Képminőség
Képzaj
Bár a digitális tükörreflexes fényképezőgépek között egyre több CMOS szenzorossal találkozunk, a kompaktok világában még ritkaságnak számít az ilyesmi. Az alapvetően zajosabb CMOS érzékelők a DSLR-ekben kiválóan teljesítenek zaj terén is, ilyen kis méretben azonban nem annyira rózsás a helyzet. Az FZ100 egy Panasonic MOS szenzort használ, mely 1/2,33” méretű, 15 megapixellel. Az FZ50-ben egy fokkal nagyobb, 10 megapixeles érzékelő volt, a tavalyi csúcsmodell FZ38-ban pedig ugyanekkora, de 12,7 millió pixeles felbontással. Ez minden eddiginél kisebb pixelméretet jelent az FZ100 számára, az ennek révén megnövekedett zajjal pedig az MOS-nek és a feldolgozórendszernek kell megbirkóznia.
A mérkőzés úgy tűnik nem indul valami fényesen, mivel egy picit több zaj látható a képeken már ISO100-on is. Ez azonban még elhanyagolható különbség. A probléma inkább az, hogy a szűrés is elég erőteljes és rányomja bélyegét a képekre. RAW-ban a géphez mellékelt SilkyPix szoftvert használtuk a képek konvertálásához, kikapcsolt (alap beállítás) zajszűréssel. A világossági zaj így mérsékelten több a JPEG-en látotthoz képest, a színzaj viszont jelentősen magasabb, főleg a mindig problémás kék csatornán.
ISO200-on még inkább beleerősít a zajszűrés és alig tapasztalunk zajnövekedést. Ennek köszönhetően alacsonyabb értéket kapunk, mint a kisebb felbontású FZ38 esetében, ugyanezen az érzékenységen. A képek viszont elég erősen szűrtnek tűnnek, és jól igazolja mindezt a RAW képpár, amely szűretlenül közel dupla akkora zajszintet mutat, mint a JPEG változat.
Az újabb érzékenységi fokozat (ISO400) ismét meglepő eredményt hoz JPEG-ben, alacsonyabb zajjal, az előbb említett kisebb felbontású modellnél. A képek azonban még erősebben szűrtek. Mindezt kikapcsolva, vagyis RAW-ban háromszor akkora zajtengert láthatunk.
Az ISO800-as fokozat ismét egy jelentősebb szűrési lépést jelent, immár nagyon mosott végeredménnyel. Zajtól nem nagyon kell tartanunk, hiszen az most is csak minimálisan emelkedik. ISO100-hoz képest kb. 15-20%-kal magasabb csupán a zajszint, a kép viszont már elég erősen festményszerű a szűrés következtében. RAW-ban ezúttal is más a helyzet. Szűrés nélkül közel 5x nagyobb a zajszint az ISO100-on tapasztalhatóhoz képest.
Az ISO1600-as fokozat jelenti gyakorlatilag a plafont az érzékenységi beállításokban, hiszen fölé már csak a gép automatikája merészkedik, 3 megapixelben maximált felbontással. A képen látottak az eddigi tendenciát követik. Nagyon erős zajszűrés, és ennek következtében kivételesen alacsony zajszint. A RAW képen mindennek az ellenkezőjét láthatjuk.
Az ISO3200 és 6400-as fokozat csak Magas érzékenység témamódban érhető el, a sokkal kisebb képméret miatt viszont nem nagyon érdemes az előzőekkel összevetni, hiszen a zaj így kevésbé feltűnő, és a részletesség is az előbbiek alatt marad. Az ISO3200-as képminőség nagyon kis méretre összezsugorítva még használható, de a legmagasabb fokozat már annyira elmosódott, hogy a nagyobb részletek is alig kivehetők.
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO6400; F3,3; 1/4 mp
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO6400; F3,3; 1/4 mp
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO1600; F5,6; 1/80 mp
ISO6400; F3,3; 1/4 mp
Zajszűrés
Az FZ100 képfeldolgozási beállításai között zajszűrési fokozatokat is találunk, mégpedig elég részleteset, +/-2 lépésben. A fenti JPEG sorozatunkat normál (0 fokozat) értéken készítettük, de alább megvizsgáltuk a két végállást is.
A szűrés már a legalacsonyabb érzékenységi fokozatban is érezteti hatását. Legalacsonyabb fokozatban kb. 7%-kal több a zaj, erősebb értéken viszont 25%-kal alacsonyabb. Az érzékenység növelésével az egyes fokozatok között is nagyobb a különbség. ISO400-nál -2-es értéken már 18%-os növekedést, +2 fokozaton 32%-os csökkenést kapunk, kevesebb zajjal mint az FZ38 ISO80-as értékén tapasztalható. ISO1600-nál a legerősebb fokozat szintén 30% körüli zajcsökkenést hoz, ami a gép ISO100-as szintjével egyenértékű, a képtartalom viszont ennek arányában lesz mosottból még mosottabb.
Általánosságban elmondható, hogy mivel a zajszint JPEG-ben végig elég alacsony, a szűrés pedig normál fokozaton is átlag feletti, nem igazán érdemes magasabb beállítást használni, csak ha ezt a szemcsésséget is elviselhetetlennek tartjuk. Ebben az esetben viszont érdemes a Panasonic G-szériáján elgondolkodni, hiszen ott nagyságrendekkel nagyobb szenzort és így sokkal alacsonyabb zajszintet kapunk.
Zajszűrés
A szokásos ISO tesztképeink mellett azok 300 dpi-s 10×13 cm-es papírmérethez, vagyis 1228 pixel magasságúra átméretezett változatát is közzé tesszük. Digitális laborban ugyanis ekkora papírmérethez ekkora felbontású képet hoz létre a laborgép.
A lent látható képeken tehát azt ellenőrizhetjük, hogy egy 10×13 cm-es papírkép nagyító alatt hogyan nézne ki.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Általános képminőség
Az eddigiekhez képest is nagyobb látószögnek ára van. Ekvivalens 25mm-es állásban valamivel gyengébb felbontást kapunk a kép közepén is, a széleken pedig erősebben lágyul a kép és érezhetően veszít a kontrasztjából is. Egy kicsit növelve a zoomállást jobb felbontás érhető el. Sajnos a MOS szenzor nem hoz látható javulást a képminőségben, bár ezt csak a hasonló méretű és felbontású, de hagyományos CCD-t használó FZ45 alaposabb tesztje után jelenthetjük ki egyértelműen – reméljük erre is hamarosan sor kerül.
Színekben kontrasztban egyébként jól teljesít a gép, hasonlóan az eddigi FZ modellekhez. A telítettség kicsit erős, ami persze jót is tehet mondjuk a tájképeknek. A képeslapszerű erősebb színek többnyire kellemesebben hatnak. Természetesen a képfeldolgozásba bizonyos hatások között bele is szólhatunk, melyről a következő oldalon lesz szó. Ide csak annyi kívánkozik, hogy a képek utólagos élesítése egy nagyon picit túloz, így érdemes egy, esetleg két fokozattal visszavenni. Ez a már említett, visszamaradó zajnak is jót tesz.
A RAW képek konvertálására egyelőre a géphez mellékelt SilkyPix Developer Studio SE 3.1.3 szoftvert használhatjuk, mely élesítés nélkül, első ránézésre a normál JPEG-nél lágyabb képet ad, viszonyt a finomabb textúrákban – a zaj ellenére is – több részlet fedezhető fel és a színárnyalatok is gazdagabbak.
