Felépítés
Ergonómia
Szinte látatlanban meg lehet mondani mire számíthatunk egy Panasonic csúcskompakttól. Szögletes, retro hangulatú formákra és fém házra. Az LX100 nem is okoz e téren csalódást. Pont ezeket kapjuk. Jól összerakott, igényesen kidolgozott készülék, de például időjárásállóságot azért még nem kapunk. Ennek ellenére az építési minőséggel semmi probléma, a kényelmet azonban most is alárendelték a külsőnek, illetve a méretnek.
Ekkora méretben persze ne várjunk csodát, így például a markolat szerepét is csak egy jelzésértékű, gumiborítású dudor látja el a gép elején. A semminél azért több, javít is valamit a fogáson, de komfortot nem ad. A fogás stabilitását tovább növeli a hátsó részen, a hüvelykujj számára kialakított gumiborítású kiemelkedés.
A Panasonic DMC-LX5 alig egy-két milliméterrel nagyobb mint a gyártó GF6 típusú rendszerkompaktja egy csatlakoztatott pancake zoomoptikával.
Ha az LX7-et vesszük elődnek kétségtelenül nagyobb lett az utód. Magasságuk közel egyforma, de az LX100 valamivel szélesebb és kb. 1 cm-rel vastagabb is. Ezzel együtt tömege is kb. 120 grammal több.
A fényképezőgép kezelőszervei jó minőségűek, de némileg zsúfoltak. Cserébe elég sok minden beállítható a gépvázon is. Külön figyelmet érdemel, hogy három programozható funkciógomb is került a vázra, de egyéb tárcsákhoz is rendelhetünk egyedi funkciókat.
Kedvencem a Fujifilm rendszerkompaktjait idéző tárcsás-gyűrűs rekesz és záridő állítás, melyet az üzemmód beállítással kombináltak. Nem sikerült viszont belopnia magát a szívembe az objektív tövénél lévő két kapcsolónak (fókuszmód és képoldal arány váltók), melyek elérése kissé kényelmetlen. Szintén nem egy jól sikerült kezelőszerv a hátsó vezérlőgyűrű, mely nagyon könnyen elfordul, szinte elég csak ránézni és máris elállítódnak a beállításaink.
Műanyag alkatrészt elég keveset találunk a gépen. Ilyen a csatlakozókat fedő kis ajtó, illetve az akkumulátor és memóriakártya foglalat ajtaja. Ez nem tűnik túl erősnek, de szerencsére a készülék akkor is működik, ha netán letörnénk. A szűkös hely miatt egyébként pont mellé került az állvány fémből készült menete, így állványra szerelt gépnél körülményes lesz az akkumulátor vagy a memóriakártya cseréje.
Optika
A DMC-LX100 jórészt csak annyiban tér el a Panasonic MILC-ektől, hogy nem cserélhető az optikája. Ennek persze megvan a maga előnye is, többek között az, hogy egy igen figyelemreméltó fényerejű objektívet kapott, illetve az is, hogy ez kikapcsolt állapotban nem nagyobb a legapróbb pancake zoomoknál.
Kezdjük a fényerővel, ami 1:1,7-2,8 a teljes zoomtartományban, a gyújtótávolság pedig 10,9-34, ami esetünkben 24-75mm-nek felel meg. A DSLR tulajok bizony csak álmodhatnak 1,7-es fényerejű sztenderd zoomról, igaz az LX7 1:1,4 fényerejű optikájától elmarad – itt persze sokkal nagyobb szenzorhoz kellett igazítani az objektívet. A rekesz az objektíven lévő gyűrűvel állítható 1/3 fényérték lépésekben, legfeljebb F16 értékig. Elődjétől eltérően ebben a gépben nincs beépített ND szűrő.
A Leica DC Vario-Summilux objektív 11 lencsetagot kapott 8 csoportba rendezve. Ezek közül 5 aszférikus és 2 ED lencsetag, melyek feladata a nem kívánt optikai hibák (pl. színhiba) csökkentése.
