Kipróbáltuk: Panasonic DMC-LC1 teszt

0

Érzékenység

Mint az előző oldalon írtuk, a Panasonic DMC-LC1 képzaja picit magasabb, mint a konkurens (2/3″, 5 Mpixel) gépeké. Ennek oka a képfeldolgozásban kereshető. A képfeldolgozásra jellemző, hogy ISO200-tól kezdődően kis zajszűrést is eszközöl a fényképezőgép, ezért az ISO200 nem sokkal zajosabb, mint az ISO100. A legnagyobb érzékenység ISO400, bár azért jó lett volna ISO800-ig engedni a fotósokat, mint ahogy a többi ugyanilyen CCD-t használó gépnél is engedték a gyártók. A tesztképen látható képzaj érdekes módon kisebb lett, mint az általában előforduló átlag képeknél. A zaj elsősorban az árnyékos területeken kezd jól látszani. A lenti képek alapján még akár zajmentesnek is nevezhetnénk a képeket, de a valós helyzetekben fotózott képek alapján azt kell mondjuk, néha jelentős képzajt kell elviselnünk. Érdemes ez ügyben néhány tesztfotót is megtekinteni.

















Érzékenység – zajtartalom
ISO100, F7,1; 1/2 mp, 2368 kB
ISO200, F7,1; 1/4 mp, 2202 kB
ISO400, F7,1; 1/8 mp, 2675 kB

A fotók 22 oC hőmérséklet mellett készültek.

A beépített vaku teljesítménye közepes, teljesítménye +-2 Fé-kkel módosítható. A vaku fényeloszlása teljes nagylátószögnél meglehetősen inhomogén. A sarkok fényerőcsökkenése 60% átlagosan. 35 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál már jobb a helyzet, ekkor 48%-os fényerőcsökkenés tapasztalható, ami közel van az áltagos értékhez.




Vakuval készült felvétel fényeloszlása

Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés: ~60%
f=28 mm ekv.

Sarkokban tapasztalható fényerőcsökkenés: ~48%
f=35 mm ekv.