Felépítés II.
Felépítés
Ha most örömtáncba kezdenék, hogy mennyire komoly felépítésű ez a gép minden téren, az nem lenne igazságos, mert egy profi gépnél ennyi a minimum. A rendkívül masszív fémváz időjárásálló szigetelést kapott, így nagyobb igénybevételt is kibír a készülék. A gombok és kapcsolók szigeteltek, ami persze nem a vízbemerítés, inkább a mindenhová beférkőző porszemek és a magasabb páratartalom miatt hasznos. Egyszóval ez egy igazi munkagép. Precizitása mellett jó értelemben véve igénytelen is. Ezt bizonyítja a 300 000 expozícióra tervezett zárszerkezet, amely kb. duplája az elődöknél megadott értéknek.
Gondolom azzal sem árulok el nagy titkot, hogy a gép nehéz, sőt nehezebb, mint elődje. Közel 200 grammal lett súlyosabb akku nélkül, így majd egy és negyed kiló, ami a 200 gramm körüli méretes akkuval megtámogatva más a másfél kilós határt kaparja, egy profi standard zoommal pedig könnyen két kiló húzhatja a kezünket. Az első kézbevételnél még imponál ez a testesség. Olyan, mint beülni egy Bentleybe. Klassz, csak mi van, ha közlekedni, vagy parkolni akarok a belvárosban? Ezzel is csak dolgozni ne kelljen, mert garantált a csuklófájdalom. Első hosszabb, közös munkák estéjén fellépő tüneteimet simán a számítógépes egérnek tulajdonítottam volna, de aztán megpillantottam az íróasztalon vigyorgó Nikon D3-mat.
Ha már a negatívumoknál tartunk, hadd folytassam mi nem tetszett benne. Nem tudom megszeretni a bal oldali „gombgyűjteményt” és az alattuk lévő expozíciós tárcsát. Igaz, hogy a helyigény miatt így praktikus, de a gombokat túlságosan besüllyesztették, hogy kényelmesen lenyomhatók legyenek. A tárcsa, meg csak az előtte lévő kis gomb benyomásával forgatható és folyton két állás között marad, így mindig meg kell mozgatni, hogy „beakadjon”. Nem tetszik, hogy nincs módválasztó tárcsa, bár ez Nikon védjegy, de nekem jobban fekszik a tekerős megoldás, mint a gombnyomás tárcsa elforgatás. A nyílgomb nyolc irány jól jön, ha egy mátrix képernyőn akarunk értékeket beállítani, de kevésbé, ha a menüben kell lavírozni és emiatt az ott fontos négy alapirány picit nehezebben veszi be. Aztán végül a markolat. A függőlegessel semmi baj, kellően stabil fogást ad és elég kényelmes. Kevésbé igaz ez a vízszintes markolatra. A gép lapos alja miatt amúgy is szögletes, de a bajonett alatti váz kiképzés még az ujjak többségének is kevés fogást ad. Egyáltalán nem nevezhető kényelmes helyzetnek, ha egy 2 kilós felszerelés az ujjbegyeimmel kell tartanom.
Azért búcsúzzunk egy-két dicsérettel! A gombok és kapcsolók elhelyezkedése nagyon jó, minden kézre esik és könnyen kezelhető. A számtalan funkció ellenére a vázat nem zsúfolták tele kezelőszervekkel, mégis minden fontosabb dolog kezelhető ezekről is. Az olyan dolgoktól pedig, mint a kissé megdöntött, kényelmesebben elfordítható vezérlőtárcsák, mindig ellágyulok. Tudom, hogy nem a Nikon D3 az első gép, amelyen ezt alkalmazzák, de jól esik az ilyesmi.
