Felépítés II.
Ergonómia
Elődjéhez sokban hasonlító vázat kapott a D200, mely a már említett magnéziumborítású kivitelben és a kezelőszervek belső tömítésében tér el attól. A gép egyik, profi szériától örökölt, tulajdonsága ez. Kezelőgombjai, ajtajai és egyéb nyílásai környékét belső gumitömítés védi az olyan környezeti behatásoktól, mint a por, vagy a vízpára. Ez a tulajdonság kategóriájában jelenleg egyedülálló.
Méretre némileg kisebb vázat kapunk, az elődnél, de ez a „kicsiség” cseppet sem érezhető. Néhány milliméterrel alacsonyabb a D200, ami inkább előnyére vált. Összeszedettebb, karcsúbb benyomást kelt a gép, mint a kissé magas és „kockaformájú” D100.
Fogásra a Nikonos határozottság és stabilitás érződik ezen a fényképezőgépen is. A süllyesztett, jól kiképzett markolat az ujjak számára kényelmes, kellően mély és biztos fogást nyújt. Ezt a markolatot és a gép hátsó valamint jobb elülső részét takaró, bőrmintázatot imitáló gumiborítás is segíti. A jobb fogás érdekében a hátlapon a hüvelykujj számára mély vájatot képeztek ki. A legfontosabb két kezelőszerv a markolat elején és hátulján található két vezérlőtárcsa, mely a kiválasztott beállítások változtatására hivatott. Sokkal inkább jellemző a D200-ra, mint elődeire, hogy szinte minden fontos funkció elérhető a vázról. Ez többnyire a vázon található számtalan gomb lenyomásával és valamelyik vezérlőkerék elforgatásával történik, de akadnak egykezes beállítások is. A gombok elhelyezkedése olyan, hogy a legtöbb beállítás kezeink átpozicionálása nélkül elvégezhető. Ha például az érzékenységen akarunk változtatni bal hüvelykujjunkkal lenyomjuk a ugyanazon oldalon lévő WB gombot, közben jobb hüvelykünkkel elfordítjuk a hátsó vezérlőtárcsát.
A bekapcsolást ismételten az exponálógomb körüli gyűrű elfordításával oldották meg, ami kényelmes és elég biztonságos megoldás, ugyanis kevés olyan szituáció akadhat, amikor a nem túl könnyen járó gyűrűt véletlenül elfordítjuk. A gyűrű három állású. A ki és bekapcsolt állapot mellett a státusz LCD világítása is ezzel kapcsolható be.
A használat során néhány kényelmetlen kezelhetőséggel és kezelőszervvel is találkoztunk. Az egyik ilyen a gép bal tetején lévő módválasztó tárcsa. Az említett sorozatmódok, valamint az önkioldó és a tükörfelcsapás állítására szolgál. A tárcsa önmagában nem fordul el, csak a másik oldalán található kioldógomb lenyomásával. Tökéletes elgondolás a vétlen átkapcsolás megelőzésére, viszont nem szabadon forog és nem akad meg. Többször előfordult, hogy a fénykép módok közé sikerült beállítani. Az objektív bajonett bal oldalának alján található a fókuszmód választó kapcsoló, amely elméletben és az esetek többségében kényelmes, hiszen mutatóujjunk könnyen eléri, néhány esetben azonban sikerül véletlenül odaérve átkapcsolni. Szintén kényelmetlen megoldás a Nikon gépeknél nem először alkalmazott csatlakozókupakok. Ezeket az apró, menetes sapkákat, a vakuszinkron zsinór, vagy a távkioldó csatlakoztatása előtt le kell csavarnunk és méretüknél fogva könnyen elhagyhatók.
A szembeötlően nagyobb LCD mellett a memóriakártya foglalt ajtajánál tapasztalhatunk változásokat az elődhöz képest. A hátlap hüvelykujj felőli részéről a markolat jobb oldalára került és egy külön gombbal nyitható. Kétségtelenül biztonságos megoldás. A véletlenszerű nyitás szinte kizárt, használata viszont pont emiatt kissé körülményes és a gombnyitás külön mozdulata miatt némileg lassabb.
Az akkumulátor foglalata a szokásos helyen, a markolat alján található. Ajtaja egy kis retesz elhúzásával nyitható. Az akkumulátor véletlen kiesését egy ügyes mechanizmus gátolja, ami csak addig a pontig engedi ki, míg könnyedén megfogva kihúzhatjuk. Nagyon jól működő, gyors akkucserét biztosító elgondolás.
