Különlegességek
Gépen belüli RAW konverzió
Bár nem számít kifejezetten ritkaságnak, azért akad még gyártó, akik nem implementálják a fényképezőgép szoftverébe a felhasználó által elérhető RAW konvertálást (pl. Sony).
Az Olympus lehetőséget kínál a RAW-ban készült felvételeink gépen belüli konvertálására, ami pl. akkor lehet hasznos, ha csak RAW-ban fotóztunk, de szeretnénk gyorsan közösségi médián megosztani a készült képeinket.
A RAW konvertálás során beállítható a felbontás/tömörítési fok, a képstílus, a fehér-egyensúly, expozíció kompenzáció, árnyékok, csúcsfények és középtónusok világossága, a zajszűrés foka, a kép oldalaránya, színtere, illetve trapéz (perspektíva) torzítás korrekció is elérhető.
Sajnos a fehér-egyensúly kiválasztásánál nincs lehetőség finomhangolásra, pedig ez felvétel előtt elérhető. Jó lett volna itt is lehetővé tenni, ha már egyszer RAW konvertálásról van szó.
Elektronikus zár
Szintén inkább a spanyol viasz kategóriába tartozik az elektronikus zár használatának lehetősége, de ettől függetlenül érdemes erről is szót ejteni (bár tény, hogy a DSLR-ekbe még csak mostanában kezd beszivárogni ez a lehetőség LiveView módnál, de MILC-eknél ez ma már nem ritka).
Az elektronikus zár akár 1/32000 mp zársebességet is elérhetővé tesz, valamint ilyenkor természetesen teljesen csendes expozíciónk lesz.
Hagyományos fotózáskor használható a mechanikus redőnyzár is (akár 1/8000 mp-ig), de ProCapture sorozatnál és videofelvételnél mindenképpen elektronikus zárat használ a gép. Ennek során a kis szenzor és a gyors kiolvasás miatt jello-effektus csak korlátozott mértékben jelentkezik.
Megmértük a szenzor kiolvasási idejét, amely elektronikus zár használata során 15,8 ms, ami átlagosnál kicsit jobb érték (full-frame-re vonatkoztatva 29,1 ms)
Mechanikus és elektrinikus (gördülő) zár
Árnyék és csúcsfény kiemelés
Ahogy az E-M1 Mark II-ben, úgy az E-M1X-ben és az E-M1 Mark III-ban is elérhető az árnyékos és csúcsfényes területek világosságának szabályozása. A kijelzőn megjeleníthető gradációs görbén mindkét árnyalati terület ±7 lépésben állítható, azaz világosítható, vagy sötétíthető, illetve van lehetőség csak a középtónus szintén 7 lépésben történő módosítására.
Beállításuk nagyon egyszerű, az aktív státuszképernyőn a gradáció ikonra bökve az elülső tárcsával a világos területek, a hátsóval pedig a sötét részek állíthatók, illetve az Info gomb megnyomására a középtónust tudjuk állítani.
AF finomhangolás
MILC gépeknél nem igazán jellemző az autofókusz finomhangolhatósága. Az E-M1 Mark II és Mark III (meg persze az E-M1X) azonban ilyet is kínál, méghozzá a képmező 25 területén, objektívenként külön a nagylátószögű, külön a tele végállásra.
Nyilvánvaló, hogy ez elsősorban a fázis-különbség AF-re lesz hatással, amely után a kontraszt AF (ha kell) úgyis finomhangol, így tehát a ±20 értékben módosítható AF nem befolyásolja a képek végső fókuszának pontosságát, csak a fázis AF-ét.
Más kérdés, hogy ez esetben van-e komolyabb jelentősége, hogy ezt a beállítást a felhasználó kezébe adják, hiszen ellenőrizni úgysem tudja a beállítás pontos hatását.
HDR
Kreatív módban, bármilyen beállítás mellett is használható a gép HDR módja, amely egy kisebb és egy nagyobb átfogású módra is beállítható, illetve arra is van lehetőség, hogy az egyes képeket ne fűzze össze, csupán készítsen 3, 5 vagy 7 képet 2 Fé eltérésekkel, illetve 3 vagy 5 képet 3 Fé eltérésekkel.
