Kipróbáltuk: Nokia 9 PureView teszt

0
997

Emlékszem, mennyire vártam a Nokia 9 PureView bejelentését: az impozáns márka (még ha csak licencelve is), a legendás PureView név, a hat hátlapi kamera – ez valami nagy durranás kell, hogy legyen! És nyilván nem csak én gondoltam így, ahogyan abban is biztos vagyok, hogy nem csak engem ért óriási csalódásként, mikor kiderült: öt közel egyforma kameráról van szó (12 MP felbontás, f/1,82 rekesz, 28 mm ekvivalens látószög), melyek közül kettő színeket is rögzít, illetve három csak a szürkeárnyalatokat (a hatodik pedig egy ToF kamera a háttérelmosáshoz). De rendben van, fogadjuk el: csináljunk csak egyvalamit, de akkor azt kivételesen jól! Vajon erről van szó? Kíváncsian tettem próbára a Nokia jelenlegi zászlóshajóját a Nokia 9 PureView-t.

Első benyomások

Végre egy stock Androidot futtató (Android One) telefon a kezemben – amíg ki nem csúszik belőle! A Nokia 9 hozza a manapság (legalábbis a gyártók szerint) elvárt sikamlósságot, de a külsőt illetően többszörös dicséret is illeti a Nokiat: egyrészt a kijelző az előlapnak ugyan csak alig 80 %-át foglalja el, de legalább téglalap formájú („nincs-nocs”), és teljesen sík a szélekig – azaz praktikus –; másrészt a hátlap is sík (leszámítva a szélek finom íveltségét) – azaz nem türemkedik ki belőle a kamerasziget. Szóval külsőre minden rendben van (ha elfogadjuk, hogy egy mai modern telefonnak mindenképp sikamlós tapintása kell legyen), a szűz Android pedig külön élmény a más gyártók által „összepiszkított” szoftverek után. A kijelzőbe integrált ujjlenyomatolvasó viszont tízből jó, ha háromszor-négyszer felold, még ha alaposan rá is nyomom az ujjam az érzékelőre. Ez így teljesen használhatatlan, nagyot csalódva ki is kapcsolom a funkciót. De térjünk a lényegre: mit tudnak a kamerák?

1. Balaton kutyával

Cimbi kutyám hatkor ébreszt, most először töltötte az éjszakát házon belül (ráadásul vendégségben), és sehol nem hagyott nem kívánatos nyomot – legfeljebb néhány szőrszálat az ágyamban. Megérdemli, hogy életében először megcsodálhassa a Balatont. Erős szél fúj, nagy hullámokat sodor a partra, Cimbike alig győzi terelgetni őket. De hiába ugat, úgy tűnik, azok nem engedelmeskednek. Én pedig hiába próbálom visszanézni, mit fényképeztem, mert a fotó még feldolgozás alatt van. Hosszú másodpercekig. Pedig a RAW mentést még be se állítottam. Kérdőjelek a fejemben: hibás a készülék, vagy ezt így komolyan elfogadhatónak gondolták a tervezői 2019-ben? (Később utánanézek: nem egyedi hiba, ez a telefon bizony ilyen.) 19 perc intenzív fotózás (123 JPG fotó + 4 db kb. 1-1 perces videó elkészítése) után 73 %-on áll az akku. Biztos telhetetlen vagyok, de engem ez is nagyon frusztrál…

Az erős szélben, izgága modellt fényképezve nincs idő a komponálásra; és rendre nem tudok elég távol menni Cimbitől, mert zavaróan kicsi a kamerák (28 mm ekvivalensnek megfelelő) látószöge – de azért készül néhány használható emlékmorzsa. (A fotók automata módban készített, utómunka mentes JPG-k.)

2. Balaton kutyával és lányokkal

Pár órával később lesétálunk a partra a lányokkal is, immár RAW mentést beállítva a telefonon. A Nokia 9-est a stégen maradó lányomra bízom, hogy megörökítse Cimbi úszását. Nos, egyetlen fotót sikerült készítenie, mert mire fotó módból videóra váltott volna, Cimbi már kiúszott. A módok közötti váltás sebessége tragikomikus – az ember már kínjában nevet, ha épp nem bosszankodik a kényszerűen elszalasztott téma miatt. (Újra felmerül bennem, hogy egy hibás készüléket kaptam, de nem, később az interneten keresgélve kiderül, hogy ez se egyedi probléma.)

Lányom átveszi a kutyát, én pedig a kütyüt. Süt a nap, nagyok a fény-árnyék ellentétek, itt végre megmutathatja az öt kamera, hogy együtt mire képesek. A telefonon visszanézve a fotókat kiégett részeket látok, de bízom benne, hogy letöltve, monitoron majd más lesz a helyzet… (A fotók automata módban készített, utómunka mentes JPG-k.)

…de nem más. Cimbi fehér bundája bizony elvakította mind az öt kamerát, kiégett foltokat hagyva a fotókon. Pedig az öt kamera egyik legnagyobb erénye állítólag (és logikusan) a nagy dinamikatartomány – lenne.

3. Egy futó kaland

Sokszoros csalódottságomban felmerül bennem, hogy futás közben inkább ne is bízzam magam a Nokia 9 fotózás közben különösen gyorsan merülő, egyébként se méretes 3320 mAh-s akkumulátorára – de végül bevállalom, elviszem egy körre.

Nem csak a kamerán belüli módok közötti váltás, de maga a kamera indítása is hosszú másodpercekbe telik – és így van ez akkor is, ha a kamera már fut a háttérben, s csupán visszaváltok rá egy másik alkalmazásból. Így hát közel három és fél órán át a Strava és a kamera app között váltogatva rengeteg alkalmam van gyakorolni a türelmet.

