Felépítés
A Panasonic DMC-LC1-es gépe a retro stílus jegyében készült, ezért a cél itt inkább a Leica M-hez való hasonlóság volt, mintsem a kényelmes fogás. Amikor a fényképezőgépet először kézbe vettem, az első gondolatom az volt, hogy vajon hogy lehet ennyire kényelmetlen markolatot készíteni. A gép ugyanis viszonylag alacsony, a markolat nem túl vastag, csak egy kis perem biztosítja, hogy ujjbegyeink ne csússzanak le a gépről. A tesztelés alatt azonban egyre inkább megszoktam ezt a formát, és kitapasztaltam a fényképezőgép megfelelő fogását is. Azok, akik Leica gépről váltanak egy ilyen digitális fényképezőgépre, nyilván egyáltalán nem fogják ezt furcsának érezni, viszont aki az ergonómikusan kialakított markolatokhoz van szokva, első időkben bizony bosszankodni fog. A gép bal oldalán található két infra érzékelő, amely a hibrid fókuszrendszer passzív részét képezi. Az optika nagyjából a gép közepén található, az akkumulátort a markolatba építették, ezért a súlyelosztás nem rossz.
Az exponáló gomb félig ill. teljes lenyomása között kellő erőkülönbség tapasztalható, véletlen megnyomására nem igazán kerülhet sor.
 |
 |
A fényképezőgép hátlapjára szokatlanul nagy méretű, 2,5″ képátlójú LCD került, amely 210 ezer képpont felbontású, a megjelenített kép tehát kellően részletgazdag. Az LCD erős napfényben is tökéletesen látható, köszönhető ez az LCD mögötti fényvisszaverő rétegnek. Ezzel a technikával legelőször a Nikon Coolpix SQ kipróbálásakor találkoztunk, az akkori élmények most újra felelevenedtek: az ilyen LCD-k használata még mindig nagy csodálattal tölt el minket. Bár az optika zoomátfogása nem indokolja elektronikus kereső alkalmazását, az LC-1-ben átnézeti kereső helyett inkább a parallaxis torzítástól mentes TTL elektronikus keresőt építettek be. Az EVF felbontása 235 ezer pixel, ez már elegendő felbontású ahhoz, hogy a megjelenített képe ne legyen zavaróan pixeles. Tehát az EVF-ben is szép, részletteli képet láthatunk, habár a látható kép nem túl nagy: 16 o-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es TV képernyőjének 1,5 m távolságról adódó látványa okoz.
Mindkét kijelzőn az élőkép megjelenítése 100%-os lefedettségű, vagyis a végső képen nincs olyan részlet, amely a kijelzőkön az expozíció előtt ne látszódna. Lejátszáskor a kijelzőkön – gyári adat szerint – maximum 16-szoros nagyítás érhető el, amely a próbáink során be is igazolódott: legnagyobb nagyításban egy 5 Mpixeles kép 160 pixel széles részlete jelenik meg. Ez tökéletes élesség-, sőt részletellenőrzést is lehetővé tesz. A felvételek elkészítése utáni gyorsnézet módban azonban csak maximum 8-szoros nagyítást használhatunk. A képekbe történő belenagyítás több lépésben érhető el, legjobb esetben felbontástól függően kevesebb mint 1 mp alatt a kép 16-szoros nagyítását nézhetjük meg. Lejátszás módban a képek közötti váltás elfogadható sebességgel történik, kicsivel több, mint 1 mp telik el a következő kép megjelenítéséig. Ha gyorsan szeretnénk a képek között lapozni, erre is van lehetőség, a jobbra vagy balra gomb nyomva tartásával képmegjelenítés nélkül tudunk gyorsan mozogni a képek között.
A fotózás paraméterei az LCD-n és az EVF-en is olvashatók. Ezek között találjuk meg az üzemmódot, a vaku módját, a fehéregyensúlyt, az érzékenységet, a felbontást és tömörítést, az akkuállapotot, a kézi élesség állítást, a vakuteljesítmény kompenzációt, a hátralévő képek számát, a sorozat módot, a fénymérést, az expozíció-sorozatot, az élő hisztogramot, az expozíció-korrekciót, a blende és zársebesség értékeit.
