Felépítés II.
Felépítés
Elsőre a DMC-GH1 jobban hasonlít egy FZ-szériás kompakthoz, mint egy DSLR-hez, pedig már a Panasonic L10 tükörreflexes is sok tekintetben emlékeztetett a gyártó csúcskompaktjaira. A G-szériánál még jobban rágyúrtak az FZ-s külsőre, és ezzel tökéletesen kihangsúlyozták, hogy itt bizony egy átmenetről van szó a két kategória között. A GH1-et ugyanúgy tarthatjuk az FZ28 követőjének, mint az L10-ének. A Panasonic gépekre jellemző szögletek ezúttal is jellegzetesek, a kezelőszervek jó része is – így az exponáló gomb, vagy az iránygombok a megszokott hagyományokat követik.
A készülék műanyag borítása viszont a megszokottól eltérően teljesen sima. Kissé gumiszerű a tapintása, mintha az egész vázat vékony gumiréteg fedné. Ez azonban csak illúzió, mivel a gépen egy árva gumiborítást sem találunk. A markolat is teljesen sima és egyszerű, leszámítva a közepén végigfutó fémes díszcsíkot. Ezen kívül semmilyen díszítést nem találunk a gépen. A markolat hátsó felén egy műanyag „sarkantyú” szolgál biztosabb támaszként hüvelykujjunk számára. A markolat fogása hozzávetőlegesen az FZ28-cal rokon. Még stabilan kézben tartható, de elég kicsi, és a nagyobb kezűek számára már egyáltalán nem mély. Magassága – vagy inkább alacsonysága – miatt kb. két ujj feküdhet rá biztonsággal, a kisujjnak már nem sok hely jut odalent. Tetején a már említett jellegzetes, kiemelkedő exponáló gomb kapott helyet, elején pedig egy vezérlőtárcsát találunk, mellyel például az expozíciós értékek változtathatók. A gyártó nagyon ötletesen benyomhatóvá tette a tárcsát, így ha két érték között (pl. rekesz és záridő beállítás) kell váltanunk, nagyon gyorsan elvégezhetjük a segítségével (ilyet egyébként már láttunk a Sony tükrös gépeinél is). Hátul, a „sarkantyún” kapott helyet a videófelvétel közvetlen indítására szolgáló gomb.
A DMC-GH1 másik oldalán, vagyis a bal oldalon található kis tárcsa segítségével választható ki a három fókuszmód valamelyike. Érdekes, hogy pont ez a paraméter került a külön tárcsára. Kis mérete és kissé nehézkes elfordulása miatt egyáltalán nem gyorsabb vele váltanunk, mintha egy háromállású kapcsoló, vagy egy gomb került volna ide ugyanezzel a funkcióval. Bár talán jobb lett volna, ha egy sűrűbben változtatandó paraméter beállítását kapta volna egy kényelmesebb tárcsa (mondjuk az érzékenységét).
A gép elején és oldalán nem de tetején és hátulján mindenütt találunk gombokat, ahol éppen jutott nekik hely. A Panasonic megpróbált minden fontosabb dolognak külső kezelőszervet biztosítani, így az iránygomb például az érzékenység, AF mód, vagy a fehéregyensúly beállítására is szolgál. A le irány egyben Fn gombként is működik, amelyre egy saját beállítást programozhatunk. Egyetlen szépséghibája, hogy elég kevés beállítás rendelhető hozzá. A gyártó úgy tűnik a Film módot, vagyis a gyári színeffektek és feldolgozási beállítások közvetlen elérését is fontosnak tartotta, mert ez is külön gombot kapott. Pedig ezekre általában nincs azonnal szükség. Főleg ilyen kis gépvázon, ahol minden hely számít. A gép olyannyira helyszűkében van, hogy a nagy üzemmód választó tárcsa alá került a bekapcsoló kar és az egyképes/sorozat/önkioldó módok között váltó kapcsoló is. Ezek viszont jól kezelhetőek és ötletes, helytakarékos elrendezésűek.
