Felépítés
Ergonómia
Egy s-modellnél, vagyis a korábbi típus frissítésénél senki sem számít drasztikus külalak váltásra. Hát, nem is kapunk. Különbségeket csak a D4-hez szokott szem találhat, vagy ha a két gépet egymás mellé tesszük.
Minimálisan a festésen, és itt-ott a gumiborításon változtattak csupán, például a kártyafoglalatok ajtaját fedő részen. A D4s egy kicsit eltérő alakú markolatot kapott, de semmi komoly. Kényelmes és nagy kézbe is jól simuló volt az előd és ugyanez mondható el az újról is. A portrémarkolat hátsó részén lévő szarvat hangsúlyosabbra vették, így még biztosabb fogás esik rajta.
Új kezelőszervet nem kapunk, és szerencsére a régiek közül sem távolítottak el egyet sem. Egyedül a joystick gombok felülete változott, ezúttal recésre, ami egy kicsit stabilabb használatot tesz lehetővé. Ezúttal is kettőt kapunk belőle, így portré állásban is használható marad.
A kör alakú iránygomb sajnos semmit nem változott, még mindig kicsi és magas. Nehezen tudom megszokni. Változatlan maradt másik „kedvencem”, a kioldási módválasztó tárcsa is, mely ha nem vigyázunk ezúttal is beállítható mondjuk a sorozat és a csendes kioldási mód közé.
A Nikon D4s ugyanazt a kényelmet, és rendkívül masszív, szinte elpusztíthatatlannak tűnő vázat hozza, mint elődei. Atomtámadásnak azért nem áll ellen, de mivel ismét belülről szigetelt fémborítást kapunk, az időjárás és por viszontagságait elég jól tűri.
A hírek szerint a Nikon kicsit javított a tükörmozgató mechanikán, melynek köszönhetően az élességállítással befogott és lekövetett téma sorozatfényképezésnél is jobban látható majd a keresőben.
A D4s zárszerkezetét – akárcsak elődjéét – 400 000 expozícióra tervezték, és megmaradt a kevlár-szénszálas erősítésű kivitel is.
Képérzékelő
A D4s első nekifutásra az előd szenzorát örökölte, legalábbis néhány alap tulajdonságát tekintve. Az FX formátumú CMOS szenzor 36 x 23,9 mm-es mérete, és 16,2 megapixeles effektív felbontása is megegyezik a korábbival, az érzékenység tartomány azonban más, így ezúttal nem ugyanazt, inkább az elődből származó képérzékelő továbbfejlesztését kapjuk.
A korábbi ISO100-12800 érzékenység helyett, ISO100-25600 tartományt kapunk, a kiterjesztett beállítási lépések viszont változatlanok, vagyis a legmagasabb Hi4 állás ezúttal nem ISO204800, hanem ISO409600 értéket jelent. Legalacsonyabb kiterjesztett értéknek ISO50 állítható be. Az érzékenység ISO50 és ISO51200 között 1/3 és 1/2 fényérték lépésekben, a három legmagasabb fokozatban 1 Fé lépésben szabályozható.
Az egy fényértéknyi plusz miatt az automatikus érzékenység állítás tartományai is kitolódnak, és az itt elérhető minimum záridő tartománya is kiszélesedett.
Visszatérve a felbontáshoz, a 16,6 megapixeles maximum értékből 16,2 megapixelünk marad, mely 4928 x 3280 pixeles legnagyobb képméretet jelent. JPEG formátumot választva kétféle tömörítési fokozat, és további két kisebb felbontás állítható be, de választhatunk TIFF képformátumot is, ahol a tömörítés ugyan nem, de a 9,1 és 4 megapixeles kisebb képméretek rendelkezésre állnak.
Beállíthatunk RAW formátumot is, mely az előző modellhez hasonlóan 12 vagy 14-bites lehet, és választhatunk veszteségmenetesen, vagy veszteséggel tömörített, illetve tömörítetlen verziót is.
A Nikon D4s újdonsága a RAW S formátum, mely nem 16,2, hanem 4 megapixeles RAW felbontást jelent. Erről később a Különlegességek oldalon lesz még szó.
A fenti felbontások a teljes, FX formátumú szenzorfelületre voltak érvényesek, de ahogy a régebbi modelleknél már megszoktuk, kisebb kivágásokat is beállíthatunk, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24x16mm), esetleg 1,2x-es (30x20mm), vagy 5:4 oldalarányú (30x24mm) kivágásokat. Kisebb képkivágás esetén is használható a csökkentett méretű RAW, vagyis 4 megapixel helyett 3,4, 2,8, vagy 1,7 megapixeles RAW-t kapunk.
Az új modell teljesen új feldolgozórendszert kapott, mely természetesen az EXPEED 4 nevet kapta. Az új processzor 30%-kal gyorsabb elődjénél, jobb minőségű videóképet ígér nagy érzékenységen, támogatja a nagyobb mozgókép képfrissítést, és több fotó készítését teszi lehetővé sorozatban, illetve egy akkufeltöltéssel.
