Kipróbáltuk: Nikon 1 V3 teszt

Felépítés

Ergonómia

A Nikon 1 V3 külsejének változásáról az előző oldalon már ejtettünk néhány szót, most maradjunk konkrétan az ergonómiát érintő részleteknél.

A korábbi széles és lehetőségekhez képest vaskos markolat helyett az 1 V3-ra csak egy vékonyka került, amely éppen arra elegendő, hogy az ujjainkat egy kicsit megtámasszuk rajta. Arra csak a vérbeli asztalosoknak van esélyük, hogy a kisujjuk is ráférjen a markolatra.

Az opcionális (vagy a prémium kit-ben a géphez mellékelt) GR-N1010 jelű kiegészítő markolat azonban tökéletesen orvosolja ezt a problémát, s így már igazán kényelmes fogást találunk majd a gépen, s akár a kisujjunk is elférhet a markolaton. Ráadásul a külön exponáló gomb is kényelmesebben érhető el, mint a gép sajátja. A GR-N1010 azonban nem portrémarkolat, azaz a vertikális fogást nem könnyíti meg. A kiegészítő markolat a fényképezőgép alján, egy eredetileg gumival lefedett csatlakozósorba illeszkedik. A gumi fedlap elvesztése ellen a Nikon mérnökei a markolat belső részén alakítottak ki bemélyedést, ahová tökéletesen illeszkedik az említett zárókupak.

A gép előnyére változott a kezelés tekintetében, arra ugyanis egy további vezérlőtárcsa került, amelyet a Nikon Df-hez hasonlóan az előlapra helyeztek. Az első ránézésre kissé furcsa pozícionálás azonban a gyakorlatban már bizonyított, s ha a prémium fullframe szenzoros fényképezőgépen jól használható, akkor a kis Nikon 1 V3-on is. Mindezek ellenére persze az elülső vezérlőtárcsa egy picit szokatlan, de gyorsan elsajátítható a könnyed használata. Az előzőekben említett kiegészítő markolatnál a plusz vezérlőtárcsa viszont már nem vízszintes tengely, hanem függőleges tengely mentén, azaz a megszokott módon forgatható.

Az új programozható gomboknak köszönhetően még inkább testreszabhatjuk a gépünket, ami végeredményben könnyebb kezelhetőséget eredményez. Igaz, a kiválasztható funkciók közül azért hiányzik egy-két logikus lehetőség (pl. RAW formátum, kézi élességállítás, vagy stabilizátor mód).

Az állványmenet fémből készült, melyet pontosan az optikai tengely alá helyeztek. Bár a V2-nél még volt annyi hely, hogy a nagy Manfrotto 410-es talp mellett simán kinyíljon a memóriakártya és akku foglalatát záró ajtó, az 1 V3-nál sajnos ilyen pozitívumról nem számolhatunk be: az akku fedlapja pár milliméter híján, de nem nyitható állványtalpra csavarozott gépnél. Kisebb talpak esetében erre azért adódhat lehetőség.

Optika

A Nikon 1 rendszerű fényképezőgépeire továbbra is az 1 jelű bajonettel ellátott objektívek tekerhetők fel, illetve az FT-1 jelű adapter segítségével AF-S rendszerű Nikon F optikák is használhatók (a fókuszmotorral nem rendelkező, nem AF-S objektívek kézi élességállítás mellett alkalmazhatók).

A Nikon 1 V3-at az új, motoros zoommal ellátott, a korábbi 10-30 mm-es kitobjektívnél is kisebb méretű és kisebb tömegű Nikkor 1 VR 10-30mm f/3.5-5.6 PD-ZOOM objektívvel vásárolhatjuk meg, amely kikapcsolt állapotban automatikusan a frontlencse elé húzódó két fémlamellát is tartalmaz. Az objektív elektronikus gyűrűvel rendelkezik, ennek forgatásával növelhetjük vagy csökkenthetjük a gyújtótávolságot. Az elektronikus zoom ellenére az objektív gyorsan reagál. Jó hír, hogy a zoom expozíció közben is állítható, így lehetséges különleges fotók készítése is, azaz az objektív teljesen egyenértékű egy manuális zoomállítású objektívvel, annyi különbséggel, hogy a forgatás nem közvetlenül a lencsetagokra hat, hanem egy motor segítségével vihetjük át a nyomatékot.