A Micro Four Thirds rendszer lényege a cserélhető objektíves kényelem, és a DSLR gépeket idéző képminőség párosítása a kis mérettel, valamint a könnyű hordozhatósággal.
LCD és kereső
A DMC-GH1 sarkalatos pontja az LCD és LVF kereső. A gyártó igyekezett olyan minőséget biztosítani ennél a gépnél, ami magasan kiemelkedik a kompakt átlagból. A próbálkozás sikerült, hiszen már az LCD sem átlagos darab. Képmérete átlósan 3″, oldalaránya viszont nem a megszokott 4:3, hanem a DSLR gépekhez hasonlítható 3:2, így normál képméreteknél élőképet használva a két oldalon fekete csík jelenik meg és csak 3:2 arányú fotóknál tölti ki a teljes képmezőt. Ez persze csak a hagyományos, kompaktos megjelenítési stílusra igaz, amikor az összes információ, adat az élőképre írva jelenik meg. Ezen felül azonban DSLR stílus is használható, amikor a képet egy fekete keretben látjuk, a képadatok pedig az élőkép alatti fekete státuszsoron láthatók.
Az LCD felbontása 460 000 képpont, ami jóval több a mai átlagnál. A jelenlegi csúcsnak számító DSLR kijelzőket ugyan nem fogja meg, de ezeknél a gépeknél is csupán néhány rendelkezik ennél jobb felbontású monitorral. A látható kép így is kiváló felbontású. A pixelek még éppen észrevehetők, de egyáltalán nem zavarók. A kijelző nagy betekintési szögű, amely a 180 fokban kihajtható, és ugyanilyen mértékben előre, valamint 90 fokban lefelé dönthető megoldás miatt igazán tökéletesen használható.
Ha napsütésben, vagy fej fölé tartva használjuk a gépet, az LCD extra fényerejű módban, illetve alsó szögből is jó képet adó beállításban is használható. Világossága a menüben +/-3 lépésben szabályozható, de ugyanilyen mértékben növelhetjük, vagy csökkenthetjük a kontrasztját is, ami valamennyire segít az említett alacsony képdinamikán. Az LCD-n háromféle kompozíciós segédrács és élő hisztogram is megjeleníthető. A hisztogramot bárhová elhelyezhetjük a képernyőn, ami szintén nem egy megszokott szolgáltatás.
A keresőn megjelenő információk a DISPLAY gombbal lapozhatók, de ugyanezzel a gombbal ki is kapcsolható az LCD, ha spórolni szeretnénk az energiával. Energiatakarékos módban magunk is beállíthatjuk a kijelző automatikus kikapcsolását. Az említett gomb segítségével felvételi státuszképernyő is kérhető, amely nem tartalmaz élőképet, csupán a fontosabb expozíciós adatokat foglalja össze. Ezek a következők: felvételi üzemmód, rekeszérték, záridő, akku állapota, hátralévő képek száma, fehéregyensúly, érzékenység, fénymérési mód, intelligens expozíció módja, vakumód, képméret, képminőség, egyképes/sorozat mód, stabilizátor, filmmód. A képernyő jobb oldalán az expozíció korrekció kísérhető figyelemmel egy látványos körskálán.