LCD és kereső
Ez már valami! Ez az LCD valóban méltó ehhez a géphez. A 3” képátlójú TFT kijelző méréseink szerint is valóban annyi, azaz 7,6 cm-es látható mérettel rendelkezik. A 921 000 képpontos felbontás a digitális gépek között a jelenlegi legjobb és a teljes mezőnyből mindössze két modell rendelkezik még ilyen képességekkel. A pixeleket normál nézési távolságból igencsak keresnünk kell rajta. A megjelenített fotók még teljes képernyős nézetben is nagyon szép részletességet mutatnak. A színek és a kontrasztátfogás az eddig látott legjobb, simán vetekszik egy komolyabb LCD képernyővel. Világosságát a Setup menüben 7 fokozatban (+/-3) állíthatjuk.
A kijelző a menü megjelenítése mellett, élőképet is ad (köv. fejezet) és fontosabb felvételi információink is nyomon követhetők rajta (státuszkijelzés). Visszajátszásnál a nyolcirányú választógombbal (jobb-bal irány) lapozhatunk a képek között, a fel és le iránnyal pedig az adott kép felvételi információi jeleníthetők meg. A fontosabb expozíciós beállítások, a színcsatornákra bontott hisztogram és a készítés időpontja mellett – GPS használata esetén – a fotó készítésének pontos helye is kijelzésre kerül.
Az LCD melletti nagyító gomb és a hátsó tárcsa fotók zoomolásában segít. Nagy képméretnél legfeljebb 27x nagyítást engedélyez a D3, ami több mint elég. A kiváló felbontású LCD-nek köszönhetően a legapróbb részletek is pontosan ellenőrizhetők a fényképen. A hátsó tárcsát balra fordítva négy és kilenc képes előnézeti képernyő jeleníthető meg. Ha a nagyítás gombot a fel iránygombbal együtt használjuk, a második memóriakártyán tárolt képek is megjeleníthetők.
A Nikon D3 két státuszkijelzőt kapott, ami már megszokott dolog a profi szegmensben. A fő kijelzőt a gép tetején, kisebb társát az LCD alatt találjuk. A bekapcsoló gomb megfelelő állásával mindkettő háttérvilágítása egyszerre kapcsolható be és ki. A világítás 6 mp elteltével automatikusan kikapcsol.
A meglehetősen zsúfolt felső státuszkijelzőn az expozíciós mód, záridő rögzítés, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, hátralévő képek száma, gyújtótávolság (manuális objektíveknél), érzékenység, vakumód, felvételi és egyedi menü mentési helye, használt memóriakártya ikonja, automata sorozat lépésköze, a sorozatban hátralévő képek száma, az akku állapota, AF mód, GPS használat ikonja, az expozíciós skála, fehéregyensúly módja, vakuteljesítmény rögzítés, valamint a képjegyzet, időszakos expozíció és a gombelem állapotának kijelzése kísérhető figyelemmel. A hátsó kijelzőn főként az alatta lévő funkciógombok működését ellenőrizhetjük, így többek között az érzékenység, képméret és minőség, fehéregyensúly, valamint a hangjegyzet. Élőkép módban az LCD monitorra is kérhetünk státusz kijelzést (az INFO gombbal), és ugyanazt az elrendezést, valamint információkat kapjuk mint a felső megjelenítőn. Az LCD kijelző alsó részén ezen felül megjelenik az AF mezők, sorozat sebesség, zajszűrési beállítások, vagy a választott színtér ikonja is.
A fullframe-es fényképezőgépek (és persze kisfilmes társaik) keresője egy más világ. A kapott keresőkép méret szinte össze sem hasonlítható az APS-C érzékelős közép és alap kategóriás digitális SLR-ekkel. A pentaprizmás kereső, vízszintesen és függőlegesen is 100%-os lefedettséget biztosít. Nagyítása „csak” 0,7x, de így is a jelenlegi kisfilmes DSLR piac egyik legnagyobb képméretét adja. Betekintési távolsága 18mm. A jobbján lévő kis kereket óvatosan kihúzva, majd elfordítva -3,0 – +1,0 dioptria között korrigálható a keresőkép élessége.