A zoom a rekeszgyűrű mögötti zoomgyűrűvel szabályozható elektronikusan, és fokozatmentesen, de beállítható fix értékekre (24, 28, 35, 50, 70, 75mm) léptethető zoom is. Fokozatmentes szabályozásnál az ekvivalens gyújtótávolság érték 1mm-es pontossággal látható a kijelzőn. A zoom az exponáló gomb körüli W/T gyűrűvel is beállítható.
A fényképezőgép a 3,1x-es optikai zoomon kívül 2x-es EZ zoomot, valamint ugyanilyen mértékű intelligens zoomot is kínál. Az i.Zoom (intelligens zoom) szoftveres nagyítást jelent, némi képjavítással, az EZ zoom pedig kisebb felbontás esetén bizonyos mértékű kivágott részt a kép közepéből. Ezeken felül 4x-es digitális zoom is bekapcsolható, mely szintén a fenti kezelőszervekkel szabályozható.
Optikai és digitális zoom
A zoom állításakor és a bekapcsoláskor az objektív két belső tubusa teleszkóposan kitolódik, kb 3,5 de legfeljebb 5,1 cm-rel növelve meg a hosszát. A frontlencsék védelme nem automatikus, egy levehető kupakot kapunk hozzá, melynek külseje fém borítású. Az objektív frontlencséje előtt 43 mm-es szűrőmenetet találunk, tehát különféle fotográfiai szűrők használata is lehetséges. A fényképezőgépre konverterek nem tehetők.
Képérzékelő
Az LX sorozat felnőtt. A korábbi modellek is visszafogott felbontással és az átlagnál valamivel nagyobb képérzékelővel próbáltak kitűnni, ami az LX7 esetében 10 megapixelt és 1/1,7″-os szenzort jelentett. Az LX100 ezzel szemben még nagyobbat lépett előre. Egy 4/3″-os nagy érzékenységű MOS képérzékelőt kapott, mely 17,3 x 13 mm méretű, vagyis a korábbinál kb. 5,5x nagyobb felületű. Pont ekkor a érzékelő található az összes Panasonic MILC gépben. Felbontása viszont nem nőtt túlzottan, sőt 12,8 megapixelével elmarad az átlagban 16 megapixeles MILC márkatársak mögött. Az igazság viszont az, hogy a szenzor 16,84 millió képpontos, melyből valódi képalkotásra mindössze 12,8 millió hasznosul. Így éri el a gyártó, hogy különböző oldalarányoknál ne legyen felbontásvesztés.
Az érzékelő 4:3 oldalarányú ugyan, de gond nélkül válthatunk 3:2, 16:9, vagy 1:1 arányokra is, az objektív hátsó részén lévő kapcsolóval. A 4:3-os arány 4112 x 3088 pixeles maximális képméretéből 3:2-re kapcsolva így lesz arányosan 4272 x 2856, 16:9-nél pedig 4480 x 2520 pixel. Kivétel az 1:1 oldalarány, ahol veszteséggel vágja a gép a képeket. A legnagyobb képméret (L) mellett minden oldalarány beállításban további két kisebb méret (M és S) választható.
A fotók JPEG és RAW formátumban készülhetnek. JPEG-ben (EXIF 2.3) kétféle tömörítési arány választható és bármilyen említett felbontás. A RAW fényképek csak az adott oldalarány maximális felbontásában készülhetnek. A beállítások között a kombinál RAW+JPEG formátum is megtalálható, melynél mindkét képváltozatot elmenti a gép.
Az érzékenység ISO200 és ISO25600 között állítható, 1 vagy akár 1/3 fényérték lépésközökkel, de persze kapunk automatikus szabályozást is, melynél megadható az érzékenység maximuma. A korábbi típusokhoz hasonlóan intelligens érzékenység vezérlés is beállítható, melynél figyelembe veszi a készülék, hogy statikus, vagy mozgó témát fotózunk, és ennek megfelelően állít magasabb érzékenységet. Az LX100 egy kiterjesztett (bővített) érzékenységi fokozatot is kínál, mely ISO100 értéket jelent.
