Felépítés I.
Felépítés
Elsőre a DMC-G1 jobban hasonlít egy FZ-szériás kompakthoz, mint egy DSLR-hez, pedig már a Panasonic L10 tükörreflexes is sok tekintetben emlékeztetett a gyártó csúcskompaktjaira. A G1-nél még jobban rágyúrtak az FZ-s külsőre, és ezzel tökéletesen kihangsúlyozták, hogy itt bizony egy átmenetről van szó a két kategória között. A G1-et ugyanúgy tarthatjuk az FZ28 követőjének, mint az L10-ének. A Panasonic gépekre jellemző szögletek ezúttal is jellegzetesek, a kezelőszervek jó része is – így az exponáló gomb, vagy az iránygombok a megszokott hagyományokat követik.
A készülék műanyag borítása viszont a megszokottól eltérően teljesen sima. Kissé gumiszerű a tapintása, mintha az egész vázat vékony gumiréteg fedné. Ez azonban csak illúzió, mivel a gépen egy árva gumiborítást sem találunk. A markolat is teljesen sima és egyszerű, leszámítva a közepén végigfutó fémes díszcsíkot. Ezen kívül semmilyen díszítést nem találunk a gépen. A markolat hátsó felén egy műanyag „sarkantyú” szolgál biztosabb támaszként hüvelykujjunk számára. A markolat fogása hozzávetőlegesen az FZ28-cal rokon. Még stabilan kézben tartható, de elég kicsi, és a nagyobb kezűek számára már egyáltalán nem mély. Magassága – vagy inkább alacsonysága – miatt kb. két ujj feküdhet rá biztonsággal, a kisujjnak már nem sok hely jut odalent. Tetején a már említett jellegzetes, kiemelkedő exponáló gomb kapott helyet, elején pedig egy vezérlőtárcsát találunk, mellyel például az expozíciós értékek változtathatók. A gyártó nagyon ötletesen benyomhatóvá tette a tárcsát, így ha két érték között (pl. rekesz és záridő beállítás) kell váltanunk, nagyon gyorsan elvégezhetjük a segítségével.
A DMC-G1 másik, eddigiektől eltérő kezelőszerve a tetején bal oldalon található kis tárcsa. Ennek segítségével választható ki a három fókuszmód valamelyike. Nem túl kényelmes és cseppet sem esztétikus megoldás. Kis mérete és kissé nehézkes elfordulása miatt egyáltalán nem gyorsabb vele váltanunk, mintha egy háromállású kapcsoló, vagy egy gomb került volna ide ugyanezzel a funkcióval.
A gép elején és oldalán nem de tetején és hátulján mindenütt találunk gombokat, ahol éppen jutott nekik hely. A Panasonic megpróbált minden fontosabb dolognak külső kezelőszervet biztosítani, így az iránygomb például az érzékenység, AF mód, vagy a fehéregyensúly beállítására is szolgál. A le irány egyben Fn gombként is működik, amelyre egy saját beállítást programozhatunk. Egyetlen szépséghibája, hogy elég kevés beállítás rendelhető hozzá. A gyártó úgy tűnik a Film módot, vagyis a gyári színeffektek és feldolgozási beállítások közvetlen elérését is fontosnak tartotta, mert ez is külön gombot kapott. Pedig ezekre általában nincs azonnal szükség. Főleg ilyen kis gépvázon, ahol minden hely számít. A gép olyannyira helyszűkében van, hogy a nagy üzemmód választó tárcsa alá került a bekapcsoló kar és az egyképes/sorozat/önkioldó módok között váltó kapcsoló is. Ezek viszont jól kezelhetőek és ötletes, helytakarékos elrendezésűek.
Az állványmenet fémből készült és pontosan az optikai tengellyel párhuzamosan helyezték el. Nagyobb állványtalpat használva a mellette lévő akkufedél már nem biztos, hogy nyitható lesz, de átlagos méretű talpaknál még állványon is cserélhetjük az akkumulátort. A memória kártya cseréjével nem lesz probléma hiszen a markolat jobb oldalán kapott helyet a foglalata.