A külső kijelzőről az LVF/LCD gombbal válthatunk élőképes keresőre (LVF- Live View Finder). Ez a kereső ha lehet még nagyobb előrelépés az eddig megszokott elektronikus társaihoz képest. Felbontása 1,44 millió ekvivalens képpont, ami soha nem látott részletességet ad a képnek. A pixelek gyakorlatilag láthatatlanok, a kép az eddigiekhez képest hihetetlenül részletes. Pedig az 1,44 millió képpont egyszerre nem is látható a képen, csupán szemünk becsapásáról van szó. Persze a mozi 24 képkockája is az. A G1 és GH1 elektronikus kijelzője a projektoroknál és a Panasonic professzionális videokameráiban már alkalmazott LCOS (Liquid Crystal on Silicon) technológiát használja, amit tekinthetünk az LCD és DLP egyfajta ötvözetének is. A hagyományos LCD-ktől eltérően itt nem egymás melletti különböző színű képpontokról van szó, hanem egy monokróm, 800 x 600 pixeles (0,48 Mpixel) képről, amely – mint egy képszerkesztő szoftver színcsatornái – a vörös, zöld és kék (RGB) világossági információt villantja fel gyors egymásutánban. Olyan gyorsan, hogy szemünk nem képes elkülöníteni ezeket. Mindeközben vörös, zöld és kék LED-ekkel világítják meg amely szemünk (agyunk) számára folyamatos, színes mozgóképként érzékelhető. A képváltás sebessége 180 Hz, a végleges látott képet azonban – a három, váltakozó színkomponens miatt – 60 Hz-es képfrissítésként észleljük. Az egyes alapszínek váltása azonban nem valószínű, hogy ilyen gyorsan történik, mivel a keresőben jobbra-balra tekintve könnyen észrevehetjük a vörös-zöld-kék komponensek váltakozását. Gyaníthatóan itt 3×20 Hz-ről lehet szó.
Ez a színbeli „vibrálás” első használatkor kicsit furcsa lehet, de könnyen megszokható, s a valóban kiváló felbontás érdekében elfogadható kompromisszum.
Az LCOS „pixelmentességét” a pixelek közötti minimális, szem számára láthatatlan hézagoknak köszönheti, ami jóval kisebb, mint amit az LCD-ken megszoktunk.
A kereső képméretére szívfájdalom nélkül azt mondhatjuk, hogy nagy. A Panasonic Lumix DMC-GH-1 25 fok alatt látható keresőképe egy képzeletbeli, 1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű tükörreflexes gép keresőképének mintegy 63,5%-át adja, azaz még az APS-C gépek között is kiemelkedően nagynak számítana.
A manuális fókuszállításra a nagyítható kép miatt az LVF is használható. Az LVF-es élességállítást segíti a kép kontrasztossága is, hisz könnyebben elkülöníthetők a részletek. Sötétben az LVF nagyobb erősítést használ, így világosabb képet látunk benne, mint az optikai keresőben, bár a kép zavaróan szaggat és nagyon zajos.
Az LVF ugyanolyan megjelenítési stílusokra (hagyományos/DSLR) állítható, mint az LCD. A két kijelzőtípus között nem csak gombbal válthatunk, de automatikus váltásra is lehetőség van. Az LVF kényelmes, gumiszegélyű betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, ami a nyílást elsötétítve automatikusan kikapcsolja a külső kijelzőt és LVF-re vált. Néha azért megtréfált ez az üzemmód, mivel ha testünkkel kicsit árnyékolunk, vagy kezünk véletlenül a közelébe téved már el is kapcsol az LCD-s megjelenítésről, amire azonban visszatért, amikor az infra érzékelők előtt már nem volt tárgy (tipikusan nyakban lógó fényképezőgép esetén a pocakunk). Az érzékelő ezen kívül az LCD világosságának automata szabályozására is alkalmas. Sötétben kisebb fényerőt, míg világosban erősebb kijelzést használ. A betekintő nyílás bal oldalán dioptria korrekciós tárcsát találunk, mellyel elég széles tartományban, +/-4 dioprtia között szabályozható a kereső élessége.
Lejátszáskor 2×, 4×, 8× és 16×-os nagyítás kérhető. Az LCD-n az 1×1 pixeles részletek minimálisan összefolyva látszanak, de az elektronikus keresőben (LVF) jobban elkülöníthetők az 1×1 pixeles részek. Mindez azt jelenti, hogy az élesség ellenőrzése leginkább 8×-os nagyításban ellenőrizhető jól az LCD-n, vagy az LVF-et használva 16×-os nagyításnál is.
