Kipróbáltuk: Panasonic Lumix G9 (teszt)

Mért értékek

A Panasonic G9 kissé rapszodikusan működött nálunk, legalábbis a bekapcsoláskor. Ha hosszú ideig volt kikapcsolva a gép, akkor az első bekapcsolás igen hosszú időbe telt, legalábbis amikor az ember kimegy terepre, hogy fotózzon és a bekapcsoló kar elfordítására másodpercekig semmi sem történik, akkor ezek igen hosszú másodpercek tudnak lenni, miközben azon agyalunk, hogy vajon otthon maradt-e az akkumulátor. Ezekre a lassú bekapcsolások okára nem jöttünk rá, de a tapasztalat az, hogy ezt követően aznap már nem történik újabb ilyen ijesztgetős affér, a gép 1 mp alatt általában üzemkész.

A fókusz sebességét már az arról szóló oldalon kiveséztük, a sorozatokról is megírtuk, hogy elképesztően gyorsak. Amiről még nem esett szó az a kép-kép idő, vagyis amikor nem sorozat, hanem egyszeri kioldás módban vagyunk és az exponáló gombot pedig úgy nyomjuk, mint a motolla. Nos, ilyenkor is érhető el gyors sorozat, hiszen akár 0,1 mp alatt készíthetünk újabb képet, azaz 10 kép/mp manuálisan is megvan.

A kártyaírás sebességét azonban nem tudjuk dicsérni. Ráadásul nem lehet azt mondani, hogy a gép csak a saját márkás memóriakártyákat szereti, mivel Panasonic kártyával is ugyanolyan eredményt kaptunk. Mértünk UHS-I-es és UHS-II-es kártyával is, gyakorlatilag mindkettő esetében a várthoz képest fele, harmada sebességet kaptunk, pedig ezek a kártyák más gépekben már bizonyítottan a leggyorsabbak voltak a nálunk lévők között. Biztos ami biztos alapon mértünk egy harmadik kártyával is, de ugyanúgy lassú volt, mint az első kettő. Itt tehát valami a géppel lehetett, s noha v1.0 szerepel a firmware leírásánál, nekem többször támadt az a gyanúm, hogy ez akkor is valamiféle béta firmware.

Legalábbis nem akarom elhinni, hogy egy ilyen komoly gépnél normális az ennyire gyatra írási sebesség, és hogy ilyen lassú bekapcsolással kelljen együtt élni.