Az új kitobjektívbe kevesebb lencsetag került, nyilván ez tette lehetővé a kisebb tömeget is. Ennek akad hátránya is, amely főképp az optikai torzításban jelentkezik, amely mind nagylátószögnél, mind tele állásnál jól érezhető. Ezt ellensúlyozza a gépbe épített szoftveres torzítás korrekció, amely igen hatékonyan javítja a geometriai torzítást, s igény esetén ki is kapcsolható. Mivel Adobe RAW konverter egyelőre nem érhető el az 1 V3-hoz, így arról nem tudunk nyilatkozni, hogy a gép RAW képeinél mi a helyzet, de az 1 V2 torzításcsökkentése csak a JPEG képekre volt hatással.

Más rendszerkkel szemben a Nikkor 1 objektívjeire (egyelőre) nem került fókuszgyűrű, kézi élességállítást a vázról végezhetünk. Sajnos a korábbi modellekhez hasonlóan még most is csak digitális zoommal nagyított képet láthatunk, igaz, abból egész jó minőségűt (vélhetően a szoftveres nagyítás nem túl erős, de a kijelzett képhez képest nagyobb képet olvas ki a gép a szenzorból).

Képérzékelő

A Nikkor 1 rendszer szenzormérete 13,2×8,8 mm, a képek oldalaránya 3:2, ebből adódóan az új szenzor is ezeket a paramétereket követi. A képérzékelő méretéből adódóan 2,7×-es képkivágás faktorral kell számolnunk, vagyis egy 10 mm-es objektív olyan látószöget ad, mint egy 27 mm-es kisfilmes optika Leica képkockán.

A felbontást tehát két év után ismét növelte a Nikon, most így már 18,2 millió effektív képpont dolgozik a szenzoron, mely a MILC-ek között is már igen komolynak számít (az APS-C szenzorméretű konkurensek között azért akad 24 Mpixeles is). A DSLR-eknél tomboló divat szerint e gép szenzorára sem került aluláteresztő (AA – Anti Alias) szűrő, amely elméletben részletgazdagabb képet, de moiré hatásra nagyobb érzékenységet jelent.

Az APS-C szenzorhoz képest majd feleakkora, illetve a micro FourThirds-nél is 35%-kal kisebb méretű szenzor felbontás/méret párosával kapcsolatban az 1 V2-nél már írtunk, akkor az 1 V2 14 Mpixelét skáláztuk fel (és le) különféle szenzorméretekre, most a tisztánlátás érdekében ugyanezt megvizsgáljuk. Tesszük ezt pedig azért, mert a felbontás önmagában még nem mond semmit a várható képminőségről/képzajról, azt valójában a pixelméret és a használt technológia dönti el. Azért azonban, hogy összehasonlíthassuk a korábbi rendszerekkel a Nikon 1 18 Mpixeles szenzorát, megnézzük, ilyen pixelmérettel, illetve pixelsűrűség mellett (kb. 400 pixel/mm) milyen felbontást kapnánk az elterjedtebb egyéb képérzékelő méretek esetén. Íme:

