell benyomnunk. Ugyanígy ez egyébként a visszajátszott képekbe való belenagyításra is használható.
Van lehetőség az érintésérzékeny LCD fel, le, jobbra vagy balra „suhintásához” egy-egy funkciót rendelni, itt elérhető olyan elektronikus horizont is, amely két tengelyes, tehát a fel/le döntést is kijelzi (azonban az exponáló gomb félig lenyomására ez eltűnik). Az ún. Touch Fn funkciók azonban csak akkor alkalmazhatók, ha az érintésre kiválasztható fókuszmezők le vannak tiltva (a kijelző jobb felső sarkában érintéssel is letiltható).
Vaku
Beépített vaku nem került a gépre, van viszont vakupapucs TTL rendszer- vagy középpontos érintkezőjű vakunak (vagy vakukioldónak) és szinkron kimenet is. A gyári csomagolásban egy egyszerű TTL kisvakut kapunk a géphez.
A szinkronidő 1/250 mp, de teljes elektronikus zárral nem vakuzhatunk (első elektronikus, hátsó redőnyzárral igen).
A vakuvezérlés a menüben részletesen beállítható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Csatlakozókat mind a két oldalon találunk, jobb oldalon egy gumi fedlap mögött a 2,5 mm-es vezetékes kioldó jack aljzata, míg bal oldalon a merev műanyag ajtó a mikrofon és fejhallgató 3,5 mm-es jack aljzatait, micro HDMI kimenetet és USB 3.1 Type-C csatlakozót rejt. Utóbbi a gép akkumulátorának töltésére is használható.
Az említett műanyag ajtó egyszerűen eltávolítható, így pl. videofelvételkor nem lesz útba a mikrofon és fejhallgató csatlakozó használatakor.
Az X-T3-hoz ugyanazt az akkut kínálja a Fujifilm, mint az X-T2-höz, az NP-W126S lítium-ion akku 7,2 Volt feszültségű, 1260 mAh kapacitású, így kb. 9 Wh energiát képes eltárolni. A hálózati töltő is maradt a régi, a külső töltőben egy zöld LED mutatja a töltés tényét, de a töltöttséget nem látjuk.
A töltöttséget a keresőben és az LCD-n követhetjük nyomon 5 szegmenses piktogramon, százalék pontos kijelzés a státusz kijelzés során jeleníthető meg.
Az X-T szériában az X-T2-től kezdődően már két kártyafoglalatot használhatunk, amelyek a gyors UHS-II átviteli módot is támogatják (mindkettő!), na és persze természetesen az exFAT fájlrendszert is, így a 64 GB vagy nagyobb kártyák is gond nélkül alkalmazhatók. A menüben beállíthatjuk, hogy a gép hogyan kezelje a két kártyát: az egyik betelte után a másikat, egyszerre mindkettőre mentsen, vagy egyik kártyára a RAW-t, másikra a JPEG-et mentse.