A Nikon D3-hoz – a gyárilag szerelt B-típusú mattüveg helyett – vásárolhatunk új mattüveget is. A gyártó jelenleg az E-típusút kínálja hozzá, amely metszett segédrácsot is tartalmaz. A szemkagylóra helyezhető DK-18 adapterre nagyító feltétet is helyezhetünk, melynek főleg a makrofotósok veszik majd hasznát. Az adapter és a DG-2 típusú nagyító külön beszerezhető, csakúgy mint a gumiperemes szemkagyló, vagy a párásodásmentes előtét. Hosszabb expozícióknál a betekintő nyílás a bal oldalán található kapcsolóval zárható le.
A keresőben mind az 51 autofókusz pont részletes kijelzése megtalálható, közepén a 12 mm-es, középre súlyozott mérési terület határvonalaival. A státusz információk megjelenítése a státuszkijelzőkhöz hasonlóan, rendkívül részletes, ezért két részre bontva a kijelző jobb oldalán és alján is nyomon követhetjük. Jobbra az expozíciós skálát, továbbá a kompenzáció és automata sorozat ikonját látjuk. Alul a fókusz visszajelző lámpa kezdi a sort, majd a fénymérési mód, expozíció és vakurögzítés felvételi mód, záridő és rekeszérték rögzítés, záridő és rekesz, nagy sebességű vakuszinkron, érzékenység, akkuállapot, hátralévő képek száma (egyképes és sorozat üzemmódban), fehéregyensúly, expozíció kompenzáció, színhőmérséklet és a vaku készenlét kijelzése követi.
Élőkép
A Nikon D3-al (és D300-al) debütált a Nikon saját élőképes szolgáltatása. Ezekkel a kijelzőkkel már tényleg megéri. Felbontásuknak köszönhetően már-már a nagyítási funkció sem feltétlenül szükséges, de azért jó ha kéznél van. Az élőképet a bal oldali expozíciós tárcsa Lv állásában kapcsolhatjuk be és az exponáló gomb lenyomására jelenik meg a képernyőn egy gyors, de hangos tükörfelcsapás után. Az optikai kereső így nyilván használhatatlan, de rengeteg funkciót tartogat így is a Live view mód. A kereső státuszsora az élőkép alján is látható a legfontosabb infókkal, mint amilyen a fénymérési, vagy felvételi mód, a rekesz és záridő, az expozíció kompenzáció, érzékenység és a hátralévő képek száma.
A kijelzőn látható az AF mezők teljes tartománya és a nyílgombbal ki is választhatjuk a megfelelőt az 51 közül. Az automata élességállítás szempontjából kétféle élőkép beállítást használhatunk:
- Hand-held mód: kézből való fotózás esetén ajánlott. Az 51 fókuszmezőt használhatjuk fázis-alapú érzékeléssel. A fókusz az exponáló gombot félig lenyomva aktiválódik, közben a tükör alap pozícióba kerül és az élőkép megszűnik. Az expo gomb felengedésével a tükör újra felcsapódik, teljes lenyomásakor pedig indul az expozíció. Ennek végeztével a monitoron újra megjelenik az élőkép.
- Tripod mód: elsősorban állványról való fotózáshoz, például makró, vagy tárgyfotók készítéséhez ajánlott. A kompakt fényképezőgépeknél megszokott kontraszt alapú autófókusz rendszert használhatunk, ami az AF-ON gomb lenyomására lép működésbe, és a kompaktokhoz hasonlatosan zöldre vált kerettel jelzi az élesség megtalálását.
Tripod módA kiválasztott fókuszpont a képernyő bármelyik pontja lehet. Ugyanúgy lépkedhetünk a fókuszkerettel, mint az 51 mező esetén, de itt 124 x 81 választható pontot számoltunk, vagyis több mint 10 000 fókuszállítási helyet választhatunk a képernyőn.
Élőkép módban egyképes és sorozat felvételek (lassú, vagy gyors sorozat) is készíthetők, ezek azonban nem a megszokott tárcsával, hanem a menüben állíthatók be. A MENU gomb lenyomásakor a tükör újra alaphelyzetbe kerül és kikapcsol az élőkép.