Mint látható, a jelenlegi felbontással nagyjából ott tartunk pixelméretben, mint egy átlag kompakt 10 évvel ezelőtt, azaz elviekben még 1-2 komolyabb felbontás növelést még elvisel a rendszer komolyabb zajszűrési igény nélkül, de az is érezhető, hogy a nagyobb szenzoros gépeknek milyen óriási előnyük van még. Vajon lesz-e valaha 35 Mpixeles mikro NégyHarmados fényképezőgép? A Nikon 1 V3 képminőségét elnézve akár még lehet is, persze kérdés, van-e értelme ekkora felbontásnak. A másik kérdés, hogy a Nikon 1 rendszerében (s azóta más prémium kompakt gépekben is alkalmazott) 1″ típusú szenzor hordoz-e végülis előnyt magában a mikro NégyHarmadhoz képest. Ez nyilvánvalóan a fényképezőgép méreteiben, tömegében tudna megmutatkozni, jelenleg azonban a legkisebb MILC nem a Nikon-tól kerül a boltok polcaira. A Nikon 1 S2 ugyan csak fél cm-rel, de nagyobb, mint a Panasonic Lumix DMC-GM1, tömegben viszont kitobjektívvel együtt szinte azonosat nyomnak. Ráadásul összességében sem az látszik, hogy a Nikon 1 gépek (a szenzorméretből adódóan) jelentősen kisebbek tudnának lenni, akár a vázat, akár az objektíveket tekintve.

MILC gépekről lévén szó a Nikon 1 modellek sem tartalmaznak tükröt, illetve TTL optikai keresőt. Sőt, a Nikon 1 J és 1 S szériában mechanikus redőnyzár sincs. A Nikon 1 V3 rendelkezik redőnyzárral, de ha úgy érezzük, kiválthatjuk elektronikus zárral. Ez a zárszerkezet kímélésében és a teljesen csendes működésben hordoz előnyt, ugyanakkor tudnunk kell, hogy elektronikus zár alkalmazásakor (néma fényképezés üzemmód a beállítás menüben) a vakuszinkron max. 1/60 mp zársebességig használható (egyéb esetben 1/250 mp).

Cserélhető objektíves gépnél óhatatlanul gondolni kell az optika cseréje alkalmával esetleg bejutó porszemekre.
A Nikon az 1 V3-nál is ultrahangos pormentesítő rendszert alkalmazott, amely lerázza a szenzor elé, nagy távolságban elhelyezett szűrőre tapadt porszemeket.

Az érzékenység minimuma továbbra is ISO160, a maximális választható érték viszont ISO12800-ra nőtt. További újdonság még az ISO6400 és ISO12800 érzékenységnél választható, több expozíciót alkalmazó zajszűréses mód. Az érzékenységeket ISO200-tól 1 Fé lépésközzel választhatjuk ki.
A fotóson kívül a fényképezőgép is kiválaszthatja magának a szükséges érzékenységet, ennek maximumát 800, 3200 vagy 6400 értékben határozhatjuk meg.

Legnagyobb felbontásban 5232×3488 pixeles fotókat készíthetünk, a képek oldalaránya nem változtatható. A képeket RAW (.NEF) vagy JPEG formátumban rögzíthetjük, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető kis tömörítésű JPEG kép is mentésre kerül.
A 18 Mpixeles RAW fájlok jól tömörítettek, még nagy érzékenységnél is csak 20-21 MB-osak.

Kijelző és kereső

A Nikon 1 V3 LCD-jének mérete nem változott, maradt 3″ képátlójú, felbontása azonban 921 ezer képpontról 1,037 millióra hízott. A 3:2 oldalarányú kijelző azonban érintésérzékeny felületet is kapott, így a gép kezelése még egy fokkal könnyebb lett, hiszen nem csak a fókuszpontot helyezhetjük át egycsapásra, de akár exponálhatunk is érintésre. Az érintésérzékeny felületen túl a felfelé 120 fokban és lefelé 85 fokban dönthetőség is újdonság.