A nagy fényerő különbségű témák esetében a HDR sokat segíthet az árnyékos területek részleteinek elővarázsolásában, illetve a csúcsfények megőrzésében.
Az igazán profi megoldás persze a RAW-ból történő utómunka lehet, amelyet a 2 és 3 Fé-es sorozat tesz lehetővé, de akinek nincs tapasztalata ebben, a gép HDR szolgáltatását is igénybe veheti.
(Az első mintaképek E-M1 Mark II-vel, a második mintaképek E-M1X-szel, míg a harmadik sorozat E-M1 Mark III géppel készültek, legalul pedig az ugyanott RAW-ban készült expozíció sorozat Lightroom-ban történt HDR feldolgozása látható)
Fókusz sorozat, focus stacking (kép összefűzéssel)
A sorozatot ismertető oldalon már beszámoltunk az automatikus sorozatok között a fókusz sorozatról és a focus stackingről, amely bizonyos objektívek esetében lehetőséget nyújt a kép összefűzésére is. Ilyenkor max. 15 képből álló sorozatot készít a gép (időzítő sajnos ilyenkor nem elérhető), amelyeket külön-külön is elment, de egy nagy mélységélességű kompozit képet is létrehoz.
Most álljon itt példa is a használatáról, még az E-M1 Mark II-től:
Fókusz sorozat összeillesztés (focus stacking)
Érdemes megnézni nagyban is az összeillesztett képet (kattins a képre, hiszen a fentiek nem 1:1 kivágások!), különös tekintettel a növényke felső részére, ahol jól láthatóan nem tudott mit kezdeni a háttrben lévő fűszálakkal a szoftver.
Multiexpo
Megkapjuk a többképes expozíció lehetőségét is, amellyel két fotót fényképezhetünk egymásra. Alapesetben két új expozíciót illeszt össze a gép, de választhatunk egy már korábban fotózott RAW képet is kiindulásnak, amely után már csak egy felvétel készítésére van szükség. Az így készített fotók nem csak JPEG, de RAW formátumban is elérhetők, szintén a multiexpozíció tartalommal.
Utólag is van lehetőség egymásra exponált kép készítésére, ehhez a lejátszás módban kell az Ok gombot megnyomva a helyi menüből kiválasztani az Átfedés opciót. Az így létrehozott fotó csak JPEG formátumú lehet.
Időeltolásos sorozat és time-lapse
A Time Lapse, vagyis időeltolásos sorozat bármely kreatív (P, A, S, M) módban kiválasztható. Beállításai között megadható a képszám (max. 999), a sorozat megkezdése előtti várakozási idő (akár egy nap), illetve a képek közötti idő, mely szintén akár 24 óra is lehet, de egyébként másodperc pontossággal állítható be. A képeket egyenként menti kártyára a gép, de a Movie funkció engedélyezésével mozgófilm is készülhet UltraHD felbontásban.
Trapéz (perspektíva) torzítás korrekció
Fotózáskor, vagy gépen belüli RAW konvertáláskor érhető el ez a funkció.
A relatív nagy látószöggel való fotózásnál ha nem tökéletesen vízszintesen előre irányul az objektívünk, hanem kissé felfelé, vagy lefelé döntjük azt, akkor a függőleges vonalak a perspektíva miatt befelé vagy kifelé dőlnek.
Ez korrigálható ezzel a funkcióval, amelynek során már az élőképen látjuk a korrekció hatását.
Természetesen csak a JPEG képekre lesz hatással, de akkor is hasznos, ha RAW-ban fotózunk, hiszen így könnyedén ellenőrizhető, hogy a RAW konvertáláskor a perspektíva korrekció során mennyire vesztünk a látószögből, belefér-e még minden a képbe, amit akarunk.
Az Olympus OM-D E-M1 Mark II-vel készült bemutató képek:
Live-Time, Live-Comp, Live ND
Egyelőre az Olympus gépek kiváltságai ezek a funkciók, amelyek igen hosszú expozícióknál lesznek hasznosak.