A Live view mód információs képernyőit az LCD melletti INFO gombbal válthatjuk. Az alsó státusz sor folyamatosan látható, és az AF keret sem tüntethető el, ellenben kérhetünk komponálási segédrácsot és a képernyő beállítási segítséget az LCD-re. A kijelző fényessége a lejátszás gomb nyomva tartása mellett a fel-le iránygombbal szabályozható, +/-3 értékben.
Itt jegyezném meg, hogy hosszabb élőkép használat mellett a gép észrevehetően melegedett.
Élességállítás
A Nikon D3 51 db AF pontját eléggé középre zsúfolták, de erre valószínűleg azért volt szükség, hogy DX képkivágásnál is az összes pont beleférjen a képmezőbe. Az 51 fókuszmező középső 15 pontja keresztszenzoros, nagy érzékenységű. Előnyük a konkurenciával szemben, hogy nem csak F2,8, vagy nagyobb rekeszértéknél aktívak, hanem szűkebb blendénél is az összes használható marad. Beállíthatunk sokkal „szellősebb” AF mező elrendezést is, választható 11 fókuszponttal, bár a használható terület így is ugyanakkora.
A Live view módben beállítható élességállítási módokról már volt szó. A gép egyéb fókuszmódjait két kapcsolóval választhatjuk ki. Az objektív csatlakozó bal oldalán található kapcsoló az alap fókuszmódok közötti átkapcsolást teszi lehetővé:
- C (continuous AF): folyamatos, automata élességállítás. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotában aktiválódik és a választott fókuszmező alatt területen folyamatosan élességet állít. A képet átkomponálva a fókusztávolság is változik. Ha ebben a módban szeretnénk rögzíteni az élességet, az AE-L/AF-L gombot kell nyomva tartanunk.
- S (single AF): egyszeri élességállítás, mely az expo gombot félig lenyomva indul és beállított távolságértéke rögzül. A kép átkomponálásakor a beállított távolság állandó marad és a csak az expo gomb felengedésével és újbóli lenyomásával változtatható meg.
- M (manual): kézi élességállítás. A fókusz beállítása ilyenkor a fotós feladata az objektív élességállító gyűrűjével. A menüben beállítható az élesség visszajelzése kézi beállításnál is. Ez a kereső státuszsorában, jobbra látható nyilakkal és zöld ponttal történik. A nyilak jelzik a fókuszgyűrű elfordításának szükséges irányát, a pont felvillanása pedig a helyes élességet.
Ha automata élességállítást használunk, terület szerint háromféle mód áll rendelkezésre, a nyílgomb alatti választókapcsolóval:
- A legfelső beállítás az Automata terület AF. A készülék automatikusan határozza meg az élességállítás pontjait, egyszerre akár több tucatot is. A választott AF mezők piros kerettel felvillannak a kijelzőn. Folyamatos AF módban nincs ilyen visszajelzés.
- Dinamikus terület AF: A fotós választja ki a neki tetsző AF mezőt, amely egyszeri AF módban az egyedüli beállítási pontként üzemel. Folyamatos AF módnál megadhatjuk a kiválasztott mező melletti pontokat is. Így a téma elmozdulása esetén a környező pontokat is figyelembe veszi a rendszer:
- 9 pontos: a választott mező és a körülötte lévő 8 pont.
- 21 pontos: a választott mező és a környékén lévő 20 pont.
- 51 pontos: az összes fókuszmező.
- 51 pontos (3D követéssel): az összes mező, automata témakövetéssel.
- A választókapcsoló alsó opciója az egypontos AF, amelynél egyetlen mezőt választhatunk (a nyílgombokkal) és minden esetben ez marad az aktív AF pont.
Az automata 3D témakövetéshez C, azaz folyamatos állásba kell kapcsolnunk, majd a Dynamic AF area menüben beállítani az 51 points (3D-tracking) módot. Ezután a nyílgombbal meghatározhatjuk a használni kívánt kiinduló AF mezőt. A mezőn elhelyezett főtémára élességet állítva (exponáló gomb félig lenyomva) a fókuszmező folyamatosan követni fogja a témát, akár mi mozdítjuk el a gépet, akár a téma mozdul el bármely irányban (3D), tehát oldalra, vagy előre és hátra.
