Felépítés
Ergonómia
A Nikon Df alapvetően kis méretű gépnek készült, jóllehet, a kisfilmes képkocka méretű szenzora és a tükörreflexes felépítésből adódó pentaprizmás keresője miatt összességében nézve mégis méretes darab. Ennek ellenére kategóriájában a kisebbek közé tartozik.
Sajnos – ahogyan sok más kis méretű modellnél – itt is akadnak kellemetlenebb pontjai a méretcsökkentésnek. A Nikon Df-nél ez a pont a markolat rész. Egy kicsit rövidre sikerült, így méretesebb és nehezebb objektívvel már nem lesz olyan kényelmes a használata. Jómagam egy 70-200 mm-es teleobjektívvel jártam a várost pár órát, kézben lógatva a gépet, de a végére megállapítottam, hogy ez nem olyan kényelmes hordozás így, mint a vaskosabb és előrébb nyúló markolattal rendelkező fényképezőgépeknél. Egy 70-200-as telénél a nyakban hordás viszont megint csak nem szimpatikus megoldás. Szerencsére a géphez adott 50 mm-es objektívvel ilyen nyűg nem nagyon lehet, a nyakban hordás kényelmes, s a kézben is jobban eloszlik a gép tömege a könnyebb objektívnek hála.
A fényképezőgépet por- és cseppálló, azaz összefoglaló nevén időjárásálló szigeteléssel látták el, amely tetten érhető a csatlakozókat fedő gumi lapocskáknál és az akkumulátor fedlapjánál is, de természetesen ez érinti a gombokat is.
A kezelőszervek a gép egyik jellegzetességét adják, jelesül hogy az érzékenységet, az expozíció kompenzációt és a zársebességet egy-egy mechanikus tárcsa segítségével állíthatjuk be. Sőt, az üzemmód kiválasztása is ily módon lehetséges. Más kérdés, hogy én ezt nem tartom kényelmesnek, legalábbis ami az üzemmód tárcsát jelenti. E tárcsán ugyanis úgy válthatunk pozíciót, ha azt előzetesen felfelé húzzuk. Érthető, hogy vigyáznak rá, hogy véletlenül ne tudjon elfordulni a tárcsa pl. táskába helyetés során, de kicsit furcsa, hogy a többi tárcsánál benyomható gombot alkalmaztak, itt viszont felfelé kell húzni. Lehet, hogy az egységesség kedvéért itt is jól mutatott volna a tárcsa közepére helyezett rögzítést feloldó gomb, bár tény, hogy nem sok hely akad neki. Apropó benyomható gomb. Ennél megint lehetett volna kicsit előrébb gondolkozni. Jó, hogy véletlenül nem fordulhatnak el az expozíció korrekció, érzékenység és záridő tárcsák, de kellemetlen, hogy minden alkalommal be kell nyomni azt a fránya gombot, kivéve szerencsére a zársebesség közvetlen beállításánál (kivéve T, X és 1/3 Step módok). Pár hónappal ezelőtt, az Olympus OM-D E-M1 németországi bemutatóján rettentő mód örültem neki, hogy sikerült végre egy olyan megoldást találni, ami mindenkinek jó lehet. Az E-M1-en ugyanis hasonló módon rögzülhet a tárcsa, s csak gombnyomásra lehet elfordítani, de dönthetünk úgy is, hogy ez a funkció adott esetben nem kell nekünk, s kiiktathatjuk azt. Minő szabadság ez? Hát nem járna hasonló egy Nikonos fotósnak is?
S még egy kritikát engedjen meg az olvasó. A bekapcsoló gomb az exponáló gömb körül található, ami kiváló pozíció, hiszen így mutatóujjal könnyedén bekapcsolható… Lenne. A helyzet ugyanis az, hogy ez a tárcsa nagyon nehezen jár. Így hát két megoldásunk van. Vagy vásárolunk egy négy hónapos kondibérletet és mutatóujjra gyúrunk, vagy használjuk a bal kezünket a gép bekapcsolásához. Azért mennyivel kényelmesebb lehetne, ha mindezt erőlködés nélkül a jobb mutatóújjal elvégezhetnénk, mint sok más gépnél. Nem igaz?
Mindezek mellett egyébként csak dícsérni lehet a Df-et. Szépen összerakott, igényes borítással látták el a pentaprizmás kereső tetején is, s a fekete-alumínium (vagy magnézium) szín is pofás lett. A gép egyébként létezik teljesen fekete változatban is, akinek esetleg az jobban tetszene.