Élességállítás
A tükörrendszer elhagyása komoly feladat elé állította a Panasonicot. A gépből ki kellett hagynia a DSLR-ekben megszokott fáziseltérésen alapuló élességállító rendszert. Helyette a kompaktokból örökölt kontrasztérzékelős AF került a gépbe, amely köztudottan pontos, de lassabb az imént említettnél. A Panasonic csillagos ötösre oldotta meg feladatot, és a DMC-G1 valamint DMC-GH1-ben megalkotta az eddigi leggyorsabb kontrasztérzékelős AF rendszert. Én is azok között voltam, akik az első lelkendező hangok hallatán, a „hiszem, ha látom” álláspontra helyezkedtek, aztán az első próbák és a gép éles tesztje után csendben beálltam a sorba. Ez kérem gyors! Az általam eddig látott leggyorsabb kontraszt AF. Sebességét még a menüben választható Quick-AF szolgáltatás is javíthatja. Ennek aktiválásával nem csak az expo gomb félig lenyomásakor, de folyamatosan működik az AF rendszer, így az expozíció megkezdése előtt rövidebb idő alatt képes a témára állni.
Szőrszálhasogató sebesség összevetésre egy DSLR-rel nem vállalkoznék, mivel ott sok múlik az objektívek AF motorján is, de érzetre elég közel jár a G1/GH1 rendszere ahhoz a teljesítményhez. Egy hatalmas előnyét mindenesetre tapasztalhatjuk a használat során. Szinte teljesen hangtalan. Csendesebb az ultrahangos élességállító meghajtással szerelt DSLR objektíveknél. Erre a videózás során szükség is van.
A DMC-GH1 AF-rendszere 23 mezős, és kétféle módban használható. Az AFS beállításban a gép a kiválasztott fókuszmezőre eső témára élesít, majd az exponáló gomb (félig) nyomva tartása alatt ezen a távolságon is marad. Az AFC beállításban szintén a kijelölt helyre fókuszál a gép, de a téma elmozdulásakor vagy a készülék elmozdításakor a rendszer folyamatosan korrigálja az élességet. Az alap AF módok a gép bal oldalán lévő kis tárcsával választhatók ki.
Autofókusz terület szerint négy beállítás használható:
- 1-mezős: ez alapból a középső fókuszmező, de a le iránygomb megnyomása után képernyőn 56 x 38 mezőpozíció jelölhető ki.
- 23-mezős automata: a készülék önállóan válasz egyet vagy többet a meglévő 23 mező közül. Ezek többnyire a legközelebb eső, kontrasztot témán lesznek.
- Követő mód: az AF-tracking mód rendkívül egyszerűen működik. Elég csak kiválasztanunk, majd a képernyőn látható fókuszkerettel befogni bármilyen kívánt témát és félig lenyomni az expo gombot. Az AF rendszer a választott témára áll, majd a gép elmozdításakor, vagy a téma mozgásakor is folyamatosan követi a teljes képmezőben. Tehát nem csak abban az esetben, ha közeledik, vagy távolodik, hanem bizonyos sebességhatáron belül a képmezőben oldalra elmozdulva is. Ez a mozgási sebesség viszonylag gyors is lehet. Már az FZ28-ban is megvolt ez a funkció, de kevésbé volt gyors és hatásos.
- Arcfelismerő: a gép emberi arcvonásokat keres a képmezőben és ezekhez igazítja a fókuszt, valamint az expozíciót. Egyszerre 15 arcot képes észlelni a rendszer és a befogottakat az előbb ismertetett AF-tracking módhoz hasonlóan követni is képes a képmezőben. Ebben a módban digitális vörösszem eltávolító funkciót is használ a készülék.