Az autofókusz az exponáló gomb mellett az AF-ON gombbal is aktiválható, sőt beállíthatjuk, hogy csak ennek használatakor induljon. Külön funkciója lehet a vertikális markolat tetején lévő második AF-ON gombnak. Az élességállítás indítása mellett/helyett használhatjuk például az expozíció rögzítésére is.
Vaku
A csúcskategóriára nem igazán jellemző a beépített vaku, így ilyet a Nikon D3-mon sem találunk, külső rendszervakukat viszont csatlakoztathatunk a készülékhez. Erre szolgál a gép tetején elhelyezett vakupapucs, vagy az elején található szinkroncsatlakozó. A gyártó – összefoglaló néven – Creative Light Systemnek nevezte el legújabb modelljei vakurendszerét, mely a következő funkciók elegye:
- i-TTL vakuvezérlés: a teljesítményt a vaku elővillanás sorozatának témáról visszavert fénye és a környezeti fény kiértékelése alapján állapítja meg a gép. A gyártó legújabb sorozatából az SB-800, SB-600, SB-400 típusokat, valamint az SB-R200 makrovakukat ajánlja. Automata beállításban (nem TTL) használhatjuk a Nikon régebbi SB-sorozatú villanóit is, pl. az SB-80DX-et, vagy az SB-28DX-et.
- Fejlett wireless kommunikáció: külső, vezeték nélkül összekapcsolt rendszervakukkal is elérhető az i-TTL szolgáltatás. A felsorolt SB-szériából az SB-800 modellt használhatjuk commanderként, vagyis vezérlő egységként, míg a többi típust vezérelt vakuként állíthatjuk csatasorba. Ugyanilyen célt szolgál a Nikon SU-800 vezeték nélküli vakuvezérlő is, bár ez nem képes villanásra.
- FV rögzítés: a mért teljesítményszint megtartása, akár több képen keresztül. Az FV rögzítés szolgáltatást hozzárendelhetjük például az Fn gombhoz is. Feloldása a gomb következő lenyomására lép érvénybe.
- Nagysebességű szinkron támogatása: Megfelelő gyári rendszervakuval akár a gép által biztosított legrövidebb záridőhöz is igazítható a villanás. Ennek segítségével nyitott rekesszel is kellő megvilágítást kapunk. Nagy sebességű szinkronra az SB-800 és SB-600 típusokat használhatjuk. Ezeknél elérhető az 1/8000 mp záridő is, míg a többi egységnél 1/250 mp jelenti a maximumot. A legrövidebb szinkronidő a Custom menüben 1/60 és 1/250 mp között, 1/3 fényértékenként állítható.
A Nikon D3-mon öt vakumód állítható be: vörösszem csökkentő elővillanás, lassú szinkron, lassú szinkron + vörösszem csökkentés, szinkron első redőnyre, szinkron második redőnyre. A beállításhoz a gép tetején lévő vakugombot és a hátsó vezérlőtárcsát használhatjuk. A menüben beállíthatunk úgynevezett modellfény szolgáltatást is, így a vaku egy külön gomb lenyomására biztosít számunkra egy hosszabb villanás sorozatot. Ebből megállapíthatók a villanófény által keltett árnyékok. A Retouch menüben utólagos vörösszem eltávolítást is választhatunk, bár én úgy képzeltem, hogy ezt a gépet profiknak készítette a Nikon. Olyanoknak, akik tudnak vakut használni, de ha nem, akkor vörösszemet retusálni.