A Micro Four Thirds renszer lényege a cserélhető objektíves kényelem, és a DSLR gépeket idéző képminőség párosítása a kis mérettel, valamint a könnyű hordozhatósággal. Az utóbbiak azért nem teljesülnek maradéktalanul. Nézzük csak meg az alábbi összehasonlítást!
| Méret / tömeg | ||||
|---|---|---|---|---|
| Panasonic DMC-FZ28 (27-486mm ekv.) | 117,6 x 75,3 x 88,9 mm / 370 g | |||
| Panasonic DMC-G1 váz | 124 x 83,6 x 45,2 mm / 385 g | |||
| Olympus E-420 (DSLR) váz | 129,5 x 91 x 53 mm / 380 g | |||
| Canon EOS-1000D (DSLR) váz | 126,1 x 97,5 x 61,9 mm / 450 g | |||
| Nikon D60 (DSLR) váz | 126 x 94 x 64 mm / 495 g | |||
| Panasonic DMC-G1 + 14-45mm obj. | 124 x 83,6 x 105 mm / 580 g | |||
| Olympus E-420 + 14-42mm obj. | 129,5 x 91 x 114 mm / 570 g | |||
| Canon EOS-1000D + 18-55 mm obj. | 126,1 x 97,5 x 142 mm / 640 g | |||
| Nikon D60 + 18-55 mm VR obj. | 126 x 94 x 143,5 mm / 760 g | |||
| Panasonic DMC-G1 + 14-45mm + 45-200mm obj. (28-400mm ekv.) |
124 x 83,6 x 145 mm / 765 g (teljes rendszer: 960 g) | |||
| Olympus E-420 + 14-42mm + 42-150 mm obj. (28-300mm ekv.) |
129,5 x 91 x 125 mm / 600 g (teljes rendszer: 790 g) |
|||
| Canon EOS-1000D + 18-55 mm + 55-200 mm obj. (29-320 mm ekv.) |
126,1 x 97,5 x 159 mm / 760 g (teljes rendszer: 950 g) | |||
| Nikon D60 + 18-55 mm VR + 55-200 mm VR obj. (27-300 mm ekv.) |
126 x 94 x 163 mm / 830 g (teljes rendszer: 1095 g) | |||
A gépváz önmagában 124 x 83,6 x 45,2 mm (valójában a táskában nem 45, hanem 65 mm széles helyet foglal), de soha nem így használjuk majd, hanem legalább az alap kitobjektívjével, ami 124 x 83,4 x 105 mm-re módosítja a méretet, az váz 385 grammos tömegét 580 grammra növeli. Ha az ultrazoomokhoz szokott vásárló a dupla objektíves rendszert veszi, amivel ekv. 28-400 mm-es gyújtótávolságot kap, akkor a teleobjektívvel 124 x 83,4 x 154 mm-re módosul az összeállítás mérete, a gép+optika tömege pedig 765 gramm. Két objektívvel a teljes rendszer tömege 960 gramm.
A Panasonic legutóbbi ultrazoom kompaktja az FZ28 117,6 x 75,3 x 88,9 mm és 370 gramm. Az Olympus „normál” FourThirds rendszerű DSLR fényképezőgépei közül az E-420 a legkisebb. Ez önmagában 129,5 x 91 x 53 mm és 380 gramm. 5-8 mm-rel nagyobb de közel azonos tömegű a két váz. A G1-éhez hasonló teljesítményű kitobjektív (Zuiko Digital ED 14-42mm F3,5-5,6) 1 mm-rel hosszabb és 4 mm-rel szélesebb a G1-hez adott optikánál, tömegük pedig szintén megegyező. Ennek tele párja (Zuiko Digital ED 42-150mm F4,0-5,6) 4 mm-rel keskenyebb és majdnem 3 cm-rel rövidebb a G1-hez járó 45-200mm-es „lencsénél”. Igaz, zoomátfogásuk nem egyezik teljesen.
Képérzékelő
A Panasonic DMC-G1-be, de az összes Micro 4/3 fényképezőgépbe a „régi” 4/3 rendszerrel azonos méretű érzékelő kerül. Ennek hasznos mérete 17,3 x 13 mm. A G1-be egy 13,1 megapixeles Live MOS szenzort szereltek, amelyből tényleges képalkotásra 12,1 milliót hasznosít a rendszer. A gép reklámanyaga szerint az érzékelő egyesíti a CCD-k kiváló képminőségét a CMOS szenzorok alacsony fogyasztásával. Nagy előnye az egyszerre 4 csatornán történő adatkiolvasás, amely másodpercenként 60 kockás élőkép megjelenítését teszi lehetővé.
Ahogy a bevezetőben említettem a tükörrendszert kivették a gépből, és nincs pentaprizmás/pentatükrös keresőnk, és mattüvegünk sem. A szenzor előtt azonban egy függőleges lefutású redőnyzárat helyeztek el, hasonlóan az SLR gépekhez. A tükörcsapódás hangját tehát megússzuk, de a zárhang jól ismert dupla kattanása megmaradt. Az említett gépektől eltérően azonban itt folyamatosan nyitva van a zár és az expozíció alatt lép működésbe. Ennek köszönhetően nem kell külön LiveView, vagyis élőkép funkciót kapcsolnunk, ez a kompaktokhoz hasonlóan alap, és folyamatosan működik. A zár kattanása viszonylag halk – némileg halkabb a DSLR-eknél – de nem teszi a gépet a kompaktokhoz hasonlóan diszkrétté.
