Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-TZ5 teszt

Bevezetés és újdonságok

Bevezetés

Nem is volt olyan régen az a 2006, amikor a Panasonic bejelentette a DMC-TZ1-et. Akkoriban a nagy zoomátfogású dinoszauruszok uralták a vidéket, így igazi felüdülést jelentett egy zsebben is hordható méretű kompakt, mely 10x zoomátfogással bírt. Aztán alig telt egy egy év és jött az utód. Mit utód?! Utódok, és mindjárt kettő, TZ2 és TZ3 néven. Az első modell 5 megapixeles felbontását 6 és 7 megapixelre tornászták, és ami a legfontosabb, 35-350mm-es ekvivalens átfogás helyet 28-280 mm-nek megfelelőt kínáltak. A tele állás kissé szerényebb volt, de mindenért kárpótolt a 28 mm-es nagylátószög, ami különösen épületfotóknál, belső térben, vagy csoportképeknél jelentett előrelépést. Aztán alig két évvel a sorozat alapítójának bejelentése után eljött a TZ4 és TZ5 is, az immár megszokott nagylátószöggel és még nagyobb felbontással, ami immár 8 és 9 megapixelt jelentett. Azt hiszem úgy lenne ildomos, ha elsőként a tavalyi „csúcsmodellje” a TZ3-mal vetnénk össze jelenlegi tesztalanyunkat, majd gyorsan egymás mellé tehetjük a TZ4-gyel is. Egy biztos, a TZ-széria jelenlegi zászlóshajóját tartom éppen a kezemben, mely a már említett felbontás és zoom mellett olyan szolgáltatásokat kínál, mint a kivételesen nagy felbontású LCD kijelző, a HD minőségű videofelvétel és HD kimenet, vagy az intelligens automatika mód, melyről ezen oldal végén még szó lesz.

Különbségek

Tehát akkor a TZ3. A tavalyi csúcsmodellhez képest a TZ5 egy hajszálnyival nagyobb CCD képérzékelőt kapott. A különbséget vehetjük elhanyagolhatónak is, hiszen néhány tizedmilliméterről van szó. A szenzor érzékelőhelyeinek száma ezzel szemben nagyobb arányban nőtt. 8,5 millió pixel helyett 10,7 millióval gazdálkodik a TZ5, ami még akkor is soknak számít ehhez az érzékelőmérethez, ha effektív képalkotásra csak 9,1 milliót hasznosít belőle. Mi sem természetesebb, mint hogy ez nagyobb képméreteket jelent a 7,2 megapixeles elődhöz képest. Képméretekből egyébként többet is kapunk, mint a TZ3-nál, hiszen újabbakat is bevezetett a gyártó. A nagyobb képméretek jobb nagyítást is adnak, ha a 10x-es zoomot veszem alapul, ez pedig nagyobb arányú E.Zoomot jelent, ami a Panasonic gépeiből mára már kihagyhatatlan szolgáltatás, és a megfelelő fejezetnél még megemlítjük.

Az objektív nagyon hasonlónak tűnik az elődhöz, de egy kis változás azért van, hiszen a gyújtótávolságuk némileg különböző, melyre nyilván a nagyobb szenzor miatt volt szükség. Az automata fókusz mit sem változott, újra 5 centiméter a frontlencsétől mért minimális közelpontunk. Talán az egyedüli változás a frissen bevezetett Arcfelismerő technológia, amely külön fókuszmódként választható.

A képfeldolgozásért ezúttal is a Venus Engine névre keresztelt képfeldolgozó rendszer felel, amely azonban már a negyedik újjászületését éli meg. Ennek örömére érzékenységben is feljebb merészkedik a gép, hiszen a zajszűrés éppen a képfeldolgozó rendszer egyik fő feladata. Manuálisan ISO100 és 1600 között állíthatjuk az érzékenységek, de ha a témamódok közül a High Sens-et választjuk, az automatika akár ISO6400-at is bevállal. Ha nem bízunk a nagy érzékenységben és nincs elég fény, választhatunk mesterséges megvilágítást is, például a beépített vakut. Látszólag itt sincs változás, de a gép adatlapja szerint mégis. Auto ISO állásban a maximális hatótávolság 5,3 méterre tolódott.