A kijelző dönthetőségét méretes fém mechanika teszi lehetővé. A méretes jelző itt nem a vastagságra, hanem a szélességre, ezáltal a masszivitásra értendő. A vékonyka, kecses kijelző döntése során érdekes módon a bal oldali gombsor is együtt mozog, amely a kezelhetőség szempontjából lehet lényegi kérdés. Jóllehet, a felfelé döntött kijelzőnél egy erősebb gombnyomás hajlamos az LCD-t lentebb billenteni, egy kis megtámasztással ez is orvosolható. Összességében tehát igazán jó lépés volt a Nikon részéről, hogy végre dönthető kijelzőt épített a MILC gépére. Bár a dönthetőség miatt annyira nem lényeges, de a kijelző jó betekintési szögekkel rendelkezik.

A kijelző érintésérzékeny felületét mind felvételkor, mind lejátszáskor kiaknázhatjuk, felvételkor a fókuszkeret áthelyezésén túl exponálásra is alkalmas, valamint az egyes paraméterek kiválasztására és értékük beállítására, míg lejátszáskor lapozásra és nagyításra is.

Mint említettük, a Nikon 1 V3-ról lekerült a beépített elektronikus kereső, helyét a prémium kitben megtalálható, illetve opcionálisan megvásárolható DF-N1000 vette át, amelyért a gyártó a Nikon weboldala szerint közel 108 ezer Ft-ot kér majd (ha lesz valaki, aki ennyit ad érte), vagy a normál kit-hez képest 85 ezer Ft-tal többért megkapjuk ezt a keresőt, és még a kiegészítő markolatot is (mindjárt jobban hangzik).

A kis szütyőben hordozható EVF-et a gép felső részén kialakított kiegészítő csatlakozóba illeszthetjük, amely külső vaku fogadására is hivatott. Míg a kiegészítő markolatnál figyeltek arra, hogy a gép aljából kiemelendő gumi zárókupakot el tudjuk helyezni, és azt ne veszítsük el, a kiegészítő csatlakozó zárókupakjánál erre nem fordítottak figyelmet. Így ezt könnyen elhagyhatjuk, és enélkül bizony a gép szépsége is jelentősen csökken.

Az elektronikus keresőt betekintés érzékelővel is ellátták, amely automatikusan vált az LCD-ről az EVF-re, ha szemünk elé helyezzük a gépet, de a kereső bal oldalán lévő gombbal fix EVF és fix LCD módot is választhatunk.

Az elektronikus kereső 2,359 millió képpontból épül fel, amely kiváló részletgazdagságot eredményez. A lefedettség természetesen 100%-os, és a szemüvegesek számára dioptria-korrekciós tárcsa is található az EVF-en. Felhajtani azonban nem lehet a keresőt. A nagyítást a gyártó nem adta meg, saját méréseink szerint 1,85×-es, amely a CX formátumú szenzorral együtt egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű elméletbeli filmes SLR keresőképének 68,5%-át adja (1 V2 keresőjének relatív mérete 56%-os volt).

A háttérvilágítást mindkét kijelző esetén ±3 értékben módosíthatjuk, a színezetén viszont nem állíthatunk.

A kijelzőn részletesen olvashatók le a paraméterek, úgymint fénymérés, záridő, rekeszérték, érzékenység, felvehető videó hossza, hátralévő képek száma, üzemmód, sorozat mód, képmód, fehéregyensúly, videó felbontása és képfrissítése, állókép felbontása, tömörítése, fókuszmód, érintőpanel funkciója (ki, csak fókusz mozgatás, expozíció is). Választhatunk olyan kijelzési módot is, ahol virtuális horizont jelenik meg, mely nemcsak az optikai tengely mentén történő elfordulást, de a döntést is kijelzi.
Lejátszáskor részletes adatok kérhetők a képről, mely az érzékenységen, rekesz- és zársebességen kívül jópár adatot mutat meg, még a gyújtótávolságot is. Világosság hisztogram is megjeleníthető, de a kiégett részeket egy harmadik nézetben tekinthetjük meg.