A DMC-G1-ben a Panasonic legfrissebb Venus Engine HD feldolgozórendszere működik, melynél két CPU gondoskodik a megfelelő teljesítményről. Ez a rendszer felelős többek között az intelligens érzékenység állításról, ami folyamatosan figyelembe veszi a téma mozgását is, és ennek megfelelően állít ISO értéket. Mozdulatlan témánál alacsonyabb beállítást használ, míg gyorsan mozgónál emeli az érzékenységet, ezáltal rövidítve a záridőn. A rövidebb záridő segítségével könnyebben „kimerevíthetjük” a képen a fotótémát. Az érzékenység alapértéke egyébként ISO100, amit ISO3200-ig emelhetünk, bármilyen képfelbontást is választva. Az érzékenységi lépésköz 1, vagy 1/3 fényérték lehet, amit előzőleg a menüben állíthatunk be. A beállítást ráhagyhatjuk a gépre is (Auto), de ez esetben is lehetőségünk van a kiválasztható maximum érték megadására (ISO200-1600).
Szenzortisztítás
Megmaradt a DSLR gépek egyik komoly hátránya az érzékelőaknába és a szenzorra rakódó kosz képminőség romboló hatása. Ez is egy cserélhető objektíves gép, így minden egyes cserénél óhatatlanul por kerülhet a többnyire szabadon lévő érzékelőre. A DMC-G1 az L10-hez hasonló, ultrahangos poreltávolító rendszert használ (SSWF – Supersonic Wave Filter). Ez a Live Mos szenzor előtti védőréteg másodpercenkénti 50.000x-es vibrációjával löki le magáról a rátapadt porszemeket és kisebb szennyeződéseket. Talán mondanom sem kell, hogy az elődökhöz hasonlóan igen jó hatásfokkal. A teszt során nem igen találkoztam problémás, porszemektől pettyezett képpel.
A rendszer nagyon diszkréten működik. Minden bekapcsoláskor egy alig hallható, gyors kattanás jelzi csupán a jelenlétét. A működésébe nincs beleszólásunk, hiszen a menüben nem állíthatjuk át, nem aktiválhatjuk külön, vagy kapcsolhatjuk ki.
Objektívek
A Micro FourThird rendszer a korábbiakhoz képest is kisebb objektív csatlakozót kapott. Az eredeti 4/3-os csatlakozó 50, míg a Micro változat 44 mm-es. Drasztikusan, pont a felére csökkentették a szenzor és az objektív hátsó síkja közötti (ún. metszési) távolságot. Ez a 4/3 rendszernél 40 mm, a Micro 4/3-nál pedig 20 mm. Emiatt külön erre a rendszerre tervezett objektíveket (Lumix G-széria) használhatunk alapjáraton a géphez, mert a korábbi 4/3 objektívek az eltérő bajonett miatt nem helyezhetők fel, az eltérő kihuzat miatt pedig nyilván életlen képet alkotnának a Micro FourThird gépek egyébként azonos érzékelőjén.
A Panasonic jelenleg két objektívet kínál a készülékhez. Alap kitobjektívként a Lumix G Vario 14-45 mm F3,5-5,6 ASPH OIS vásárolható meg hozzá, amely – mint a nevéből kitűnik – beépített optikai stabilizátorral rendelkezik. Továbbá vásárolhatunk hozzá egy Lumix G Vario 45-200 mm F4,0-5,6 OIS teleobjektívet is, mely szintén stabilizátoros.
Tesztünk során mindkét objektívvel készítettünk fotókat, melyek a cikk végén megtalálhatók.
A gyártó ezen kívül még három objektívet jelentett be. A tervek szerint 2009 első felében érkezik a 7-14 mm F4.0 nagylátószögű zoom, valamint párja, a 14-140 mm F4,0-5,6 OIS. Az év második felében esedékes egy 20 mm F1,7 fix alapoptika is.
A Lumix G sorozatú objektívek hagyományos 4/3-os vázakon nem használhatók, de az azokhoz kiadott optikák, egy külön konverter (DMW-MA1) megvásárlásával felhelyezhetők. Ez egyrészt a bajonettet alakítja át, másrészt plusz 2 cm kihuzatot biztosít.
Az érzékelőméret miatt bármely felhelyezett objektívnél 2x gyújtótávolság szorzóval számolhatunk, ha a kisfilmes látószög értékre vagyunk kíváncsiak. Egy 14-45 mm-es optika például a DMC-G1-en 28-90 mm-nek megfelelő kisfilmes látószöget ad.