Az állvány menet a gép optikai tengelye alatt kapott helyet, hajszálnyival a képérzékelő síkja mögött. Pozitívum, hogy állványra helyezett gépnél mind az akkumulátor, mint a memóriakártya cserélhető marad.
Képérzékelő
A Nikon Df-be a D4-nél alkalmazott 35,9×24 mm méretű, FX formátumú CMOS szenzor került, melynek teljes felbontása 16,6 millió képpont, ebből 16,2 milliót használ a gép képalkotásra. Ez a gyakorlatban 4928×3280 pixeles fotók készítését teszi lehetővé. Kisebb felbontások között 9,1 és 4 Mpixeleset találunk, míg DX formátumba váltva (1,5×-es képkivágás faktor) 6,8 M, 3,8 M és 1,7 Mpixel választható. A fotók oldalaránya minden esetben 3:2, ezen nem változtathatunk, azaz 5:4 oldalarány sem választható, mint a D4-nél.
A szenzortisztítást most is megoldotta a Nikon, mely a szenzor előtti aluláteresztő szűrő nagy frekvenciás rezgéséből, valamint porszem adatok szoftveres letárolásából és utólagos korrekciós lehetőségből áll.
Fájlformátumként maradt a három tömörítési fokozatú JPEG, a 12 vagy 14 bites RAW – mely veszteségmentesen vagy vesztességgel tömörített, és tömörítés mentes lehet – illetve a jó öreg TIFF.
A szenzor 12 csatornás kiolvasást használ, 14-bites A/D konverterrel. Legújabb fejlesztésű EXPEED 3 processzora 16-bites belső képfeldolgozást használ, RAW fájlokba azonban természetesen csak a digitalizálás után rendelkezésre álló maximum 14 bit menthető.
Az érzékenység alapértéke ISO100 és ISO12800 közötti, a lépésköz 1/2 vagy 1/3 Fé. Itt is van lehetőség az érzékenység tartomány kiterjesztésére, ekkor ISO50-ig is lemehetünk, illetve ISO25600-ig is emelhetünk, ezekben az esetekben is 1/3 Fé lehet a lépésköz. Mindezek felett pedig választhatunk még ISO54200-at, ISO102400-at és ISO204800-at is.
Objektív
A Df-en a Nikon összes, autofókuszos G és D optikáját használhatjuk. Az objektív lehet teljes kisfilmes képmérethez, illetve akár DX szenzormérethez tervezett is. Ha DX objektívet teszünk fel és előtte engedélyeztük az automatikus képformátum váltást, a gép a szűkebb kivágásnak megfelelő felbontásra vált.
A CPU nélküli, manuális optikákat A, és M módban használhatjuk, a rekeszt az objektíven lévő gyűrűvel állíthatjuk be. Mivel a gép rendelkezik AI érzékelővel, így a beállított rekeszről a fénymérő is tudni fog, azaz helyes expozíciós adatokat számol majd ki. Különleges lehetőség, hogy nem AI objektíveket is használhatunk, ezek feltekerése előtt az AI érzékelőt be kell hajtanunk. Ilyen esetben természetesen az objektíven beállított rekeszértéket a gép nem tudja, azt nekünk kell külön beállítani a vázon is, hogy helyes fénymérési értékeket kapjunk, vagy pedig választhatjuk a teljes manuális módot.
A gép beépített AF meghajtása a saját fókuszmotort nem tartalmazó autofókuszos objektíveket is kezeli, de persze a legújabb, beépített motoros AF-S optikák is bátran használhatók.
A Nikon Df-hez egyébként egy új 50mm-es, AF-S meghajtású objektívet is készítettek, amely külsejében igazán illik a régies stílusú géphez. A távolságskálával is ellátott Nikkor AF-S 50mm F1,8G optika képminősége tekintetében biztosan nem marad alul a mai legmodernebb objektívekének.
Az optikához csinos puha tokot is mellékeltek.
LCD és kereső
A Nikon D600-zal összevetve az LCD és a kereső tekintetében alig van eltérés, hacsak nem a kereső szemkagylójában, amire a Nikon FE-hez való hasonlósághoz volt szükség.