A beállított élességet a gép hátulján lévő AF/AE LOCK gombbal rögzíthetjük. Így a kép átkomponálásakor is megmarad a beállított távolság. A gombbal rögzíthető az aktuális expozíciós érték, vagy az expozíció és az élesség egyszerre is. Az AF rendszer jellemzően 0-18 Fé tartományon belül működik. Gyengébb fénynél már hajlamos bizonytalankodni. Ez esetben a gép elején lévő, narancs színű AF-segédfény támogatja a működését.
A fejezet elején szóba hozott fókusztárcsával nem csak az AF módjait, de a kézi élességállítást (MF) is kiválaszthatjuk. A manuális fókusz a DSLR gépekhez hasonlóan az objektív fókuszgyűrűjének elfordításával történik. A gyűrű elektronikus vezérlésű, bármely irányban folyamatosan körbeforgatható, hasonlóan a hagyományos 4/3-os objektívekhez. Elfordítására az LCD kijelzőn, vagy a keresőn nagyított nézetben jelenik meg a kép. Az eredetileg kb. 4x-es méretű képkivágás az iránygombokkal bármely irányba görgethető, az elülső tárcsával pedig még egy fokozattal (kb. 8x méretre) nagyítható. Az átlagnál jobb felbontású LCD-n kényelmesebb az élesség beállítása, mint a korábbi modelleken, bár a nagyított nézet miatt remegő képnél érdemes állványt használnunk. A nagyítás természetesen ki is kapcsolható a menüben. Ugyanitt választhatunk kombinált AF+MF módot is.
A Panasonic DMC-GH1-en elektronikus – vagy ha úgy tetszik: digitális – mélységélesség ellenőrzés használható. Ezt a funkciót a hátlapon lévő blende/törlés ikonú gomb megnyomásával érhetjük el. Ennek hatására a blende beugrik a beállított értékűre, s a kijelzőkön a rekeszelt állapot mélységélessége tekinthető meg. Arra is van lehetőség, hogy szimuláljuk a beállított záridő képre vonatkoztatott hatását.
Vaku
A gép az FZ-sorozathoz és a gyártó DSLR modelljeihez hasonlóan beépített, felnyíló vakuval is rendelkezik. A kereső fölött elhelyezett vakut a tőle balra lévő kapcsolóval nyithatjuk fel. A kapcsoló mechanikus, így akár kikapcsolt állapotban is nyitja a vakut, amit becsuknunk kézzel kell.
A vaku nyitva kb. 7 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé. Ez az L10 magas villanójához képest 2 cm-rel kisebb.
A maximális szinkronsebesség 1/160 mp lehet, kulcsszáma ISO100 értéknél 11, vagyis F3,5-ös rekesznél kb. 3,2, F5,6-nál kb. 2 méterig biztosít hatásos megvilágítást. Természetesen az érzékenység emelésével a vaku hatótávolságán is javíthatunk. A villanási teljesítmény külön is szabályozható. A menüben +/-2 fényérték között állíthatjuk, 1/3 lépésközökkel. A vaku módjai szintén a menüben választhatók ki és a következők lehetnek: automata, automata+vörösszem csökkentés, derítő (mindig villan), derítő+vörösszem csökkentés, lassú szinkron, lassú szinkron+vörösszem csökkentés. A lassú szinkron beállításhoz két további mód választható. Használhatunk első és második zárredőnyre szinkronizált villanást. Az előbbi az expozíció elején, az utóbbi a végén villantja el a vakut. A vörösszem csökkentés a fővillanást kb. fél másodperccel megelőző elővillanást jelent. A piros szemek ellen szoftveresen is védekezhetünk. Ez a Digitális vörösszem csökkentés mód bekapcsolását jelenti, amely a menüből érhető el.