LCD és kereső
A Nikon D200 TTL optikai keresője igen jól sikerült darab. Nagyobb képet ad, mint a cég alacsonyabb kategóriás modelljeiben lévők, sőt legnagyobb konkurensének hasonló árfekvésű típusainál is szélesebb. Az alkalmazott pentaprizmás megoldás és a B-típusú BriteView átlátszó Mark II. mattüveg világos kontrasztos képet nyújt. A mattüveg rávilágított fókuszkeretekkel és ki-bekapcsolható rácsvonalakkal rendelkezik. A fókuszkeretek közül 11 hagyományos és 7 széles keretet választhatunk. A széles fókuszmezők keretei a lenti ábrán pirossal láthatók. Néhány fontos információ piktogrammja is a mattüvegre vetül, így folyamatosan nyomon követhető, hogy van-e memóriakártya a gépben, milyen töltöttségű az akkumulátor, illetve milyen színeffekt módban vagyunk – a B/W színmód figyelmeztetése megjelenik a mattüvegen. Ezek a gép kikapcsolt állapotában is láthatók. A kereső csak akkor sötétül el, ha az akkumulátort kivesszük a gépből. Lefedettsége vízszintes és függőleges irányban 95%, betekintési távolsága 19,5mm, nagyítása (végtelenre állított 50 mm-es objektívnél) 0,94x-es. A kereső képe 22,5 fok alatt látszik. Természetesen dioptriaállításra is mód nyílik a szemkagyló jobb tetején lévő állítókerékkel, -2 – +1 értékek között.
A kereső alsó státuszsorában a következő információk jelennek meg: élességjelzés, fénymérési rendszer, AE/FV rögzítés jelzése, vakuszinkron kijelző, záridő, rekeszérték, expozíció és expozíció kompenzáció jelzése, ISO érzékenység, expozíciós mód, vakuteljesítmény-kompenzáció, expozíciókompenzáció, valamint a készíthető képek száma.
A felső, státusz LCD az olcsóbb Nikon DSLR-eknél, de az elődmodell kijelzőinél is nagyobb, több információt tartalmaz. Háttérvilágítása – ahogy már említve volt – a bekapcsológyűrű tovább fordításával lehetséges, ami ezután visszatér eredeti állásába. A világítás néhány másodperc után automatikusan kapcsol ki.
A státusz LCD-n megjelenő információk: expozíciós módok (P, S, A, M), záridő (ugyanazon a helyen: exp. kompenzáció, vaku kompenzáció, érzékenység, WB finomhangolás, WB preset száma, AE/WB sorozat képszáma, időeltolás, gyújtótáv (manuális objektívnél), Kelvin érték, rekesz (ugyanazon a helyen: AE/WB sorozat lépés értéke, időeltolás exposzáma, max rekesz (manuális objektívnél), szinkroncsatlakozás visszajelzése), vakumódok, gombelem állapota, ISO mód, működési ikonok (expo/vaku kompenzáció, időeltolásos expo., GPS, többszörös expozíció, hangjelzés, vakuérték zárolás, képkomment kijelzés), expozíció kompenzáció skála, beállítási memóriabankok kijelzése, egyedi beállítások bankjainak kijelzése, képméret, képminőség, akku töltöttség (5 értéken), hátralévő képek száma, fókuszmód, aktív fókuszmezők, fehéregyensúly mód.
A váz hátulján lévő kijelző egy 2,5” méretű (6,35 cm-es), alacsony hőmérsékletű poliszilícium TFT LCD. Felbontása 230 000 képpont. Fényereje a menüből +/- 2 értékben állítható. A géphez alaptartozék egy felpattintható, műanyag LCD védő, amely kisebb behatásoktól jól védi a monitort. Az LCD a legtöbb DSLR géphez hasonlóan nem ad élőképet, így csak a menübeállításokra, és az elkészült fotók visszanézésére használható.