A D4s-ben is a korábbihoz hasonló, ultrahangos szenzortisztítás került, mely az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával rázza le magáról a kevésbé makacs szennyeződéseket. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztási művelet be- vagy kikapcsoláskor, esetleg mindkét alkalommal, vagy egy szabadon választott időpontban fusson le. A tisztítás kézzel és szoftverrel (természetesen csak a képet letisztogatva) is elvégezhető. Manuális portisztításnál bármikor felcsapható a tükör és nyitható a zár, szoftveresnél pedig egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, mely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX 2) elvégzi a hibás képterületek retusálását.
Optika
Az objektívek vonatkozásában semmi változás a D4-hez képest, így az ott írtak tökéletesen illenek ide is:
A Nikon összes, autofókuszos G és D optikáját használhatjuk a gépen, és nem csak az AF-S jelzésűeket, hiszen beépített fókuszmeghajtással is rendelkezik. Az objektív lehet teljes kisfilmes képmérethez, illetve akár DX szenzormérethez tervezett is. Utóbbi esetben a gép automatikusan észleli a kisebb képkört vetítő objektívet és ehhez igazítja a képkivágást (1,5x).
A bajonett a CPU nélküli, régebbi objektívek felcsatolását is megengedi, ezeknél viszont már némi kompromisszumra kényszerülünk. Ezekből a manuális optikákból csak az AI (Automatic Indexing), vagyis az 1977 után kiadott darabokat használhatjuk, A és M módban. A Régi, manuális rekeszgyűrűs „lencséknél” a menüben 9 db objektív adatait adhatjuk meg, beleértve a legnagyobb rekesznyílást is. A csatlakoztatott objektív ezután a bajonett körüli gyűrűn keresztül adja át a rekeszinformációt a gépnek.
A nem AI jelölésű manuális objektívek nem használhatók a gépen, illetve, ezeken a fénymérés, és a rekesz kezelése sem megoldott.
LCD és kereső
Ezen a téren sem kapunk semmi újat. A TFT LCD kijelző átlósan 3,2″ méretű és 921 000 képpontos, ami, bár nagyszerű felbontást jelent manapság is, egy profi DSLR-hez képest azért már szerény. Főleg ha azt vesszük, hogy ugyanezt a felbontást kínálta a D3s modell is, és egy mai közepes MILC-ben ennyi már alapkövetelmény.
Azért a 170 fokos betekintési szögű kijelzővel alapvetően nincs baj. Színei és kontrasztja is rendben vannak, és a visszajátszott, vagy az élőkép dinamikájára sem lehet panaszunk. Az élőkép sötétben sem szaggat, és erős napsütésben is az átlagosnál többet látunk rajta. Az LCD a gyári adatlap szerint 100%-os lefedettségű.
Apró változás az elődhöz képest, hogy ezúttal a kijelző színezete is állítható, mégpedig egy 11 x 11 lépéses színmátrixon, bármely irányban. Ez 121 finomhangolási lépést tesz lehetővé. A képernyő világosságát ezúttal is +/-5 lépésben állíthatjuk, vagy választhatunk automatikus világosság szabályozást is.
Az INFO gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. A gombot újra lenyomva aktív státuszképernyő jelenik meg, így az alsó két sorban feltűnt értékek közvetlenül elérhetők.
A visszajátszott állóképeken a kijelző melletti gombokkal érhető el részletnagyítás, melynél egy zöldre váltó sáv a teljes (pixelpontos) nagyítást is kijelzi az LCD jobb alsó sarkában. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van, így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A TFT monitoron kívül a profi DSLR-ekből megszokott folyadékkristályos státuszkijelzők is megtalálhatók a készüléken, melyek szintén nem változtak. Szerepük a fontosabb expozíciós és beállítási adatok folyamatos kijelzése. A felső, nagyobb képernyőn minden lényeges adat, vagy beállítás ikonja leolvasható, alul pedig zömében a mellette lévő beállítógombok (ISO, QUAL, WB, REC) vagyis az érzékenység, képméret/minőség/kártya, fehéregyensúly és hangjegyzet adatai kerülnek kijelzésre. A bekapcsoló gyűrűt jobbra húzva mindkettőn zöldeskék háttérvilágítás kapcsolható be, mely néhány mp után automatikusan kikapcsol.
Változatlan maradt az optikai tükörreflexes kereső is, tehát 0,7x-es nagyítást, 18mm-es szemtávolságot és 100%-os lefedettséget kapunk. Utóbbi persze csak FX formátumban érvényes. Kisebb képkivágást választva 97%-os lefedettséget biztosít. A kisebb kivágásra egyébként egy szürke keret figyelmeztet az elektronikus mattüvegen, melyen az összes fókuszpont, a fontosabb fénymérési területek, valamint kompozíciós segédrács is megjelenhet (ha engedélyezzük).
A pentaprizmás kereső betekintő nyílásának jobbján lévő tárcsával szabályozhatjuk az élességet (-3 – +1 dioptria között), a fölötte lévő kapcsolóval pedig két fémlamella zárja le a nyílást, így hosszabb expozícióknál kizárhatók az itt bejutó kósza fények.