A kijelzőkön megjelenő információk mennyisége módosítható 4 lépésben: csak élőkép fókuszkerettel, az előbbi plusz adatok, az előbbi plusz élő hisztogram, csak élőkép fókuszkerettel és segédráccsal. Az LCD és az EVF fényerejét a SETUP-ban -3..+3 értékek között állíthatjuk.
A fényképezőgép egyik érdekes pontja a vaku. Ez ugyanis nemcsak egy hagyományos felpattanó vaku, amely az optikai tengely irányába villantja el a villanófényt, hanem alkalmazható indirekt (plafonról visszaverődő) világításra is, amely sokkal lágyabb és szórtabb fényt biztosít, mint a közvetlen szembevakuzás. Ráadásul az indirekt világításnak megvan az az előnye is, hogy vörösszem hatás, valamint tükröződő felületek becsillanása ilyenkor nem jelentkezik.
| Direkt és indirekt vakuzás | |
|---|---|
 direkt vakuzás |  indirekt vakuzás |
 |
 |
Természetesen az indirekt vakuzáshoz nagyobb teljesítmény szükséges, így ez a kis vaku ilyen célra csak kis belmagasságú helyiségekben használható, tág rekesznyílással. A vaku kinyitása emiatt kissé szokatlan, az első gyengébb megnyomásra a vaku 45 fokban nyílik fel (plafon felé villant), erősebb megnyomásra teljesen felpattan (előre villant). Teljesen felnyitott állapotban a vaku az optikai tengelytől 7 cm-re emelkedik ki, amely több, mint az átlagos, így ritkábban jelentkezik a vörösszem hatása. A vaku üzemmódjai között derítés, kikapcsolt, lassú szinkron, vörösszem-hatás csökkentő módokat, ill. ez utóbbiak kombinációit találjuk. A kikapcsolt mód kissé furcsán hat, hiszen talán egyszerűbb a vakut lecsukni, mint az üzemmódok közül kikeresgélni a vakutiltást. Vaku üzemmódot egyébként is csak akkor lehet állítani, ha a vaku kinyitott állapotban van. Érdekes.
A vaku teljesítménye +- 2 Fé tartományban kompenzálható. A vaku feltöltési ideje átlagos, maximum 4,5 mp-ig tart, de normál körülmények között is 4 mp-et kell várnunk.
A fényképezőgépre külső vakut is illeszthetünk, amely középpontos érintkezőjű, vagy DMW-FL28 rendszervaku ill. különböző Metz vakuk lehetnek (SCA 3502 adapter szükséges). A vakupapucsot kissé fura helyre, a gép sarkára helyezték.
Bár az objektív fókusztávolsága nem túl nagy ahhoz, hogy segédfényt lehessen alkalmazni, a gépre mégsem került ilyen lehetőség, talán a hibrid AF rendszerben bíznak az alkotói. Sötétben azonban a hibrid AF sem képes élességet állítani, így véleményem szerint mégiscsak jobb lett volna akár egy egyszerű LED-es AF segédfény alkalmazása is.
 |
 |
A gép alján fémből készült állványmenet található, amely pontosan az optikai tengely vonalába került, bár a fényképezőgép nem segíti elő panoráma képek készítését, de az állványmenet elhelyezése többek között ezt tökéletesen lehetővé teszi. Állványra helyezett gép esetén a memóriakártya minden további nélkül cserélhető marad, az akkumulátor állványfejtől függően vagy cserélhető, vagy nem.
 |
 |
A fényképezőgép csatlakozói a gépváz bal oldalán, elrejtve találhatók. A fém erősítésű gépvázba simuló ajtó mögött találjuk az USB és A/V kimenetet, az adapter bemenetet, ill. a távkioldó bemenetet is, amely tulajdonképpen megegyezik az A/V kimenettel.
A kártyafoglalatot a gép jobb oldalán, fémlappal megerősített ajtó mögött találjuk, ide helyezhetjük a SecureDigital memóriakártyát.
