Optika I.
Kromatikus aberráció
A Lumix DMC-TZ10-ben ugyanazt az objektívet találjuk mint az elődben, így ebből a szempontból nem lehet nagy különbség a két gép között. Különbözik viszont a feldolgozóegység, hiszen itt a legfrissebb Venus Engine HD II dolgozik. A Panasonic régóta kihasználja a belső feldolgozórendszer rejtett tartalékait, hogy minél jobb minőséget kapjunk akár az exponáló gomb sima megnyomásával is. Magyarán a képfeldolgozás közben a gép megpróbálja eltüntetni az esetleges optikai hibákat, többek között a kromatikus aberrációt, vagyis a színhibát is.
A rendszer persze nem dolgozik tökéletesen, de azért az átlagnál kevesebb színhibával kell szembesülnünk. A 25mm ekvivalens nagylátószöghöz képest egész visszafogott elszíneződést tapasztalhatunk a nagy kontrasztkülönbségű területek szélein, főleg a képsarkokban. A kromatikus aberráció persze látható, de alábbi példánk elég komolyan megdolgoztatja ezen a téren a rendszert. Életszerűbb helyzetekben kevésbé feltűnő a probléma.
A másik, mondhatni ősmódszer a rekesz szűkítése, mely szintén csökkentheti a színhiba erősségét. Szerencsére a TZ10-nél akár manuálisan elvégezhetjük ezt a műveletet, bár csak F6,3-értékig állítható a blende. Tele állásban ez nem sok mozgásteret enged, hiszen F4,9 a kezdőérték. A kromatikus aberráció egyébként itt is megfigyelhető, akár szűkebb rekesznél is, de azért némi csökkenést is észrevehetünk.
Stabilizátor
A TZ10 a Panasonic legújabb Power O.I.S. stabilizátorát kapta, mely elődjéhez hasonlóan optikai elven működik. A továbbfejlesztett rendszert kimondottan az alacsony frekvenciás elmozdulások – például a szívdobogás, vagy a légzés – okozta vétlen képelmosódás ellen vértezték fel. A Panasonic teszteredményei szerint ezek okozzák a bemozdított képek jó részét. A gyártó, ilyen esetekben nem kevesebb mint 2,6x-os hatásfok növekedést ígér a POWER O.I.S-nél. A TZ-széria korább MEGA O.I.S stabilizátoránál 1 és 1 2/3 fényértéknyi előnyt mértünk, az új remegésgátló rendszer viszont tényleg sokkal jobb eredményt adott. Nem meglepően, hiszen hatékonyságát már a nagyobb, FZ38 modellnél is kiemelkedőnek találtuk.
Az alábbi grafikonon az elődmodellek eredményét is jelöltük, halványzöld színnel. Bordóval látható a stabilizátor nélküli, zölddel pedig a MODE2 állásban kapott, stabilizátoros eredmények. A POWER O.I.S olyan jól teljesített, hogy szokásos kis ábránkra rá sem fért a grafikon 1/3 Fé lépéses beosztása, így 1/30 mp alatt már csak az 1 Fé lépésközöket jelöltük. A gyújtótávolság minden esetben ekv. 300Mm volt (12x-es zoomállás vége). A rendszer gyorsabb záridőknél is kiemelkedő 3 2/3 Fé-es előnyt mutatott, de igazán a hosszabb záridőknél volt elemében. Még 1/4 mp-nél is sikerült éles képet csinálnunk, holott ugyanezt a teljesítmény korábban 1/20-nál hozta, stabilizátor nélkül pedig 1/80 mp-nél. Ez 4 és 1/3 fényértéknyi előnyt jelent a kikapcsolt állapothoz képest.
Az optikai stabilizátor a folyamatosan működő Mode1, és az exponáláskor aktiválódó Mode2 állásokban használható, de beállíthatunk automata üzemmód választást is, vagy kikapcsolhatjuk a szolgáltatást.