Annak idején igen jónak számított a 848 x 480 képpontos WVGA videófelbontás, ma már azonban a HD korát éljük. Ebből még nem a Full, csak a „sima” változatot támogatja a TZ5, de a 1280 x 720 pixeles mozgókép sem elhanyagolható előrelépés a korábbi modellhez képest. Főleg nem, hogy mindezt hangfelvétellel és 30 kocka/mp-es frissítéssel képes táplálni a gép. A HD felbontáshoz HD kimenet is dukál, melyhez egy komponens csatlakozóaljzatot kapunk (a kábelt viszont külön kell megvásárolnunk hozzá).

A TZ5 úgy látszik mindenféle felbontás terén előrelépett, hiszen az LCD kijelző képpontszáma is a duplájára nőtt. 230 ezer helyett 460 ezer képpontos az előddel megegyező méretű, 3”-es képernyő.

Több ponton változtattak a gép szoftverén és kezelőszervein, de ezekre később úgy is kitérünk. A TZ5 kb. négyszer akkora belső memóriát kapott mint az előd, és változtattak a sorozatmódokon is, ha nem is minden tekintetben előnyére. Végül némileg kisebb és könnyebb gépet kapunk, ami ha nem is számottevő változás, mindenképp megemlíteni való.

Panasonic DMC-TZ3 és DMC-TZ5

A TZ5-tel egy időben jelent meg a TZ4 is, mely külsőre megegyező, de néhány szolgáltatásában egyszerűbb és olcsóbb kivitel. Képérzékelője némileg kisebb a TZ5-nél, ezzel együtt felbontása is szerényebb, „mindössze” 8,1 megapixel. A kisebb felbontás persze kissé visszafogottabb E.Zoom lehetőséget is jelent, ami ezúttal 15,9x-es. A TZ4-nél hiányolnunk kell a 1280 x 720 pixeles videofelvételt is. Legfeljebb 848 × 480 képpontos méretet választhatunk 30 és 10 kocka/mp képfrissítéssel. A testvérmodellből kihagyták a 6 kép/mp-es gyors sorozatot is, viszont Standard sorozat módban gyorsabb képsorozat készíthető és több kép menthető egyhuzamban – ha nem is számottevően több. Jóval gyengébb viszont az LCD kijelző, amely csak 2,5” képátlójú és fele akkora felbontású (230 400 pixeles).

Intelligens automatika (iA)

Intelligens módok

A gép kezelésén jócskán egyszerűsítettek, bár azelőtt sem volt bonyolult. A Panasonic kidobott egy sor felesleges módot az üzemmód tárcsáról, helyükre pedig bekerült a kezdő fotósok kedvence az intelligens automata mód, amely még a témamódok kiválasztásától is megkímél bennünket. Az iA rövidítéssel illetett üzemmód automatikusan vált a leggyakoribb 5 témaprogram között, magától észleli a fotótéma elmozdulását és ennek megfelelően emeli az érzékenységet. Hasonló képességekkel rendelkezik az iISO mód is, melyet bármely üzemmódban, külön beállíthatunk. Megszabhatjuk például, hogy az automatika meddig emelheti az értéket. Ez ISO400, 800, vagy 1600 lehet. Kapunk egy intelligens kontraszt szolgáltatást is (iExposure), amely automatikusan állítja be az ideális érzékenységet és expozíciót, ha nagy kontrasztkülönbséget érzékel a főtéma és a háttér között. Ezt az üzemmódot is használhatjuk külön és de iA beállításban magától is aktiválódik. Az iA módban optikai képstabilizációt és arcfelismerő fókusz/expozíció beállítást is kapunk.

Aki tehát szereti, vagy elvárja, hogy valóban minden téren helyette döntsön a gép, annak kitűnő választás lesz a friss iA beállítás, hiszen azon kívül, hogy a főtárcsán kiválasztja ezt a szolgáltatást, a későbbiekben szinte semmi dolga sem lesz, csak az exponáló gomb nyomogatása.