A Live-Time segítségével folyamatosan nyomon követhetjük az expozíciót, így nem kell előre pontosan kiszámolnunk, hány mp-es expozíció lesz szükséges egy asztrotájkép készítéséhez, elég azt megadnunk, hogy hány mp-enként szeretnénk frissítve látni az aktuális expozíció helyzetét. Ezt 0,5 és 60 mp közé állíthatjuk 1 Fé lépésekben, de fontos tudnunk, hogy az aktuális expozíciót ISO400 alatt 24×, ISO400-640 között 19×, ISO800-1250 között 14×, ISO1600-tól pedig csak 9× mutatja meg a gép. Tehát hozzávetőlegesen azért érdemes tudni, milyen expóidő várható és a megjelenített kép is viszonylag ritkán kerül frissítésre.
A Live-Comp ezzel szemben általunk előre megadott záridővel készít fotókat, ahol a záridő 1/2 mp és 60 mp közötti lehet és az így készült képeket egymásra fűzi. Így pl. könnyedén készíthető csillagjárás fotó.
A Live ND külön ND szűrő használata nélkül kínál hosszú expozíciós hatást előidéző képet, gyakorlatilag több expozíció átlagolásával. Ennek segítségével ND2, ND4, ND8, ND16 és ND32 szűrő hatását emulálhatjuk (vagyis 1-5 Fé-ig). A minimális záridő ilyenkor 1/2 mp, ami azt jelenti, hogy egy átlagos napsütéses időben az F22 is kissé túlexponált képeket ad majd, ahogy az lenti tesztképeinken is látszik (2/3 Fé túlexponáltság).
Ezen felül pedig jó, ha tudjuk, hogy ez is több kép készítésével dolgozik, amelyeket egymásra illeszt, így nem valódi hosszú expozíciót kapunk, ami a képek részletein jól látható (nézzük meg a képeket nagyban, ott az autók folyamatos elmosódás helyett egymást követő mintákat mutatnak).
Az Olympus OM-D E-M1X-szel készült bemutató képek:
Nagy felbontású fotó
Ezt a lehetőséget már az E-M1 Mark II is kínálta, de az E-M1X-ben újdonság jelent meg az a lehetőség, amely már kézből is használhatóvá tette ezt a funkciót. Ezt vagy a menüben állítjuk be, vagy a státuszképernyőn.
Mind állványról, mind kézből 25 vagy 50 Mpixeles JPEG képeket kapunk, de RAW formátumnál kézi módban 50 Mpixeles, állványról 80 Mpixeles fotók menthetők.
Ebben az üzemmódban egymás után 8 kép készül a szenzor igen pontos és igen apró, pixelméretnél kisebb mozgatásával, amelynek köszönhetően egyrészt kiiktatható a Bayer alapszínszűrőből adódó utólagos demozaik eljárás, aminek eleve jótékony hatása van a részletgazdagságra, másrészt kvázi megduplázható a létrehozott kép felbontása.
A 20 Mpixeles OM-D E-M1 Mark III nagy felbontású fotó módban 8160×6120 pixeles, azaz 49,9 Mpixeles JPEG, illetve max. 10368×7776 pixeles, azaz 80,6 Mpixeles RAW képeket tud létrehozni.
Az 50 Mpixeles JPEG képek valóban több részletet tartalmaznak, mint az egyszeri expozícióból létrehozható 20 Mpixelesek, viszont azt is látni kell, hogy itt a gyártó kicsit trükköz, ugyanis az élesítés ez esetben erősebb, mint 20 Mpixelen. Erre akkor derül fény, ha a 80 Mpixeles RAW képeket kikonvertáljuk JPEG-gé és leméretezzük 50 Mpixelre, majd a szokásos enyhe élesítést rakjuk rá. Az ugyanis édeskevés lesz. Így a 80 Mpixeles RAW képekre jóval erősebb élesítést érdemes rakni. Ezt már az E-M1 Mark II-nél is tapasztaltuk.
Két korlátozás van a nagy felbontású fotó mód használata során: egyik, hogy az érzékenység nem lehet ISO1600 feletti, másik pedig a rekesz legszűkebb méretét korlátozza F8-ra.
