Kipróbáltuk: Olympus PEN Mini E-PM1 teszt

0

Felépítés

Ergonómia

Az Olympus PEN Mini E-PM1-et elméletileg a kis méretet szem előtt tartva fejlesztették. Persze egy szóval sem mondanám, hogy mindez nem sikerült, hiszen valóban kicsi lett a gép (a Panasonic Lumix DMC-GF5-nél is pár mm-rel vékonyabb és alacsonyabb). Gyakorlatilag azonban nem sokkal kisebb, mint a PEN Lite E-PL3, szinte a vastagsága csökkent, mivel a dönthető LCD helyett az E-PM1-re fixen építették a kijelzőt. Formájában egyébként kicsit jobban lekerekített, mint az E-PL3.

E gépre sem került markolat, így vékony maradhatott. Más kérdés, hogy mindez a kényelmet nem növeli, sőt. Legalább valami kis apró dudor lenne, amibe belekapaszkodhatunk az ujjbegyünkkel. De semmi gond, végülis az ultrakompaktok sem kínálnak kényelmes fogást.
A vékony gépváz miatt a bajonett is immár majd’ 1 cm-nyit emelkedik ki a gépvázból (ezért sem érthető, miért nem került valami minimális markolat a gépre, hiszen a legvastagabb pont így most a bajonett-LCD közötti rész).
A dizájnba azonban nem nagyon lehet belekötni. Gyönyörű ez a masina, finoman lekerekített sarkokkal, széles LCD-vel, mely előtt a plexilap végigfut egészen a kezelőszervek közepéig. Nem kérdés, hogy mindez jót tesz a külsőnek. Igaz, az ujjlenyomatokat ez a felület sajnos nagyon gyűjti.

A kezeléshez jóval kevesebb gombot kapunk, mint az E-PL3-on. Igazság szerint az E-PM1-et én az E-PL3 egyszerűsített változatának tartom, amely nem szolgáltatásaiban, hanem kezelésében jelentkezik. A kettő helyett egy vezérlőtárcsa, a felső kezelőszervek megszüntetésre legalábbis ezt az érzést kelti. A fix LCD viszont itt előnyös, hiszen a hátsó vezérlőtárcsát így könnyedén használhatjuk, nem úgy, mint az E-PL3-nál, ahol a vastag dönthető LCD miatt alig fértünk hozzá.

A fém állványmenetet az optikai tengely vetületétől kb. 1 cm-re helyezték el. Az akku fedlapja nem túl távolra került tőle, így nincs esély arra, hogy állványra helyezett gépnél kicseréljük a memóriakártyát vagy az akkumulátort anélkül, hogy a gépet kellene venni róla.

Optika

A gépre Micro FourThirds optikákat tekerhetünk közvetlenül, de adapterek segítségével a FourThirds objektívek is alkalmazhatók, sőt egyéb gyártók termékei is.

A legkisebb kitben Olympus M.Zuiko Digital 14-42mm f/3.5-5.6 II R MSC (ahol az MSC a Movie and Still Compatible, vagyis a filmezéshez és fotózáshoz egyaránt használhatóságot jelzi), illetve dupla kitben az előző mellé
M.Zuiko Digital 40-150mm f/4-5,6 ED

objektívet kapunk. Ezen kívül léteznek M.Zuiko Digital 14-150mm f/4-5,6 ED
-t, illetve
M.Zuiko Digital 12-50mm f/3,5-6,3 EZ
-t tartalmazó szimpla kitek is.

összecsukva

használat közben

Mi egy fix 17 mm-es f/2,8 fényerejű pancake-et és a 14-42 mm-es kitobjektívet kaptuk a gépváz mellé. Utóbbi összecsukható kialakítású. A képeken jól látszik, hogy összecsukott állapotban fele annyi helyet igényel, mint kinyitott, nagylátószögű állásban. Más kérdés, hogy a Panasonic 14-42mm-es X jelzésű PowerZoom objektíve használati állapotban kb. akkora, mint az Olympus 14-42mm-es kitobjektívje összecsukva. De ott motoros zoomot kell használnunk, itt viszont mechanikus zoom áll a rendelkezésünkre. Az objektívet kézzel kell kinyitni a zoomgyűrű elfordításával. Ha ezt elfelejtenénk, a gép az LCD-jén szólít fel a művelet elvégzésére. Igaz, talán nem a legjobb fordítást sikerült elérni, “Az objektív zárva. Oldja fel az objektívet!”) helyett talán könnyebben értelmezhető lenne, ha a felirat így szólna: “Az objektív zárva, fordítsa végállásba a zoomgyűrűt!”