Ahogy az L10-ben, úgy a GH1-ben sincs külső vaku számára szinkroncsatlakozó aljzat. Van viszont szabványos vakupapucs, ahová középpontos érintkezőjű külső villanók, illetve szabványos Panasonic rendszervakuk csatlakoztathatók. A Panasonic kínálatában jelenleg a DMW-FL220, DMW-FL360 és DMW-FL500 TTL típusok kaphatók.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az állványmenet fémből készült és pontosan az optikai tengely alatt helyezték el. Kis állványtalpat használva a mellette lévő akkufedél még nyitható lehet, de méretesebb talpaknál már nem tudjuk teljesen kinyitni az akkutartó rekesz fedlapját. A memória kártya cseréjével viszont biztosan nem lesz probléma hiszen foglalata a markolat jobb oldalán kapott helyet.
A Panasonic Lumix DMC-GH1-en több helyen is találunk csatlakozókat. Az egyik ilyen az akkufoglalat, ahová a gyári csomagolásban mellékelt hálózati tápkábel csatlakoztatható egy „ál-akku” segítségével. A hálózati kábel ezután, a foglalat peremén lévő gumifedelet kihajtva vezethető ki a gépből, így becsukhatjuk a foglalat ajtaját. A többi csatlakozó a másik, azaz a bal oldalon található két gumifedél mögött. A nagyobb fedél takarja a HDMI valamint a hagyományos audio/video (A/V) kimenetet. Ez utóbbihoz a gyártó egy kábelt is mellékel, amellyel a GH1 normál TV készülékekhez csatlakoztatható.
A készülék támogatja az NTSC és a PAL szabványokat is. Az A/V kimenet egyben kombinált USB 2.0 Hi-speed portként is működik, amellyel számítógéphez, vagy pl. PictBridge kompatibilis eszközhöz (pl nyomtatóhoz) csatlakozhatunk. Aki HDTV-n szeretné visszanézni a képeit, külön HDMI kábelt (MiniHDMI TypeC 1.3b) vásárolhat hozzá. Ennek kimeneti felbontása Auto, valamint 1080i és 576p értékekre állítható. A videókimenetek foglalatai fölött egy kisebb gumilap kapott helyet, mely a vezetékes távkioldó, illetve a mikrofon aljzatát takarja (2,5 mm-es jack). A DMW-RSL1 modellszámú kioldó és a DMW-MS1 jelű, vakupapucsba csúsztatható külső sztereo mikrofon szintén opcionálisan szerezhető be a készülékhez.
A fényképezőgép saját lítium-ion akkumulátort használ, ami természetesen a készülék tartozéka. A DMW-BLB13E típusú áramforrás 7,2 V-os és 1250mAh kapacitású. A CIPA által kiadott mérési szabvány szerint az akku egy feltöltésével kb. 300 felvétel készíthető, ha LCD monitort is használunk, és kb. 320, ha az elektronikus keresőre bízzuk magunkat. Ugyanez videófelvételre vonatkoztatva 2 óra folyamatos felvételt ad, míg LVF-et használva 160 percet adtak meg. Az akkumulátorhoz hálózati töltőt is kapunk, melynek modellszáma DE-A49. Töltési ideje hozzávetőlegesen 2,5 óra.
Az akku a markolat alatti foglalatba helyezhető, melyet egy elég masszív műanyag ajtó véd. A véletlen kicsúszását egy rugós rögzítőpöcök akadályozza. Az áramforrás töltöttségét 3 szegmensből álló, de 5 fokozatú ikon jelzi az LCD/LVF adatai között.
A memóriakártya foglalata ehhez képest már kevésbé tűnik strapabírónak. A markolat jobb aljtó részén találjuk és egyszerűen hátratolva rugósan nyílik fedele. Előny viszont, hogy gyorsan is zárható. A DMC-GH1 SD (Secure Digital) és SDHC (Secure Digital High Capacity) memóriakártyákat támogat. Kártyát nem mellékelnek a géphez és belső memóriát sem kapunk, így a vásárláskor mindenképpen kalkuláljunk memóriakártyával is.