A kézből használható üzemmód valóban jól teszi a dolgát, ahogy azt az E-M1X tesztje során készült bemutató képünk is mutatja. Persze a mozgó állatokkal nem tudott mit kezdeni, így gyakorlatilag olyan képet kapunk, mint ha hosszú expozíciós felvétel készült volna.
A lenti doboz első példájában az E-M1X-szel, második példájában az E-M1 Mark II-vel készült 20 Mpixeles és 50 Mpixeles nagy felbontású JPEG, valamint a 80 Mpixeles nagy felbontású RAW képekből láthatunk 1:1 kivágásokat, illetve egységesen 50 Mpixelre méretezett változatokból is mutatunk 1:1 kivágásokat, hogy jobban összehasonlíthatóak legyenek az egyes felbontásokban kapott képek részletezettségei.
További nagy felbontású módban készült fotók az E-M1X fotógalériájában tekinthetők meg (amik ugye az azonos szenzor miatt az E-M1 Mark III-ra vonatkoztatva is relevánsak).
Nagy felbontású fotó mód
A mintaképeken jól látszik, hogy a 80 Mpixeles RAW fájlokban nincs több részlet, mint az 50 Mpixeles JPEG-ekben, vagyis konklúzióként levonható, hogy a hi-res módnál túlzás 80 Mpixeles felbontásról beszélni és az 50 Mpixellel valóban közelebb vagyunk a valósághoz. 50 Mpixelen viszont tényleg remek részletesség látható.
A tesztfotóink között az E-M1 Mark III-mal is közlünk nagy felbontású mintaképet (lásd NYÁK-lap, óra, templombelső).
Szenzor stabilizálás
Nem tartozik a nagyon új dolgok közé a szenzor stabilizálás, de a gép stabilizátorának hatékonysága miatt mégis illik itt is megemlíteni, ugyanis kézből akár több mp-es expozíciók is elérhetők berázás nélkül.
A gyártó az E-M1 Mark II-nél 5,5 Fé előnyt adott meg, míg az E-M1X-re és E-M1 Mark III-ra akár 7 Fé-et (M.Zuiko Digital ED 12-40mm f/2,8 PRO objektívvel 40 mm-es állásban), illetve akár 7,5 Fé-et (M.Zuiko Digital ED 12-100mm f/4 IS PRO objektívvel 100 mm-es állásban). Más objektívre nem adott meg adatot a gyártó (mivel szenzorstabilizálás, nyilvánvalóan gyújtótávolságtól is függ a hatékonyság, nagy teléknél kevésbé tud hatékony lenni).
A stabilizátor hatékonyságáról már az E-M1 Mark II esetében is meggyőződtünk, amikor 3 mp-es expozíciós idejű fotót készítettünk kézből:
De most újat is lőttünk, ezúttal 2 mp-es záridővel (a kép jobb szélén, a feszület mellett látható az ott hagyott fotós állványom is – jobb lett volna valami tükröződős képet készíteni bizonyítékül, de a kirakatban hiába próbáltam, nem látszódtam, így most is muszáj lesz elhinnetek, hogy nem állványról készült a fotó 🙂 )
Villódzásmentesített felvételkészítés (Anti-flicker shooting)
A gyors feldolgozási sebességnek köszönhetően arra is van lehetőségünk, hogy villódzó megvilágításnál (pl. fénycső, higanygőz lámpa, vagy LED) a fényképezőgép igazodjon a megvilágítás periódusosságához és akkor exponáljon, amikor az maximális teljesítményű.
E funkció nélkül egy-egy kép (akár a sorozatfelvétel épp legjobb pillanata) nem a legideálisabb fények mellett készülhetne, ami adott esetben meg is nehezítené a jó kép készítését. Bekapcsolt villódzás mentesítésnél viszont a gép igyekszik olyan időpillanatokban exponálni, amikor a megvilágítás a maximális. Ez nem csak egy-egy képnél használható, de sorozat módban is, így ilyen esetben mindig helyes expozíciókat kapunk, nem lesz az egyik kép kicsit sötétebb, vagy kicsit világosabb, mint a másik. Nagyon jó szolgálatot tehet ez a funkció az előbb említett megvilágítások esetében, pl. teremben történő sportfotózásnál is.