Képérzékelő

Mivel egyidőben jelent meg a Pen Mini E-PM1 és a PEN Lite E-PL3, így szinte biztos, hogy azonos szenzor került a gépekbe. A 12,1 millió effektív pixelt tartalmazó LiveMOS lapka mérete 17,3×13 mm (a képkivágás faktor 2×-es). Ez azt jelenti, hogy a felcsavart objektívek gyújtótávolságát 2-vel kell megszoroznunk, hogy a látószögünket kisfilmes géphez tudjuk hasonlítani.

A szenzor előtt egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez, de tükör nincs a fényképezőgépben. A zár itt folyamatosan nyitva van (a DSLR-eknél csak LiveView módban, egyébként zárt állású), s csak az exponálás előtt fut le, ekkor azonban jól hallható hangot ad.

A LiveMOS szenzorra objektív cseréje alkalmával esetleg felkerülő porszemeket a bekapcsoláskor automatikusan működésbe lépő ultrahangos (SuperSonic Wave Filter) tisztítórendszer rázza le. Ennek működését korábban a kijelzőn megjelenő felirat és a váz felső részén elhelyezett kék színű (SSWF feliratú) LED is jelezte, de az E-PM1-ben a tisztítórendszer működését már csak kis ikon jelzi a kijelzőn.

Az érzékenység minimuma ISO200, a maximális választható érték ISO12800, mely az eddigi (tavaly előtt bejelentett) PEN gépekhez képest 1 Fé-kel magasabb.
Az érzékenységet egyébiránt a fényképezőgép is kiválaszthatja magának, ehhez minimum és maximum értéket is megadhatunk.

Legnagyobb felbontásban 4032×3024 képpontból álló fotókat készíthetünk, ezeket RAW (.orf) vagy JPEG formátumban menthetjük el, de van lehetőség a RAW+JPEG módszer alkalmazására is. Ez utóbbi esetben a veszteségmentes és tökéletesen utófeldolgozható RAW kép mellé gyorsan és egyszerűen kezelhető JPEG kép is mentésre kerül.

A JPEG képeket 1/12, 1/8, 1/4 vagy 1/2,7 (Basic, Normal, Fine, SuperFine) tömörítési fokkal menthetjük el.
A rengeteg sok választható felbontás közül egyszerre hármat tudunk könnyedén elérni, ezeket az L, M és S jelzésekkel illették. Az L mód mindig a legnagyobb felbontást jelenti, az M mérethez választhatunk 3200×2400, 2560×1920, 1920×1440, 1600×1200 értékek közül, míg az S méret 1280×960, 1024×768 vagy 640×480 pixeles lehet.
A RAW fájlok jól tömörítettek, a nagy felbontás ellenére részletgazdag képeknél is csak kb. 13-15 MB-tal kell számolnunk, ennél nagyobb méret csak nagy érzékenységnél fordul elő.

A veszteségmentes RAW képek feldolgozásához a gyártó az Olympus Viewer 2-t adja a készülék mellé, mely teljes értékű RAW konverter és képkezelő, batch feldolgozási lehetőséggel és részletes paraméterezhetőséggel.

Kijelző és kereső

Az Olympus E-PM1-re az E-PL3-hoz hasonló kijelző került, de fixen beépítve. A 3″ képátlójú LCD 460.000 képpontos, emellett széles, 16:9 formátumú.

A betekintési szögek jók, még lapos szögből is jól látható képet kapunk. A felbontás is remek, s a megjelenített színek is korrektek.

A háttérvilágítást ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét (hue). Erős napsütésben a jobban látható képet transzflektív (hátulról tükröződő) kialakítás is segíti.

Opcionálisan vásárolhatunk VF-2 és VF-3 jelű elektronikus keresőt is, amelyet a vakupapucsba kell illesztenünk, emiatt persze bukjuk az elektronikus kereső használata során a vakuzás lehetőségét. Mindkét kereső egyébként 100% lefedettséget ad, a két termék között felbontásban és nagyításban, no és persze árban van különbség.

felvételi információk

lejátszás információk

A kijelzőn fotózáskor a legfontosabb paraméterek olvashatók le, úgy mint: érzékenység, fénymérés, fókuszmód, arcfelismerés, fehéregyensúly, sorozat vagy önkioldó, stabilizátor mód, kép oldalarány, felbontás és minőség, záridő, rekeszérték, expozíció eltolás, hátralévő képek száma, illetve hátralévő videó hossza.

A gyorsmenünek és a négyirányú navigáló gombok funkcióinak köszönhetően ezek javarésze könnyen módosítható is. A gyorsmenüről a menürendszer oldalon írtunk bővebben.

Ha igényeljük, megjeleníthetünk segédrácsot is (hatodoló, harmadoló, skála).

