Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M1 teszt

0
3 245

Felépítés

Ergonómia

A retró külsőnek is megvannak a maga árnyoldalai. Többek között az ergonómia, vagyis inkább a kényelem hiánya. Négy-öt évtizeddel ezelőtt még nem érvényesültek azok a dizájn szempontok, mint manapság, hogy egy fényképezőgépet a fotós átlagkézhez kell formálni.

Az Olympus E-M5 modelljével úgy vágott neki ennek az új sorozatnak, hogy minél több külső jegyben másolja az 1972 és 2002 között gyártott, filmes OM SLR szériáját, ami sikerült is neki. Mi pedig jólesően bólintottunk, hogy fényképen mennyire szép, kézben tartva azonban már akadtak gondok. A markolat hiányát csak a kissé esetlen, külön megvehető pótmarkolat feledtette, a kezelőszervek egy része – különösen a gombok – kicsire és szögletesre sikerültek.

Nos, az E-M1 modellben mindebből nem sok maradt. A méretnövekedés kimondottan jót tett a gépnek, melynek elején nem csak egy dudort, de használható és fogásbiztos markolatot is kapunk, és a gombok tervezésénél és elhelyezésénél is inkább a használhatóság, mint a kinézet vezette a dizájnereket. A markolatot és a gép elejét, valamint hátuljának egy részét borító bevonat ezúttal gumiból készült, mely nem annyira a negyven évvel ezelőtti hangulatot, mint inkább a komfortot garantálja.

Persze azért megmaradtak a jellegzetes OM jegyek. A szögletes külső, a tükörreflexes gépeket idéző prizmaház, és új kezelőszervekkel is bővült a gép. A váz ezúttal is magnézium ötvözet, felső kategóriás fényképezőgéphez illő összerakási minőséggel és az elmaradhatatlan időjárásálló szigetelésekkel.

Dupla tárcsái kialakításukban szintén a régi filmes gépeket idézik, de ez a fajta kezelés ízig-vérig a digitális masinák sajátja. A tárcsák egy külön módválasztó kapcsolót is kaptak, melynek segítségével megduplázhatjuk funkcióikat, így egyszerre használhatók a rekesz és záridő beállítására, kattintás után pedig az érzékenység és fehéregyensúly módosítására.

Az általunk is kifogásolt bekapcsoló kart a váz tetejére tették, egy retro külsőt idéző, modern funkciókat hozó választógomb párral. Sokkal jobban használhatók a navigációs gombok is, melyek egy gamepadokhoz hasonló, közös iránygombra kerültek.

Az üzemmód választó tárcsa nem csak magasabb lett egy egy rögzítő gombot is kapott, mely a hagyományostól eltérően kétféle módban működik. Egyszer benyomva kiold és szabadonfutón hagyja a tárcsát, újra használva pedig lezárja az adott pozícióban.

A készülék elejére két új gomb is került, csakúgy mint a komolyabb DSLR-ekre. Ötletesen egy picit más kialakításúak, így használatuknál nem kell feltétlenül odapillantanunk, melyikre is tévedt ujjunk. Funkciógombként használhatók, kb. két tucatnyi beállítás valamelyikét hozzájuk rendelve. A testre szabhatóság profi DSLR szinten jellemző a gépre, így nem csak ez a két gomb, hanem szinte minden kezelőszerv a fotós saját igényeihez alakítható.

Ehhez a modellhez is vásárolható külön markolat (HLD-7), mely csak egy részes, ellentétben a korábbi modell, markolat kiegészítést is adó megoldásával. Épp ezért az előző OM-D E-M5 modellben használt markolat nem kompatibilis az újjal.

Összességében az új E-M1 legalább annyira E-modell, az Olympus digitális tükörreflexesek hagyományait követve, mint amennyire OM. A gyártónak sikerült eltalálnia egy ideális arányt a régies formavilág és a modern, kényelmes kezelés között.

Optika

A Micro FourThirds rendszer persze változatlan, így a gyártó által kínált 13 objektív és az azonos rendszert használó Panasonic kínálat optikái is csatlakoztathatók a géphez. A MILC világ legelterjedtebb rendszeréhez több külsős cég is kínál egyedi objektíveket. Adapterrel (MMF-2, MMF-3) kompromisszum nélkül használhatók a korábbi Olympus FourThirds objektívek is, melyekből jelenleg 19 darabot kínál a gyártó. A gyártó weboldala szerint összen 65 kompatibilis objektív használható a géphez, és ezek csak a hivatalosan kiadottak.

Az Olympus még régi OM optikáihoz is gyárt adaptert, így az MF-2 típusjelű gyűrűvel ezek is felhelyezhetők.

Természetesen bármilyen csatlakoztatott optikánál érvényes a dupla gyújtótávolság szorzó, tehát egy 14-42mm-es kitobjektív kisfilmes viszonylatban 28-84mm-nek megfelelő látószöget ad majd.

A japán cég ezen kívül az objektívekre csavarható konverterek egész sorát kínálja, így makró, halszem, és nagylátószöget növelő kiegészítő is vásárolható. A gyári kínálat 1,4x, és 2x telekonvertert és 25mm-es közgyűrűt is tartalmaz.

A fényképezőgép, különálló vázként, de az olcsóbb M Zuiko Digital ED 12‑50mm F3.5‑6.3 EZ és a drágább M Zuiko Digital ED 12‑40mm F2.8 objektívekkel kitben is megvásárolható. Tesztünkben a 12-50mm-es objektívvel és egy M Zuiko Digital 17mm F1,8 pancake optikával próbáltuk ki.

Képérzékelő

Elődjénél hajszálnyival kisebb felbontású Live MOS érzékelő (17,3 x 13,0 mm) került a gépbe, de ez semmit sem jelent, hiszen az E-M5 17,2 megapixeles szenzora valójában 16,1 millió, az új gép 16,8 megapixeles érzékelője pedig 16,3 millió képpontot kínál. A két modell mégis egyforma képméretet ad, mely teljes felbontásban 4608 x 3456 pixel lehet.

Nem csak méretében, de kialakításában is új érzékelőt kapunk, mely főként a hibrid AF rendszert érinti, de erről majd később. Most maradjunk a felbontásoknál és a képformátumoknál, melyek az Olympus hagyományoknak megfelelően alapból 4:3-os oldalarányt kínálnak, hiszen ezzel egyezik a szenzor oldalainak aránya is. Persze ezen kívül 3:4, 3:2, 16:9 és 1:1 arány is beállítható, feltéve, hogy JPEG képformátumban dolgozunk. Ebben a formátumban négyféle tömörítési fok is beállítható, a képek mérete pedig az említett teljes felbontásún (L) kívül közepes (M) és kicsi (S) lehet.

Ha jobb minőségre és az utófeldolgozás lehetőségére vágyunk beállíthatunk 12-bites RAW formátumot is, mely csak a legnagyobb méretben készíthető, de elérhető a megszokott RAW+JPEG beállítás is, mely bármilyen tömörítésű és méretű JPG fotót képes menteni a nyers kép mellé.

Az E-M1 a korábbiakhoz hasonlóan 3D fotózásra is alkalmas, mely MPO kiterjesztésű fotókat jelent.

Nem csak az érzékelő, de a képfeldolgozásért felelős processzor is megújult. Ezúttal a legfrissebb generációs TruePic VII rendszer tölti be ezt a tisztet. Az érzékenység ismét ISO200-tól indul és egélsz vagy 1/3 lépésközökkel ISO25600-ig növelhető. Az új modellben elérhető ISO LOW nevű beállítás gyakorlatilag az ISO100 kiterjesztett értékkel egyezik meg. Az érzékenység automatikusan is használható, melynél mind a legalacsonyabb, mind a maximált értéket megadhatjuk, így az automatika ezeket nem lépheti át.

A cserélhető objektív miatt előforduló szenzor porosodás ellen a szintén automatikusan működő SuperSonic Wave Filter tisztítórendszerrel védekezhetünk, mely a gép bekapcsolásakor ultrahangos rengésekkel (másodpercenként 30 ezer vibrációval) rázza le az érzékelő előtti rétegre tapadt kisebb szennyeződéseket. Működését a kijelző jobb felső sarkában rövid időre látható kis ikon jelzi.

Kijelző és kereső

A hátsó kijelző tekintetében olyan ez a gép, mint a népmesében az okos lány, aki hozott is a királynak ajándékot, meg nem is. Az E-M1 egyrészt jobb felbontású hátsó kijelzőt kapott, amit tekinthetünk ajándéknak is. Ezúttal 1,037 millió képpont került rá, mely határozottan jó, sőt kiváló részletvisszaadást jelent. A fekete leves viszont az, hogy az E-M5 modell OLED képernyője helyett, ezúttal LCD-vel kell beérnünk, úgyhogy lemondhatunk a tökéletes feketékről.

Az LCD-vel egyébként ezt leszámítva nincs baj. Nem csak kitűnő felbontást, de jó színeket és kontrasztot is ad. A sötét és világos területek visszaadása is rendben van, és zajosodást, valamint lassulást sem tapasztaltunk gyengébb fényviszonyok között. Napos időben, a tükröződésmentesítő bevonat ellenére, kissé nehézkes adatainak leolvasása.

Ha színezetével nem vagyunk elégedettek, +/-3 fokozatban hideg vagy meleg irányban eltolhatjuk, és egy Természetes, valamint egy Élénk telítettségi beállítás is rendelkezésre áll. Világossága a korábbinál nagyobb tartományban, +/-7 fokozatban szabályozható.

A képernyő laposabb szögekből is jó képet ad, de erre amúgy nincs sok szükség hiszen felfelé kb. 80 fokban, lefelé ~45-ben dönthető. Átlósan 3″, azaz 7,6 cm méretű, de 4:3 oldalarányt választva az élőkép ennél valamivel kisebb, mindössze 6,8 cm.

Felvételi mód képernyői

Maradt az érintésérzékenység is a kijelző fölötti kapacitív rétegnek köszönhetően. Ez kevesebb funkcióra korlátozódik, mint általában a konkurenseknél. Kreatív fotó módokban általában az AF mező kijelölésére és érintőképernyős exponálásra, egyéb automatikus módokban, néhány beállítás kiválasztására, lejátszásnál pedig a fotók és videók lapozására, és képnagyításra. Itt ez csak egy kiegészítő kényelmi funkció, de a magam részéről szívesen látnék több lehetőséget. Aki esetleg ódzkodik az érintőképernyőtől, tökéletesen kezelheti a gépet a hagyományos módon is anélkül, hogy hozzá kelljen érnie a kijelzőhöz.

A kereső komolyabb előrelépést tud felmutatni. Felbontása, mérete és betekintési távolsága is nőtt. Most 2,36 millió képpontot kapunk, egy 1,48x nagyítású képernyőn, melynek mérete már nem csak megközelíti, de valóban vetekszik a full frame DSLR-ek keresőméretével. Ilyen viszonylatban nagyítása kb. 0,74x-es. A betekintési távolság 21mm-re nőt, mely a szemüveges fotósoknak lesz könnyebbség. Lefedettsége 100%, csakúgy, mint a hátsó kijelzőé.

A kereső cserélhető gumi szemkagylóval ellátott betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, mely arcunk (vagy bármilyen árnyékoló tárgy) közeledése esetén automatikusan átvált hátsó kijelzőről keresőre. Balra találjuk a dioptria szabályzó kereket, mely ismét -4,0 – +2,0 dioptria között befolyásolja a keresőkép élességét. Világossága szintén +/-7 lépésben befolyásolható, színhőmérsékletét pedig ugyanennyi fokozatban állíthatjuk. A kereső adatkijelzése háromféle stílusú lehet.

A hátsó kijelzőn és a keresőben is jobbára ugyanazok a beállítások jeleníthetők meg, utóbbin viszont kompozíciós rácsot és menüt sem láthatunk. Van viszont gyorsmenü, melyen a beállítások többsége elvégezhető. A kétféle kijelző adatai az INFO gomb segítségével válthatók. Ennek segítségével jeleníthető meg az említett kompozíciós rács (ötféle), élő hisztogram, és kéttengelyes vízszintjelző is. Az E-M1 élőképén a kiégés- vagy bebukás-gyanús területek is kijelzésre kerülnek piros és kék színnel. A menüben az is befolyásolható, hogy az infók közül melyik jelenjen meg, vagy maradjon ki a gomb nyomogatásakor. A keresőtől balra lévő gombbal státuszképernyőt hívhatunk be a beállítások összefoglalásával, de ezt csak a hátsó kijelzőn jeleníti meg a készülék.

A lejátszás információi

Az állóképek nagyítása 6 lépésben, max. 14x-es értékig történhet a hátsó tárcsával. Ugyanezt a kezelőszervet másik irányba forgatva 4, 9, 25, 100 nézőképes, illetve naptár nézet jeleníthető meg. Az elülső tárcsával akár nagyított állapotban is lapozhatunk a megjelenített fotók között.

A lejátszott képeknél RGB, vagy világosság hisztogram is bekapcsolható, és lehetőség van a kiégett és bebukott részek visszajelzésére is.