A mattüvegen kívül az alsó és jobb oldalon lévő státuszsoron olvashatók le a fontosabb adatok, beállítások, expozíciós értékek, valamint szükség esetén a virtuális horizont. A státuszkijelzés elrendezése mit sem változott.
Vaku
Beépített vakut a D4s-ben sem találunk, de ez a professzionális tükörreflexes gépeknél megszokott, úgyhogy nem is vártuk tőle. Tetején megtaláljuk a szokásos, i-TTL lábkiosztású vakupapucsot, melyre a Nikon saját SB rendszervakujai, esetleg sima, középpontos külső kisvakuk tehetők.
A csatlakoztatott rendszervaku, első- és hátsó redőnyre szinkronizált, vörösszem csökkentő, lassú szinkron, illetve utóbbi kettő kevert üzemmódjában használható. Vörösszem csökkentés (szoftveresen) utólag, a Retouch menüben is alkalmazható a képre. A villanó teljesítménye -3 – +1 Fé között, 1/3 lépésközökkel korrigálható, és összekapcsolható az expozíció korrekcióval is.
Ha valamelyik funkciógombhoz rendeljük, a vakumérés rögzítésére (FL) is módunk nyílik. A vaku szinkronsebesség automatikusan max. 1/250 mp lehet, kézzel pedig 1/60 és 1/250 mp között állítható be. Lehetőségünk lesz a csatlakoztatott vaku gépen belüli, kézi teljesítmény szabályozására is, mely max. 1/128 arányú leosztást tesz lehetővé. Ugyanígy a vakuval kapcsolatos Custom beállításoknál engedélyezhetünk modellfényt is, mely a Pv gombbal aktiválható.
A gép elejéről nem maradt le a szintén alapnak számító szinkronkimenet sem, mely elsősorban műtermi vakuk kábeles kioldására használható.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A már említett vaku szinkroncsatlakozó mellett rengeteg csatlakozóaljzatot találunk a gépen. Közvetlenül mellé, a gép elejére került a távvezérlő csatlakozóhelye, melyre a külön beszerezhető GPS adaptert is dughatjuk.
A bal oldalon jórészt külön gumilapokkal takarva először egy kiegészítő csatlakozó tűnik fel. Ide kerülhet például a szintén külön megvásárolható WT-4 és WT-5 Wi-Fi adapter. Már az elődnél is szóvá tettük, hogy az olcsóbb D800 modell USB 3.0 aljzatot kapott, a D4 viszont csak USB 2.0-t, de úgy tűnik ez most sem változott. Közvetlenül a kiegészítő csatlakozó mellett egy ilyet találunk. Ezt követi egy sztereó fejhallgató és mikrofon mini-jack páros, majd a korábbi modellekről ismert Ethernet és HDMI aljzat. Utóbbiakkal kapcsolatban némi újdonságról is beszámolhatunk. Az Ethernet csatlakozó például jóval gyorsabb az elődben lévőnél (1000 Base-T (Gigabit) ), a HDMI kimeneti felbontást pedig az eddig megszokott 1080i helyett 1080p értékre állíthatjuk.
A dupla kártyafoglalat szinte alap követelmény egy valamirevaló profi fényképezőgépben. A Nikon D4s ugyanazt a kártyafoglalat párost kapta mint elődje, vagyis ez a modell sem szakít a nagyon apró lépésekkel (vagy inkább sehogy sem) terjedő, viszont hipergyors XQD formátummal. Az XQD foglalat mellett a jó öreg CompactFlash kártyák számára is találunk helyet. A memóriakártyák foglalata a markolat hátuljára került. Nyitása a balján lévő felhajtható ajtó mögötti gombbal történik.
A két memóriakártya közül a menüben választhatjuk ki az elsődlegeset. Külön menüpont alatt állítható be, hogy lejátszáskor melyik kártya képei jelenjenek meg. Lehetőségünk lesz különböző kártyaírási módok kiválasztására is. Overflow állásban amint betelik az elsődleges memória, a gép a másik kártyán kezdi meg a mentést. Backup módban képeink és videóink mindkét kártyán egyszerre mentésre kerülnek, így lesz egy biztonsági másolatunk is. RAW/JPEG módban az egyik kártyára csak JPEG, a másikra csak RAW képek kerülnek. A két memória között teljes tartalmukat, külön könyvtárakat, vagy a fényképeket egyenként is átmásolhatjuk.
A D3s 2500 mAh-es, utódja a D4 pedig 2000 mAh-ra szelídített lítium-ion akkumulátort kapott. A Nikon D4s most ismét visszatér a 2500 mAh-hez, mely így több kép készítését teszi lehetővé egy töltéssel. A gyártó mérései szerint ez kb. 3020 fotót jelent, 16%-kal többet a korábbi modellben mértnél.
A hatalmas akkumulátor mellé egy még nagyobb hálózati töltőt mellékelnek, mely ráadásul dupla foglalatos. Az akku a portrémarkolat aljába csúsztatható oldalról, és egy beépített kulcszárral rögzíthető.