Vaku
A felpattanó vaku nyitott állapotban 3,3 cm-re magasodik a váz fölé. A megszokott helyen, a pentaprizma házának tetején, az optikai középtengely fölött helyezték el. Nyitott állapotban attól kb. 8 cm-re helyezkedik el. Nyitására a prizmaház bal oldalán lévő gomb szolgál. Ez alatt találjuk a vaku fényerejének kompenzációjához szükséges nyomógombot. Segítségével a fényerő -3 – +1 Fé között állítható. A rendelkezésre álló vakumódok: szinkron első-, és második redőnyre, vörösszem csökkentő mód, vörösszem csökkentő mód + lassú szinkron, lassú szinkron.
Az elődhöz mérten sokban fejlődött a vakurendszer. A fénymérést egy TTL érzékelésen alapuló, 1005 pixeles RGB szenzor látja el a keresőben, a korábbi 5 mezős, érzékelősíkban mérő rendszerhez képest. A D200 már a Nikon legújabb i-TTL rendszerét használja, mely (többek között) a beépített vakuról alkalmas 3 külső vakucsoport „drótnélküli” vezérlésére. A csoportokban elvileg végtelen számú vaku lehet. A belső villanó kulcsszáma, ISO 100 érzékenységnél 12 (manuálisan 13). Kisütése után kb. 2,7-3 másodpercre van szüksége az újratöltődéshez.
Többféle külső vaku is használható a gépen. Elsődlegesen az i-TTL-t támogató villanók ajánlottak, hiszen ezekkel használható ki maximálisan a rendszer képessége. Jelenleg az SB-800, SB-600, és a makrofotózáshoz kifejlesztett SB-R200 képezi az i-TTL termékpaletáját. Vezetéknélküli kommunikációhoz az SU-800 vakukioldó használható. A gép tetején szabványos (ISO 518) vakupapucsot találunk a külső vakuk számára, de vakut köthetünk rá a váz bal oldalán található szinkroncsatlakozó segítségével is. A vakuszinkronidő maximálisan 1/250 másodperc. Az FP módot támogató külső vakukkal rövidebb záridő is használható. Készíthetünk vakufény sorozatot is, különböző erősségű villanásokkal.
Élességállítás
A D200 új fejlesztésű objektíven keresztüli (TTL) fázisérzékeléses AF rendszert kapott, amely Nikon Multi-CAM 1000 élességállító modulon alapul. ISO 100 érzékenységnél, szobahőmérsékleten -1 – +19 Fé az AF rendszer működési tartománya. Gyengébb megvilágítottságnál segédfény támogatja az automata élességállítást, melynek hatótávolsága 0,5-3 méter. A segédfényt az exponálógombtól balra található kis lámpa biztosítja.
A gép alap fókuszmódjai a vázon és az objektíven is állíthatók. A vázon a bajonett bal oldalánál található, S-C-M feliratú kapcsoló szolgál erre, az objektíven pedig (ha van) az A/M gomb. A váz kapcsolóját S állásban használva Egyszeri szervo autofókuszt állítottunk. Ebben az esetben az exponálógomb enyhe lenyomására aktiválódik az élesség keresése. Hasonló eredményt – a AF aktiválódását – kapunk, ha a váz hátulján lévő AF-ON gombot használjuk. Exponálásra ennél a módnál csak abban az esetben lesz lehetőség, ha rendszer élesre állt kivéve ha ezt letiltjuk a menüben. C módban a folyamatos szervo AF élességállítás érhető el, amely folyamatosan állítja az élességet. Mozgó témákhoz jöhet jól ez a beállítás. Az AF-ON gomb megnyomásával itt, úgynevezett Predictive Focus Tracking, azaz követő fókusz lehetőséget kapunk. Az élességállító rendszer „megtippeli” a mozgó célpont várható elmozdulását és ennek függvényében módosítja az élességet. Az M a manuális élességállítást aktiválja. Az objektív fókuszgyűrűjének állításával ilyenkor is kapunk élesség visszajelzést a keresőben.
A váz hátulján lévő AE-L/AF-L gomb lenyomásával rögzíthetjük az élességet adott távolságban. Ez főként akkor ajánlott, ha csak egy fókuszmezőt használunk (pl. a középsőt) és az ott kapott élességet rögzítve átkomponáljuk a képet.
A fókuszmezők beállítására az LCD jobb oldala melletti négyállású kapcsoló szolgál. Lentről fölfelé haladva az állásai a következők:
- Egymezős AF: egy mérőmező választható ki a 11 közül, és az élességállítás mindig ebben a mezőben történik.