Ahhoz, hogy kiküszöböljük a kézremegésből adódó képéletlenséget MEGA O.I.S rendszerű (optikai stabilizátoros) objektívet kell használnunk a géphez. A jelenleg kapható két objektív alkalmas erre a feladatra. A DMC-G1 nem rendelkezik beépített stabilizátorral, de annak üzemmódjai a menüben állíthatók. A MODE1 és MODE2 állás a kompaktokból is jól ismert folyamatos és az expo gomb lenyomásakor aktiválódó stabilizációt jelenti. Közülük talán az utóbbi a hatásosabb, de élőképnél a csillapítást nem látjuk a kijelzőn, ami például teleobjektív használatakor jól jöhet. A MODE3 állás csak függőleges irányban kompenzál, így kiválóan használható mondjuk svenkelt, oldalra mozgó témák megörökítéséhez.
Bár az optikai zoomtartományt a gépre csatlakoztatott objektív gyújtótávolsága határozza meg – használhatunk fix optikákat is – a gép menüjében többféle digitális zoom is választható. A „klasszikus” változat 2x, vagy 4x nagyítást jelent az eredeti nagyításhoz képest, de ezzel együtt képminőség romlást is. A kiterjesztett optikai zoom használatakor viszont megmarad a kép eredeti minősége, ez azonban csak csökkentett felbontásnál érhető el. Ilyenkor megmarad az eredeti nagyításunk, és a gép a fénykép széleit levágva éri el a virtuális zoomnövekedést.
Sorozat fényképezés
A Panasonic Lumix DMC-G1 kétféle sorozat sebességre képes, amit a Felvétel menüben állíthatunk be. Választhatunk H (gyors) és L (lassú) sorozatot. A sebességük ugyanaz, mint az L10-nél. A gyors sorozat 3, a lassú 2 kép/mp a gyártó szerint. A készíthető képek száma RAW formátum esetén 7, JPEG beállításnál pedig elvileg végtelen, gyakorlatilag kártyánk maradék tárkapacitása szab neki gátat.
A sorozat teljesítményét természetesen meg is mértünk, amihez egy Panasonic Pro High Speed 2 GB-os SD kártyát használtunk tárhelyként. A kártya Class 6 osztályú, így minimális írási/olvasási sebessége 6 MB/mp. A tesztet manuális élességállítás után végeztük, maximális felbontásban.
A gép 5 db RAW képet készített 2,8 kép/mp sebességgel, ami nagyjából közelít a gyári értékhez, de a 6. kép már csak 1,8 kép/mp sebességgel követte a többit, a 7. felvételtől pedig 0,5 kép/mp-re csökkent a teljesítmény, bár ezen a sebességen a hetedik fotó után folytatta a sorozatot a gép. Lassú sorozatban 1,7 kép/mp-re volt képes 6 kép erejéig, majd a többi fotót 0,9 kép/mp-cel folytatta.
JPEG formátumban szintén 2,8 kép/mp volt a maximum, legalábbis 13. felvételig, mely után újra 1 kép/mp-et esett a sebesség, majd a 18. fotó után már csak 0,5 kép/mp-et volt képes kipréselni magából. A sebesség tehát igen hasonló a RAW-nál mérthez, mindössze a képek számában volt eltérés. A lassú JPEG sorozatnál már semmi probléma nem volt a képszámmal, és a mért 1,75 kép/mp-es sebesség is végig egyenletes maradt.
A sorozatok a főtárcsa alatti kapcsolóval állíthatók be. Itt érhetjük el az expozíció sorozatot is, amely a megszokottól eltérően nem csak 3, de 5 és 7 kép hosszúságra is beállítható. A képek között 1/3, vagy 2/3 fényérték lépések választhatók. A többképes expozíció sorozatra az átlagnál nagyobb tartományú expozíció korrekció miatt van lehetőségünk. Többnyire +/-2 fényérték között állíthatjuk, de a DMC-G1 esetében ez +/-3 fényérték.
A sorozat kapcsoló utolsó állása az önkioldóé, amelynél 10 vagy 2 mp várakozási idő választható, de kapunk egy 3×10 mp-es önkioldó sorozat lehetőséget is. A visszaszámlálásra a készülék bal oldalán lévő, AF segédfényként is funkcionáló lámpa villogása figyelmeztet.
Videofelvétel
Ide egyelőre csak egy nagy kérdőjel kerülhet, hiszen a DMC-G1 nem képes mozgóképet és hangot rögzíteni. Az idei Photokinán a Panasonic ugyan bemutatott egy sztereó mikrofonnal felvértezett „HD” változatot, de az egyelőre csak egy jövőbeli koncepciómodell, még működésképtelen változata volt. Jelenleg csak egy ígéretet tehetünk zsebre, miszerint az utódból már nem marad ki ez a szolgáltatás.
Időközben már a Nikon és Canon DSLR gépeiben is megjelent a videofelvételi képesség, úgyhogy a jövőben ádáz vásárlócsalogató háború várható ezen a fronton.