Az LX100 különlegessége, hogy nem csak mechanikus, de elektronikus zár is aktiválható. Mechanikus esetén a záridőt 1/4000 mp-ig, elektronikusnál pedig 1/16000 mp-ig rövidíthetjük.
Kijelző és kereső
A gép hátlapján egy fix, átlósan 3″-os méretű, 921 600 képpontos TFT LCD található. Oldalaránya 3:2, lefedettsége pedig 100%. A minősége kiváló, mind a felbontást, mint a színeket a kontrasztot vagy a dinamikát illetően. Betekintési szöge szintén a mai elvárásoknak megfelelő, vagyis bármilyen irányból jól látható.
Sötétben picit szaggat, napsütésben viszont általában jól kivehető, vagy ha mégsem, egy nagyobb megvilágítási fokozattal javíthatunk a helyzeten. A képernyő világossága, kontrasztja és telítettsége is sok lépcsőben, egész pontosan +/-6 fokozatban állítható, a hideg és meleg színek aránya pedig +/-10 fokozatban. Ha ez nem lenne elég automatikus és előre definiált világossági beállítások is választhatók a menüből.
A Panasonic az utóbbi időben minden komolyabb fényképezőgépét érintőképernyővel és nagyon jól használható érintéses kezeléssel látott el. Ez is egy komoly fényképezőgép, ennek ellenére most kispórolták az érintőképernyőt. Kisebbfajta csalódás volt, de hát úgy tűnik kell valami az eljövendő LX200-ba is.
Az LCD nem csak a megjelenési beállításait, de a rajta látható infókat tekintve is széleskörűen konfigurálható. Felsorolni is sok mi mindent állíthatunk, például az adatkijelzés formátumát (DSLR, vagy kompakt jellegű), a menü háttérszínét, a kiéget területek kijelzését, az expo beállítások szimulációját, monokróm nézetet. Mindezen túl háromféle kompozíciós segédrács, a képernyő bármely pontjára mozgatható élő hisztogram, kéttengelyes elektronikus vízszintjelző és a túl világos képrészekre figyelmeztető kétféle zebramintázat is bekapcsolható. A kijelzett adatok a DISP gomb segítségével válthatók akár felvétel, akár lejátszás módban. Lejátszásnál a fontosabb adatok mellett színcsatornákra bontott hisztogramok is megjelennek.
Az LX100 újdonsága az elektronikus kereső, mely eddig nem volt jellemző az LX szériára. A hátlap bal felső sarkában elhelyezett, és gumírozott szemkagylójával kényelmes betekintést biztosító kereső egy 0,39″-os LCD-t tartalmaz, 16:9-es oldalaránnyal, 100%-os lefedettséggel, és 2,76 millió képponttal. A látott kép is meglehetősen részletes, kontrasztja és színei kiválók, sötétben viszont ez is akadozik egy kicsit.
A betekintő nyílás jobb oldalán egy dioptriakorrekciós kerék kapott helyet, mellyel -4,0 és +3,0 dioptria között állíthatjuk be a keresőkép élességét. Mellette egy szemérzékelőt helyeztek el, melynek érzékenysége állítható a menüben. Feladata, hogy arcunk közelsége (vagy bármilyen árnyékolás) esetén automatikusan átkapcsoljon hátsó kijelzőről elektronikus keresőre. Természetesen ez az automatikus funkció ki is iktatható, és a jobbra lévő LVF gombbal is válthatunk a két képernyő között. A szemérzékelőhöz hozzárendelhető az automata élességállítás indítása is.
Adatkijelzés szempontjából az elektronikus kereső semmiben sem különbözik a hátsó LCD-től. Ugyanaz az élőkép, vagy lejátszott fotó/videó jelenik meg rajta, és adatkijelzése is hasonló, bár bizonyos adatok megjelenítését külön állíthatjuk. Ilyen mondjuk az adatkijelzés stílusa.