160 db DNG-vel és ugyanennyi JPG-vel hazatérve kíváncsian töltöm le a zsákmányt számítógépemre. A DNG ugyebár egy feldolgozatlan, nyers formátum, tehát esetében szóba se jöhet az öt kamera-együttes előnye, ebben a formátumban egyetlen kamera képét kapjuk, de azt legalább sokkal tágabb keretek között módosíthatjuk, mint a JPG-ket. És ezen módosítások sokszor valósághűbb eredményt hoznak, mint az öt kamera képeiből szoftveresen összegyúrt JPG-ken megjelenő alternatíva. Ráadásul a DNG-t választva megszabadulunk a JPG-kre jellemző túlélesítés (ahol eleve éles valami) + „elmosás” (az eleve nem igazán éles részeken, ahol nem lép működésbe a túlélesítés) zavaró kombinációjától. Külön erénye a DNG formátumnak, hogy automata módban is használható (nem tudom, miért gondolja a gyártók többsége, hogy csak a manuális módot választó felhasználó szeretne DNG-ket menteni). Végre egy nagy piros pont a Nokianak! És mindjárt még egy: az összes (!) fotómat jó helyre geotagelte!

Felül az utómunka mentes, automata módban készült JPG, alul ugyanaz DNG formátumból utómunkázva. Utóbbi sokkal közelebb áll ahhoz amit láttam. A Nokia 9 által készített JPG-ken gyakran előjön a „tipikus HDR-betegség”, mikor túlságosan középre tolódnak a tónusok. Az ég rendben van – annak jelen esetben még jót is tesz a megnövelt szaturáció –, de a horizont alatt jól megfigyelhető az imént említett jelenség.

Felül az utómunka mentes, alul az utómunkázott, automata módban készült DNG. Alapból minden DNG erősen alulexponált – ami nem baj (jobb, mintha túlexponált lenne), bőven „van benne tartalék”, néhány Lightroom csúszka tologatásával szépen előjönnek a részletek.

4. Fotózás kevés fénynél

A nagy dinamikatartomány mellett ebben tündökölhetne igazán a Nokia 9-es kamera-csapata: hiszen az egyetlen érzékelőre jutó fénymennyiség ötszörösével (!) gazdálkodva állíthatna elő lenyűgöző éjszakai fotókat. De sajnos nem teszi – az eredmény siralmas:

Felül a Nokia 9 PureView által készített felvétel (éjszakai híján automata módban, JPG-ben, utómunka nélkül – a DNG egyébként még rosszabb, és utómunkával se hozható ki belőle a JPG-nél több); alul pedig az éjszakai módban az élmezőnyhöz képest nem túl erős OnePlus 7 Pro képe. Utóbbinak az élességállítás nem sikerült, de ezzel együtt is egyértelmű: a Nokia 9 kevés fényben az 5 kamerájával meglepő módon messze elmarad a csúcskategóriában elvárható szinttől.

A kamera szoftvere, manuális mód

A lassan már alapnak számító gyorsindítás (a bekapcsoló gomb dupla megnyomására) szerencsére itt is működik (akár alkalmazások futtatása közben is); és akárcsak legutóbbi tesztalanyunknál, a Nokia 9 esetében is lehetőségünk van a fotózás előtti pillanatokból videókat menteni. Sőt, az élességállítási pontot akár utólag is módosíthatjuk bizonyos tartományban, ha ezt engedélyezzük (egyszeri érdekességnek jó).

A manuális módban viszont csak fehéregyensúlyt, érzékenységet, záridőt (csupán maximum 10 másodpercig) és expozíció korrekciót állíthatunk – egy nem éppen felhasználóbarát felületen:

Vajon miért pont oda kerültek az ikonok?

Összegzés

Ami tetszett:

  • Stock Android szoftver.
  • DNG mentési lehetőség automata módban is.
  • Megbízhatóan geotagelt fotók.
  • Brutális sorozatfelvételi mód (hosszan nyomva az exponáló gombot): a Nokia 9 kamerája 70 mp alatt 1048 képet készített (15 kép/s), úgy, hogy közben még fényt is mért! Nem tudom, meddig pörgött volna, talán míg be nem telik a tárhely, vagy túl nem melegszik a telefon.

Ami nem tetszett:

  • Használhatatlan ujjlenyomat olvasó.
  • Kis kapacitású (3320 mAh), fotózás közben különösen gyorsan merülő akkumulátor.
  • Egyetlen, ráadásul az átlagosnál kisebb (28 mm ekvivalensnek megfelelő) látószög.
  • Lassú kamera indulás, borzaszóan lassú képfeldolgozás, bosszantóan lassú kameramód váltás.
  • A konkurens termékeknél csak picit jobb dinamikatartományú fotók (öt kamerától többet várnék).
  • A csúcskategóriában ma már kimondottan szánalmasnak számító éjszakai fotók, avagy az éjszakai mód hiánya (öt kamerától nagyságrendekkel többet várnék).

Kicsit értetlenül állok a Nokia 9 PureView előtt: vajon hol van a célközönség? Egy fotós képességekre gyúró felhasználó egyértelműen mást választ (csekélyke előny kontra temérdek hátrány); akinek pedig nem a kamera a lényeg, miért venne Nokia 9-est? Csakis az elvakult Nokia rajongók, illetve a csinos, virág formába rendezett kamera-együttessel „menőzni vágyók” jöhetnek szóba. De nézzük racionálisan: nyilván a hosszadalmas fejlesztés után a piacra dobás volt már csak az egyetlen működő alternatíva, ha nem akarták kukába dobni az egész projektet. Pedig lehet, hogy jobb lett volna, mert ugyebár a bizalmat elveszíteni sokkal könnyebb, mint később visszaszerezni.