Sajnáljuk, hogy még mindig nem került be a Nikon 1 rendszer zászlóshajójába a nagyított nézetű kép közvetlen váltásának lehetősége, pedig ez azonos témájú, több fotó esetében nagyon megkönnyítené a helytelen fókuszú és/vagy bemozdult/berázott fotók kiszűrését. Ezt pedig nem különösebben bonyolult megvalósítani, még tárcsából is bőven akad a gépen, amelyre ez a funkció felprogramozható volna. Na de majd a Nikon 1 V4-ben.

Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is, mely a teljes képet 4×4 téglalapra osztja (talán célszerűbb lett volna harmadolót választani, az a komponálást is segíthetné).

Vaku

A Nikon 1 V3-ra is építettek felpattanó vakut, de az 1 V2-vel szemben ez nem az objektív fölött, hanem attól kissé balra található. Noha a mechanikusan nyitható vakut akár indirekt villantásra is használhatnánk, hiszen annak teljes felnyílását ujjunkkal megakadályozhatjuk, a vaku csak kb. 70 fokból villan, azaz a kép teteje mindenképpen világosabb lesz, mint az alsó része. Emellett egyébként a vaku teljesítménye is kevés lehetne ahhoz, hogy indirekt fotózásban gondolkozzunk, hiszen a korábbi 6,3-as (ISO100, M) kulcsszámú villanó helyett az 1 V3 5-ös kulcsszámúval rendelkezik.

A vaku üzemmódjai között a szokásosakat találjuk, úgy mint derítés, derítés vörösszem hatás csökkentéssel, hosszú szinkron vörösszem csökkentéssel, hosszú szinkron, valamint hosszú szinkron hátsó redőnyre szinkronizálva. A vakut minden esetben nekünk kell felnyitnunk, erre a gép teljes automatikus üzemmódban sem képes. A vaku teljesítményvezérlése lehet TTL vagy manuális beállítású, utóbbi esetben 1/32 teljesítményig mehetünk le, 1 Fé-enként. TTL módban vaku teljesítmény kompenzációra van lehetőség -3..+1 Fé között.

A vakuszinkronidő redőnyzár használata esetén 1/250 mp, elektronikus zárnál (csendes mód) 1/60 mp lehet.

A gépre szabványos Nikon vakupapucs nem került, így pl. rádiós kioldó sem használható vele. Választhatjuk viszont a beépített vaku helyett a Nikon 1 rendszerhez készült SB-N7-et, mely 18-as kulcsszámot és felfelé 120 fokban emelhető fejet kínál, működtetéséhez két darab mikro ceruza (AAA) elemre, vagy akkura van szükség.

Memóriakártya, akku, csatlakozók

A kártyafoglalatot immár a gép oldalán találjuk, egy műanyag ajtó mögött, ahol a Micro HDMI és a Micro USB aljzat is megtalálható. A korábbi és elterjedtebb SD, SDHC és SDXC helyett az 1 V3 Micro SD, Micro SDHC vagy Micro SDXC kártyákat fogad.

Csatlakozókból egyébként még egyet találunk a gépen, annak bal oldalán, ide került ugyanis a mikrofon bemenet 3,5 mm-es jack csatlakozója.

Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. Fém megerősítést az ajtó nem kapott, így érdemes is vigyázni rá. S ha már az óvatosságnál tartunk, azt is érdemes fejben tartanunk, hogy időjárásállósághoz szükséges szigeteléseket nem kapott a gép. Így pl. az akkumulátor fedlapra sem került gumi tömítés.

A gép energia ellátását eddig még nem használt EN-EL20A Li-ion akkumulátor biztosítja, amely 7,2 V feszültségű, 1110 mAh kapacitású, így 7,9 Wh energiatároló képességű. Az akkumulátort külső töltőben tölthetjük fel, amelyet természetesen a gyári csomagolás tartalmaz. Az akku töltöttségét bekapcsolt állapotban három szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük.