Kipróbáltuk: Olympus OM-D E-M1 teszt

Élességállítás, sorozat, videó

Élességállítás, fénymérés

Teljesen megújult fókuszrendszert kapott az OM-D E-M1, mely a mikro4/3″-os rendszeren belül elsőként szakít a kompaktoknál – köztük a MILC gépeknél is – előszeretettel alkalmazott kontraszt alapú élességállító rendszerrel. Na nem teljesen, ugyanis meghagyták a korábbit, melyet fázis-különbségen alapuló AF-rendszerrel egészítettek ki. Mindez az új Live MOS érzékelőre integrált fázis-detektoros képpontoknak köszönhető, vagyis ismét egy hibrid AF rendszerrel van dolgunk.

Azért az Olympus kicsit megkeverte ezt a hibrid rendszert, például az érzékelők cikk-cakk alakú elrendezésével, mellyel elérhető a hiányzó, képalkotásból kimaradó pixelek utólagos pontosabb interpolációja.

Az új AF-rendszertől a korábban gyakran kifogásolt folyamatos és követő AF gyorsulását várhatjuk, beleértve a NégyHarmados adapterrel csatlakozó objektívek élességállításának gyorsulását is. A DSLR-ekhez kiadott optikákkal csak a fázis alapú rendszert használja a készülék, míg a MILC rendszer Mikro 4/3″-os objektívjeivel, alapból a kontraszt AF működik, folyamatos élességállításnál pedig a kombinált, hibrid AF és a helyzettől függően vált a gép a kétféle élességállítási metódus között. Videónál csak a hagyományos kontraszt alapú rendszert használja a gép.

AF pontok kiválasztása

Jelentősen nőtt a kiválasztható AF mezők száma is, melyekből most már 81-et (9×9) kapunk, a képernyő eddiginél nagyobb területén. Lehetséges az AF pontok méretének csökkentése is egy fokozattal. Mindkét méretben 81, vagy szükség szerint 37 pont használható. Ezek lehetnek automatikusan a rendszer által választottak, egyenként a fotós által kijelöltek, de 9 pontos csoportok is beállíthatók.

Működési mód szerint az alábbi fókusz beállítások választhatók. Fotó, illetve videó módban eltérő üzemmód is megadható:

• S-AF: egyszeri autofókusz (kontraszt alapú). Az exponáló gombot félig nyomva aktiválódik a beállított fókuszmező területén. A gomb nyomva tartása alatt a fókusz mindvégig ugyanazon a távolságon marad.
• C-AF: folyamatos AF (kontraszt/fázis alapú). Ez is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de ha a gépet elmozdítjuk, vagyis átkomponáljuk a képet, az élességállítás távolsága az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Mozgó dolgok folyamatos fókuszban tartására is alkalmas. A menüben az érzékenysége is állítható, három fokozatban.
• MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. A gyűrű elektronikus vezérlésű, így a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is. Később részletezzük.
• S-AF+MF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
• C-AF+TR: folyamatos, témakövető élességállítás. Nem csak a téma közeledését, de oldalirányú elmozdulását is érzékeli és új AF-mezőre váltással leköveti.

Kisebb méretű AF pontok

Az előző modellhez hasonlóan arcfelismerés is bekapcsolható, mégpedig a nemrég bevezetett szemprioritás mód használatával. Ennek segítségével megadhatjuk a rendszernek, hogy a felismert arcon a legközelebbi szemre, vagy határozottan csak a job, illetve bal szemre állítsa az élességet. A beállított élesség (és expozíció) a gép hátulján lévő AEL/AFL gombbal rögzíthető a következő képig.

A menüben kiválasztható Folyamatos AF nem az imént taglalt C-AF módot takarja, hanem az expo gomb lenyomásától függetlenül, állandóan működő, és magát pontosító élességállítást, mely valamivel gyorsabb beállítást tesz lehetővé éles helyzetben, de egyúttal a fogyasztást is növeli.

Rosszabb fényviszonyok között a markolat melletti AF segédfény lámpája támogatja az élességállító rendszert, de persze csak néhány méteren – nagyjából egy szobányi területen – belül. A menüben letiltható ez a funkció, mint ahogy az AF mérőmező kijelzése is.

Ha kézi élességállításra kapcsolunk nem kell csak a szemünkre hagyatkoznunk az élesség meghatározásakor. Engedélyezhető a korábbi modellen is meglévő 5, 7, 10 és 14x-es képnagyítás, mely az objektív fókuszgyűrűjének megmozdításakor automatikusan működésbe lép. Ezen felül egy új segítséget a csúcsérték kijelzést (itt csúcsosítás néven fut) is bekapcsolhatjuk, melynél fekete, vagy fehér színnel jelzi ki a rendszer a képéleket, így az éles terület helye is pontosabban meghatározható. Együtt is használhatjuk a képnagyítással, de könnyebb dolgunk lesz vele anélkül, vagy csak kisebb nagyítást választva.

Az E-M1 fénymérése úgy tűnik megegyezik a kisebb modellel, így újfent 324 mérőmezőt és 0-20 Fé közötti érzékenységi tartományt kapunk. Fénymérési módként Digitális ESP (Electro-Selective Pattern), vagyis teljes képmezős, Középre súlyozott átlagolt, vagy Szpot beállítás választható. Rajtuk kívül kétféle különleges szpot mód is elérhető, melyek a kiválasztott ponton meggátolják a csúcsfények kiégését, vagy az árnyékok bebukását.

Sorozat fényképezés

Sikerült némileg faragni a sorozat módon is, de nem lefelé, hanem szerencsére fölfelé. Ismét két sorozat beállítás áll rendelkezésünkre, gyors (H) és lassú (L) mód. Gyors módban 9 helyett 10, lassú módban 6,5 kép/mp-cel lövöldözhetünk. Ahogy az előző modellben, itt is részletesen állítható mindkét mód sebessége, 1 kép/mp lépésekben. Azt is beállíthatjuk, hogy a sorozatfelvétel közben kikapcsolja-e a gép a szenzorstabilizálást, vagy sem, mivel a bekapcsolt rázkódáscsökkentés ronthatja a sorozat teljesítményt.

A gyártó egy UHS-I kártyával mérte a sorozatban készíthető képek számát, és mi is hasonló memóriakártyával tettük ugyanezt. A hivatalos értékek szerint akár 50 RAW és korlátlan (kártya kapacitásától függő) JPEG készíthető így. Saját méréseinket az alábbi táblázat tartalmazza:

A sorozatok kiválasztása a gyorsmenüben, illetve a gép tetejének jobb oldalán található dedikált gombbal lehetséges. Itt választható ki a 2 és 12 mp-es késleltetésű önkioldó is, valamint az egyénileg beállítható önkioldó mód, melynél 1-30 mp késleltetés után 1-10 képet készít a fényképezőgép, 0,5-3 mp időközönként. A készülék az RM-UC1 típusjelű vezetékes távkioldóval is elsüthető.

A normál sorozatok mellett automatikus expozíció sorozat is választható, mely 3, 5, vagy 7 kép hosszú lehet 1/3, 2/3 és 1 fényérték lépésekkel (7 képnél max. 2/3 Fé). Az expozíció sorozatot egy képenként, vagy valódi sorozatként is elkészíthetjük.

Készíthetünk fehéregyensúly, vagy érzékenység sorozatot is, melyek csak nevükben többképesek. Mindkét esetben egy felvételt készít a gép, és a fehéregyensúly-sorozatnál 3 vagy 9 képet ment 2, 4, 6 szín-lépésközzel, az érzékenység sorozatnál pedig 3 képet 1/3-1 fényérték érzékenységi lépésekben.

Ha a vaku teljesítmény beállításában vagyunk bizonytalanok, ellőhetünk 3 képes vakuteljesítmény sort is, mely +/-0,3 – 1 fényérték lépésközökkel szabályozza a vaku erősségét.

Az egyedi ART BKT, vagyis a művészi sorozat szintén egyképes, de előzőleg tucatnyi képeffektust kiválaszthatunk, és a kész fotót minden effektussal elmenti a gép.

Videófelvétel

Videofelvétel terén jobbára ugyanazt kapjuk, mint az E-M5-ben. Először is kétféle választható mozgókép formátumot AVC/H.264 tömörítésű MPEG-4-et, .MOV kiterjesztéssel, és kisebb felbontásokhoz .AVI kiterjesztésű motion JPEG-et. A felbontás ezúttal is FullHD, vagyis 1920 x 1080 pixel, melynek legjobb minőségű beállítása 24 Mb/mp-re turbózott bitrátával érkezik. A többi mozgókép beállítás az elődnél hajszálnyival gyengébb minőségű, de nem biztos, hogy ezt az átlag felhasználó észreveszi. Alacsonyabb felbontásként 1280 x 720, vagy 640 x 480 pixel választható. Utóbbi csak AVI-ban, míg FullHD-t csak MOV-ban kapunk. A képfrissítési sebesség minden esetben azonos, 30 kocka/mp körüli. Pontosabban mJPEG módban 30 kép/mp, AVCHD-nél 29,97 kép/mp.

Videó módban külön stabilizátor üzemmód engedélyezhető, mely a kézremegés ellen hatásos, de a meglévő látószögünkből ez esetben veszítünk egy kicsit. Bekapcsolhatunk folyamatos élességállítást is, és felvétel közben folyamatos a fénymérés is. Használhatunk 2x-es digitális telekonvertert (képkivágást) is, mely állóképeknél is működik de igazán videóknál van értelme.

A felvétel indítása előtt az állókép módokhoz hasonlóan programautomatika, rekesz- vagy záridő-előválasztás, valamint manuális mód állítható be, mely azt jelenti, hogy a videózás előtt beállítható egy tetszőleges rekesz, vagy záridő érték, esetleg eltolható az expozíció. Sajnos felvétel alatt ezek módosítására már nincs lehetőség.

A film beállítások alatt Videó effekt mód is engedélyezhető, melynél három ikon jelenik meg a képernyő alján, ezek érintésével, vagy az ott jelölt gombokkal akár felvétel alatt is átválthatunk egy tetszőleges művészi hatásra, vagy színmódra. A színmódok még semmilyen káros hatással nincsenek a videóra, de sajnos a művészi effektusok többnyire bántóan lelassítják a felvételt. Az előző modellnél a Dioráma effektus adta a legrosszabb képfrissítést. Itt annyiban javítottak a helyzeten, hogy nem is választhatunk ilyen művészi képhatást.

Videózás közben a beállított felbontásnak megfelelő állókép is készíthető az expo gomb lenyomásával, de ebben az esetben a mozgókép felvétel megszakad és a készülék automatikusan új videót kezd. A felvétel hossza a formátum függvényében változik. AVCHD-nál 4 GB (~29 perc), motion-JPEG-nél viszont csak 7-14 perc (2 GB) lehet.

A hangfelvétel minősége szintén a formátumtól függ, legjobb esetben (AVCHD) 192 kbps-os 48 kHz mintavételezésű sztereó hangot vesz fel a készülék. A minőség jó, de ha javítani akarjuk külső sztereó mikrofon is csatlakoztatható az E-M1-hez. A menüben három fokozatban állítható a belső, és a külsőleg csatlakoztatott mikrofon jelszintje. Ugyanitt három fokozatú szélzaj szűrés is bekapcsolható.

Az állóképek mellé utólagos hangjegyzet felvételére is lehetőség van, legfeljebb 30 mp hosszan.

A visszajátszott videók bárhol megállíthatók, és nagyobb, vagy egy kockás ugrásokban léptethetők. Gépen belüli feldolgozásukra, vágásokra nincs módunk.