A hátsó LCD 3,2″ képátlójú (~8,1 cm), felbontása 921 000 képpont. Ennek köszönhetően kiváló részletességű képet jelenít meg, melynek színei és kontrasztja is nagyszerű. A betekintési szög nagy (170 fok) így fej fölül is egész jól használható a gép (legalábbis zárt térben, terepen a világos égbolt miatt már muszáj árnyékolnunk, ilyen esetben azért nagyon jól jönne a dönthető kijelző). A fényerőt ±5 lépésben állíthatjuk (a D600-nál automatikus mód is elérhető).
Ezen a kijelzőn felvételkor kérhetünk részben aktív státusz megjelenítést, valamint természetesen a kész képek is itt tekinthetők meg. A fotókról részletes információkat is olvashatunk a fel-le gombok segítségével, melynek során a fotózási paraméterek, a fókuszpont, világosság és RGB hisztogram, illetve a kiégett részek tekinthetők meg.
Az LCD elé kijelzővédőt nem ad a Nikon, mint a D600-nál.
A kereső paraméterei alapján igen hasonló a D600-éval. A pentaprizmás, tükörreflexes kereső 100%-os lefedettségű (DX módban 97%-os), nagyítása pedig 0,7×-es. A kereső mérete így a Nikon legdrágább, profi gépeinek keresőjével azonos. Egyetlen eltérés, hogy a betekintési távolság itt 15 mm.
A keresőt dioptria korrekciós lehetőséggel is ellátták, mely -3..+1 dioptria beállítását teszi lehetővé. A szemkagyló körkörös formájú, ami a már említett módon a Nikon FE-hez való hasonlóságot erősíti. Hosszú expozíciós idejű fotózásnál külön kupakot helyezhetünk fel, hogy a keresőn keresztül ne szűrődjön fény a fénymérőbe, illetve a tüköraknába. Ezt a gép dobozában mellékeli a gyártó, de akár a nyakpántra is ráfűzhetjük, hogy mindig velünk legyen.
A fixen beépített B-típusú BriteView Clear Matte Mark VIII mattüvegen az új modellekhez hasonlóan több adat is kijelzésre kerül. Látjuk az összes aktív fókuszpontot, a fókuszterületet, a középső fénymérési területet, a kompozíciós segédrácsot, képkivágásos formátumoknál pedig a képmező aktuális határát jelző vékony keretet. A képmező alsó részén egy skála jeleníti meg a virtuális horizontot, ha azt az Fn gombra programozzuk.
A Df tetején egy apró, háttérvilágítással is ellátott folyadékkristályos státuszkijelzőt is találunk, amelyen a zársebesség, a rekeszérték, az akku állapot, az expozíció sorozat és a hátralévő képek száma látható. Az LCD melletti gombbal kapcsolhatjuk ki és be a háttérvilágítást, illetve úgy is programozhatjuk e gombot, hogy megnyomására a hátsó LCD-n is megjelenjenek a fényképezőgép aktuális, részletes paraméterei.
Vaku
A Nikon Df-be nem került beépített vaku, de tetején szabványos vakupapucs található a Nikon i-TTL rendszervakuk fogadásához, így akár egy SB-910-et is csatlakoztathatunk rá, vagy ha úgy tartja kedvünk, egy rádiós kioldóval is kreatívkodhatunk. Műtermi fotózáshoz pedig szinkron kimenetet is kínál a gép, közvetlenül az objektív kioldógombja felett.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fényképezőgépen bal oldalára helyezték a csatlakozókat, három gumilap mögé rejtve. Ezek között a fülhallgató kimenetet, a sztereó mikrofon bemenetet, az USB 2.0 és HDMI aljzatot, valamint az opcionális GPS adapter csatlakozóját találjuk. A gép elejére a már említett vakuszinkron kimenet került.
A Nikon Df-be egy kártyafoglalat került, amely az akkumulátorral egy ajtó mögött található. A gép támogatja az SDXC memóriakártyákat és az UHS-I nagy sebességű adatátvitelt is.
A Nikon Df a D3200 és D5300-nál alkalmazott EN-EL14-gyel megegyező kialakítású, de annál nagyobb kapacitású, EN-EL14a lítium-ion akkumulátort használja. A 7,2 Voltos, 1230 mAh-s akku 8,9 Wh energiát képes eltárolni. Az akkumulátor töltését MH-24 jelű külső töltőben végezhetjük, amely gyári adatok szerint 1 óra 50 perc alatt tölti fel a teljesen kimerült akkut.