Automata képsorozatot is készíthetünk vakuval. Beállíthatjuk expozíció+vaku (AE&Flash) és csak vaku (Flash only) értékre, így különböző villanási teljesítménnyel „lőtt” sorozatot kapunk. A beállításnál az is megadható, hogy a vakuteljesítmény mellett a záridőt vagy a rekeszt (esetleg mindkettőt) is változtassa a fényképezőgép.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Nikon D3 csatlakozóit a gép bal oldalán és elején találjuk. A bal oldaliakat két külön gumilap takarja, mivel a lényegesen többet használt USB 2.0 Hi-Speed kivezetés külön szekciót alkot, így ehhez csak a kisebb fület kell elhajtanunk és már hozzá is fértünk. Ehhez kábelt is mellékel a gyártó. Alatta találjuk meg a külön megvásárolható hálózati tápegység (EH-6) bemenetét, a videó/audió kimenet minijack aljzatát (kábel mellékelve), valamint a HDMI kimenetet. A hagyományos videókimenettel régebbi, alacsonyabb felbontású TV készülékekhez csatlakozhatunk PAL vagy NTSC norma szerint. A HDMI csatlakozó a HD minőségű megjelenítők számára biztosít jelet. Felbontása lehet automatikus, 480p, 576p, 720p vagy 1080i. A Full HD minőségnek számító 1080p felbontást ezek szerint nem támogatja.
A vaku szinkroncsatlakozó, valamint a vezetékes távkioldó bemenete az elődöknél megszokott helyen a gép bal elején található. Jó hír viszont, hogy a korábban alkalmazott lecsavarható, majd pillanatok alatt elveszthető műanyag kupakokat elfelejtette a Nikon . Helyettük rögzített gumikupakok védik a csatlakozókat, amik nem szépek ugyan, de egy ilyen gépnél a funkcionalitás magasabb szempont, mint a kinézet.
A géphez egy lítium-ion akkumulátor jár, mégpedig az EN-EL4a típusból. 11,1 voltos és 2500 mAh teljesítményű, szóval azonkívül, hogy 180 grammal emeli a gép tömegét nem nagyon vesszük majd észre a jelenlétét, mivel nem sokszor kell cserélnünk. A CIPA szabványú mérések szerint , egy töltéssel kb. 4300 fénykép készíthető, a gyártó saját adatai szerint 4700. Szóval lehet nyomni a gombot, szinte büntetlenül. Ha hébe-hóba mégis eljön az a pillanat, hogy személyesen is találkoznunk kell az akkumulátorral, a markolat bal alján lévő retesz kihajtásával, majd elfordításával húzhatjuk ki. Töltése kicsit macerás, mivel előtte még a takaró-záró reteszt is el kell távolítanunk. Csak ezután helyezhetjük a dupla töltőfoglalatos MH-22 gyorstöltőbe, aminek kb. 2 óra 25 percre van szüksége a teljes töltéshez. Használhatunk külön vásárolt EN-EL4 akkumulátorokat is, melyek kisebb kapacitásúak, de gyorsabban tölthetők. Az akku teljesítményszintjét a felső státusz kijelzőn, vagy a keresőben megjelenő ikonnal ellenőrizhetjük. Hatfokozatú szintkijelzése csak hozzávetőlegesen tájékoztat a töltöttségről, de a Nikon D3-ban is találunk részletesebb állapot kijelzést, ehhez viszont a menüben kell kalandoznunk. A Setup menü Battery Info pontjánál 1% részletességgel ellenőrizhető a töltöttség szintje, de információt kapunk az eddig készített képek számáról, vagy az akku élettartamáról is.
CompactFlash Type I-II, illetve MicroDrive memóriakártyák használhatók a Nikon D3-hoz. A dolog pikantériája, hogy egyszerre két, egyforma CF foglalatban. A két foglalat tartalma külön-külön is formázható és munkamegosztásuk is részletesen beállítható. Meghatározhatjuk például, hogy az 1. kártya beteltével automatikusan a 2-ra mentsen a gép (Overflow), használhatjuk biztonsági adattárként is a kiegészítő kártyát, így mindkettőre ugyanazok a képfájlok menthetők és bármilyen probléma esetén rendelkezésünkre ál még egy példány (Backup). Az is beállítható, hogy első számú kártyánkra csak RAW fájlokat, a másikra pedig csak JPEG formátumú képeket mentsen a készülék.