Ahogy az E-PL3-ban, úgy az E-PM1-ben sincs orientációs szenzor, így az álló formátumban készült képeket nem forgatja el automatikusan lejátszás során.
A képekbe továbbra is max. 14×-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak.
Bár az E-PM1-re csak egy vezérlőtárcsa került, mégis van lehetőségünk nagyított nézetben az egyes képek között lapozni, mely az azonos témáról készült felvételek fókusz ellenőrzésénél jöhet jól.

A RAW formátumú kép nagyított nézeténél gyengén ugyan, de érezhető a beágyazott JPEG erősebb tömörítése (ilyen esetben ugyanis a beágyazott, erősen tömörített JPEG képet jeleníti meg a fényképezőgép). RAW+JPEG használatakor az E-PM1 kellően intelligens és ez esetben a kevésbé tömörített JPEG képből nagyít, nem a RAW fájlból, ami a részletek tökéletes megjelenítését eredményezi.

Vaku

A gép felső részén rendszervakuk számára alakítottak ki vakupapucsot, amelybe az Olympus rendszervakuin kívül középpontos érintkezőjű vakut (vagy rádiós kioldót) is illeszthetünk.

A használható legrövidebb szinkronidő: 1/160 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a leghosszabb záridőt is.

Minden bizonnyal a vakupapucs az oka, hogy nem került beépített vaku a gépbe, hiszen találkoztunk már hasonló méretű MILC géppel (DMC-GF3 és DMC-GF5), amin ugyan volt felpattanó vaku, de vakupapucs már nem került rá. El kell dönteni, melyik a fontosabb, a beépített vaku, vagy a külső vaku használatának lehetősége a külön mellékelt kisvaku árán.

A gyári csomagban az Accessory Port-ba csatlakoztatható, FL-LM1 jelű felpattintható vakut találjuk. A külső vakunál elméletben nem lett volna nehéz nagyobb kulcsszámot elérni, mégis az FL-LM1 ugyanúgy 10-es kulcsszámú, mint az E-PL2 beépített vakuja, ami nem túl erős, de kompakt méretű masinához képest megfelelő teljesítmény, főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nagyobb szenzor miatt bátrabban emelhetjük az érzékenységet. A külön kialakítás az elveszthetőségen kívül amiatt sem szerencsés, mert így vakuval együtt nem használhatjuk az opcionális elektronikus keresőt.

Az FL-LM1-hez egy kis bársony tokot is kapunk, melyet felfűzhetünk a nyakpántunkra is, így mindig magunkkal vihetjük (s így már az elvesztéstől sem kell annyira tartani).

A külön felhelyezhető felpattanó vaku itt 6 cm-re emelkedik fel az optikai tengelytől. Kár, hogy csak frontális vakuzásra alkalmazható, s nem hajtható feljebb indirekt vakuzáshoz. Pedig ha már külső vaku, s egyébként is felhajtható, nem lett volna különösebben nehéz megoldani, hogy 90 fokig fel lehessen emelni. Igaz, teljesítménye kicsi az indirekt vakuzáshoz, de nagyobb érzékenységnél még mindig szebb képeket kaphatnánk, mint a szembevakuzással. Persze érthető és indokolható ez a lépés azzal, hogy így jobban rá van utalva az ember, hogy megvásárolja a drágább rendszervakut.

A villanó működési módjai között automatikus, derítés, vörösszem-csökkentő, tiltott, lassú szinkron vörösszem-csökkentéssel, lassú szinkron, szinkron a második redőnyre, teljes, 1/2, 1/4, 1/8, 1/16, 1/32 és 1/64-ed teljesítmény választható.

A külső, távoli Olympus rendszer vakuk vezeték nélküli vezérlésének lehetősége az E-PM1-ben is elérhető. Szintén jó szolgáltatás, hogy a vaku teljesítményét ±3 Fé tartományban korrigálhatjuk.

Csatlakozók, memóriakártya, akku

A fényképezőgép jobb oldalán, egy műanyag ajtó mögött találjuk az Olympusnál már megszokott, kombinált USB/AV kimenetet, valamint ezalatt a (mini) HDMI-C csatlakozót.

A kártyafoglalat az akkumulátor előtt található, azzal közös ajtó mögött. Az akkumulátor ajtajának nyitott állapotában a fényképezőgép működőképes marad, így a fedlap esetleges letörése nem okozza a gép használhatatlanságát. Más kérdés, hogy erre egyébként kicsi az esély, hiszen az akku fedlapja fém megerősítésű (a tengely műanyag, de kipattintható). Időjárásállóságról a nyílások szigetelésének hiányában itt nem beszélhetünk.

Az akkumulátort rejtő ajtó egy rugós kapcsoló elhúzásával nyitható. Ettől az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. Az Olympus E-PM1-hez ugyanazt az akkumulátort használhatjuk, amit az E-PL3-nál is, vagyis a PS-BLS1 típusút. A Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel.

Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.