- Dinamikus AF: egy mérőmező választható a 11-ből, amely elsődlegességet élvez, de a gép minden más mezőt is figyelembe vesz. Statikus, de a beállított mezőből nagy eséllyel elmozduló céltárgy esetén jól használható ez a beállítás.
- Csoportos dinamikus AF: 5 fókuszcsoport választható ki (középső, alsó, felső, bal és jobb). Az egyes csoportokon belül minden mezőt figyelembe vesz az AF-rendszer. Kiszámíthatatlanul mozgó céltárgy esetén ajánlott beállítás.
- Dinamikus AF a legközelebbi téma elsőbbségével: A gép az összes mezőt figyeli, a fotósnak nincs lehetősége ezeket állítani. A rendszer ott állít élességet, ahol a géphez legközelebbi célt találja.
A fókuszmezők között az LCD melletti nagy, többirányú nyomógombbal választhatunk.
A menüben beállíthatjuk, hogy 11 vagy 7 (széles) fókuszmezőt kívánunk használni. 11 mező esetén kisebb mérőterületeket kapunk, több állítási lehetőséggel, 7-nél pedig kevesebb mezőt de jóval nagyobb területtel, ezáltal könnyebb a céltárgy AF-mezőbe helyezése. Széles fókuszmezők esetén megzavarhatja az élességállítást, ha egy mezőbe több tárgy kerül.
A fénymérés teljes rekesznyílás mellett, az objektíven keresztül (TTL) történik a keresőben elhelyezett, 1005 pixeles RGB szenzor segítségével. A már említett AE-L/AF-L gomb körüli gyűrű elfordításával határozható meg a fénymérés módja. Ez G és D típusú objektívekkel 3D színes mátrix II, manuális objektívekkel színes mátrix II mérés lehet. Választható középre súlyozott mérés is. Ilyenkor 75%-os fontosságot kap a képközép 6, 8 ,10 vagy 13mm-es átmérőjű része. A középpont méretét a felhasználói beállítások alatt adhatjuk meg. Az utolsó fénymérési mód a szpot, a képközép 2%-án. ISO 100 érzékenységnél, szobahőmérsékleten a fénymérési tartomány 0-20 Fé (3D mátrix és középre súlyozott esetén), illetve 2-20 Fé (szpot beállítással).
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Nem jár memóriakártyá a D200-hoz, de a szokásos, kis kapacitású darabokkal mit sem érnénk. Komolyabb feladatokhoz ajánlott legalább egy 512 MB-os, de még inkább egy 1GB-os CompactFlash kártya beszerzése. Ebből a Type I és II. típusok használhatók a gépben, beleértve a MicroDrive támogatást is.
Az állványcsavar pontosan az optikai tengely alá, az érzékelő síkjába került. Mérete a szabványosított (ISO 1222) 1/4 hüvelykes. Természetesen fémből készült és a gépet állványra helyezve sem lesz gondunk az akkumulátor cserével.
A Nikon az EN-EL3e jelű lítium-ion akkumulátorát (7,4V, 1500 mAh) mellékeli a géphez. Az MH-18a típusú töltőt is a csomagban találjuk, mellyel kb. 75 percre van szükség az akku teljes feltöltéséhez. Egy feltöltéssel nekünk körülbelül 400 fotót sikerült készíteni. Az akkumulátor töltöttsége folyamatosan ellenőrizhető a státusz LCD-n és a keresőn látható kis piktogramon, de a menüből is lekérdezhető az aktuális állapota. Itt pontos, százalékos adatot kapunk a töltöttség szintjéről, az eddig készített képek számáról, valamint az akku állapotáról.
A gép áramellátásáról hálózati táppal is gondoskodhatunk (EH-6), melyet külön kell megvásárolnunk hozzá. A szintén opcionális MB-D200 elemtartó markolatban egyszerre 2db EN-EL3e akkumulátort, vagy 6db AA méretű (ceruza)elemet/akkumulátort használhatunk energiaforrásként.
A D200 csatlakozóit a váz bal oldalán találjuk. Egy nagyobb gumiajtó mögé rejtették a video kimenetet és a hálózati csatlakozóaljzatot, egy külön nyitható, kisebb mögé pedig a Hi-speed USB Mini-B aljzatát. A gép elején, egy letekerhető műanyag védőkupak mögött található a távvezérlő csatlakozóhelye, a bal oldalon pedig hasonló megoldással lefedve a vakuszinkron aljzat.