Vaku
Úgy tűnik, nem lehet minden tökéletes ebben a gépben sem. Kis mérete – és főleg az elektronikus kereső – miatt ugyanis lemaradt róla a beépített vaku. A helyzet persze nem aggasztó, hiszen mellékelnek hozzá egy apró külső vakut, amit a vakupapucsra erősíthetünk.
A mellékelt villanó egy végtelenül egyszerű, műanyagházas és műanyagtalpas készülék, melyen csak egy levételre szolgáló kioldógomb, illetve egy bekapcsoló gomb kapott helyet. A villanófej nem mozgatható, forgatható. Kulcsszáma ISO200-nál 10, ISO100-on 7-es, világítási szöge pedig az objektív 24mm-es nagylátószögével egyenértékű. A szükséges energiát a gép áramforrásáról kapja, ahogy beállításait is.
A villanót TTL (automatikus mérés) és kézi módokban használhatjuk. Utóbbi esetben 1/1 és 1/64 értékek között osztható le a teljesítmény. Automatikus módban +/-3 fényérték tartományon belül vakuexpozíció kompenzáció áll rendelkezésre.
A vakumódok között vörösszem csökkentő elővillanást, derítő módot, illetve első és hátsó redőnyre szinkronizált hosszú záridős módot is találunk. A kis vaku vezeték nélküli módot is kínál, melynek segítségével a gép beállításaival távvezérelhetünk egy vagy több távoli rendszervakut.
A vakupapucsra persze normál középpontos manuális villanók, vagy gyári rendszervakuk is csatlakoztathatók. Utóbbiak közül a DMW-FL220, DMW-FL360L és DMW-FL580L modelleket ajánlja a gyártó.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A korábbi modellen alkalmazott elektronikus kiegészítő csatlakozót itt nem találjuk meg. Az összes csatlakozó a gép markolati oldalára került, a már említett kis műanyag fedél mögé. Kivétel az akkumulátor ajtón lévő lyukon bevezethető hálózati tápegység. A markolaton egy kombinált A/V és USB aljzat, valamint egy HDMI kimenet kapott helyet. A fényképezőgép mellé egy USB kábel jár, de az audió/videó vagy HDMI kábeleket külön kell beszereznünk. A HDMI kimenettel kapcsolatos újdonság, hogy a korábbi FullHD videójel mellett 4K felbontású jelet is képes kiküldeni, aki tehát megvette a legfrissebb 4K tévét, az LX100-zal ebből a szempontból is jól fog járni.
Az akkumulátor kiesését nem csak a markolat alatti műanyag ajtó, de egy rugós nyelv is gátolja. Egy DMW-BLG10PP típusú lítium-ion akkumulátort mellékelnek a fényképezőgéphez, melyhez egy hálózati töltő is alaptartozék. Segítségével valamivel több mint 3 órára lesz szükség az akkumulátor teljes feltöltéséhez. A 7,2V-os, 1025 mAH-es áramforrás monitorhasználat mellett 300 képig bírja egy töltéssel, anélkül pedig 350-ig. Videózáskor kb. 125-135 percnyi FullHD, vagy másfél óra 4K minőségű anyag rögzíthető.
Az akkumulátor töltöttségi szintjét három fokozatban jelzi ki a gép. A negyedik fokozat a teljesen lemerült állapot.
Az akku mellé helyezhető a memóriakártya, melyből a legnépszerűbb formátumot, az SD-t használhatjuk. Ha 2 GB-nál nagyobb kapacitásúra van szükség – márpedig RAW és 4K felvételnél ez evidens lesz – akkor SDHC és SDXC memóriák is használhatók. Arra azért készüljünk fel lelkileg, hogy 30 kocka/mp-es 4K felbontású videónál egy 16 GB-os kártyára hozzávetőleg 20-22 percnyi videóanyag fér.