Vaku

Sajnos ezen a modellen sem fért el a beépített vaku, így minden esetben kénytelenek leszünk külsőt használni hozzá. Az ezzel kapcsolatos lehetőségeink viszont tágabbak mint korábban, mivel nem csak felső vakupapucs, de szinkronaljzat is került az E-M1-re, melyet a gép elején, egy lecsavarható műanyagkupak alatt találunk. A szinkroncsatlakozó és egy megfelelő kábel segítségével bármilyen – például műtermi – vaku használható a géppel.

A gyártó hazai oldalán lévő tartozéklistában nem találtam, de az általunk kapott dobozban egy FL-LM2 külső vaku is volt mellékelve. A külön kb. 20 ezer forintért beszerezhető kisvaku 10-es kulcsszámú, és kismértékben felnyitható. Felfogatása a vakupapuccsal történik, csatlakozása viszont a mögötte lévő elektronikus kiegészítő aljzatba, ami egy kicsit körülményes, mivel mindkettőt külön kupak takarja.

A szinkronsebességet a vakusarura csatlakozó villanó esetén 1/250mp-re az említett kisvaku esetén 1/320 mp-re növelték, mely a menüben 1/60mp-ig állítható. Külső rendszervakunál úgynevezett Szuper FP mód is beállítható, mellyel 1/4000 mp-es záridőnél is elérhető a tökéletes vakuszinkron.

A vaku teljesítményét +/-3 fényérték között befolyásolhatjuk, de akár manuálisan is megadhatjuk 1/64-ig leosztva. Üzemmódjai között a hosszú szinkron, derítő, és vörösszem csökkentő villanás is megtalálhatók. A mellékelt kisvakuval külső villanókat is vezérelhetünk vezeték nélküli kapcsolattal. Az adatlap szerint az FL‑36R, FL‑50R, FL‑300R, FL‑600R alkalmasak erre a feladatra, melyekkel 4 csatornán, 4 vakucsoportba rendezve képes kommunikálni a mellékelt villanó.

Csatlakozók, memóriakártya, akku,

A vakuknál említett elektronikus csatlakozó egyébként több más kiegészítőt is fogad. Vásárolhatunk hozzá például háromféle külső EVF keresőt, makro LED lámpát, vagy Bluetooth adaptert.

A további csatlakozókat a gép bal oldalán két műanyag fedél mögött helyezték el, melyekhez csak úgy férünk hozzá, ha kicsit lehajtjuk az LCD-t. A felső fedél mögött egy sztereó, 3,5mm-es mini jack mikrofon kimenet árválkodik, ami egy ilyen kategóriás gépnél már szinte alapnak számít. Alatta a szokásos kombinált AV+USB 2.0 kimenet, valamint egy HDMI-C aljzat kapott helyet. HDMI kimeneti felbontásként ugyanazok állíthatók be, mint a kisebb géppel, így a maximum ezúttal is csak 1080i.

Az E-M1 ugyanazt a BLN-1 modellszámú lítium-ion akkumulátort kapta, mint a kisebb gép, mely 7,6V-os és 1220 mAh kapacitású. Fogyasztása is hasonló, így a gyártó egy töltéssel 330 készíthető képet mért. Ezt elég kevésnek találom, inkább hobbigépre jellemző érték. Egy félmilliós gépváznál nem ritka az 1000 kép körüli akkukapacitás sem. Az akkumulátorhoz hálózati töltőt is mellékelnek, mely kb. 4 óra alatt tölti fel teljesen. A töltöttség kijelzése a képernyő bal felső sarkában megjelenő négy fokozatú ikonnal történik.

A memóriakártya a fényképezőgép markolatának jobb oldalán nyíló, időjárás (por-, csepp-, és fagy)álló szigeteléssel ellátott ajtó mögé kerül. Természetesen ezúttal is SD, SDHC és SDXC kártyák használhatók, köztük a leggyorsabb UHS-I jelölésűek is. FullHD videófelvételhez legalább Class 6 sebességosztályú memóriakártyát ajánl a gyártó. Egy RAW kép mérete kb. 17-18 MB, egy teljes felbontású finom tömörítésű JPEG 7 MP körüli, így – mivel belső memóriát nem kapunk – legalább 8 GB-os kártya ajánlott a gondtalan fotózáshoz, a videózáshoz pedig még nagyobb.

Hozzászólások

hozzászólás